Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-16 / 242. szám
Gazdaság ZíiJÍet;; Kinyalták a zsírosbödönt? Fekete Tibor (Új Kelet) Tegnapi számunkban már hírül adtuk, hová lett a sertészsír. Mint ismert, az állat- tartási kedv ingadozása és a jelentős zsírexport miatt közel másfél hónapja nem lehet az üzletekben sertészsírt vásárolni. Kevesebb a vágóállat, a magánkivitel, de a hivatalosan engedélyezett külföldi vásárlás a korábbi szinten maradt. A maradékelvből következik, hogy a hazai piacra mind kevesebb termék jut. Szétnéztünk az almatároló zsírpiacán is. A legtöbb helyen elutasító választ kaptunk, de volt, ahol azt kérdezték, mennyi kell. Igaz, 339 forintos áron adták volna, ez több mint duplája a két hónappal ezeló'ttinek. A vásárlásnak nincs mennyiségi korlátja, sőt az eladó bizton állította, legálisan kamionszám viszik ki az országból a sertészsírt. Informátorom azért nemtetszésének is hangot adott: eddig azt hangoztatták, hogy a zsír egészségtelen, és a hazai sertésfajták túlságosan zsírosak. Ebből következik, hogy tűi sok felesleg keletkezett ebből a termékből. Most pedig az a baj, hogy kevés van belőle. Ki érti ezt? Még nem tudni, mi lesz a zsírmizéria vége. Tény azonban: a hazai háztartásoknak már eddig is több mint fele csak olajjal főzött. Ezután minden bizonnyal még többen térnek át az egészségesebb növényi eredetű olajok fogyasztására. (Csak a kolbászt ne kellene zsírban sütni!) Dr. Demeter János, az Agrárrendtartási Hivatal szakértője a GAT-megállapodás- ra hivatkozva közölte, hogy a sertészsír a szabadkereskedelmi kategóriába tartozik, tehát külön engedély nélkül és mennyiségi korlátokat figyelmen kívül hagyva. lehet exportálni. Ezt a lehetőséget használják most ki a gazdasági társulások, és a busás haszon reményében igencsak jó üzleteket kötnek. A hivatalnak nem áll módjában beavatkozni ebbe a kereskedelmi folyamatba, hisz akkor alkotmányos jogok sérülnének, de a hústerméktanácsnak lehetősége lenne javaslatokat tenni a korlátozásokra (másfél hónapja nyíl titok, hogy nincs sertészsír. Érthetetlen, hogy a terméktanács ez idáig semmilyen korlátozó intézkedést nem tett. Vagy most is a magasabb szempontok érvényesülnek? - a szerk.) Megszorító intézkedésként szóba jöhetne például az úgynevezett exportlefölözés, amelyet korábban is alkalmaztak. Ennek lényege, hogy aki valamilyen terméket ki akar vinni az országból, de célszerűbb lenne visszatartani ettől a szándékától, attól exportjárulék megfizetését követelik. A hivatal azonban önszántából nem kezdeményezhet iíyen lépéseket. Marad tehát a kongó zsí- rosbödön, aminek leginkább a hazai növényolajgyártók örülnek. Soha nem tapasztalt kereslet mutatkozik az étolajok iránt, és még csak fokozzák az érdeklődést az alkalmi kiárusítások. Jelen pillanatban 210 és 240 forint között mozog az étolaj literjének ára, ami jelentősen kevesebb, mint a sertészsír fogyasztói ára. Csak nehogy ráérezzenek a kereskedők a hirtelen megnőtt olajfogyasztásra, mert akkor az olaj sem kerüli el az áremelést, és megint mi, fogyasztók húzzuk a rövidebbet. Újfent bebizonyosodott, hogy egy adott termék piaci hiánya az örök törvények értelmében áremelést vonz maga után, de ennek a haszna nem a termelőé, hanem a nagyban kereskedőké. Még nem tudni, mi lesz ennek a mizériának a vége. de senki ne számítson arra, hogy háromszáz forint alá esne vissza a sertészsír ára. 1997. október 16., csütörtök r V Hétről hétre a kiskertekben Jönnek a talaj menti fagyok F. T. (Új Kelet) _____ Fű teni kell, és nemcsak a lakásokat, hanem lassacskán a fóliasátrakat is. Most azonban az is elég, ha csak agrofóliával takargatjuk a fagyérzékeny növényeket. Ha nincs sátorvázunk, akkor két-három sor téglával vegyük körbe a paprika- vagy paradicsomtáblákat, és erre feszítsük ki a fóliát. Az éjszakák már nagyon hidegek, de a nappali felmelegedés még mindig meghaladja a tíz Celsius-fokot. A félérett paradicsom vagy a gyenge paprika még ennyi melegtől is beérik, és minősége vetekszik a primőráru ízével, zamatéval. A szedésre érett paprikát már ne hagyjuk kinn a földeken. A