Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-20 / 245. szám

1997. október 20., hétfő' Világkrónika ül lujléÚ Bili Clinton és felesége, Hillary egyhetes latin-amerikai körútját befejezve szombat este elutazott Ar­gentínából. Az amerikai elnök három országban, Venezue­lában, Brazíliában és Argentínában tárgyalt a gazdasági kap­csolatok előmozdításáról. A megbeszélések egyik fő témája a pán-amcrikai szabadkereskedelem kialakításának kérdése és a kábítószer-kereskedelem elleni harc volt. Buenos Aires­ben Clinton állást foglalt amellett, hogy Argentínát minősítsék az Egyesült Államoknak a NATO szervezetén kívüli fő katonai szövetségesének. Búcsúünnepséget tartottak szombaton az Eszék melletti Klisza repülőterén 1700 távozó ENSZ-ka- tona tiszteletére. A kelet-szlavóniai, baranyai és nyugat- szerémségi ENSZ-erők kötelékében a csapatkivonás máso­dik szakaszának befejeztével 720 ENSZ-katona marad. Vasárnap reggel Montenegróban megkezdő­dött az elnökválasztás második fordulója, amelyben az ok­tóber 5-ei első körben legjobban szereplő két politikus, Momir Bulatovic jelenlegi államfő és Milo Djukanovic mi­niszterelnök vesz részt. A második körben - a legfelsőbb bíróság döntése értelmében - közel nyolcezerrel több sza­vazó adhatja le voksát, mint az első fordulóban s így a vá­lasztójoggal rendelkező polgárok száma eléri a 470 ezret. Komoly diplomáciai botránnyá silá­nyult az utolsó napra a brit uralkodó történelmi jelentő­ségűnek szánt indiai látogatása, amelynek záró aktusaként a királynő kísérete és az indiai biztonsági szolgálat tagjai kis híján összeverekedtek a chennai-i (Madras) repülőtéren. II. Erzsébet és férje, Fülöp edinburgh-i herceg vasárnap hajnal­ban hazaérkezett Londonba. A brit uralkodói pár a felszállás előtt, a chennai-i repülőtéren kénytelen volt végignézni, amint az indiai biztonságiak először a hivatalos brit újság­író-küldöttséggel kerültek összeütközésbe, majd az újdelhi brit főképviselet egyik testi fogyatékos, magas beosztású diplomatanőjét lökték durván félre, végül pedig a királynő saját sajtótitkárát, Geoffrey Crawfordot emelték ki a köz­vetlen kíséretből, ordítva követelve tőle, hogy igazolja ma­gát. A repülőtéri botrány után az újdelhi brit főképviselő hivatalos tiltakozást nyújtott be az indiai kormánynál. A legjobb film díját nyerte Szász János Witman fiúk című alkotása a flandriai filmfesztiválon. A díjjal egymillió belga frank (mintegy ötmillió forint) pénz­jutalom is jár. A legjobb rendezőnek szánt díjat és 500 ezer frankos pénzjutalmat az elsőfilmes norvég Pál Sletaune Junk Mail című műve kapta. Ugyancsak norvég film, Berit Nesheim A vasárnap másik oldala című alkotása nyerte a zsűri különdíját. Horn Gyula Romániába utazik Helyi idő szerint hétfőn délelőtt 10 óra után várják Buka­restbe Horn Gyula miniszterelnököt, aki küldöttség élén Victor Ciorbea román kormányfő márciusi budapesti lá­togatását viszonozza. MTI ___________________________________ A zsúfolt program szerint a magyar kormányfő délelőtt a kormánypalotában tárgyalást folytat román partnerével, és részt vesz a Victor Ciorbea által adott díszebéden, majd miután megkoszorúzza az is­meretlen katona sírját, heli­kopteren átkel a Kárpátokon, és Sepsiszentgyörgy városá­ban, Kovászna megye szék­helyén tesz néhány órás láto­gatást. Horn Gyula itt talál­kozik a helyi vezetőkkel, a lakossággal, és felkeresi a Székely Mikó-kollégiumot, a város nagy hírű magyar anya­nyelvű oktatási intézményét. Itt találkozik a helyi sajtóval is, végül, mielőtt a kora esti órákban helikopteren vissza­térne a fővárosba, koktélon vesz részt. A politikai tárgyalások java kedden zajlik majd. Reggel a miniszterelnök az RMDSZ vezetőivel találkozik, ezután a képviselőház elnökével, Ion Diaconescuval, majd a sze­nátus elnökével, Pétre Románnál tárgyal. A két törvényhozási vezető egyben a koalíció két párt­szövetségének, a Demokratikus Konvenciónak és a Szociálde­mokrata Uniónak is elnöke, to­vábbá a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, illetve a De­mokrata Párt elnöki tisztségét is betöltik. A Victor Ciorbea mi­niszterelnökkel esedékes záró­tárgyalás utáni közös sajtótájé­koztatót követően Emil Cons- tantinescu államfővel találkozik a magyar kormányfő, majd a ma­gyar nagykövetségen fogadás zárja a bukaresti programot. Ha­zautazása előtt Hóm Gyula meg­koszorúzza Nagy Imre snagovi emlékoszlopát, amelyet Göncz Árpád elnök tavaszi romániai lá­togatása idején avattak fel. A miniszterelnököt a kormány több tagja és üzletember-kül­döttség kíséri el. A látogatás al­kalmából turisztikai egyez­mény aláírására és román-ma­gyar privatizációs konferenci­ára, üzletember-találkozóra is sor kerül. A bukaresti rádió a román külügyminisztérium tájékozta­tása alapján adott vasárnap előzetes hírt a látogatásról, ki­emelve annak gazdasági vonat­kozásait. A megbeszéléseken, hangsúlyozta, meg fogják vizs­gálni a kétoldalú kereskede­lemmel, az együttműködéssel, a beruházásokkal, a bankközi együttműködéssel, a Bukarest és Budapest közötti autópálya terveivel és a vasúti közleke­déssel, a Duna gazdasági hasz­nosításával összefüggő kérdé­seket. A román külügyminisztéri­um várakozása szerint Horn Gyula látogatása új lehető­ségeket fog nyitni a két ország közötti kétoldalú együttmű­ködés és partnerség, valamint ama erőfeszítések tekinteté­ben, amelyeket Bukarest és Budapest tesz az európai és euroatlanti szerkezetekbe történő betagolódás érdeké­ben. A hagyomány ereje „Bella gerant allii, tu felix Astria nube!” (A háborúkat viselje más, te, szerencsés Ausztria, házasodj!) - szólt a többszáz éves intelem a Habsburg-dinasztia fel­cseperedő ifjaihoz, és valóban, Ausztria re­mek házasságpolitikájá­val elévülhetetlen érde­meket és békéket szer­zett nemzete javára és felvirágoztatására. Palotai István (Új Kelet) Aztán mégis jött a háború. A számukra és számunkra végzetes világégés. A cson­kítások kora. A száműzetés évtizedei és a nemzet — a hajdan oly büszke Ausztria - megtagadta császárát... és velünk is megkísérelte meg- tagadtatni királyunkat... A nemzetközi kényszer nyo­mására mi sem tehettünk mást, mint követtük a nagy­hatalmak intencióit... Csak­hogy mára már rengeteget változott a világ! A történel­mi tisztesség helyreállt, és módot nyújtott a népek „lel­ki kinyújtózásának”. Az eredmény megdöbbentő! Ausztria ma is megtagadja szeretetét, míg Magyaror­szág kinyitotta szívét, és fe­jet hajtott a dinasztia előtt. Pedig nekünk több feledni- valónk volt... Éppen ez mu­tatja a magyar néplélek ne­mes voltát: élni tud a krisz­tusi megbocsátás eszközei­vel, megérti: ami volt, elmúlt, meglátja, hogy ami viszont ma van, az méltóságteljesen és tisz­teletre méltóan megható. A kirá­lyi ház megértette, hogy inkább magyar királyok forrása, semmint a hűtlen osztrákoké. És így is cselekszik. „Fütyülök rá, hogy amit tesznek és teszünk, az Auszt­riának tetszik, vagy sem! Itt ten­nivalók voltak és vannak” - je­lentette ki Habsburg Ottó, és ez­zel kimondta Ausztria igazi trónfosztását! Tudom, hogy mind­ez meglehetősen „történelmiet­len” megközelítés, de hát mit tegyek, ha ez az élő valóság? Habsburg Ottó és fia, György im­már visszavonhatatlanul magyar­nak (és csakis magyarnak) vallja magát! Ők azok, akik ezzel mint­egy igazán szentesítik az 1867- es kiegyezést, melyet négyzetre is emelnek. És bár jogilag akkor király egy király, ha a szokásjog előírásai szerint megkoronázzák, mégis fontosabb és nemesebb az az önzetlen és örök szolgálat, ami a királyság tartalmi lényege! A teljes és örök pártatlanság egy nemzet jogrendje felett csakis a királyság keretein belül lehetsé­ges! A köztársasági elnökök po­litikai kreatúrák, és igenis pártér­dekeket szolgálnak, bármennyi­re is pártok felett kellene élniük. Időszakonkénti megválasztásuk érdekében úgy hajladoznak, mint a nádszál... A király viszont valóban semlegesen őrzi az or­szág jogrendjét, az alkotmányt, kívül- és felüláll a pártérdeke­ken, és mivel születése óta erre nevelték, szolgálja nemzete be­csületét. Nem véletlenül azok az, országok ma a leg­szilárdabbak, ahol alkotmá­nyos monarchia uralkodik. A királyok szeretete és tiszte­lete tehát jogos érzés, meg­alapozott főhajtás... Ki a magyar? - vetődik fel mostanában. Szerintem az, aki magyarnak vallja magát, és mindent megtesz nemze­te felemelkedéséért! Ehhez még magyarul sem kell tud­ni! Vagy talán Széchenyi nem volt magyar??! Ugyan mennyivel „magyarabb” az a nyegle, hányaveti mai vállalkozó, akinek a nemzet lekopasztása a legfőbb tö­rekvése, csak azért, mert mondjuk Kutyabagoson született? Vajon nem tisz­teletre méltóbb-e az, aki küzd a szinte elsajátíthatat- lan magyar nyelv tökéletes elsajátításáért, mint az, aki rombolja, pusztítja nyel­vünket „projektjeivel és nullszaldóival”? A magam részéről fejet hajtok a most már minden bizonnyal valóban magyar királyi ház előtt, és köszö­nöm azt a törődést és szere­tetek amit országunk feleme­léséért végeznek. Helyettünk ők „ácsorognak” Európa előszobáiban, ők azok, akik a zászlót viszik, azt a zász­lót, amelyet mi már rég a sár­ba dobtunk. Bella gerant allii, tu felix Pannónia nube! Fizikai Nobel-díj Orosz tudósok vitatják az elsőséget MTI ___________________ Or osz tudósok vitatják a fizi­kai Nobel-díj idei kitüntetett­jeinek elsőségét, s azt hangsú­lyozzák, hogy Vladilen Leto- hov orosz professzor csoportja már egy évtizede kidolgozta az atomok lézeres hűtésénél és be­fogásánál használatos mód­szert, s tovább is lépett e kuta­tásokban. Az idei fizikai Nobel-díjat megosztva kapta két amerikai tudós és egy francia kutató - Steven Chu, a Stanfordi Egye­temről, William Phillips, a ma­rylandi műszaki és szabvány- ügyi intézettől, illetve Claude Cohen-Tannoudji, az École Normale Supérieure és a Coll­ege de France professzora - e tudományos módszer kifejlesz-. léséért. A Kommerszant Daily című orosz gazdasági napilap szom­bati száma szerint az Orosz Tu­dományos Akadémia szpek- troszkópiai intézetében hason­ló kutatások folynak hosszú évek óta Letohov professzor vezetésével. A kutatócsoport egyik tagja, Vlagyimir Minő- gin professzor pedig azt állí­totta, hogy „ezeket az eredmé­nyeket mi már egy évtizede elértük. Az erről írt monog­ráfiánk 1986-ban jelent meg a Nauka kiadó gondozásá­ban, A lézersugárzás nyomá­sa az atomokra+ címmel. A könyvet 1987-ben angolra is lefordították, s az Egyesült Államokban a Gordon és Breach kiadó jelentette meg. E monográfiában megtalálha­tó egyebek között annak a kí­sérleti berendezésnek az elvi leírása, amellyel kutatásaikat végezték a majdani kitünte­tettek”. Az orosz fizikus szerint rek­lámkampány döntött az idei Nobel-díj odaítélésénél, s nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a Nobel-bizottság fizikai szak­értői tanácsának kétharmada amerikai tudósokból áll, egy- harmada pedig nyugat-európai professzorokból. A moszkvai napilapnak nyi­latkozó orosz szakértők való­színűnek tartják, hogy Lehotov professzor csoportja megalapo­zottan kérdőjelezi meg a No- bel-díjasok elsőségét. így vé­lekedik Valerij Novikov is, aki az alapkutatásokat finanszíro­zó orosz állami alap egyik vezetője. \ Hírről V hírre Palotai István (Új Kelet) Ha valaki előtt eddig kétsé­ges lett volna, akkor most már minden bizonnyal világos, hogy a NATO- és az EU-tag- ság között igenis van szoros összefüggés. Ezt az EU Szlo­vákiának küldött üzenete tet­te egyértelművé: hangoztat­ván, az unióba történő felvé­telét nyudodt szívvel elfele jthe­ti, ha nem változtat magatar­tásán, és nem felel meg a NATO és az EU elvárásainak... Azok a szlovák ellenpéldák, amelyek a nem NATO-tagál- lam EU-tagokra hivatkoznak, nagyon is sántítanak, hiszen mindhárman semlegesek, semlegességüket minden le­hető fórum tiszteletben tartja és elismeri. Svédország, Finn­ország és Ausztria különben is olyan gazdasági potenciállal rendelkezik, hogy felvételük az Európa-családba nem jelen­tett többletkiadásokat, sőt!... Gondolom, senki sincs olyan naiv (avagy korlátolt), hogy ezeket az ismérveket Magya­rországra vonatkoztassa. Ennyit a magyar semlegesség lehetőségeiről... Mármint ha be akar lépni Európába... Ha az ellenkező variánst vizs­gáljuk (Törökország és Dánia esetét), akkor sem kapunk egységes képet, hiszen Török­ország geopolitikai helyzeténél fogva lehet NATO-tag, Dánia viszont egyszerűen „történel­mi jogon". Különben is Dánia EU-tagságát a dán népszava­zás utasította el, míg Törökor­szág felvételét gazdasági, poli­tikai, jogi és katonai helyzete lehetetleníti el... Az, hogy Meciarék mit akar­nak, az nem egészen világos - feltehetőleg saját maguk előtt sem. Kérdés, hogy valóban nem akarnak-e NATO-tagok lenni (mint ahogy azt néhány­szor már kijelentették), vagy csak savanyú a szőlő, azaz hopponmaradásuknt kozme­tikázzák ezzel a módszerrel. Mindenesetre az oroszok felé való kacsintgatas is szerves ré­sze Pozsony taktikázásának, ugyanakkor egy moszkvai ori­entációjú szlovák semlegesség­nek semmi politikai realitása sincs... Pozsony és Moszkva az a két főváros, ahol a legkevésbé nézik jó szemmel NATO-tag- ságunkat. Azt mondják, „a NATO alapokmányában ben­ne foglaltatik, hogy a tagálla­mok minden feltétel nélkül kö­telesek elfogadni a katonai szö­vetség nukleáris rakétáit, illet­ve katonai bázisait”. Ezek sze­rint a Helsinkiben leírtak és el­fogadottak (miszerint az újon­nan belépők területén nem ál­lomásoznak majd NATO-csa- patok és atomrakéták) fabat­kát sem érnek, és csak Moszk­va elaltatását célozták, hiszen ellentmondanak az alapok­mánnyal. Pozony megint úgy vádaskodik előre, hogy nem tekint szét a nagyvilágban! A fenti két kritérium tudniillik csak egy elv, amit a gyakorlat már rég túlhaladott! A felvé­teli tárgyalások során ez csak megállapodás kérdése. Az el­lenpélda ismét Dánia, ahol egyetlen nukleáris fegyver sincs, és nem állomásoznak NATO-egységek sem az or­szág területén. (Egyedül csak a kikötőket használják az at­lanti szerződés hadihajói, készleteik kiegészítésére.) Ki­abálni, vádaskodni, öklöt ráz­ni, a népet riogatni felesleges tehát Meciár elvtársnak, aki sokkal jobban tenné, ha ott­hon próbálna már végre egy­szer sepregetni, a maga tanyá­ja előtt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom