Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-21 / 246. szám

1997. október 21., kedd

Riport

Falra hányt borsó

Ködös, őszi hajnalon fagy csipkedi a hajlott ágú bokrokat. Szürke, szomorú levegő lengi be az álmos épületet.

Csöndesen nyílik az ajtó. Kismamák kopott köntösben, pucér lábszárral. Kezükben Magnum és gyufa. A korai ébredés után dohányra, füstre vágynak. Almosán, fázósan, orvost lesve, stikába szívják a bagót. Még ha árt se számít. Viziten tagadják persze, de félóránként lejárnak.

Megelőzés,

szűrés,

tudatformálás

Zárónyilatkozat elfogadásával fejezte be a közelmúltban négynapos tudományos tanácskozását a tusnádfüidői nemzetközi orvoskongresz- szus. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága és Pest megye önkormányzata által szervezett szakmai tanácskozás résztvevői a kárpát-medencei magyarságot különösen érintő népbetegségekkel, ezek hátterével, illetve a megelőzés és a gyógyítás legfontosabb kitételével foglalkoztak.

A daganatos eredetű és kardiológiai betegségek gyógyításának gyakorlati megvitatása mellett a szakemberek áttekintették azokat a kérdéseket is, amelyek a szinte általánosságban jellemző negatív tendenciák - mint az öngyilkosságok növekedése és a depresszió erősödése - elleni hosszú távú program részei lehetnek.

Az immár negyedik alkalommal megrendezett erdélyi tudományos ülésen előadást tartottak a Szent Rókus Kórház és intézményei, váci, ceglédi, törökbálinti, kistar- csai, valamint pécsi, kárpátaljai, felvidéki, vajdasági és erdélyi egészségügyi szakemberek.

Tusnádfurdő polgármestere, Tóth Miklós lapunknak elmondta, hogy ez a szakmai tanácskozás ráirányítja a figyelmet a 2100 lakosú hegyvidéki gyógytelepre, s hozzájárul az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatainak építéséhez is. A kongresszus megnyitóján dr. Réti Miklós, Pest Megye Közgyűlésének alelnöke kifejtette, hogy évente 30-40 ezer lélekkel fogy Magyarország lakossága. A családok, így a nemzet reprodukciós képessége alig éri el a 80 százalékot, ami egy idő után a pusztulás megfordíthatatlan folyamatához vezet.

Búzás László, a rendezvénynek otthont adó Hargita megye tanácsának gazdasági igazgatója a kérdést úgy fogalmazta meg: ha az anyaország megoldja ezeket a problémákat, akkor a határon túli egészségügyi helyzet javításához is modellül szolgálhat.

A tanácskozás résztvevői közös problémaként értékelték a daganatos eredetű, az érrendszeri és a kardiológiai betegségeket, az alkoholisták és a depresszióban szenvedők számának növekedését is. Dr. Konyár Éva professzor, a Szent Rókus Kórház osztályvezető főorvosa a daganatos megbetegedések elleni küzdelem meghatározó lépéseit vázolta. A nálunk fejlettebb országokban már kevésbé hangsúlyozott szűrési programok fontosságára, az ebben résztvevők és a társadalom egészének egészségügyi tudatformálására hívta fel a figyelmet. A professzor asszony rávilágított: a társadalombiztosítás, így közvetve az állam is érdekelt abban, hogy a nemzeti össztermék egy bizonyos részét ne a nem egyszer gyógyíthatatlan folyamatok ellensúlyozására, hanem a megelőzésre fordítsa A szakmai tanácskozás tükrében a résztvevők természetesen foglalkoztak a kapcsolattartás további lehetőségeivel is.

Kozma Ibolya (Új Kelet)- Hiába mondjuk, mennyire ártalmas a magzatnak, ránk se hederítenek - tárja szét a kezét tehetetlenül dr. Mocsáry Péter, a nyíregyházi Jósa András Megyei Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa. A dohányzó nők gyermekei háromnégyszáz grammal kevesebb súllyal születnek. Tíz százalékuk koraszülött, a koraszülöttek ötven százaléka súlyosan visszamaradott.

A keleti régióban, Borsod- Abaúj-Zemplén, Nógrád és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében a leggyakoribb a magzati retardáció (az adott terhességi komái kevesebb súlyú, az átlagosnál kisebb magzat). Száz terhes közül ötnél fordul elő, míg a Dunántúlon feleennyi eset van.

Több retardált magzat

— A retardált magzatok egy része méhen belül elhal, mielőtt megszületne, ettől szeretnénk megóvni a kismamákat - folytatja Mocsáry főorvos. —Természetesen több oka is van a retardációnak: a nem megfelelő szociális környezet, az alultápláltság, a vitamindús ételek hiánya. Ez mind összefügg a szociokul- turális háttérrel, a munkanélküliséggel, a pénzhiánnyal, az olcsó, zsíros élelmiszerek és az alkohol fogyasztásával, a dohányzással, s azzal is, hogy nem tesznek meg mindent egészségük megőrzése érdekében.

Rendszeres vizsgálattal ki lehet szűrni a retardált magzatokat. Ilyen esetekben kórházi kezelést javaslunk. Megfigyeltük, ha pihen az anyuka, jelentős javulás tapasztalható a magzat fejlődésében. Különösen a bal oldalukon fekvő kismamáknál lehet nagyobb eredményt elérni, ha nem mozog, energiáit tartalékolja, és a méhlepényen átfolyó növekvő vérmennyiség felgyorsítja a baba fejlődését. A bébi a dohányzás abbahagyása után is rohamos fejlődésnek indul. A dohányzás ugyanis érszűkületet okoz,

csökkenti a méhlepénybe átfolyó vér mennyiségét. A magzat növekedését műszereinkkel nyomon tudjuk követni, ultrahanggal, gépi szívhangellenőr- zéssel, laborvizsgálatokkal.

Természetesen genetikai okok miatt is előfordulhat fejlődésbeli lemaradás. A magas vérnyomással, pajzsmirigy-túl- tengéssel, idült vesebetegséggel küszködő anyukáknak is retardált lehet a gyerekekük, de megfelelő kezeléssel leküzdhetők a rendellenességek. Rejtett okok is vannak, például a terhesség alatt fellépő fertőző betegség, vírusfertőzés, amit általában nem is vesznek komolyan a kismamák.

Mint az egészségügyben általában, itt sincsenek általános esetek. Dohányzó nőnek is születhet egészséges gyermeke, s az egészsége érdekében mindent megtevő kismamának is lehet retardált kisbabája. Azonban a káros szenvedélyek csak ronthatnak az esélyeken. Ez egyébként nem igazán orvosi probléma, minden a gazdasági és szociális gondokra vezethető vissza. Sajnos védőnőink munkája több esetben a falra hányt borsó példájára hasonlít.

Aki hiába véd

Két kismama ül a patológiai osztály előterében. Mindkettőjük magzata kisebb, mint azt méhen belüli koruk kívánná. Kati tizenhét éves sincs, két hete van kórházban. A baba harmincnyolc hetes, két és fél kilogramm, s lassan el kellene érnie a három kilót. Bevallása szerint fél doboz cigarettát szív naponta. Azt mondja, soha nem mondta a védőnő, szokjon le a dohányzásról. Fásultan, unottan néz maga elé.

Sarolta kedves, széparcú kismama. Nyitott a méhszája, és kicsit kisebb a bébi, mint kellene. Meg is van ijedve. Nem érti, mitől kicsi a magzat, mikor soha egyetlen cigarettát sem szívott el, nem fogyaszt alkoholt és vigyáz magára. Harminchat hetes terhes. Húsz napig tartották kórházban, már haza készül. A férje lelkére kötötte, semmit se csináljon otthon, csak pihenjen.

Van, aki védi magzatát és magát, mégis közbejön valami.

A tiszavasvári Széles utca mostanság az újságírók felkapott helye. Az itt élők nem szívesen fogadják a riportereket, különösen a kamerákra, fényképezőgépekre érzékenyek. Lesik az idegeneket. Nem könnyű elvegyülni a valóban széles utcán lakó cigányság között. Nácsa Balázsné három évtizede védőnő a városban. Kolléganőivel felosztották egymás között a területet. Ketten-hárman jönnek egyszerre. Nem az itt élőktől félnek, hiszen jó a kapcsolatuk, inkább az éhes, vadul csaholó kutyáktól tartanak, melyek azonnal körbeveszik az arra járót.

Ilona gyermeke két és fél kilóval született. Férje nincs. Megesett - ahogy mondani szokták. A fiatalasszony nem szereti, ha erről kérdezik. Mezítláb jön ki a házból, egy szobában lakik nagyapjával. A spó- ron lábas, a tegnap esti leves maradékával. A kicsi tiszta, de súlyosabb is lehetne. Háromhetes még, szopik rendesen.

A szomszédos lakás előtere a kutyáké, a tűzrevalót is ott tartják. Az ajtókereten vastag koszcsík. A szoba-konyha földes, az ágyat takaróval választották cl a szoba többi részétől. Az asszony is, az ember is otthon van. Az újszülött kislány néhány hetes, a fiú hároméves. Taknyos mezítlábas gyerek. Apjához bújik, mosolyog. A falon Mária-képek, mellette műanyag játékpuska. A lakásból süt a szegénység. A férfi, aki derekára madzaggal erősítette a nadrágot, elmondja, melyik nap vitték orvoshoz a kicsit. Látszik, hogy nehezen, de szeretetben élnek, törődnek a gyerekekkel. Mindkettőt szoptatja az anyja. A fiú irigyen szemléli, hogyan eszik a húga.

Ibolyának már sokadik gyermeke született. Piacra ment, s otthon hagyta a kicsit a többire. Hatan-nyolcan is vannak, ringatják a pólyást, közben meredten figyelik a tévét. A legidősebb, a tizenhat éves nagylány, nem engedi megnézni kistestvérét. Ki se bontja. Anyatigrisként védi.- Majd ha hazajön az anyja, akkor jöjjenek! Mit tudom én, hogy kell visszacsomagolni! Minek kellett már anyámnak ez a gyermek? - ordítja. - A cigányok azt mondták, már nekem kellett volna! Kell a bajnak,

gyermek vagyok még én is! Nem olyan, mint a többi! Tizenhárom évesen szülni? Én inkább tanulok. Tizedikes vagyok az iskolában. Nem kell nekem cigányember, pedig már lenne, csak nekem nem tetszik. Debrecenben is lenne egy, de az se kell!- Szép ruhád van — mondja Irma néni, hogy enyhítse a lány haragját.- Hatezer forint volt - válaszol fölényesen.- Te vetted?- Én... miből vettem volna? Anyám vette. Jöhetne már hazafelé az a szopós csöcs, itthagyja rám a pulyát! Szép a ruha? Már koszos, odaadom valakinek vagy eladom húsz forintért!

(Kicsi, toldott-foldott vályogház előtt megyünk el, az udvar tele limlommal. Kint a sparherten egy fazék, bizonyára kint főznek. Mogorva ember áll a ház előtt, azt mondja, nincs otthon az asszony, meg a gyermek se. Később kiderül, az asszony elment ugyan valahová, de a kicsi bent van, csak ő nem tudta. Ócska babakocsi árválkodik az udvaron, meg mindenféle kacat.

Bori a szomszédból jön hazafelé, kétéves forma gyermek az ölében, cipő, nadrág nélkül. A kisebbet otthon hagyta. Negyedik gyermek már, a feje koszmós. Bori szoptat, de cigizik, nem hagyta abba egyik terhessége alatt sem. Házukban furcsa, állott szag terjeng. Néhány fiatalasszony jön, mezítlábas, könnyen öltözött gyerekekkel. Kezükben cigaretta.- Anyámnak tizenkét unokája van, de ezt szeretjük a legjobban - mutatja az ölében sógornője gyermekét egy asszony. - Apja Jancsi, az öcsém. Azt a testvéremet szeretem legjobban. Az szőke...fehér - átszellemül az arca, mikor testvéréről beszél.)- Védő, védő — szól egy asszott bőrű, vékony cigányasszony -, azt a hurkot le lehet vétetni?- Gyermeket akar?- Öregasszony vagyok én már, harmincnyolc éves! — mosolyog fogatlanul. - Meg kilenc gyermekem van. Azt mondják ezek a cigányok, ha nem vetetem ki, belém nő...- Nem lesz semmi baja, de ha kiveszik, biztosan teherbe esik... Járt rendesen ellenőrzésre?- Nem voltam én egyszer se, hét évvel ezelőtt rakták fel...

Nyári ruhás kislány szalad a ház elé. Alsónemű sincs rajta, leguggol, s végzi a dolgát. Nem ő az egyetlen, aki a nekünk szokatlan illemhelyét választja, ezt jelzik a ház előtti barna csomók.

A szomszédos utcában új. nagy házak épülnek. Talán néhány év múlva nem is lesz Széles utca. Helyette új lakásokban, új szemlélettel bíró, másként élő cigányok laknak majd.

Semmi sem drága

Nácsa Balázsné harminc évvel ezelőtt egyedül foglalkozott a Széles utcaiakkal. Azóta többen is lettek, változtak is a cigányok. Korábban jobban tisztelték a fehérköpenyeseket. Dunántúli kolléganőik értetlenül szemlélik a keleti régió védőnőinek áldozatos, de sokszor hiábavaló munkáját.

A tiszavasvári védőben évek óta munkaerőhiánnyal küszködnek. A gyakorlaton lévő jelöltek egy-egy Széles utcai látogatás után nem akaróznak a körzetben maradni. Soha nem látogatnak segélyosztás napján arrafelé, hiszen terhére lennének a csak a mának élő cigányoknak. Olyankor semmi sem drága, a déli gyümölcs, a primőr, és persze az alkohol sem.

Noha tiszteletteljesen beszélnek a kismamákkal, mégsem igyekeznek rendszeresen tanácsadásra járni. Elmaradnak az ellenőrzésekről, vérvételekről és vizsgálatokról. Gyakori, hogy otthon szülnek, majd kihívják mentőt és beküldik az újszülöttet. Négy-öt nap múlva jelentkeznek érte.

Előfordul, hogy kórházban szülnek ugyan, de utána fél órával már megszöknek - otthon van a többi gyermek, gondoskodni kell róluk - mondják. De azt mondják, inkább attól félnek, hogy míg távol vannak hazulról, az ember félrelép.

3 Ebben a környezetben