Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-11 / 238. szám
Interjú 1997. október 11., szombat Tiszta vizet a csapokba is! Száraz Attila (Új Kelet)- Önnek hogyan ízlik a nyíregyházi víz? Sok reklamációjuk van annak minőségére?- A visszajelzések alapján fogyasztóink elégedettek a vízszolgáltatással. Minőségi panaszok nemigen fordulnak elő. Természetesen nem bízzuk a véletlenre, hogy milyen a vízminőség, jól felszerelt laboratórium segíti szakembereink elemző munkáját. Évente tízezer vízminta kerül kémiai, bakteriológiai bevizsgálásra. Visszajelzések szerint az Arany János és a Vöröshad- sereg utcától északra lakók számára kifogástalan a víz minősége. A régi városrészeken vannak minőségi problémák. Ez nem azt jelenti, hogy a víz nem „szabvány szerinti”. Arról van szó, hogy a nyírteleki víztisztító nem megfelelő működése miatt lehetnek íz- és szagproblémák. A nyírteleki víztisztítóra az elmúlt esztendőkben - amióta mi működtetjük - komoly pénzt fordítottunk, de ez a végleges megoldáshoz kevés. Az ideális megoldáshoz jó 200 millió forint kellene.- Az országban a Nyírségvíz Rt. az egyetlen olyan szolgáltató, ahol az önkormányzatok és a magyar állam a tulajdonos. Hogyan lehet 29 önkormányzattal és a „magyar állammal” zökkenőmentesen együtt dolgozni? Nyilván megvan mindenkinek a maga érdeke. Gondolom, nemcsak műszaki embernek, hanem egy kicsit politikusnak is kell lennie...- Való igaz, hogy az országban ez az egyetlen ilyen konstrukcióban működő vízműüzemeltető. A vízmű-üzemeltetők vagy önkormányzati tulajdonú, vagy ettől elkülönült állami tulajdonú szervezetek. Ez a kapcsolat rengeteg problémát vet, vetett fel mindenhol az országban, hiszen sok nagyvárosban és kisebb településeken is több szakmai kérdésben nem jutottak közös nevezőre. Az önkormányzati törekvések nem mindenhol vannak a szakma segítségére. Mi egy hosszú, öt évet felölelő vita lezárásaként nagyon jó kompromisszumot kötöttünk az állammal. Az együttműködés eredményeképp az állam és az önkormányzati tulajdonosok között- eddigi tapasztalataim szerint- teljesen harmonikus, hiszen jól kiegészíti egymást a két tulajdonosi kör. Az állam képviselője általában a makrogazdasági folyamatokba jobban beágyazott, nagyobb áttekintésben, és a hátuk mögött egy magabiztos szaktudással kezelik a problémákat, az önkormányzatok viszont kicsit ennek az ellenkezőjeként települési szinten gondolkozva, a fogyasztói érdekeket jobban megtestesítve, és a helyi politikába, a helyi gazdasági törekvésekbe beágyazottan kezelik a kérdéseket. Idáig ezt a két, egymástól elkülönülő látásmódot mindig tökéletes kompromisszumba sikerült ötvözni a döntések folyamán. A vízmű szakma számára óriási kihívás volt az átalakulás országszerte. Azok a szakemberek, akik el tudták fogadni, hogy a korábbi elvonatkoztatott magyar állam helyett most már valós tulajdonosai vannak a közműveknek, akiket úgy hívnak, hogy önkormányzat, polgármester, képviselő vagy városüzemeltetési bizottság, és Hétvégi beszélgetés Móricz Istvánnal, a Nyírségvíz Rt. vezérigazgatójával Nyírség víz Rt. A Nyíregyháza és Térsége Víz- és Csatornamű Vállalat 1993. január elsejével alakult, melyet a megyeszékhely és további 29 település a frissen megkapott vízközmű működtetésére hozott létre. Alapvetően vízellátással, szennyvízelvezetéssel, -tisztítással foglalkoznak, ez teszi ki a bevételeinek 96 százalékát. Egymilliárd 300 millió forint az éves bevételük, a tulajdonos önkormányzatok döntése alapján csekély nyereséggel működnek. Ma 29 önkormányzat és a magyar állam a tulajdonos, a nettó vagyonérték megközelíti a nyolcmilliárd forintot. Összesen négyszázharmincan dolgoznak az rt.-nél. Rajtuk múlik, hogy a vállalathoz tartozó huszonkilenc településen élő 230 ezer ember mindig megfelelő vizet használjon. Móricz István Pócspetriben született 1948-ban, a család gyökerei Erdélybe nyúlnak. Édesapja tanító volt. 1950- tól él Nyíregyházán, itt járt általános és középiskolába. A bátyja a hatvanas évek elején kivitelezőként dolgozott a vízműrendszer kiépítésén, így közelről láthatta a víztornyok, víztárolók, a városi vízműrendszer megépítését. „Egy fiatalember számára ez nagy kihívást, komoly perspektívát jelentett.” Baján elvégezte a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumot. Az évek során tovább képezte magát, szakmérnöki diplomát szerzett. A főiskola elvégzése óta (1969) - ha a vízművállalat átalakulásait nem vesszük figyelembe - egy munkahelyen dolgozik. Technológusként kezdte a SZAVICSAV- nál, 1975 óta üzemmérnökség-vezető. Azóta beosztásának - akárcsak a vízművállalatnak - a neve - többször is változott, de ő gyakorlatilag ugyanazt a feladatot végzi. Móricz István nős, felesége szintén műszaki területen dolgozik, egy négy és fél éves kislánya van. Minden területen hűséges típusnak tartja magát... meg tudták találni velük az összhangot, ők teljesen zavartalanul át tudnak állni, sikeresen tudnak haladni, és nagyon maradandó, tárgyiasult eredményei vannak ennek az együttműködésnek, például szennyvíztisztító telepek, közműrendszerek formájában. Ahol nem tudták elfogadni az új tulajdonos megjelenését, ott feszültségek vannak. Mi első perctől természetesnek vettük azt, hogy az önkormányzatok tulajdonosai a közműnek, ezt tiszteletben tartva és szakemberként maradva úgy gondolom, teljesen jól és hatékonyan együtt tudunk működni.- Ilyen egyszerű a magyarázat, el kell fogadni az ön- kormányzatok tulajdonosi megjelenését... Miközben máshol megszűnnek vagy csődbe mennek, csőd közeli helyzetbe kerülnek... A Nyírségvíz Rt.-nél ’93-tól milliár- dokkal nőtt a vagyon.- Ennyire talán nem egyszerű a képlet, de mindenképpen a konfliktusos szituációk fő okaként elsősorban a személyi problémákat emelném ki, akár egyik, akár a másik oldalon. Több vízműüzemeltető szervezet csődjét okozta az alkalmazkodni nem tudás, számos példa volt erre. — Az Állami Számvevőszék (ASZ) az elmúlt években kiemelt figyelmet tanúsított az önkormányzati közszolgáltató cégeknek. Önök milyen minősítést kaptak?- Kilencvenötben zárta le a vizsgálatot az ASZ, és kedvező minősítést kaptunk. Elismerték azokat a törekvéseket, amiken dolgoztunk. Velünk együtt további harminchét hasonló szervezetet vizsgáltak, kicsit még talán dicsekedhetnék is a kedvező eredménnyel... De az abszolút tudatos volt, hogy nem publikáltuk. Ezt sem, és sikereink másmilyen jellegű részét sem, hiszen ez a fogyasztókat nem igazán érdekli, ők a víz minősége alapján minősítenek bennünket. Mondhatunk mi akármit a fogyasztónak, ő a szolgáltatás minőségén, az árainkon, a munkatársaink munkakultúráján keresztül ítéli meg a tevékenységünket, és ez olyan erős benyomás a fogyasztóban, hogy semmilyen módon nem lehet a Nyírségvíz Rt.-ről kialakított véleményét befolyásolni.-AzEurópai Unióhoz való esetleges csatlakozásunk komoly kihívás lehet az rt számára. Mennyire igyekeznek felkészülni a szigorúbb feltételekhez? Kulcskérdés az Önök térségében élők számára, hogy a Nyírségvíz előre tekintsen, nehogy majd az Európai Unióba való csatlakozásunkkor a vízdíjba kelljen a magasabb minőségi követelmények miatti fejlesztéseket beépíteni...- Létrehozásunk első pillanatától foglalkoznunk kellett ezzel a kérdéssel, mert az ország előtt álló legnagyobb kihívás tulajdonképpen az, hogy milyen felkészülten érkezik a csatlakozás küszöbére. Ez, úgy gondolom, nem csak kormányfeladat, mert bár a kormány nagyon sokat tehet ezért a kérdésért, de ha a gazdálkodó szervezetek nem tudják egy átlagos nyugati színvonalra hasonlóhoz felhozni magukat, akkor a csatlakozásnak nagyon nagy ára lesz. Ennek jegyében mi első körben a minőségellenőrzési módszerünket tettük eurokonformmá egy nagy léptékű analitikai fejlesztéssel, és azzal, hogy komoly szellemi kapacitásokat összpontosítottunk a laboratóriumunkba. Ezután kerül sor minőségbiztosítási rendszerünk megvalósítására, amiben egyelőre csak puhatoló tárgyalásokat folytatunk. Mire az ország valamikor a 2000-es évek elején csatlakozhat az unióba, mi is készen leszünk a minőség- biztosítási rendszerünkkel. Nagy hiányosságunk a szennyvíz-, az iszapkezelés megoldatlansága. Ezt nálunk fejlettebb és gazdagabb országokban már korábban megoldották. Mi az anyagi fonások folyamatos szűkössége-miatt csak a szennyvíz- tisztítás megoldásáig jutottunk el. A jövő évben indul egy nagy léptékű fejlesztési program, a szennyvíztisztításunk teljes mértékben környezetbaráttá fog válni. Nemcsak a víz, hanem az iszap is teljesen zárt ciklusú technológiával, olyan módon lesz lekezelve, hogy a mezőgazdaság számára jól használható tápanyagot fog nyújtani. Ez a program nagyon jó példája annak, hogy ha az állam és az ön- kormányzat, plusz az üzemeltető szervezet egyesíti erőforrásait, akkor egészen komoly anyagi potenciálokat tud mozgatni. Ez egy körülbelül 800 millió forintos beruházás lesz, ami elkerülhetetlen, de ha ez megvalósul, akkor elmondhatjuk, hogy Nyíregyháza, ami önmagában is egy jelentős környe zetszennyező fonás, úgy tud beilleszkedni a környezetébe, hogy annak vízgazdálkodási káros hatásai nincsenek.- Amikor egy közműszolgáltató vállalat első emberével beszélgetünk, az év végéhez közeledve két kérdést kötelezőfeltenni. Lesz-e áremelés, és ha lesz, hány százalékos emelésre számíthatunk? Közismert, hogy országos átlaghoz képest a vízdíj megyénkben alacsony, de hát az itt élők zsebéhez mérten mégis magas. A másik témakör, I ami nagyon érdekli az embereket, az a hátralékok, azaz a vízdíj-kintlevőségek kezelése.- Sajnos, mind a két felvetés súlyos kérdés. Nem tudok pozitív választ adni arra vonatkozóan, hogy az áremelés elmarad. Én úgy gondolom, hogy ameddig az országban nem sikerül 10 százalék alá szorítani tartósan az inflációt, addig az áremeléssel szembe kell nézni minden évben, hiszen követni kell az árakat. Nagy versenyfutás van folyamatosan az inflációs hatások és a cég hatékonyságában. Mi folyamatosan tudtunk eddig évről évre a területünkön körülbelü 10 százalékos hatékonyságváltozást elérni. Ez azonban az évi 30, 27, 18 százalékos inflációhoz mérten nyilvánvalóan kevés. Nem adja meg az áremelések elkerülésének lehetőségét. Ezért kell, kellett minden évben az árakat karbantartani, emelni. Időközben érthetően a hatékonyságjavulás lehetősége is folyamatosan csökken a cégnél. A jövő esztendőben, úgy gondolom, a hatékonyságban még tudunk javulni, de biztos, hogy nem 13-14 százalékot, mint amennyi az infláció lesz, ezért a kettő közötti különbséget sajnos áremeléssel kell kiegyenlíteni. Most dolgoznak munkatársaink az áremelési elképzeléseken, konkrét számokat még nem tudok mondani, de úgy gondolom, mindenképpen pont a hatékonyságjavulás miatt az inflációtól elmaradó mértékű áremelésre teszünk majd javaslatot. Hogy milyen eredménnyel jártak eddig a hatékonyságjavítással kapcsolatos törekvéseink, azt a következő számok jellemzik: ’93 és ’96 között 199 százalék volt az infláció, és ezalatt az ivóvíz ágazatban a költségtömegünk csak 29 százalékkal nőtt. A fogyasztói árak a fogyasztás csökkenése miatt azonban ennél nagyobb mértékben nőttek. De mindenkor az infláció szintje alatt maradtak.- Milyen következményei vannak, ha valaki nem tudja a víz- és csatornadíjakat fizetni, illetve ha nem akarja? Milyen konstrukciókat dolgoznak ki arra, hogy ehhez a pénzhez mégis hozzájussanak?- Az utóbbi időben a tömegkommunikáció sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel, ez egy valóban súlyos gond. Hogy senki ne tévedjen, és az arányok is a helyükre kerüljenek, azt azért el kell mondjam, fogyasztóink kilencven százaléka nagyon fegyelmezetten és pontosan fizet. Öt százaléka a fogyasztóknak több-kevesebb utánajárással, fizetési felszólítással, de néhány hónapos késéssel fizeti a díjat. A felhasznált szolgáltatásunknak az ellenértéke 95 százalékban tehát befolyik hozzánk. A hiányzó öt százalék viszont valóban komoly gondot okoz... Éves szinten fogyva és újratermelődve 100 millió forintnál is többről van szó. A hátralék keletkezésének az okai: vannak, akik szociális helyzetüknél fogva nem tudnak fizetni, mert a családi kasszának komoly megterhelést jelent a havi ezer- ezerötszáz forintos vízdíj kifizetése, vannak, akik egyszerűen nem akarnak fizetni... Természetesen nem nézzük tétlenül, hogy hiába várjuk a pénzünket. Peresíteni csak nagy társas- házaknál szoktunk, kisfogyasztóknál az a leghatékonyabb, ha műszaki intézkedéseket hajtunk végre, azaz korlátozzuk a vízfelhasználást, ilyenkor csúcsidőben éppen csak csöpög a víz, vagy egyszerűen kizárjuk a fogyasztót. Mi minden lakóközösségi megbeszélésre elmegyünk, ahol igénylik jelenlétünket. Tapasztalataink szerint a lakók ilyenkor szembesülnek azzal, hogy a társasháznak jelentős adóssága van. Volt olyan ház, ahol új intézőt, lakóbizottságot választanak és egyből befizetik az elmaradásukat, van, ahol éves részletfizetésben állapodunk meg, azaz mindenhol találunk megoldást. Érdekesség, hogy van egy hatlakásos nyíregyházi társasház, amelyiket minden évben egyszer kizárjuk a vízfogyasztásból. Ekkor aztán a tartozásukat kamattal együtt megfizetik. Fizetéskor mindig megígérik, hogy ezt követően jobban odafigyelnek a ház dolgaira, választanak közös képviselőt is, pontosan fizetnek, mert kamattal együtt sokkal drágább... aztán marad minden a régiben. Kedvező számunkra, hogy társasházak kezelésére több vállalkozás is alakult, akik igyekeznek a társasházak ügyeit mind műszaki, mind pedig pénzügyi szempontból rendben tartani.- Ön szerint le lehet bontani azt a meglévő szemléletet, hogy egyrészről nem fontos fizetni a vízdíjat, mert a közüzemi szolgáltatókkal lehet packázni, másrészről pedig azért vannak az áremelések, mert a nem fizető fogyasztók által be nem fizetett forintokat a vállalat beépíti a következő áremelésébe, és így tulajdonképpen a megbízható felhasználókkal fizetteti meg?...- Le kell bontani, mert valójában ez egy tévhit. Vízdíjbeszedőink nagyon sok ilyen észrevételt kapnak. Semmit sem adnak például ingyen sem az üzletekben, sem a patikákban. Ma már a víz is olyan termék, aminek értékének megfelelő ára van. Mint már mondtam, nem nézzük tétlenül, hogy hátralékok keletkeznek. De természetesen figyelünk arra, hogy a nehéz körülmények között élő fogyasztóink számára is kielégítő megoldásokat találjunk. Ezer családnál készítettünk környezettanulmányt, és találtunk 270 olyan családot, amely szociális támogatásra jogosult volt, de azt nem vette igénybe. Sok családon tudtunk úgy segíteni, hogy a nyíregyházi RÉS Alapítványhoz irányítottuk őket. így komoly anyagi segítséget kaptak ahhoz, hogy a hátralékukat rendezzék.- Befejezésül elárulná, hogy mit szeretne elérni, mi a szakmai álma? Vagy már elégedett azzal, amit elért?- Elégedett sohasem lehet az ember. Az én álmom az, hogy minőségben és hatékonyságban is el tudjunk jutni a kétezres évek elejére arra a szintre, ahol a németek vagy a franciák járnak. Ha ezt meg tudjuk honosítani Nyíregyházán, akkor, azt hiszem, mindent, amit ebben korszakban meg lehetett, meg tudtunk oldani.
