Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-08 / 209. szám
Falujáró 1997. szeptember 8., hétfő Keresztszemesek az asztalon A polgármesteri hivatal ablakaira a függönyöket és az asztalokra a térítőkét közhasznú munkások készítették. A közhasznú munkáról sokan nincsenek túl jó véleménnyel, de még ha igazuk is lenne, a beregsurányi példa annak a bizonyos szabályerősítő kivételnek számít. Az említett térítők és függönyök népművészeti munkák, beregi keresztszemesek, a hivatali épületben található darabok értéke becslések szerint több százezer forintra tehető. Ha a rossz idő miatt másra nem volt lehetőség, akkor az asszonyok leültek varrni. Ezen a vidéken fiatalok és idősek egyaránt gyakran választják hobbinak a varrást, a kézimunkázást. Varga Miklósné beregdaróci származású, Surányba ment férjhez. Gyerekkorában kezdett kézimunkázni időtöltésképpen, és az évek során művészi szintűre fejlesztette tudását. Tanult ismerősöktől, szomszédoktól, újságokból, könyvekből. Hímzés, kötés és a keresztszemes varrása egyaránt kézre áll neki. Férje ingázik, Budapesten dolgozik. Két lányuk van, mindketten örökölték a kézimunkázás sze- retetét édesanyjuktól. Zsuzsa, a kisebbik hetedik osztályos, a nagyobbik, Erika Mátészalkán nőiruha-készítő szakmát tanul. Az ügyes kezű közhasznú munkások egyike volt Varga Miklósné. Elkészítették a térítőkét, függönyöket, most már lányaival együtt azok kelengyéjét készíti. Egy kisebb terítő varrása is beletelik egy hónapba, ezért jó időre el van látva munkával. Mondjuk a magunkét... Beregsurányban igazán példamutatóan gondoskodnak az időskorúakról, különösen ahhoz mérten, hogy a lakosság mindössze 588 emberből áll. Az idősek napközi otthonát 1980-ban nyitották meg. Az intézmény kezdettől fogva nagy népszerűségnek örvend. Hétfőtől péntekig várja az időseket, rendszeres látogatói között vannak, akik kezdettől fogva járnak ide. Beszélgetnek, tévét néznek, együtt múlatják az időt. Ebédet és uzsonnát kapnak, de akiknek már nehezére esik feljönni, azoknak házhoz szállítják az ételt. Általában 9-10 óra között telik meg az otthon, átlagosan 20-25 ember jön el. Látogatásunkkor éppen végeztek az ebéddel, tejfölös bableves illata ülte meg az ebédlőt. A társalgóban ültünk le nénikkel és bácsikkal, akik a napközi otthon mindennapjairól meséltek. Szeretnek itt lenni, van, aki szerint jobb itt, mint otthon. Télen, ha ide eljönnek, nem kell a házukat fűteni, itt meg is fürödhetnek, moshatnak. - Úgy vagyunk az otthonnal, mint gyerekek az iskolával - mondja Emma néni. - Megszoktuk! A kórházból hazatérőket és a magatehetetlen betegeket a községi szolgáltatóház felső emeletén kialakított, úgynevezett rehabilitációs otthonban ápolják, gondozzák. Szeretik a tévét nézni, különösen a politikai műsorokat és az országgyűlési tudósításokat. Margit néni a tévéfelelős, ő ért a távirányítóhoz. - Mondjuk a magunkét a politikusoknak meg a bemondóknak, csak az a baj, hogy nem válaszolnak - meséli mosolyogva. Aki jobban szereti a képnél a betűt, az válogathat az újságok között. Szeretnek itt lenni - mondják többen is. Egész napjukat az otthonban töltik, ami dolguk a ház körül akad, azt este vagy hétvégeken végzik el. A hétköznapok pedig a napközi otthonnak köszönhetően nem telnek magányosan, négy fal között telnek. Nem a világ vége Tiszta utak, virágos udvarok, utcafrontok, szép házak, nagy autóforgalom, a járművek többségén ukrán rendszám. Háttérben hegyek, előtérben egy kis falu, Beregsurány. A poros beregi település, ahonnan korábban a szebb élet reményében elvándoroltak más tájakra az emberek, nagy változásokon ment keresztül az elmúlt évtized folyamán. Erős akarattal vezetői a Bereg gyöngyszemévé alakították településüket, ahol a határfor- A szomszéd településen születtem, Márokpapiban, máig ott élek, és onnan járok a munkahelyemre. A településen 1969-ben kezdtem dolgozni gazdálkodási előadóként, majd Beregsurány tanácselnökévé választottak. Az első igazi beruházásunk a polgármesteri ciklusok alatt a ravatalozó építése volt 1989- ben. Ezt megelőzően Bereg- daróccal és Márokpapival közös községi tanácsot alkottunk. Márokpapival 1992-ig tartott az „együttélés”, éppen ezért ebben az időben ott is elkezdtük egy ravatalozó építését. A rendszerváltást követően terveztük, hogy vissza- körzetesítjük az általános iskolát Csarodáról. Első osztálytól negyedikig Beregsurányban tanultak a má- rokpapi és surányi gyerekek, utána Csarodára jártak. Építettünk egy négytantermes általános iskolát Surányban és két tantermet Márokpapin azzal a céllal, hogy az alsó tagozatos gyerekek Márokpapin, a felső tagozatosok Beregsurány községben járjanak iskolába. A surányihoz 1992-ben tornatermet építettünk, majd a megyében elsők között elkezdtük a gázberuházást. Szűcs M. Sándor országgyűlési képviselő 1992 decemberében elsőként itt gyújtotta meg a gázlángot. A beruházás során tönkrementek útjaink, belvízelvezető csatornáink, ezért hozzáfogtunk helyreállításukhoz. A következő évben sikerült valamennyi utunkat leburkol- tatni, és újraépíteni a csatornákat. Még 1993-ban kezdtük a Szolgáltatóház építését. Ebben kapott helyet a rendőrség, a gyógyszertár, a takarékszögalom kínálta gazdasági lehetőségek mellett letelepedésre bíró erő a szinte teljes infrastrukturális komfort, és a szociális gondoskodás rendszere. A falu Oláh Dezsőné irányítása alatt jutott el a fejlődésnek erre a fokára. A polgármester asszony még 1985-ben, tanácselnökként kezdett dolgozni, majd a falu lakossága az első és a második önkormányzati választásokon is bizalmat szavazott neki. vetkezet, a posta, és egy kereskedelmi egység. Felső szintjén az idős, magukra maradt emberek gondozására egy bentlakásra alkalmas otthont hoztunk létre három szobával, tíz férőhellyel. Akik nem tudják ellátni magukat kórházi ápolást követően, ideiglenesen ide költözhetnek.-Ahhoz mérten, hogy a település alig hatszáz lelket számlál, meglepően sok eredményt tudnak felmutatni.- Sok célunkat elértük, de hangsúlyozni szeretném, ezek nem személyes érdemeim, a hivatali apparátusnak és a képvieslő-testülettel való jó együttműködésnek köszönhetők. Felújítottuk az óvodánkat, az idősek napközi otthonát és a polgármesteri hivatalnak otthont adó kastélyt. A munkákhoz minden évben igényeltünk közhasznú munkások felvételére pénzt. A közhasznú munkásokat csak dicsérni tudom, mert munkájuknak valóban nyoma, eredménye van. Egyikük művészi értékű faragásokkal díszítette házasság- kötő termünket, az asszonyok pedig művészi színvonalú keIfj. Sárga Béla közhasznú munkásként az esős napokon kézzel faragott díszeket készített a beregsurányi házasságkötő terem számára. Fotónkon a mestert és munkáját láthatják Ábránék, a mezőőrök A falu eredetileg két, nagy és kis jelzővel megkülönböztetett részből állt, és ősi családi birtoka volt a surányi családnak, mely valószínűleg a Gut- keled és a Várdai családtól ered. Egy birtokperben 1345. és ’46-ban Surányi Jánost és fiát, Tamást említik tulajdonosként. Kis- várdai Jánossal pereltek a Márok és Surány közötti határért. Surányi János, Miklós és Borbála után 1557-ben hűtlenség miatt Miklós összes birtokát Püspöki Ferenc kapta meg, de nem sokáig örülhetett földjének, mert a falut 1566-ban a tatárok feldúlták és a lakosságot elhurcolták. Suránynak később megszaporodtak birtokosai, 1648-ban birtokosként említik Teleg- di Istvánt, Perneszi Gábort, Lányai Menyhért özvegyét, Újfalusi Zsig- mondot, Perényi Zsig- mondot és Gábort. Bar- kóczi Gábort valamint Dessewffi Adámot. Ez a népes tábor később két főre csökkent, 1822-ben már csak Bay Károlyt és Józsefet említik tulajdonosként. A Bayak a XVII. században telepedtek le a faluban, amikor Bay Ferenc feleségül vette Perneszi Borbálát, akinek birtoka volt Surányban. A községet már 1595- ben reformátusként említik, és 1740-től volt tanítója. Bay Ferenc 1719- ben egy kertet adományozott a papiakhoz - derül ki régi okmányokból. Történeti források érdekességként említik, hogy a Bay család 1822-es határ felmérése során tanúnak egy Ábrán József nevű csőszt hívott. A határjárásnál egy 1422-es határjárás okmányát használták fel alapul, és kiderült, hogy akkor is volt egy Ábrán József nevű mezőőr a tanúk között. A magyarázat egyszerű: Ábrán József valamennyi őse pásztorkodással és mezőőrzéssel foglalkozott, és így családi örökségként kapva a surányi határ ismeretét, valamennyi határdombot, de még az idők során kipusztult, határpontként megjelölt fák helyét is meg tudta mutatni. Korábban gyakran találtak régi használati tárgyakat a falu földjében. Szántás közben 1879- ben egy bögrében negyvennél több bronz karperec és egy lándzsa került napvilágra. f ' " " Az oldalt összeállította Dojcsák Tibor a felvételeket Bozsó Katalin készítette V*----------- ----J I O láh Dezsőné resztszemes térítőkét, függönyöket készítettek intézményeinknek. A termelőszövetkezet megszűnése után az ön- kormányzat lett a legnagyobb foglalkoztató, közhasznú munka keretében pillanatnyilag középületek felújítására 6, a szeméttelep rendbetételéhez 12, a csapadékvíz-elvezető árkok tisztítására 19 embert alkalmazunk pályázatokon nyert pénzből, ezen felül augusztus elsejétől a megyei munkaügyi központ 70 százalékos bértámogatásával 17 embert vettünk fel. Benyújtottunk egy pályázatot november elsejétől 16 szociális munkás felvételére, bízunk benne, hogy ezt a támogatást is sikerül megnyerni.- Milyen szerepe van a falu életében a határátkelőnek?- A határátkelő vonzza a vállalkozókat, vagy inkább azt mondanám, egyelőre csak az érdeklődőket. A helyi emberek nem igazán tudnak vállalkozni, nincs tőkéjük a befektetéshez, jövedelemmel nem rendelkeznek, kölcsönökhöz nem juthatnak. Az idős lakosság egyébként sem szívesen vállalkozik. Elég sok időskorú ember él a faluban, de a közelmúltban megállt a népességcsökkenés, a fiatalok szívesen maradnak a településen. Jelen pillanatban hat „szocpolos” lakás épül, ez is azt bizonyítja, hogy itt maradnak, itt alapítanak családot. Ebben jócskán van szerepe a határátkelőnek, ahol több fiatal férfi és hölgy talált magának munkát. A faluban 18 kereskedelmi egység működik, és a lélekszámhoz viszonyítva rögtön kiderül, hogy a vállalkozók kifejezetten az átkelő forgalmára építik üzleti terveiket.