friss fogyasztáson túli mennyiséget sokféleképpen tárolhatjuk télére. Legegyszerűbb módszer, amikor megmosva, felszeletelve lefagyasztjuk, de az ilyen paprika már csak levesbe vagy pörköltbe való. A pritaminpaprikát húsdarálón felaprítva, besózva üvegbe is eltehetjük, és az előzőekhez hasonló felhasználási módot javaslunk. Az igazán egészséges, szép szemeket azonban a hűtő- szekrény dobozában is sokáig tárolhatjuk. Évekkel ezelőtt kipróbáltam, és bevált az a módszer, amikor megolvasztott gyer- tyaviszba mártottam a kocsány szabad végét, ettől kevesebb nedvességet veszített a tennés. A viaszos héj megvédi a kiszáradástól a paprikát, de a letörés helyén „seb" keletkezik, amin át párolog a növény. Ha viasszal lezárjuk a végét és 4-6 fok között tároljuk, akár karácsonyig is friss marad. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy csak a gombafertőzéstől és sérülésektől mentes szemeket raktározzuk el. A viaszozással ne várjunk napokat, hanem közvetlenül a szedés után zárjuk le hermetikusan a darabokat. Jól bevált módszer lehet még a vákuumcsomagolás, csak egy kicsit drága mulattság. Legutóbb már írtunk a diószüretről, most már csak a termés vége maradt a fákon. Nem véletlenül nevezik dióverőnek a hosz- szú rudakat, mert nagyapáink ezzel a módszerrel szedték a még fennmaradt termést. Tévhit azonban az á nézet, mely szerint alaposan meg kell ütögetni az ágakat, mert csak így hoz jövőre jó termést. Éppen az ellenkezője igaz. Nagyon is óvatosan kell veregetni még a vastagabb ágakat is. Igaz, hogy az ütögetéssel eltávolítjuk az elszáradt hajtásrészeket, de ezzel együtt megsérthetjük a jövő évi virágokat is magukba foglaló lermésrügyeket. Lehet, nem is vesszük észre, mikor okozunk hajszálrepedést egy vékonyabb ágon, csak az tűnik fel, amikor tavasszal sorra száradnak el az életképesnek tűnő ágak. A begyűjtött termést ne tegyük nejlonzsákba vagy rosszul szellőző edénybe. Szép meleg délelőt- tökön érdemes még kiteríteni néhány órára a napra a diót. Ezzel a szemek megszabadulnak a fölösleges nedvességtől, és a napsugárzásnak gombaölő és fertőtlenítő hatása is van. Könnyebb helyzetben vannak a kertes házban lakók, mert ők egyszerűen csak kiterítik a padlásra a diószemeket, ahol szellős, hűvös helyen sokáig nem avasodik meg a termés. Most még nem kukacosodik meg a bél, és a téli hidegben sem fejlődnek ki a lárvák, de húsvét tájékán már érdemes összegyűjteni és kifejteni a diót. Egy szellős vászonzsákban a hűvös spájzban még sokáig fogyasztásra alkalmas marad a tölteléknekvaló. A meggy és a 4árgabarack már elkezdte hullatni leveleit, és lassan a többi gyümölcsfa is lombját veszíti. Amikor majd az utolsó levél is a talajra hullik, érdemes sekélyen átrotálni a fák alját. Legalább a szél nem hordja egy kupacba a komposztnakvalót, és a talajban lebomolva értékes humusz képződik a falevelekből. Ha komposztáljuk a növényi maradványokat, akkor csak tünetmentes, egészséges részeket használjuk erre a célra, nehogy mi magunk teleltessük át a növényi vagy rovarkártevőket. A komposzttrágya saját súlyától is képes megzömülni. Időnként érdemes villával átforgatni, meglevegőztetni. Az a laza humusz még cserepes virágföldnek is kiválóan megfelel, sőt egy kis kerti termőtalajjal keverni is kell, hogy gyengítsük erejét és javítsunk a pH-értéken. A borszőlőfajták közül is csak a későn érők maradtak a tőkéken, illetve az aszúnakvaló fonnyad a hajtásokon. Nem érdemes tovább halogatni a szüretet, mert további cukorképződés már nem várható. A vastag húsú, kemény bo- gyójú fajtákat feldolgozás nélkül is betárolhatjuk. Egy meszeléssel fertőtlenített, szellős, de fagymentes kamrában még sokáig üdék maradnak a fürtök: Feszítsünk ki egy zsineget, és erre egymástól olyan távol aggassuk a fiirtöket, hogy ne érjenek össze. A rothadt, penészes szemeket csipegessük le róla, így egymástól nem kapnak fertőzést a szemek. Az erre alkalmas fajták közül néhány: általában a muskotályos szőlők, a kecs- kecsöcsű, Cegléd szépe, Erzsébet királynő és minden vastaghajú, laza fürtű fajta. Ha még mindig maradt alma a fákon, ez a termés már nem alkalmas téli betárolásra. Túlcukroso- dott, és előbb-utóbb húsbamulást kapnak a szemek. Néhány héüg, de legfeljebb csak karácsonyig őrzik meg zamatokat a túlérett szemek, ha egyáltalán eltartanak addig. A káposztafélék közül a karfiol tűri legkevésbé a nulla fok alatti hőmérsékletet. Ha még nem akarjuk leszedni a termést, vagy még nem fejlődött ki eléggé, akkor törjünk a rózsára néhány levelet. Mínusz 2-3 fokos hideget így még kibír. A nyár elején ültetett télikáposzta feje még nem borult be eléggé, de amúgy sem kell még szüretelni. A sárgarépát és a petrezselymet is csak a hónap végén érdemes felásni. Az ép, egészséges levelekből még sok tápanyag húzódik vissza a gyökérzetbe, és a tápanyag-átalakulás sem fejeződött be egészen. Ha nem muszáj, már ne nyírjuk a füvet. Nem baj, ha a szokásostól most hosszabbra nőnek a szálak, mert elszáradva ez a takaró védi a gyepet a nagyobb téli fagyoktól. Ha lehet hinni némely előrejelzéseknek, akkor az idén komoly hidegekeié nézünk. Hagyjuk, hadd nőjön meg a fű, csak tavasszal ne feledkezzünk el legereblyézni a tél maíadványait. A legtöbb díszcserjének, így a rózsának is az október a legkedvezőbb ültetési ideje. Ne siettessük azonban a dolgot. Amíg zöld levél található a cserjéken, addig még nem állt be a téli nyugalmi állapot. Különösen ha hosszan elnyúló, enyhe lesz az ősz, akkor bizony csak novemberben, de az is lehet, hogy csak decemberben tudunk rózsát ültetni. Inkább egy héttel később kezdjük a telepítést, mint egy nappal korábban. A bokorcserjéknek is ugyanúgy elő kell készíteni a helyet, mint a gyümölcsfáknak, de természetesen méretarányos gödröt kell ásni. A rózsa is meghálálja a trágyázást, de a szerves anyag közvetlenül ne érintkezzen a gyökérzettel. A bokorcserjék helyét egyenként ássuk ki, de a sövé- nyes ültetéshez hosszanti árkot is készíthetünk. Ültetés után ne feledkezzünk meg a beiszapolás- ról és a hajtásvégek visszamet- széséről. Bár ezt még kora tavasszal sem késő elvégezni. Fülemüleper Munkatársunktól A gyakori telekhatárváltozások miatt előfordulhat, hogy egy-egy fa ága átnyúlik a szomszéd telkére. Néha örömet, néha pedig bosszúságot okoz ez a tény. A mezsgyén elhelyezkedő gyümölcsfák kerítésen túli részének termése a szomszédot illeti meg. Onnan veszi a tápanyagot a fa, oda veti az árnyékát, értelemszerűen a termés is a kárvallotté. Érdemes azonban a félreértések elkerülése végett tisztázni a szomszéddal a lehetőségeket, és nem azon marakodni, hogy kié a fülemüle füttye. Szomszédjogok Munkatársunktól Rossz szomszédság, török átok — tartja a mondás, és van benne némi igazság. A polgári jog azonban némi mozgásteret engedélyez a szomszéd legszükségesebb teendőinek elvégzésére, például meg kell engednünk szomszédainknak az állagmegóvás és a kerítés karbantartásának elvégzését. Azt is el kell tűrnünk, ha az építkezés munkafázisai megkövetelik a szoszéd telkén történő átjárást. Ennek időpontját azonban mindig egyeztetni kell a telekszomszédok- kal. Ha vita kerekedne belőle, akkor bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért, de akkor sem tagadhatja meg a szomszédi jogok érvényesítését. Kerítések Munkatársunktól Gyakorta vitatott, hogy melyik telektulajdonosnak melyik oldalról kell elkészítenie a kerítést. Nincs is addig gond, amíg egymás között meg tudnak egyezni a gazdák, de előfordul, amikor vita kerekedik a dologból. Alapelvnek kell tekinteni, hogy minden utca nyílik valamelyik másikból. Ha két magasabb rendű útban végződik az utca, akkor a számozás irányadó, azaz ahonnan kezdődik a számozás, azt az irányt kell tekinteni az utca kezdetének. Ezt figyelembe véve mindenkinek az ettől távolabb eső oldalon kell keríteni, ha így nem megoldható a kérdés, akkor a ház hátulján kell keríteni. Az utcafront teljesen természetesen a gazda feladata, viszont a közös kertvég már alku tárgya. Ezen a két tulajdonosnak közösen kell megegyezni. Gyakorlat az. hogy egyikőjük veszt az oszlopokat. másik a drótot, és együtt építik fel a válaszfalat.--------------------\-----------I M ár a levelek is hullanak
