Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-18 / 244. szám

Különös, irigyeli emberpéldányai a társa- ® dalomnak azok, akik vala­mely művészeti ág szerel­meseivé, alkotókká váltak. Csodálatos, egyéni világot varázsolnak maguknak, melybe az „egyszerű földi halandók” csupán néha, a művészek alkotásain ke­resztül nyerhetnek betekin­tést. Egy otthon, ha nem is árul el mindent lakóiról, azért bizonyára kicsit köze­lebb engedi a látogatót az ott élő emberekhez. Hogyan festhet egy művésznek la­kása belülről? Kukkantsunk be Fehérvári József fafara­gó otthonába! A tulajdonos személyéről már a külső ajtó is árulko­dik. Csodálatos fafaragások díszítik a bejáratot, felké­szítve a vendéget , a káprá­zatos folytatásra: a házba belépve egy szecessziós tükrös előszobafallal talál­ja szembe magát a látoga­tó. A lakás első helyiségé­ben barokk asztalka áll a hozzá tartozó két szék tár­saságában. Egy faragott, diófa alapanyagú üvegbeté­tes ajtó vezet a „második előszobába”, melyet a fal­magasság feléig körtefa lambéria takar. A fehérre meszelt falon ékeskedik egy ajándékba kapott falióra. Az óra alatt a tér kissé üres­nek tetszett a mester szemé­ben, ezért készített egy hoz­zá illő barokk asztalkát, ami ízlésesen egészíti ki a ba­rokk időmérő szerkezetet. A helyiség sarkában kapott helyet az a klasszicista kis szekrény, melyet a háziak csak „romszekrény”-nek hívnak. Érdekessége, hogy a művész kidobva találta a szekrényajtókat, hazavitte, s hozzáépítette a szekrény többi részét, mely a szoba sarkához illeszkedik, há­romszög alakja van. A csil­lár vastag diófából készült, így nem bontja meg a be­rendezés keltette atmosz­férát. Továbbhaladva a la­kásban, a vadászszobába ju­tunk, melynek falain juhar- és tölgylambéria vonul vé­gig. A fehér falakat négy dombormű díszíti, melyek vadászjeleneteket keltenek életre. A szobában katonás rendben sorakoznak a va­dászszékek, az öt különböző fából készült, támlájukban öt különböző állat képét megörökítő ülőalkalma­tosság. A székek vadcse­resznye-, tölgy-, dió-, eper­és vadkörtefából készültek, s a más-más alapanyag fel- használása következtében picit mind más és más ár­nyalatát mutatja be a fának. A vadászszékek a kőszáli kecske, a vaddisznó, az őz, a siketfajd és a szarvas port­réját jelenítik meg háttám­lájuk közepén. Az ülő­helyekhez asztalkát is fara­gott a művész, melynek lábaiban egy farkas- és egy rókafejet alakított ki. A bö­lényfejjel ékeskedő fotel fe­kete szerecsendiófából ké­szült, de a napokban „szü­letik” a párja is, a kafferbi- valyt megörökítő másik fotel, amivel az unoka kívánságát teljesíti a nagypapa. A va­dászszobából balra nyílik a hálóhelyiség, melybe a hatal­mas ágyat bútorboltból vásá­rolták, de a szoba közepén álló asztalkát már a művész úr alkotta. Az üveg tetejű asz­tal lábaira az ágyat tarkító motívumok kerültek, megte­remtve az összhangot a vett és a készített lakberendezési tárgyak között. A hálószobá­val szemközti helyiséget egy 1800-as évek végén, Zugló­ban gyártott szekrény uralja. Domonkos Izsó munkája a boszniai tölgy alapanyagú - akárcsak a Parlament lambé­riája -, öntött ezüst fogan­tyúkkal ellátott tükrös szek­rény, a hozzá tartozó komód­dal. A patinás, sötét bútort vi­lágos porcelánok, vázák, szobrok és családi ereklyék díszítik. A hatalmas zsolnai, hollóházi és herendi porce­lánvázák szépsége csodálato­san érvényesül a türkös szek­rény „magaslati” részein. A bútor közepén, egy kis üve­ges kazettában, a „fő” helyen a művész édesanyjának érté­kes emléktárgyai állnak. 1896-ban, a milleneum évé­ben az akkor tizenhárom éves lány emlékbe vette Budapes­ten azt a kávéskészletet, amit most féltve őriz a házaspár. A szekrénnyel szemben a ki­húzható, huszonnégy szemé­lyes asztal trónol. A fal men­tén L alakban zöld bársony ülőgarnitúra látható, melyhez az asztalkát ugyancsak a mes­ter alkotta. Az asztal lába olyan, mint az ülőgarnitúráé, a tetejét pedig az ódon tükrös szekrény motívumai díszítik, megteremtve az „átvezetést” a szoba berendezési tárgyai között. A sötét asztalok ko­molyságát mindenhol gyö­nyörű csipketerítők teszik hangulatosabbá. A szoba fa­lain a művész két alkotása, egy festménymásolat és egy tájkép figyelhető meg, közöt­tük pedig az édesanyjáról 1905-ben készített olajfest­mény látható. A sötétbarna, faragott karnisok szintén a tu­lajdonos keze munkáját di­csérik. Az utolsó szobában pici kiállítótermet rendeztek be az alkotásokból, ahová a látogatókat várják, s ott írhat­nak be a vendégkönyvbe az apró tárlatot megtekintő em­berek. A fafaragó művész otthona szinte teljes képet ad a lakók­ról, hiszen a bútorok nagy ré­szét maga Fehérvári József ké­szítette, és a vásárolt lakberen­dezési tárgyak csodálatos össz­hangban állnak a saját mun­kákkal. A fa egyhangú színvi­lágát színes szőnyegekkel, a bútorokon elhelyezett világos, vidám színű kiegészítőkkel el­lensúlyozzák, de magának a fának is különböző árnyalatú fajtáit használták a tárgyak el­készítéséhez. Szinte minden szobában megtalálható a már „kiröpüli” gyerek fényképe, s az összes helyiségben családi ereklyék, emlékek idézik a múltat. Az oldalt írta: Babus Andrea Fotók: Bozsó Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom