Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-06 / 208. szám
Szabados István: Versillusztráció (Tusrajz) Olvasók és alkotók együtt „Az egyes életrajzok betűrendes felépítésben következnek egymás után. Nem teszünk különbséget alkotó és nem alkotó között. Ezzel is szeretnénk kifejezni azt a közvetlenséget, amely a Váci Mihály Irodalmi Kör egyik legfontosabb sajátossága” - ezekkel a szavakkal bocsátotta útjára a Rím Kiadó irodalmi kislexikonját Madár János szerkesztő. A kötet a Váci szellemiségét valló vagy ehhez közelálló, esetleg egyszerűen csak az író szellemi örökségét ápoló, tisztelő embereket hozta „egy fedél alá”. F Sipos József (Új Kelet) Hogy mennyire szerencsés egy irodalmi lexikont egy személy köré csoportosítani és felsorakoztatni egymás mellé az alkotókat, az olvasót és a szimpatizánsokat, ezt döntsék el az érintettek: ki kivel szerepel szívesen és kivel nem. Mindenesetre érdekes lehet az olvasó számára együttlátni egy szellemi műhely alkotóit, hallgatóit és a legkülönbözőbb foglalkozású, műveltségű, politikai felfogású embereket. A számypróbál- gató toliforgatók számára valószínűleg „nagy dolog” egy lapon megjelenni a már országos hírnevet szerző alkotók között... A Váci Mihály Irodalmi Kör 1981-ben alakult. A műhely tagjai elsősorban Váci Mihály szellemiségéhez kötődő alkotók. Az „élő” kislexikon egyenértékű tagként mutatja be a pályakezdőket és a profikat: írókat, költőket, színészeket, képzőművészeket, művészetbarátokat, pedagógusoKISLEXIKON Váci Mihály Irodalmi Kör kai, népművelőket, könyvtárosokat és az olvasókat. Több nemzedék van együtt, az egész ország területéről körülbelül háromszázan. Az évente megrendezésre kerülő alkotótáborok gyűjteményes és önálló kötetek egész sora, a tagok állandó létszámnövekedése egyre nagyobb erőt és felelősséget kíván az alkotóktól és a kör vezetőitől egyaránt. Ez a kiadvány - mint jelenléti ív - segít az eredmények összegzésében és a kör tagjainak megismertetésében. (Kiadja a Rím Kiadó, Nyíregyháza, 1997.) Farkas Oszkár Morzsolódom Nehezül lábam, lépéseim időmértéke, s moccannom sem kell: folyton magammal szembe, folyton magam ellen élek, segítségül kit is hívhatnék, ha a nappalok iszonyú arcát nem tudom már magamhoz dédelgetni? Kit is hívhatnék, ha e morzsányi lét is kihullni készül tenyeremből?- Csak magam. Mert vasfegyelemmel szolgál már minden sejtem. Sunnyog e plakátragasztó idő, jól tudja: neki dolgozik bennem minden pillanat. Morzsolódom, mint ujjaim között a ßld, s leszek vánkosa hangyáknak, gyökereknek. Készülök én is e hitványuló időből, mert hazug eszmék kényszerzubbonyába öltöztetve kényszerek labirintusában bolyongónak képességeink... Igazulni csak magához tud itt a lélek, mert fenyeget, akár az Isten, fenyeget minket az űr. Kondor Jenő versei Ne szakítsd le Ne hagyd röpte nélkül a sűrű lángos levelek közt bujkálni holló-szárnyaimat És ne szakítsd le rólam a szelet mert fekete pihe-párna lesz a vánkosod Szemedbe csillagot Szemedbe szitál a tegnap a csatornák úgy csöpögnek letörlöm minden könnyét lázálmos régi ködöknek Szemedbe ültetek csillagot ibolyát is - tiszta kéket — Hozzád hajoljon az árv; s nálam találjon menedéket. *** Menedék Rejtőzöm kis virág szívébe levél alá szótlanul fölöttem napsugár fehérük s a zivatar robogva elvonul *** Választhatok Megszólított a fény: kék vörös ezüst színei közt választhatok véres hegyű lándzsáikkal jöttek felém a csillagok sápatag suttogták üszkös karéjú Hold alól:- ma itt vagyok s hajnalra meghalok Választhatok. *** Keresztútnál várlak Hol vagy mondd ha hulló levél legyezi vállunk s csak szélbe szikkadt szavak repülnek feléd Hol vagy ha villámaiddal szenved az ég s kezünkhöz simul fekete bolyháival az őszi éj És mond hol vagy ha véreres szirmokkal szakadnak a rózsák s tövises koszorúkat őriznek szemeink fölemelt kezünkben habos vér a hangtalan könyörgés Hol vagy mondd Itt vagy-e vajon gúzsba kötött álmainkban? *** Virrasztók Már alszik az Isten Csak zúzmarás csillagai szúrják tüskéiket szívembe:- a fagyba Mert kemény a tél és még keményebb annak akinek sem itt sem ott nem jut kegyelem Egy áldás van csupán és egy kegyelet Kelj föl Uram! Tedd rám a kezedet! t *- m * « * *• * Hogyan meséljünk viccet? A holland népfőiskola kínálatában idén első ízben szerepel a humor mint tantárgy: a hallgatók megtanulhatják, hogy hogyan kell viccet mesélni, hogyan lehet mulatságosan és gyorsan visszavágni cgy-egy megjegyzésre, és hogyan nevethetünk jóízűen saját magunkon. Christine Rijven, a tanfolyam vezetője komolyan foglalkozott e kérdésekkel, és arra jutott, hogy a humor a túlélés fontos eszköze. „Aki nem veszi annyira komolyan a dolgokat, könnyebben megbirkózik a változásokkal és a nehézségekkel” - mondta. A tanfolyamot egyébként elsősorban színészeknek és rádiósoknak ajánlják. Az oldalt összeállította: Forgó Sipos József Szürke szivárvány azt is pontosan tudja, hogy világunk olyan, amilyen, ilyennek teremtődött, és mi, emberek legfeljebb csak ronthatunk rajta „áldásos” tevékenységünkkel. Mindenesetre Farkas Oszkár alkalmaszkodik saját elképzeléseihez. O maga soha nem kapkodja el a versírást, az alkotást. Későn kezdett publikálni, és ez a vékonyka kötet is mindössze a második önálló kiadványa költői életművének. Az alaposság, a felkészült, szakmailag kifogástalanul író költő legnagyobb erénye. Nem azt jelenti ez a megállapítás, hogy Farkas Oszkár versei üresek, konganak, csak technikailag léteznek, ellenkezőleg! A verstanilag kifogástalanul megírt, évekig érlelt költeményeknek olyan kisugárzásuk van, hogy a költészetet kedvelő olvasók erőt meríthetnek belőlük saját hétköznapjaik elviselésére is. Farkas Oszkár érett fejjel, 1982-ben kezdett publikálni. Valószínűleg azért, mert akkor gyűlt össze benne az a mondanivaló, amit már nem lehetett visszafojtani, ami kikövetelte magának a nyilvánosságot. A Csorog az Isten könnye című kötet is igazolja ezt a kései megszólalást. A versek mindegyike könyörgés egy jobb, tartalmasabb élet lehetőségéért. Forgách István __________ A boldogság valójában nem más, mint a létező legpimaszabb inszinuáció. Mert állandó boldolgság csak krisztusi értelmezésben létezik (boldogok a lelki szegények...” ), a mindennapi életben mindez csak fikció. Az élet is arcátlan. Mire az ember eljut oda, hogy fizikai vágyai folyamatosan ne rángassák és eszét korlátlanul használni tudja, pontosan akkor kezdődik meg szellemi leépülése, hogy aztán úgy tűnjön el ez ámyékvilágból, ahogy érkezett: üres kézzel. A tudás sorsa sem különb. Ahogy gyarapszik, annál inkább megvilágosodik a tény: semmit sem tudsz, mert a lényeget soha nem fogod megérteni! Minél gyorsabban haladsz a cél felé, az annál sebesebben távolodik tőled. Iszonyú. Illetve nem is annyira az, hiszen az élet célja — a küzdelem - megvalósul, a lélek gyarapszik. A lélek, melyen nem fog sem kor, sem idő, így válik a végtelen isteni rend szerves részévé, betöltvén ezzel hivatását... Bandukolok az utcán. Lassan ősz lesz. Ősz kint és ősz „bent”. Mégsem szorongok, mégsem fáj az avar ígérete. Még meleg Miskolcon született, hogy aztán Somogy-országon keresztül Szabolcsban telepedjen meg. Volt nevelő, iskolaigazgató, és hosszú ideig intézte a nevelőotthoni gyerekek ügyes-bajos dolgait előbb Tiszadobon, aztán Berkeszen. Jelenleg Kislétán él, és az ottani általános iskolában tanít. Különböző folyóiratokban publikál, jelen van a hazai irodalmi életben. Csorog az Isten könnye címmel a közelmúltban jelent meg második verseskötete. Berki Antal (Új Kelet) Nem az öröm hangjai dominálnak Farkas Oszkár lírájában. Talán a pedagógusi pályafutása alatt megtapasztalt gyermeki szenvedések, talán a XX. század általános reménytelensége hatott költészetére. Igaz, ami igaz, századunk nem kényeztette el azokat, akik a hatvanas éveiket tapossák. Előbb elvette gyerekkorukat, hogy aztán az ötvenes években megfossza őket a gondtalan ifjúság örömeitől is. A Kislétán élő költő verseiből árad az emberibb élet után való vágyakozás, a küzdelem saját magánya ellen, a felelősségérzet, ami az eddigi életét jellemezte. Csorog az Isten könnye, mondja új verseskötetében a kislétai tanár úr. Csorog bizony, mert Istennek is látnia, tudnia kell, hová fajult az a világ, amit oly könnyedén, mindössze hat nap alatt megalkotott. Farkas Oszkár nem csak látja,, de láttatja is környezetének sivárságát, és ha félve is, de felteszi a kérdést: Nem lett volna hasznosabb a hamari munka helyett sokkal több időt rászánni a világteremtő folyamatra? Valószínűleg igaza van a költőnek, bár a nyár, hát erre figyelek. „Legszentebb bensőmben” úgyis csak örökzöldek vannak, miért fájjon hát a lombhullás? Az elmúlás beletörődés. Számadást készítek, zárómérleget soha. Aki szembeszegül a „Rendnek”, az lelke erejével el is rettenti azt. Egy darabig. Mert Rendnek azért lennie kell. Boldogság és tudás csak belülről fakadhat, a többi semmiség. Múló délibáb, szürke szivárvány...
