Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-30 / 253. szám

mjmM ATEV-szemlélet Mezőgazdaság 1997. október 30., csütörtök ■ \ Hétről hétre a kiskertekben Korán hullott le az első hó Az állati eredetű hulladék kellemetlen szagot árasztva gyorsan bomlásnak indul, ál­latokra nézve veszélyes fer­tőzést hordozhat. Újrahaszno­sítását az ATEV Rt. körül­tekintő gondossággal kiala­kított és fegyelmezetten mű­ködtetett technológiai rendszerben valósítja meg. A feldolgozási folyamat a begyűjtéssel, a szállítással kezdődik. Az ATEV Rt. kü­lönös súlyt helyez szállító- eszközeinek fejlesztésére, mert a gyors és kulturált be­szállítási technológiára ala­pozva lehet csak hatékony újrahasznosítási eljárásokat létrehozni. A leggondosab­ban végzett munka sem ér sokat, ha késve érkezik a hul­ladék. A cég partnerei a szállítási részleggel kerülnek közvet­lenül napi kapcsolatba. Az ügyfeleknek csupán meg kell rendelniük a szolgáltatást, a többi az ATEV Rt. dolga. Az elmúlt évben a feldolgozó jelentős összegeket áldozott gépjárműparkja korszerűsíté­sére. Megkezdődött egy Ma­gyarországon egyedülállóan biztonságos, zárt szállítási rendszer kialakítása. Az új szállítójárművekkel a veszé­lyes hulladék továbbítása a fuvarozás során a legszigo­rúbb környezetvédelmi és higiéniai előírások betartása mellett történik. A hulladék átadásának fel­adatát sajnos nem tudják le­venni a partenek válláról, sőt kifejezetten kérik együttmű­ködésüket. A feldolgozótelepckre be­szállított szerves és veszélyes hulladék hasznosítása még komoly tápanyag-utánpót­lást is jelent. A mai világban, amikor eredeti alapanyagfor­rásaink kimerülőben vannak, a termelés során keletkező hulladékok túlterhelik a kör­nyezetet. A szükségletek fe­dezésére és az alapanyagárak emelkedésének megállítására nincs más megoldás, mint a hulladékok újrahasznosítása. Az ATEV Rt. — szemléletének módosításával - a tegnap még hulladéknak tekintett szerves anyagot alapanyagnak tekin­ti. Hazánk fehérjeforrásokban szegény, szükségletei több­szörösen meghaladják a bel­földi előállítás mértékét. A ha­szontalan, sőt veszélyes hul­ladékból igen hasznos takar­mány- és tápalapanyagot ké- s z í t e n e k. Az egyik legfontosabb ter­mékük a vegyes állati fehér­jeliszt, változó fehérjetarta­lommal. A késztermék 46 szá­zaléktól 62 százalékig tartal­maz fehérjét. A húslisztek közfogyasztásra alkalmatlan vágóhídi melléktermékekből, állati eredetű hulladékokból, elhullott állatokból sterilizá­lás után főzéssel, mechanikus úton zsírtalanítással előállított szárított termékek. Kivállóan alkalmasak a keveréktakarmá­nyokban meglévő növényi eredetű alapanyagok hasz­nosulásának javítására. Mint közismert, a növényi eredetű fehérjék nem tartalamazzák a teljes aminosavkészletet, ezért ezek az adalékanyagok jóté­kony hatással egészíthetik ki a takarmánytápokat. Ezzel ki lehet váltani az importból származó vérlisztct, hallisztet és húsos csontlisztet. A hazai termékek eszenciális amino- sav-tartalma igen magas. A bennük lévő kalcium- és fosz­fortartalom biológiai hasz­nosulása kiváló. Mikroelem- és vitamintartalmuk hozzájá­rul a keveréktakarmányok­ban lévő különböző ható­anyagok jobb érvényesülésé­hez. Mikrobiológiai szem­pontból a szabványnak meg­felelően az ATEV Rt. termé­keit folyamatosan laboratóri­umi vizsgálatnak veti alá. Fertőzést vagy más betegsé­get ezektől a tápoktól nem kaphatnak a jószágok. Is­mert, hogy az angliai mar­hakergekór idején nemcsak az élőállatok és az állati ter­mékek importját szigorítot­ták meg, hanem mindennemű állati eredetű takarmány be­hozatalát is megtiltották. A hazai előállítású állati termé­kek nem estek ezen tiltások alá, sőt garantált minőségük eredményeként megnőtt a kereslet irántuk. Fekete Tibor (Uj Kelet) Az már nem meglepő, ha ok­tóberben szállingózik a hó, de hogy meg is maradjon, ritka­ság számba megy. Most bán­hatják csak igazán, akik elkés­tek az őszi betakarítással. A hajnali mínusz hat fokos hideg­ben a hólepel alól már nehéz előkapargatni a gyökérzöldsé­get. A jelentős éjszakai fagyok ellenére a föld még puha. A mostani hótakaró néhány nap alatt köddé válik, és fel lehet ásni a sárgarépát vagy a petre­zselymet. Ha ez utóbbi a föld­ben marad, akkor sincs nagy baj, de télére védeni kell. A le­hullott falevelekkel legalább tíz centiméter vastagon takar­gassuk be az ágyásokat, és az sem baj, ha a széleket egy ke­véske földkupaccal megvéd- jük. Legalább nem fújja le a dermesztő szél a védőréteget. Növényvédelemre ilyenkor már nem gondolunk. Nincs is szükség rá, hisz a kártevők már téli álmukat alusszák. Arra vi­szont ügyeljünk, hogy ne a gyümölcsfák alatt teleljen a falevél. Legjobb, ha a megko­paszodás után berotáljuk a föld­be. Ha erre nincs módunk, ak­kor inkább valahova a kert vé­gébe gyűjtsük össze, és szára­dás után égessük el. A leggon­dosabb növényvédelem elle­nére még mindig sok gom­bakártevő telepedhetett meg a leveleken, és áttelelve kellő utánpótlása lehet a jövő évi fertőzéseknek. Egyedül a kőkerti pozsgás növényeket nem szabad falevél­lel takargatni, mert a téli csapa­dék hatására kirohadnak. A szik­lakerti növényeknek is nevezett húsos kövirózsák jól bírják a hideget. Ha mégsem, akkor in­kább nádpallóval vagy más tö­mör burkolattal védjük a fagy ellen növényeinket. Most lehet jól megtrágyázni a gyepet. Nem égeti ki a nap, és nem kell állandóan öntözni a kiszáradás ellen. Egész télen lesz elég ideje, hogy a hólével együtt a tápanyag is beszivá­rogjon a földbe. Erre a célra legjobb a birkatrágya, csak na­gyon nehéz beszerezni. A mar­hatrágyával, és általában az alommal kevert szerves táp­anyaggal az a baj, hogy ta­vasszal a maradékot el kell tá­volítani a sarjadó felületről. Haszna viszont, hogy jobban védi a felületet a felfagyás veszélyeitől. A fólia alatt még virágzik a krizantém és más halottak napi fagy tűrő virágok. A hirtelen jött hideg még ne riasszon el ben­nünket az árvácsa kiültetésétől. Az egyik legszívósabb őszi nö­vényünk. Reméljük, a mostani sarkvidéki levegő nem marad itt tartósan, és a gyenge napsütés­ben is képes fejlődni ez a nö­vény. A hó alól kikandikálva üde színfoltja lehel a kiskertnek vagy a sírkerteknek is. Megcsípte a dér a sütőtököt. Sokan erre vártak. Most már valóban kásás, jóízű étel ké­szíthető belőle. A feldarabolt és kimagvalt szeletek vastag­ságuktól függően gyengébb lángon másfél-két óra alatt sül­nek át. Amíg még lé csöpög a sütő aljára, addig nyers az étel. Ha már csokoládébarnára pirul a felső része, akkor fogyaszt­ható a sütőtök. A saláták, a kelkáposzták és a zöldhagymák több fajtája is áttelelő. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a mínusz húsz fokban is megmaradnak. Taka­rással ezeket a növényeket is védeni kell. A mindig-hagy- mának nevezett és sarjszaporo- dással áttelelő hagyma pédául elveszíti leveleit, de tavasszal a legelső növények között bú­jik ki a földből. Ugyanígy ér­demes már most néhány sor zöld­nek szánt dughagymát eldug- gatni, mert tíz nap, két hét előnnyel is lesz szedésre érett. Ha van időnk és energiánk, ak­kor próbaképpen sárgarépát és petrezselymet is vethetünk. Na bumm, legfeljebb nem sikerül. Zöldségnövénycink közül talán a bimbóskel tűri leginkább a hi­deget. Akár 8-10 fokot is kibír károsodás nélkül. Most jött el a csemeteültetés ideje. A jelenlegi időjárási kö­rülmények között a szaporító­anyag néhány napon belül el­veszíti a maradék leveleit is. Vegetációja annyira lelassul, hogy telepítésre alkalmassá válik. Ültetés előtt már nem kell vízzel telt hordóba állítani a kisfákat, hacsak nem látszik gyökérzetén a ráncos kiszára­dás jele. A szakszerű csemetetelepí­tésről már többször is írtunk. Most arról tájékoztatnám az olvasókat, hogy érdemes most a talajba juttatni a tápanyag­utánpótlást. Nem javaslom erre a célra a műtrágyát, mert gyors lebomlású szer, és a hirtelen vegyianyag-felszívódás több kárt okozna, mint hasznot. Maradjunk meg a jól bevált szerves trágyánál. Tápanyag- tartalma több év alatt hasz­nosul, és ráadásul a humusz is ebből lesz. Csemeténként akár egy jó villányi trágyát is szór­hatunk, de ez ne érintkezzen közvetlenül a gyökérzettel. Legalább 5-10 centiméteres földréteg válassza el a növényt a trágyától. Ha van miből, ak­kor a felső rétegbe is szórha­tunk szerves anyagot, az eső úgyis bemossa a gyökérzethez. A csonthéjas gyümölcsök, kü­lönösen a sárgabarackfélék ér­zékenyek a mészhiányra. Most ezt is pótolhatjuk. AJcár dög- löttmeszet, akár mésztejet te­szünk a fa köré, tavaszra el­veszti maró hatását, és csak a kálcium szívódik fel a növé­nyekbe. A szőlőtöveket is most érde­mes pótolni. A vesszővel sza­porított oltványokat minden­képpen fel kell kupacolni, de az idősebb töveknek sem árt meg a töltögetés. Természete­sen a magas művelésű kordon­vagy lugastelepítést nem tud­juk a fagy ellen védeni, de a fagyzúgos helyeken papírral, esetleg nádszövettel védhetjük az érzékeny fajtákat. A gyö- kereztető iskolákat szedjük fel és alaposan válogassuk át. A gyengébbeknek nem érdemes megkegyelmezni, mert ugyan­annyi gondoskodást, munkát igényelnek, mégis akár évekkel elmaradnak a fejlődésben, mint az erősebb egyedek. A korai szüretelőknek már forr a bora. Régi szabály, még­is évente szedi áldozatát a bor­pincék elővigyázatlan látoga­tói közül a mérgesgáz. A bor forrásakor szén-dioxid szaba­dul fel. Mivel ez nehezebb a levegőnél, ezért a pincék mé­lyén. marad, és akár az egész vermet is eláraszthatja. Nem véletlenül járnak a borászok gyertyával a kezükben, hisz ha kevés az oxigén a pincében, akkor kialszik a láng. Ha már befejeződött volna a forrás, akkor is várjunk még néhány napot a lefejtéssel, míg leülep­szik a murci. Akik pedig az üledékből seprőpálinkát akar­nak főzetni, azoknak több hét­tel is érdemes elhalasztani a Csemete* vásárlás F. T. (Új Kelet) ________ A jó kereskedőnek min­den eladó, és ez természe­tes. A dörzsöltebb boltos még azt is eladja, ami nem üti meg a kívánt mértéket. Most a telepítés időszaká­ban jó lesz ügyelni. Né­hány jó tanács, mire figyel­jünk oda: Induljunk ki abból, mit akarunk, ehhez válasszuk ki a megfelelő fajtát. Jó előre döntsük cl azt is, hogy másod- vagy harmad- sorban mit vennénk, mert nem biztos, hogy azt az egyetlen fajtát be is tudjuk szerezni. A facsemeték árá­ban nincs jelentős eltérés, általában 4-500 forint kö­rül mozog. Ha csak egy-két darabot veszünk, nem érde­mes a vételár miatt végig- kocsikázni az összes ke­reskedőt, sokkal lényege­sebb a fa minősége. Vizsgálódásunkat kezd­jük a gyökérzetnél. A ke­reskedők általában fűrész­porban vagy laza homok­ban tárolják az oltványo­kat. Nem árt gyanakodni akkor, ha túl száraznak lát­juk a gyökereket takaró kupacokat. A tárolóhelyről kiemelve nézzük meg, elég elevenek-e a hajszálgyöke­rek. A gyökérháncsot kör­münkkel húzzuk le, és alat­ta fehér és nedves felületű­nek kell lenni még a leg­vékonyabb gyökérrésznek is. A sérült vagy féloldalas elágazású gyökérhajtással rendelkező fát nem érde­mes megvenni, mert évek­be telik, míg egyenesbe nő a fa. Ha fonnyadt a gyökér­háncs, előáztatással még javíthatunk rajta, de az el­száradt részekbe már nem költözik élet. A törzsön nem sok min­dent látunk. Arra ügyeljünk csak, hogy ép cs egészsé­ges legyen. A suhángok- nak nincs elágazó ágrésze. Itt csak az a lényeg, üdék és sértetlenek legyenek a rügyek. A csemetének vi­szont arányos koronával kell rendelkezni. A sudaras lombkoronájú fajtáknál nézzük meg, elég erős-e a vezérág. Az ipszilon vagy kehely formájú ágelren­dezést nagyon nehéz hely­rehozni. Inkább tegyük fél­re, és ha van, keressünk másikat. Egyedül az őszi­barack szaporítóanyagánál előny a korona kehely for­mája. A forradásos, vagy elmézgásodott csemetéket ne vegyük meg. Ha csak az ágvégek száradtak vissza, az még nem baj. Ősszel ez természetes folyamat. Egyéb­ként is még ráérünk kora tavasszal visszametszeni az őszi telepítést. A csemetéket kötelező jelzőszalaggal ellátni. Ezen szerepelni kell többek kö­zött a fajtának, az osztály­ba sorolásnak, a szaporító telephelynek is. Hagyhat­juk a jelzést a fatörzsön, kárt nem okoz. Az első ter­més megjelenéséig leg­alább tudjuk, mire számít­hatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom