Új Kelet, 1997. október (4. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-10 / 237. szám
Háttér A gondtalan élet Tisztelt Főszerkesztő Úr! Aki eddig nem ismerte volna, hogy mi a települési önkormányzat és a polgármester feladata, akkor az megtudhatta az MTV 1. 1997. szeptember 29- ei Alompolgár című műsorából. Amelyben - egyebek között - tanköteles korú tisza- vasvári gyermekek egymás szavába vágva, szinte kórusban mondták a nézők, az országvilág szemébe: azért van az önkormányzat és a polgármester, hogy biztosítsák számukra a taneszközöket, ha azt akarják, hogy iskolába járjanak. Minden bizonnyal nem a gyermekfejekben fogalmazódott meg ez az éterbe kiáltott mondat. Rám is döbbenetesen hatott, ugyanúgy, mint a hasonló kijelentések. A műsor arra is alkalmat adott, hogy ismét elgondolkozzunk azon, egy társadalomban kinek-kinek mi a szerepe, feladata, milyen jogok ás kötelezettségek illetik és terhelik a polgárt, a közösségeket, hogyan is kellene működnie egy egészséges társadalomnak. Magam eddig abban a tudatban éltem (ezután sem teszem másként), hogy az emberek által alkotott közösségben szabályozott, írott és íratlan normák által meghatározott keretek között „kényszerülünk” élni, mert csak így lehet, így szabad és így érdemes. Másként káosz, anarchia, leépülés, a normális emberi közösségek létét veszélyeztető állapot keletkezik, annak beláthatatlan következményeivel. A szerepeket, a felelősségi kérdéseket és egy sormás alapkérdést nem ártana az eddigiektől sokkal egyértelműbben, világosabban és érthetőbben tisztázni. Ezek között jó lenne félreérthetetlenül leszögezni, hogy mi a szülő, a család, a kormányzat, a társadalom feladata, szerepe, felelőssége a gyermeknevelés, a tankötelezettség teljesítése, akis- és nagyközösségek harmonikus együttélésében. Azt sem ártana erőteljesebben hangsúlyozni, hogy munka, értékalkotó munka nélkül nem lehet gondtalan életet, nyugodt és biztos megélhetést biztosítani magunk és családunk számára. Ehhez természetesen munkahelyek, lehetőségek kellenek és nem mentális programok. Olyan munkahelyek, amelyek a közösség számára hasznosak, értéket alkotó, megélhetést, önbecsülést, és pozitív példát adnak. Vagyis nem halat, hanem hálót kellene biztosítani. A társadalmi felelősség és áldozatvállalás rendszerében csakis és kizárólag azok számítsanak megalapozottan támogatásra, akik önhibájukon kívül jutottak az ezt előidéző helyzetbe. Sajnos, manapság nem egyedi jelenség az, amikor van, aki abba betegszik bele, hogy dolgoznia kell, vagy dolgoznia kellene. Akinek csak addig fontos a munkahely, amíg az elérhető közelségbe került. Azt gondolom, hogy azt a már-már feledésbe merült elvet, nevezetesen „aki nem dolgozik (természetesen önhibáján kívül), az ne is egyék”, nagyon sok olyan embernek el kellene juttatni a tudatáig, akinek a munka szükségtelen rossz, s nagy ívben elkerülik még a lehetőségét is, hogy találkozzanak vele. Ezzel szemben minden olyanból részesülni és jól megélni akarnak, aminek a létrehozásából nem vették ki a részüket. Nem hiszem, hogy ez az ország lehetőségekben úgy állna, hogy megengedhetné magának azt, hogy tartósan olyan embereket támogasson a „szociális háló” égisze alatt, akik erre nem szolgálnak rá. Közállapotaink e tekintetben is nyugtalanítók. A munka tisztelete és tekintélye a béka perspektíváján mérhető, változtatásért kiált. Lehet-e megalapozottan elvárni azt, hogy komolyan vegye az a munkát, aki más úton-mó- don enélkül is legalább annyi vagy még több jövedelemhez jut. Ez sajnos, nagyon sok embernél csak számolás kérdése. De vajon lehet ezt anyagilag és morálisan a végtelenségig bírni? Azt gondolom, hogy a mun- kátlanság olyan állapot kezd lenni hazánkban, amely a legkevésbé sem kecsegtet fényes jövővel bennünket. Jó lenne szembenézni mielőbb ezzel a ténnyel. Őszintén, nyíltan, kendőzetlenül. Addig, amíg még nem késő. Encsencs, 1997. október 6. Tisztelettel: dr. Bihari Károly jegyző 1997. október 10., péntek Mozgóbolt a piacon Délelőttönként, különösen vásárnapokon és hétvégén sokan állnak sorban a nyíregyházi Búza téri piacon egy sütőipari termékeket árusító tehergépkocsi mellett. Az apagyi Polifarm Kft. mozgó pékáruüzlete ez, a kispénzű emberek - kisnyugdíjasok, munkanélküliek - kedvelt bevásárlóhelye. Dalmay Árpád (Új Kelet) A sor ellenére nincs itt tolakodás, türelmetlen hang. Ellenkezőleg: a vásárlók - pontosabban már törzsvásárlók - kedélyesen beszélgetnek, nem sietnek, látszik, hogy élvezik az októberi nyár melegét és egymás társaságát.- Én rendszeresen itt szoktam vásárolni - mondja Hibián Jánosné -, mert olcsó és nagyon finom minden. A kiszolgálók kedvesek, figyelmesek. Ha elfogy valamelyik termék, megmondják, hány perc múlva jöjjünk vissza, s akkor biztosan megkapjuk, amit venni akarunk. Sokat számít az a néhány forint megtakarítás, mert hát sok kicsi sokra megy.- Amióta itt árulnak, én is náluk vásárolok - kapcsolódik be beszélgetésünkbe Kovács Miklósné. - Nagyon finom kenyeret sütnek Apagyon, ráadásul olcsóbb, mint a boltban vagy a piac más árusítóhelyein. Nekünk, nyugdíjasoknak nagyon jó ez a bolt, mert bizony minden forintot be kell osztanunk, hogy kitartson a pénz a következő havi nyugdíjig. A boltokban ma már minden olyan drága, hogy nagyon Dojcsák Tibor Pár száz méterrel előrébb kanyar következik, úgy tűnik, ott vége a sornak. Ezen azonban nem sokat meditálhatok, mert szemből egy autó száguld felém. Kormány vissza, autómmal leparkolok a nagy szürke mögé. A száguldót újabbak követik, jönnek kis kocsik és nagyok, gyorsan és lassan, előzésre nem is gondolhatok. A szürkék és kékek mellett pedig egy autónak is szűkös odáig az úttest. Jönnek mögöttem is, jó pár autó sorakozott fel mögém. Már az almaillat sem nyugtat, inkább idegesít, de kénytelen vagyok elviselni, mert a szürkék és kémeg kell gondolnunk, miből mennyit vegyünk. Henzsely Andrásné fiatal- asszony, de ő is itt áll a sorban. Tehát nem csak az idősebbek kedvelik az apagyiak mozgóboltját.- Itt veszek kenyeret, kiflit nap mint nap - mondja. - Nagyon meg vagyok elégedve a termékek minőségével és árával. A kiszolgálás udvarias, Szilvia mindig figyelmes, kedves. Sinkuné Várhidi Szilvia eladótól az árak felől érdeklődöm.- Nálunk igazán olcsó minden. A félbarna kilós kenyér 77 forint, az alföldi 85, a kifli, zsemle csak 7 forint, ha ötöt vásárolnak belőle. A túrós bélés csak 35 forint.- Gazdag a választékunk — teszi hozzá Novák Ferenc, az apagyi pékség gépkocsivezetője. - Sokfajta kenyerünk van: félbarna, alföldi, burgonyás, kukoricás, zsúrkenyér, kiske- nyér. De árusítunk tepertős, sajtos, vajas, omlós pogácsát, kakaós csigát, ízes táskát, buktát és más süteményeket is. Minden elfogy, semmit sem kell visszavinnünk.-Hallottuk, hogy voltak gondok az árusítással, akadtak, kék a tengelyszakadás határáig vannak pakolva almával. Némelyiken zsákokban, a javán pedig csak egyszerűen felöntve várja az alma, hogy bejusson a feldolgozóüzembe. Két perc, négy perc, hat perc, a türelmem fogy, de csak várok. Hirtelen reménysugár villan. A messzi kanyarban, a sor elején egy pótkocsis szerelvény hajt át az úton, jó pár másodpercre lezárva a másik irányból közlekedők előtt az utat. Gyorsítok, innen már nincs visszaút. Magam mögött hagyom a sávokban ácsorgó almásokat, majd a kaput, ahol keresztül szeretnének jutni: a léaima-feldolgozó- üzem bejáratát. Leírhatnám, akik nem nézték jó szemmel az olcsóbb konkurenciát.- Pedig polgármesteri hivatali és szakhatósági engedélyünk is van az árusításra - mondja Nagy Tiborné, az apagyi kft. termékeit forgalmazó Kelet-Sprint Bt. tulajdonosa. - A piaccsamokban árusítók nehezen tudják elviselni, hogy napról napra nő a népszerűségünk. Mi vagyunk a legolcsóbbak a piacon, ezért aztán apróbb szurkálódásokkal próbálta a konkurencia saját pozícióit erősíteni. Szerencsére nem voltak komolyabb nézet- eltérések.- Az év eleje óta árusítunk itt - folytatja. - Korábban évekig az MDF-piacon voltunk. Amikor az bezárt, akkor jöttünk a Búza térre. Hálával tartozunk a Független Kisgazda- párt megyei és városi szervezetének, mert felkarol minden olyan kezdeményezést, amely a lakosság jobb megélhetését próbálja segíteni. Természetesen csak erkölcsi támogatásról van szó, de az is nagyon fontos számunkra. Együtt van hát itt minden, amire a vásárlónak szüksége van: olcsó és jó minőségű áru, gazdag választék, udvarias kiszolgálás, meghitt, baráti légkör. Csoda-e, ha szívesen állnak sorban, töltenek el akár 10- 15 percet is az apagyiak mozgóboltjánál? Végeredményben az egészséges konkurencia is a vevők érdekeit szolgálja! melyikét, de igazságtalan volna csak egyet pellengérre állítani, amikor a legtöbbnél a fenti helyzet alakul ki az almaszezonban. Ezután tovább száguldva sajnálkozó pillantást vetek a kanyartól kezdődően az út bal oldalán álló nagy szürkék és kékek több napos várakozásra berendezkedett, a bejárat melletti füves részen pihenő sofőrjeire, majd a mögöttük idegesen várakozó, előzési esélyt figyelő autók vezetőire. Hangtalanul mozgó szájukról nyomdafestéket nem tűrő szavakat olvasok le. Itt is elkelne (mint még jó pár üzem előtt) a vásárosna- ményi példa követése, hogy parkolót, vagy legalább leál- lósávot alakítsanak ki a várakozó járműveknek, ne akadályozzák a közúti forgalmat. Miért kell a legtöbb üzemnél az utazónak meginnia az alma (leadás) levét? Figyelem Bürget Lajos jegyzete Az európai érdeklődés után most az amerikai figyelem is felénk fordult, amit bizonyít: egyre több gyártó és kereskedő jelenik meg, mégpedig offenzívan az országban is. Ha csak azt vesszük, hogy Illinois, Minnesota és Virginia államoknak külön kereskedelmi kirendeltsége működik Budapesten, már akkor is jól érzékelhető a folyamat. Érdeklődésük éppen ezekben a napokban terjedt ki Románia, Bulgária és Szlovénia felé. De tegyünk hozzá néhány más tényt: itt vannak az amerikai szójabeszállítók, akik alapanyagukra takarmánykeverő üzemeket telepítettek. Itt vannak a kaliforniai mazsolát, az aszalt szilvát, az amerikai mogyorót és készítményeit, az áfonyát és lekvárjait, a dióféléket kínáló termelők és exportőrök, akik a magyar és a cseh piacot vették célba. Megjelentek az amerikai takarmányszakemberek és -kereskedők, akik a lucernával és készítményeivel igyekeznek betörni most éppen Jász-Nagykun- Szolnok megyébe. Vagyis az amerikaiak nyomulnak, szakszerű és offenzív marketinggel és kormánytámogatással. Mindez érthető, hiszen a szabadkereskedelem előtt nincsenek gátak, a termelő és az eladó keresi a piacokat. Ez a térség - ha még Ukrajna felé bővítjük - szinte korlátlan lehetőségeket kínál. Ugyanakkor hiba lenne nem észrevenni, hogy ebben az amerikai terjeszkedésben számunkra is kínálkozik üzlet. Az itteni kereskedelmi lerakatok megszerzése sok üzletembernek jelenthet célt. Az itt létesülő elosztócentrumok, raktárak a magyar cégeknek kínálnak munkát, és egyben jelenthetnek munkahelyeket. Az amerikai marketingkultúra elsajátítása mindenképpen hasznot hajtó. Mert az világos, hogy aZ amerikaiak megfelelő partner esetén itt megtelepedve az itteni szakértelmet fogják felhasználni. Az sem mellékes; egy jó partneri kapcsolat arra is módot nyújt, hogy ezeken a cégeken keresztül a magyar termékek más piacokon való értékesítése előtt is megnyílhat az út. Nem abból kell hát kiindulni, hogy az amerikai kereskedelem itteni piacnyerése mennyiben fenyegeti a magyar gazdaságot. Jó néhány termék itt nem is fordul elő, több növényféle erre meg sem terem. De a mezőgazdaság számára egy jóízű konkurencia serkentő is lehet, ami a versenyalapon álló kapitalizmusban akár termelési ágak fellendüléséhez is vezethet. A feladat ma az lenne, hogy a magyar mezőgazdaság és kereskedelem szakemberei elemezzék az amerikai megjelenésben rejlő lehetőségeket, de egyben felkészüljenek elénézni az élesedő versenynek. Mindez nemcsak egyszerűen hazai kérdés, mert ahogy az amerikai árubehatolás regionális, térségi méretű, úgy a mi lehetőségeink is túllépik idővel az összes létező korlátot és országhatárt. Itt az alma, híg a leve Szürke fal emelkedik előttem, hatalmas pótkocsi mutatja a szebbik felét. Fékezek, majd a felezővonalhoz húzódom és óvatosan kipillantok. Szürke és kék teherautók és traktorok állnak szépen, sorban, padka vagy leállósáv hiányában kitöltve az út jobb oldalát, amíg a szem ellát.
