Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-07 / 234. szám

1997. október 7., kedd Innen-onnan Bodóra várva Palotai István (Új Kelet)- Na, akkor mi legyen?- Mit tudom én, hogy mi legyen. Ez van és kész. Fel­akasztani nem fogom ma­gam...- De azért valid be, hogy te is hülyén érzed magad!-Jó. Bevallom. Most jobb? ...Te! Nézz csak rám! Neked zöld a szemed? Mitől zöld a szemed?- Hogyhogy mitől? Mittu- domén, hogy mitől! Már vagy három éve, hogy én is észre­vettem reggel a tükörben. Bezöldült, vagy mi...- Tizenkilenc éve vagyunk házasok, és akkor... Hogy jössz te ahhoz, hogy megvál­toztasd a szemed színét? Csi­náld vissza kékre! Utálom, ha valakinek zöld a szeme!- Csináljam vissza? Te tel­jesen hülye vagy, amióta őszülsz? Mondd, mióta ő- szülsz? Reggel még fekete volt a hajad.- Én őszülök? Dehogy őszülök. Csak észrevenném én is reggel a tükörben, ha beretválokozom...- Szemüveg nélkül? Mert­hogy úgy szoktál borotvál­kozni... te még azt sem veszed észre, Apukám, hogy a Hypót iszod a Mira víz helyett... De azért az érdekes, hogy reggel óta megőszültél. Nem történt ma semmi különös?- Mi a franc történt volna, drága szivecském? És mi az, hogy reggel még fekete volt? Sokkal valószínűbb, hogy valóban én nem vettem észre, mert tőled aztán simán meg­dögölhet az ember. Te csak akkor vennéd észre, hogy megdöglöttem, amikor hiá­nyozna a fizetésem a koszt­pénzből. Elég baj az, hogy már deresedem... De ahogy így elnézlek, te sem vagy ám egy Nivea-reklám.- Csak röhögj, kisfiam, csak röhögj! Látszik, meny­nyire becsülöd meg, hogy ér­ted áldoztam a fiatalságomat.- Szerintem én is jelentő­sen jobban jártam volna, ha nem fogadom el tőled ezt az áldozatot, édes szívem... Ak­kor talán még nyugtom is le­hetne néha. Hol az öngyúj­tóm?- Ahova tetted!- Hm. Köszönöm. Mindig itt szokott lenni ilyenkor mel­lettem az asztalon, a cigi mel­lett. Hol a francban van?- A tálalón. Ha szoknya lenne rajta, biztos hamarabb észrevennéd... Ott van, innen látom.- Hogy kerül az oda?!- Az előbb ott gyújtottál rá. Amikor a könyveket nézeget­ted...- Én a könyveket? Soha­sem szoktam a könyveket nézegetni. Mit kerestem én itt?- Mit tudom én?! Minek bolyongsz, mint a hülye? Ülj le a seggedre, ahova szoktál.- Nem ülök! Minek üljek? De randa vörös a körmöd...- Három éve ezt a színt hasz­nálom... Meg kell itt őrülni...- Parancsolj, Életem. Őrülj meg... Te! Kinek a képe ez itt a falon?- A menyedé. Nem ismered meg?- Valahogy ebben a fény­ben... És mióta lóg ez itt?- Vagy egy éve. Amióta a drágalátos fiad kijelentette, hogy nem szeretem a kedves feleségét kellőképpen. Hát feltettem a falra a képét. Az­óta ott van. Gondoltam, egy­szer csak kilógja magát a múltján az a sok gyűrődés, de nem...- Szerintem rólad mintáz­zák az anyósvicceket... Éhes vagyok. Most akkor hogy le­gyen? Hogy együnk? Hol együnk?- Meg kéne próbálni eset­leg a konyhában. Hátha ott is sikerül. Ha az asztalon nem megy, akkor majd az öledbe veszed a tálcát, és úgy za- bálsz, ahogy szoktál. A sört is magad mellé teheted a föld­re...- Csöngettek!!! Szaladj, Anyukám édes! Gyorsan! Hátha ő az!- Nem ő volt. Csak valami alak a lottótól. Gratulálni jött, mert nyertünk húszmilliót...- Húszmilliót? Remek. Pe­dig már azt hittem, hogy ő lesz. Hányra is mondta? Fél kilencre?- Igen. Lassan már jönnie kell...- ...lene. Ismerem az ilye­neket... Ez már tényleg ő lesz! Menjél már, nyisd ki azt a kurva ajtót!... Jó estét, ked­ves uram, hát megjött? Hiá­ba! A királyok udvariassága a pontosság... Jöjjön, jöjjön velem... Hát ez lenne az... Egyszer csak füstölni kez­dett, és elment a kép is, meg a hang is. Méhek helyett dongók Egy izraeli mezőgazdasá­gi kommuna dolgozói a szo­kásosnál 15-20-szor nagyobb méheket alkalmaznak az ül­tetvények beporzására. Valójában nem új fajról, sci-fibe illő génmanipuláci­óval létrehozott mutánsról van szó: a természetben va­don élő dongók, más néven poszméhek egyik fajának a háziasítását oldották meg a dél-izraeli Jad Mordehaj kibuc méhészei. A többnyire sötét színű, né­hány világos csíkkal tarkázott dongó („bombus terresta”) nem ad mézet: a háziasítás célja kizárólag a virágzó pa­radicsom-, padlizsán- és más ültetvények beporzásának biztosítása volt. A nagy ne­hézséget az okozta, hogy e faj évente csupán egyszer - tavasszal - szaporodik, s ez nem esik egybe az említett növények virágzási idősza­kával. A kibuc méhészeinek sikerült megoldaniuk, hogy a dongók évente többször szaporodjanak, s a kívánt időben járjanak ki a földek­re a beporzást elvégezni. A poszméhek alkalmazásá­val szabadföldön is lehet ko­rai termést elérni olyan nö­vényekből, amelyekből ed­dig üvegházban állítottak elő „primőrt” - idézte az AP Dan Weilt, a méhészcsoport vezetőjét. A kibuc máris 10 ezer posz- méhet exportált Japánba és Dél-Koreába. Magyarországon 24 posz- méhfaj él. Az olaj- és takar­mánynövények beporzásá­val jelentős hasznot hajta­nak. Fészkeiket leggyakrab­ban föld alatti üregekben ké­szítik. A vadon élő poszméh- család télen elpusztul, csak a megtermékenyített fiatal anyák telelnek át. Erdélyi impressziók (1.) Nyomasztó örökségek Bürget Lajos útijegyzetei Amikor az egyik faluban a postát kerestem, a válasz kicsit megvető hangsúllyal hangzott el: — Ott van a blokk mellett. A blokk az a fajta egy-két emele­tes lakóház, mely alig jobb a hajdani C-lakásoknál, és ame­lyeket a román hatóság a Ceausescu-érában azért építte­tett főleg a magyarok és szászok lakta településeken, hogy oda románokat és romákat telepít­sen. A blokkok ma lelakottak, környékük piszkos, lakói le­épültek. A blokk volt a lakos­sági arányok megváltoztatásá­nak eszköze, a románosítás kel­léke, a belső lakosságcsere ijesztő jelképe. A helyi lakos­ság - legyen szó szászról, ma­gyarról vagy románról - eze­ket mindig idegen testnek te­kintette, olyan telepeknek, amelyek egy számukra sem ért­hető politikát szimbolizáltak. Ezek túlélték a nagy diktátort, a Kárpátok zsenijét, megvan­nak, és láthatóan meg is marad­nak. Hogy ebből a keserves örökségből mi lesz egykoron, azt senki nem tudja. De semmivel sem kevésbé volt érthető egy másik jelen­ség, amelyet az egykori ma­gyar-román határ mentén, a mesterséges Békás tó északi részén láttam. Valamikor a má­sodik világháború alatti-előtti időkben ez kínos határ volt, hiába volt az egyik oldalon Horthy, a másikon a szintén német szövetséges Antonescu. így aztán az akkor épített gép­puskafészkek és lövészállások - mind nyugati kilövőnyílás­sal - egy magyar fenyegetést lettek volna hivatottak elhárí­tani. Ezek ma is megvannak, jóllehet a belőlük áttekinthető terület már Románia. Kishitű­ség? Mesterséges emlékezte- tés? Kisebbségi érzés? Vagy csupán feledékenység az oka annak, hogy a ma fehérre me­szelt kis építmények a hajdani regát határán díszlenek? Szá­momra szimbolikus értékűek voltak ezek a százszámra fel­lelhető kis csőalakú állások. Jelkövei annak, milyen nehe­zen is oldódnak a mestersége­sen keltett feszültségek és fó­biák. gödrök, a sétálókat rongyos kéregetők agresszív csapatai molesztálják forintért. Kolozs­vár komor, szomorú város, még a napfényben sincs hangulata, és bár az emberek kijönnek egymással, a nacionalista poli­tika örökös akciói a múlt ár­nyait tartósítják fölöttük. Hogy mindezeknek a külső jegyeknek van-e üzenete a má­hoz? Sajnos van. Jelei annak, hogy egy kormány- és elnök­váltás túlságosan kevés ahhoz, hogy véget vessen egy lassan nyolc évtizedes hangulatnak, de főleg az elmúlt évtizedek rémálmainak. Városban, falun, idősben és fiatalban, magyar­ban és románban búvópatak­ként jön elő bizalmatlanság, mesterségesen szított gyűlölet, politika csinálta zűrzavar, fel nem dolgozott történelmi múlt, vád és viszontvád, félelem és ijesztgetés, sandaság és gőg. A kívülről belepiszkáló hazai politika csak ronthat ezen a helyzeten. Az erdélyi örökség, — a terhes hagyaték igazságos s rendezése csak azokon múlhat, | akik élői, megélői, szenvedői ° és alakítói viszonyoknak. Enél- § kűl ott minden nap egy lépést S. jelent keletebbre Éurópától. Nem kevésbé ijesztő - lénye­gében az előző gondolatkör részeként is tekinthető - az a városok főterén található rop­pan sikertelen szobor, mely azt a farkast ábrázolja, melyet Róma alapítói, Romulus és Remus szoptak. Ez a Római Birodalom utódjának feltűnni akarás, egyféle felsőbbrendű­ség hirdetése legalább olyan fasisztoid, mint amilyen volt a fasiszta Mussolini Róma-máni- ája. A fiktív néperedet ilyen glorifikálása ugyanis nem más, mint mások alacsonyrendűsé- gének hangsúlyozása, és leg­alább olyan nevetséges, mint­ha mi magyarok Aquincum és Alba Regia emlékére hivatkoz­va hinnénk magunkat az egy­kori büszke Róma utódainak. A farkasok lelkesen szoptatnak Erdély-szerte, utalva arra, hogy a történész abban különbözik az Istentől, hogy míg az csak a jelent tudja megváltoztatni, a történész a múltat is. Innen már csak egy lépés Funar-landbe, abba a Kolozs­várba, amely nem kincses. De szomorúan nevetséges a szülő­ház falán lévő tábla tanúsága szerint románná változtatott Mátyás életrajza, akiből az is­mertetés szerint a magyarok legnagyobb királya lett; tragi­komikusak a román nemzetiszí­nűre festett utcai és kerti padok, melyek a Mihály-templom kö­rüli parkban és a főutcán egya­ránt láthatók. De kicsit funar- disneylandi az a több ezer kis román nemzeti színű három­szögletű zászlócskákból ké­szült fűzér, színes villanykör­tesor, amely utcát, teret, házat, villanyoszlopot díszít, vélhe­tően a nemzeti büszkeséget in­dukálandó. Közben - szintén örökség - a polgármester iro­dája előtt nyomorék koldusok nyüzsögnek, alig száz méter­nyire valutaüzérek tucatjai sef- telnek, a város utcáin hordónyi A testőr rövidesen hazarepül (Londoni tudósítónktól) Trevor Rees-Jones, az egyetlen túlélője a baleset­nek, amelyben Diana her­cegnő életét veszítette, vár­hatóan hazarepül Angliába pénteken. A 29 éves, öböl­háborúban harcolt veteránt kiengedik a párizsi kórház­ból, ahol a baleset óta ápol­ják. Ezzel egy időben a fran­cia rendőrség vizsgálati csoportja kijelentette, hogy a festéknyomok a Mercedesen egy Fial Unó típusú autóról származnak. Ezek után a rendőrség fel­vetette annak a valószínű­ségét, hogy a részeg sofőr - Henri Paul - azért vesz­tette el kontrollját az autó felett, mert egy másik jár­mű nekiütközött. A baleset színhelyén apró féklámpadarabokat találták, ami egy Fiat Unó típusú autóról származnak, és szemtanúk elmondása szerint egy másik autó nagy sebességgel elhagyta az alagutat az ütközés után. A Fiatról származó festék­nyomokból meg tudják ál­lapítani a jármű korát és származását is. Továbbá a nyomozók ellenőriznek minden autójavítót, hátha valaki látta a sérült Fialot a párizsi baleset után. A testőr újabb adatokkal állt elő a történtekkel kap­csolatban, ahogy az emlé­kezete lassan visszatért. Végig emlékezett a köve­tés körülményeire a Ritz elhagyása után egészen a Rue de Rivoliig, ami csak egy sarokra van az alagút- tól - mondta egy nyomo­zó. Ezt követően „nagy ár­nyékos részek” következ­tek memóriájában. A munkába járók többet veszekednek Azok a párok, ahol mind­két fél dolgozik, többet veszekszenek, mint ahol csak egy kereső van a csa­ládban - állapította meg egy Belgiumban készült tanulmány. Piet Bracke szociológus, a Ghenti Állami Egyetem tanára abban látja a fenti tény okát, hogy a maga­sabb képzettség és a job­ban fizetett munkahely a férfiaknak párkapcsolata­ikban nagyobb hatalmat kölcsönöz, míg a nőkről ugyanez nem mondható el, s ez okozza a veszekedé­seket. Mindez egyben azt is je­lenti, hogy a munkában egyre inkább egyenjogú- vá váló nők megnöveke­dett gazdasági hatalmuk­ból nem tudnak a párkap­csolaton belüli hatalmat kovácsolni, s ez konfliktu­sokhoz vezet - idézte a Reuter hírügynökség Bracke professzort, aki 20 és 70 éves kor között 1850 házas- és házasság nélkül együtt élő párt faggatott ki tanulmányához. *3 *1 if '■! :j 1 :Y -I* kTi X«Ti I ír-1 r-111 r:l lm.'-1 Lt'-T7«T: i M ICnnTTi^» ^ ’ ; r"-'gjl/ ^1' 1V ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom