Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-08 / 209. szám
1997. szeptember 8., hétfő Városavató Egy kis város nagy napja Népünnepély kifulladásig A rendszerváltás óta vezeti a nagyközség önkormányzatát. Szűcs Gusztáv polgármester régi álma teljesült, amikor Gönz Árpád köztársasági elnök 1997. július elsejével várossá nyilvánította. A visszatérő államtitkár Meghatottan köszöntötte az újdonsült város lakóit dr. Kara Pál helyettes államtitkár, mint mondta, különös öröm számára, hogy most először vehet részt olyan városavatón, amelynek helyszíne egy ősi református templom. „Réges-régi nosztalgiákat ébreszt bennem ez a helyszín. Eszembe jut édesapám, aki maga is református lelkész volt, és gyerekkorom, amelynek legnagyobb része egy református templom falai között teltei...” -Államtitkár úr, Ön nem először vesz részt szabolcsi városavató ünnepségen. Mi az, ami miatt szívesen tesz eleget az ilyen jellegű meghívásoknak?-Túl a hivatali beosztásomon, magánemberi okaim is vannak, hogy szívesen vegyek részt a szabolcsi városavatókon. Egyrészt nagyon szeretem Kelet-Magyarországot, és az ország egyik legszebb vidékének tartom a Felső-Tisza környékét, másrészt rendkívül szorgalmas emberek élnek errefelé, és az sem elhanyagolható, hogy Szabolcsban él a feleségem rokonainak egy része, úgyhogy mindig úgy érkezem Nyíregyházára, mintha hazajönnék. Kurz um Gute (röviden és velősen), ahogy a németül tudó albán mondja, ez elég ok arra, hogy mindig örömmel tegyek eleget a megyébe invitáló meghívásoknak. Kraszna-parti vigalom- Polgármester úr, elcsuklott a hangja, amikor a zárszót mondta...- Nagyon nagy élmény volt számomra az ünnepség. Ilyenkor az ember nagyon nehezen tudja leplezni meghatottságát. Nemcsak a helyszín miatt, nemcsak azért, hogy végre elértük azt, amiért a testülettel közösen, 1990 óta küzdöttünk, de azért is, mert mint Nagyecsed város polgára, úgy érzem, a végre visszanyert városi címmel igazságot szereztünk településünknek a sok évtizedes mellőzésért.- Meddig fog tartani a népünnepély?- Azt hiszem, kifulladásig. Itt van a város apraja-nagyja. Már most zsúfolva van a sportpálya, pedig a programok csak egy óra múlva kezdődnek el. Azt szeretnénk, ha ez a mai nap mindenki számára emlékezetes maradna. Túl azon, hogy a város öntevékeny együttesei is bemutatkoznak, este Homo- nyik-koncert lesz, és tűzijátékkal zárjuk a mai napot.- Milyen változást hoz a település életében a most megszerzett városi cím?- Nagyecsed évszázadokig volt a környék központja. Már eddig is sok feladatot közösen hajtottunk végre a szomszédos falvakkal, ezután fokozottabban kell törekednünk arra, hogy a város az elveszített központi szerepkörét újra kiépítse magának. M azsorettek hívták ünnepségre a nagyecsed i lakosokat. Az ünnepélyes városavató helyszínén, a református templomban már jóval a hivatalos kezdet előtt gyülekezni kezdett az ünneplőbe öltözött újdonsült városiak sokasága. Az avató kezdetére annyian gyűltek össze, hogy sokan csak a templomajtóból hallgathatták az ünnepi szónokokat. A Himnusz eléneklé- se után Borsfay Szabolcs Szatmári Tarcsa Gyula: Ezer éve, vagy talán még több, talán én is velük jöttem című versét mondta cl, majd Szűcs Gusztáv polgár- mester köszöntötte a megjelenteket. Dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára adta át a várossá nyilvánítás igazoló oklevelet. Az újdonsült város zászlaját és címerét ökumenikus szertartás keretében szentelte fel Muzsnai Zoltán református lelkész, Papp Zoltán görög katolikus paróchus és Linz.enbold József római katolikus plébános. A nagyszerűen szervezett ünnepi program után a vendégek és meghívottak lovashintókon, nagyecsedi fogatokon vagy csak gyalogosan elvonultak a Nagyecsed jelképének is tekinthető, turulmadarat ábrázoló millecentenáriumi emlékműhöz, ahol a Himnusz hangjaival fejeződött be az ünnpélyes hangulatú városavató, hogy aztán a sportpályán és a művelődési központ környékén kezdetét vegye a kivilágos virradatig tartó mulatság. A hazatérő főkapitány A vendégek között örömmel fedeztük fel Házi István rendó'ralezredest, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőrkapitányság megbízott vezetőjét.- Kétféle minőségben is jelen vagyok ezen az ünnepségen. Egyfelől mint megbízott vezető én képviselem a megyei kapitányság rendőreit, másfelől pedig én igazából hazajöttem Nagyecsedre.- Magánemberként milyen érzés részt venni ezen a városavatón?-Nagyon jó. Apám évtizedekig élt itt. Itt laknak rokonaim, szinte az egész gyerekkoromat itt töltöttem. Ide köt apám emléke, ide kötnek gyerekkori emlékeim, jólesik a szívemnek, hogy városba jöttem vissza, csak azt sajnálom, hogy édesapám nem élhette meg ezt a szép szeptember eleji ünnepséget. A nagyecsedi református gimnázium leánykarának rögtönzött hangversenye, a köszöntők és a templomi áhítat után szabadtéren folytatódott a városavató ünnepség. A vajai Rákóczi Tárogató zenekar köszöntötte a millecentenáriumi emlékműhöz érkező vendégeket és a nagyecsedi lakosokat. Lovasok hozták a Magyar Köztársaság és Nagyecsed város frissen felszentelt címeres lobogóját. Mindenütt taps kísérte az elvonuló, ünneplő tömeget. A menetnek rezesbanda húzta a talpaláva- lót, és a ritmust mazsorettek színpompás csoportja vezérelte. A turulmadaras emlékműnél már felborult a protokoll addig sem túl szoros rendje. A Rákóczi emlékét is idéző millecentenáriumi emlékműnél találkoztak a városból elszármazott régi nagyecsediek a mostanra várossá lett település mai polgáraival. Szűcs Gusztáv polgármester örömmel fogadta a gratulációkat. A vendégek elkeveredtek a városiakkal, és együtt hallgatta államtitkár, tábornok, tűzoltóparancsnok, rendőrkapitány és egyszerű ccse- di polgár ifjú Lintényi Lajost, aki Arany János: Egyesülés című versét mondta cl. Az ünneplők közösen elénekelték a Himnuszt, ezzel a városavató ünnepség hivatalos része véget ért, hogy aztán kezdetét vegye az önfeledt, késő éjszakáig tartó népünnepély. A város ifjú polgárai a kulccsal és az alapító okirattal Az oldalt írta Berki Antal a felvételeket Bozsó Katalin készítette
