Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-21 / 246. szám

1997. október 21., kedd A tádzsik kormány hétfőn szabadon engedte az iszlám ellenzék 58 bebörtönzött fegyveresét, cserébe azért, hogy előző nap 80 kormánykatona szabadságát adta vissza az ellenzék. A Reuters egyik tudósítója látta, amint az 58 iszlám ellenzéki elhagyja a Dusanbe központjától mintegy nyolc kilométerre lévő börtönt. „Önök most új életet kezde­nek. El kell felejteniük korábbi gyűlöletüket - mondta a kiszabadult ellenzékieknek Abdul Madzsid Dosztijev, a tá­dzsik parlament kormánypárti alelnöke. A fogolycsere része annak a békemegállapodásnak, amelyet Szaid Abdullo Nuri, az egyesült iszlám ellenzék vezetője és Emomali Rahmonov tádzsik elnök írt alá júniusban Moszkvában. Hétfő hajnalban ismeretlen tettesek felrobban­tották a boszniai állami szerb televízió Bijeljina közelében lévő átjátszóállomását. Helyszíni jelentések szerint a hatal­mas robbanás következtében megsemmisült az objektum, ami azt jelenti, hogy Kelet-Bosznia jelentős részében nem foghatók az SFOR-erők ellenőrzése alatt lévő udrigovói át­játszóállomás jelei. Az udrigovói adó a Biljana Plavsic bosz­niai szerb elnököt támogató Banja Luka-i stúdió adását to­vábbítja a kelet-boszniai térségekbe. A támadást néhány nappal azután hajtották végre, hogy az SFOR-katonák el­hallgattatták azt a helyi átjátszót, amely a tiltással szembe­szegülve sugározta a keményvonalas szerb vezetést támo­gató palei központi stúdió uszítónak tartott műsorát. Az orosz elnök nem zárja ki részvételét a gya­logsági aknák betiltásáról tartandó ottawai konferencián, a tilalomról kötendő nemzetközi egyezmény aláírásán. Bo­risz Jelcin a kanadai miniszterelnökkel tartott hétfői tárgya­lása után beszélt erről újságíróknak. Szergej Prihogyko, az orosz elnök külpolitikai tanácsadója elmondta a sajtónak: Jelcin és Jean Chrétien közös nyilatkozatot írt alá a moszk­vai találkozón, és benne foglaltatik egyebek között az a ki­jelentés , hogy „Oroszország kedvezően viszonyul” a gya­logsági aknák betiltásához, az erről kötendő nemzetközi egyezmény aláírásához. Moszkva ígéretet tesz a dokumen­tumban, hogy meghosszabbítja a taposóaknák exportjára vonatkozó egyoldalú moratóriumát. Horn Gyula Székelyföldön MTI _____________ A román—magyar plenáris tárgyalások megnyitásakor tett nyilatkozatában Victor Ciorbea miniszterelnök a napfényes égre utalva meg­jegyezte, reméli, a látogatás olyan sikeres lesz, mint ami­lyen szép az idő. A román kormányfő kije­lentette, hogy a magyar mi­niszterelnök bukaresti láto­gatása nagyon fontos állo­más a két ország kapcsolata­inak folyamatában, Románia és Magyarország aktív part­nerségének fejlesztésében, és rámutatott arra is, hogy a két ország kapcsolatai az elmúlt időszakban soha nem látott szintet értek el. Horn válaszában köszöne­tét mondva a meghívásért és a meleg fogadtatásért, egyet­értését fejezte ki partnerével és elmondta: szeretné, hogy az ilyen találkozók valóban gyakorlattá váljanak. Ezután Ciorbea kormányfőhöz for­dulva személyes tapasztala­taira utalva hangsúlyozta:- Az ön kormánya több év­tizede az első, amely való­ban végig akarja vinni az ér­demi változásokat és refor­mokat. Saját tapasztalataink­ból is tudjuk, milyen nehéz ez, milyen nagy kihívást je­lent. És több évtizede először tapasztaljuk, hogy amiben megállapodunk, azt teljesít­jük, amire ritkán volt példa eddigi kapcsolataink törté­netében. így teljes bizalommal, az együttműködés őszinte szán­dékával és azzal a meg­győződéssel jöttünk Buka­restbe, hogy tovább tudunk lépni kapcsolataink fejlesz­tésében. Hóm Gyula miniszterelnök hétfőn délután Bukarestből helikopteren Sepsiszent- györgyre, Kovászna megye székhelyére érkezett, ahol néhány órás látogatást tett. A vendéglátók által a magyar küldöttség rendelkezésére bocsátott két helikopter dél­után 4 óra után szállt le a vá­ros gyárnegyedében lévő stadionban. A kormányfőt elkísérte Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és ide­genforgalmi, Baja Ferenc környezetvédelmi és terület- rendezési miniszter, Tabajdi Csaba, a MÉH politikai ál­lamtitkára, Bagi Gábor kül­ügyi helyettes államtitkár és Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, ro­mán részről pedig Calin Popescu Tariceanu ipari és kereskedelmi miniszter, ál­lamminiszter, Birtalan Ákos idegenforgalmi miniszter, aki egyben az RMDSZ sep­siszentgyörgyi képviselője és Tokay György nemzeti ki­sebbségvédelmi miniszter. A helikopter lépcsőjénél Or­bán Árpád, Kovászna megye tanácsának elnöke és Ghe- orghe Tatu prefektus magyar, illetve román nyelven kö­szöntötte Horn Gyulát és a kíséretében lévő hivatalos személyeket. Innen a kocsi­sor a város központjába haj­tatott, a színház épülete elé. A román és magyar nemzeti lobogókkal feldíszített fő­térre a vendégek fogadására egybesereglett több száz em­ber - sepsiszentgyörgyiek és háromszékiek - tapsától kí­sérve Horn Gyula a prefek- túra protokolltermébe vo­nult, ahol eszmecserét foly­tatott a megye vezetőivel. Hazai és világkrónika •• Ötvenhatos emlékzászlók átadása MTI Az 1956-os forradalom és szabadságharc vezetőinek ne­vét viselő zászlókat adtak át jelképesen a fiatal nemzedék képviselőinek az Igazolt Ma­gyar Szabadságharcos Világ- szövetség vezetői hétfőn Bu­dapesten. Nagy Imre egykori miniszter- elnök, Maiéter Pál honvédel­mi miniszter, valamint a harcok négy ismert résztvevője (Sza­bó János, Dudás József, An­Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Miután a Magyar Köztársa­ság Kormánya a fegyveres és rendvédelmi szerveknél foglal­koztatott munkavállalók élet- és munkakörülményeivel kap­csolatban érdemi érdekegyez­tetést nem folytatott, szeptem­ber 24-én levelet írtunk Hóm Gyula miniszterelnöknek. A levélre a mai napig nem kap­tunk választ, ezért úgy döntöt­tünk, Önökhöz, képviselőkhöz fordulunk segítségért. A Fegyveres és Rendvédel­mi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetségének az a véleménye, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, Konnányá- nak, a politikai és a szakmai vezetésnek utolsó esélye a fegy­veres és rendvédelmi dolgozók bizalmának visszaszerzésére, ha még ebben a parlamenti cik­lusban bevezetik a szolgálati törvény illetménytábláját, biz­tosítják a büntetés-végrehajtás, a honvédség, a polgári véde­lem, a rendőrség, valamint a tűzoltóság működőképessé­géhez szükséges költségvetési támogatást. A rendszerváltást követően hét évet kellett várnunk arra, hogy az Országgyűlés végre törvényben rendezze jogállá­sunkat, miközben mi mind­annyian, mindvégig eskünk­gyal István és Iván-Kovács László) nevével díszített erek­lyék a Hadtörténeti Múzeum­ban nyernek elhelyezést. Az eseményen mintegy negyvenen vehették át a vi­lágszövetség „Hűség a hazá­ért” érdemkeresztjét. A nyolc posztumusz kitün­tetett között szerepelt Nagy Imre és kormányának több tagja, míg az élők közül má­sok mellett Göncz Arpád- nénak, Nagy Erzsébetnek (Nagy Imre lányának), Király höz híven teljesítettük kötele­zettségünket. A korábbi ígére­tek ellenére 1996-ban a Tisztelt Ház úgy fogadta el a szolgálati törvényünket, hogy a „törvény szerinti illetményrendszerre 1999. január 1-jéig kell áttérni. A korábbi áttérés lehetőségét az éves költségvetések tárgyalása­kor vizsgálni kell.” Az elmúlt évek során felhal­mozódott problémák miatt tag- szervezeteink követelései az alábbiak: BVDOSZ - Az igazságszol­gáltatás utolsó állomásaként funkcionáló büntetés-végre­hajtás működőképességének fenntartásához elengedhetetle­nül a szükséges költségvetési támogatás biztosítása, ezen be­lül pedig érzékelhető reálkere­set-javulást várunk. FRSZ - A rendőrség műkö­dési költségvetése hetedik éve nem elég a törvényben megha­tározott feladatainak megoldá­sához. Eladósodtunk. Csőd közeleg. Követeljük a rend­őrség adósságállományának szanálását, a működési költség- vetés 5 milliárd forinttal tör­ténő megemelését. Elengedhe­tetlennek tartjuk, hogy 1998- ban állítsák meg a rendőrségi dolgozók reáljövedelmének csökkenését. HOSZ - Úgy gondoljuk, hogy a tervezett NATO-csatla­Bélának (a Nemzetőrség egy­kori parancsnokának), Tóth Kálmánnak, a köztársasági el­nök szárnysegédjének, Mécs Imre országgyűlési képvise­lőnek, Kosáry Domokosnak, a Magyar Tudományos Akadé­mia korábbi elnökének, Csoóri Sándornak, a Magyarok Világ- szövetsége és Sára Sándornak, a Duna Televízió elnökének ítélte oda a nemzetért és a de­mokráciáért tett szolgálataiért az elismerést a szervezet veze­tése. kozás következtében megnőtt terhek és az egy évvel előbbre hozott létszámcsökkentés miatt jogosan várjuk el, hogy a szol­gálati törvényben megállapított illetmények egy évvel koráb­ban kerüljenek bevezetésre. HTFSZ - Szakszervezetünk elvárja, hogy a hivatalos tűz­oltóságok működési költsége­inek támogatását a szükséges mértékben emeljék meg, a tech­nikai fejlesztést a 1121/1996. sz. Kormányhatározat szerint hajtsák végre. Követeljük, hogy a bérfejlesztést a rendvé­delmi szervek átlagának meg­felelően a hivatalos állami, és hivatásos önkormányzati tűz­oltókra terjesszék ki. PVDÉSZ - A polgári véde­lemnél tarthatatlannak ítéljük meg a mintegy 1 milliárd fo­rintos működési forráshiány következtében kialakult hely­zetet. Tiltakozunk lehetetlen bérhelyzetünk miatt, amely jelentősen elmarad még a töb­bi fegyveres és rendvédelmi dolgözóékhoz képest is. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mi, akik az ország védelmé­ért és biztonságáért felelős ál­lampolgárok vagyunk, kérjük Önöket, hogy tarthatatlan hely­zetünkre sürgős megoldást ta­láljanak. Budapest, 1997. október 20. A Házbizottság rendkívüli ülése MTI A koalíció feleslegesnek tartja a Fidesz javaslatát, hiszen a NATO-népszava- zás a házszabálytól való eltérés nélkül is kellő idő­ben megtartható - jelentet­te ki a Házbizottság hétfői rendkívüli ülését követően Gál Zoltán, az Országgyű­lés elnöke. Kérdésre vála­szolva hozzátette: a ter­mőföld kérdésében a ház­szabályszerű eljárás való­színűleg nem teszi lehe­tővé, hogy ugyanazon a napon tartsák meg mindkét ügyben a referendumot. Pokorni Zoltán, a Fidesz frakcióvezetője újságírók­nak elmondta: azt javasol­ták a kormánypártoknak, hogy az alkotmányügyi bi­zottság hétfő délutáni ülé­sén foglaljon állást az el­lenzék kérdésével kapcso­latban. Keddre a Fidesz újabb rendkívüli házbi­zottsági ülést hív össze, hogy az alkotmányügyi bi­zottság hétfői állásfoglalá­sa fényében vizsgálják meg, lehetséges-e, hogy még aznap határozzon a Ház a földkérdésről is. Hoz­záfűzte: a Fidesz javaslatá­nak lényege az, hogy mind­ez minél hamarabb, idő­húzás nélkül történjen meg. A javaslat szerinti házsza­bálytól való eltérés lehe­tővé tenné, hogy az Ország- gyűlés már kedden döntsön a NATO-ra vonatkozó kér­dést tartalmazó javaslatról, így négy nap helyett egy hónap állna a pártok ren­delkezésére ahhoz, hogy meggyőzzék az állampol­gárokat a csatlakozás szük­ségességéről. A frakcióve­zető nem látja akadályát annak, hogy a NATO-ról és a termőföldről egyaránt no­vember 16-án legyen nép­szavazás. Nyílt levél a képviselőkhöz Egy holland-Erancia a magyar forradalomban (4.) Az első éjszakám Budapesten Az október 23-ai harcoknak számos sebesültje van. Lefek­szem az egyik, még el nem fog­lalt matracra. Egy magyar késő éjszaka kabátot terít a matrac­ra, abban a hiszemben, hogy fázom. De nem fázom, és úgy teszek, mintha aludnék. Fölfogom, hogy egy nyugat­európai jelenléte, valakié, aki önként jött ide, mindazon ma­gyaroknak, akikkel majd talál­kozom, az öröm és remény for­rása. Micsoda elszigeteltség­ben kell élniük a magyaroknak, hogy egyetlen Párizsból jött személy jelenléte vigaszt je­lentsen számukra! A magyar nyelv nehéz. A beszélgetés németül folyik. Megerősítik, hogy az ország pillanatnyilag szabad. De a sza­vak mögött aggodalom érez­hető. A tekintetekben is. Másnap újra találkozom az előző este megismert arcokkal. I. így szól hozzám:- Menjünk, üdvözöljük az orvost. A főorvos nagy elfoglaltsá­ga miatt csak néhány pillana­tot szentel nekünk. Az egyik üres szobában egy bölcsőt mu­tat. A bölcsőben egy halott kis­baba fekszik. Egy lövedékkel felrobbantott lakásban találták. A lövedék egy szilánkja elvág­ta mindkét kis lábát. Egészen össze van gömbölyödve. Az orvos azt mondja, hogy' a för­róság hatására a sebek rögtön megégtek. Az orvos azt is meg­jegyzi, hogy a gyermek minden bizonnyal azonnal meghalt. Most olyan, mintha aludna. így a szavak mögött ott a ha­lál, amelyet az ember egy ideo­lógia nevében manipulálva a véletlenre bízva irányít, és amely az ártatlant sújtja. Egy olyan ideológia nevében, amely­nek nincs más erőforrása ahhoz, hogy a hangját hallassa, mint az ágyúk elsütése. És egy csecsemő meghal egy lakásban! Csakugyan, a magyar népnek ez a mozgalma messze túllépte az utcai harcoknak vagy fegy­veres felkelésnek a kereteit. A magyar lélek megnyilvánulása volt ez, és azon igyekezetem mellett, hogy minél több tanú­ságtételt gyűjtsék össze, a ma­gam jelenlétének valamilyen anyagi bizonyítékát is kíván­tam, hogy akármilyen szerény is az, beszélhessek róla a nyu­gati országokban. Szeretném elmondani, miért lázadtak fel a magyarok a vörös hadsereg meg a sztálini ideoló­gia ellen. Itt hangsúlyozni kell a mindennapi élet körülménye­it: a csupán jelképes értékű fi­zetéseket, az elégtelen táplálko­zást. A kulturális űrt és minde- nekfelett a félelmet. A rejtett, névtelen félelmet. És ennek a fé­lelemnek az irányítója a politi­kai rendőrség. Ennek a rendőr­ségnek az a szerepe, hogy csap­dába ejtsen minden olyan sze­mélyt, aki szavaiban, tetteiben nem követi szigorúan a kommu­nista párt által meghatározott magatartási vonalat. Nevetsége­sen könnyű munka: ezen a cí­men a rendőrségnek rendelke­zésére állnak a megfelelő esz­közök ahhoz, hogy bárkit letar­tóztathasson. Ezáltal a hatalma kifejezetten félelmetessé válik. Szerencsére az emberi méltóság még a magyar politikai rendőr­séget is megakadályozza abban, hogy a fejekbe lásson és olvas­son a gondolatokban. Külön­ben ez a helyzet más politikai rendőrségekkel is. Az egyetlen szabadság a gon­dolat, mert ezt semmiféle tudomá­nyos eljárás sem képes napvilág­ra hozni, és semmiféle katonai ideológia sem tudja eltiporni. De ezen az október 24-én Magyarország szabad, a halot­tak áldozata nem volt hiábava­ló, tíz napi szabadságot ad a magyar népnek. Október 24-től november 4-ig Megfigyelem, hogy a járó­kelők hitetlenkedve fogadják, ami az égből hullott alá: a cso­dálatos szabadságot, amelyért pedig nagy árat fizettek; az orosz tankokra benzines üve­geket dobók bátorságát. Vége a sztálini rezsimnek. De a nagy kétség árnyéka és a félelem még ott lebeg fe­lettük. Egy fiatal magyar egy in­get ad kölcsön nekem. Neki magának is csak kettő van. „Ha majd később visszaadod, hálás leszek.” Meghív, hogy ebédeljek az anyjánál, aki egy gyárban dolgozik, és amit keres, az majdnem egyenlő a semmivel. Disznósültet tálal paprikával. Akkor azt hittem, hogy ez ott „normális” (a disz­nósültre gondolok). Később megtudom a fiától, hogy az anyja a télikabátját adta el, hogy megvehesse a húst. Rá­adásul a fia még kölcsönadja a két inge közül az egyiket! Kényelmetlenül érzem ma­gam. Élvezem a vendégsze­retetet, de semmivel sem tu­dom viszonozni. Magyarország elszigetelt­sége ebben az időben olyan nagyfokú volt, hogy aki Nyugatról jött, a szabadságol képviselte. Az a tény, hogy néhány szót válthattak fran­ciául - az emberi jogok ha­zájának nyelvén szimbo­likus értelmet nyert. Ezért történik, hogy egy asszony eladja a kabátját, hogy méltó maradhasson a magyaros vendégszeretethez, húst tehessen az asztalra. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom