Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-05 / 207. szám
1997. szeptember 5., péntek Riport Újabb ütközet az almafronton? Beszélgetés Balogh Gyulával, a Vajai Zöldség-Gyümölcs Kft. tulajdonos-igazgatójával Munka és küzdelem. Munka a fával, a földdel, a terméssel, küzdelem a bajokkal és a lassan már elviselhetetlen összegű ráfordításokkal. Remények és csalódások. Remény, hogy az idén jobb lesz, majd ismét a döbbenet és a csalódás. Hát már megint? Megint hiábavaló volt minden? Még pénzünknél sem vagyunk. Vajon meddig bírjuk még ezt? Mikor fogy el a türelem és mikor a pénz? Ki segít? Illetve ki kellene, hogy segítsen? Mikor? Mert csak az ad igazán, aki gyorsan ad. Balogh Gyulával, a Vajai Zöldség-Gyümölcs Kft. tulajdonos igazgatójával beszélgettünk az idén sajnos ismét aktuálissá vált súlyos kérdésekről. Palotai István interjúja- Balogh úr, amikor megkerestem Ont, hogy interjút kérjek az almafronton várható helyzetről, Ön csupa aggodalom volt. Miért? — Szeptember van. Érik az alma, eljött a szüret ideje. A termelők most is, mint mindig, tehát ahogy az elmúlt néhány esztendőben is, azon töprengenek, vajon mennyi lesz az ára. Nem csoda, hiszen katasztrofális volt az egres-, a meggy-, az uborka- és a paradicsomtermés, így aztán utolsó reményük az almában van. Az almában, amelyet többször elvert a jég, sújtott vihar, belvíz, sőt jelentkezett Szabolcsban a tűzelhalás is. Mindezeken felül a termelési költségek határa a csillagos égig szökött... Árrobbanás volt az energiafronton is, a növényvédő szerek harminc százalékkal szintén drágábbak lettek, nem is beszélve a műtrágyáról és az egyéb kiadásokról. Bizony a termelőkhöz is eljutott immár a Bokros-csomag...- Várhatóan milyen mennyiség terem az idén?- A statisztikai adatok szerint nagyon gyenge termésátlag várható. A termelt alma mennyisége a feldolgozóknak csak körülbelül negyven napig biztosít alapanyagot. A kis mennyiség ellenére az ipari alma árát nem az itthoni kereslet, hanem az almasűrítmény világpiaci ára határozza meg. Tudvalévő, hogy a nyugati vevőknél sajnos nagy készletek maradtak, és ráadásul a lengyelországi termés is bőségesnek ígérkezik. Hosszú évek után először jelent meg a világpiacon a kínai almasűrítmény, méghozzá hatalmas menynyiség- ben és olcsó áron. Sajnos ezek a tények nem segítik az almatermelőket és a feldolgozóipart sem.- Kérem, forintosítsa az elhangzottakat!- A kialakult árak 17-18 Ft/kg ipari alma felvásárlási árat tesznek lehetővé, pedig ez csak az önköltséget fedezi. Az étkezési almára nincs fizetőképes kereslet, így nincs, ami kompenzálná az alacsonyabb árat. Az állami beavatkozás tehát elkerülhetetlen! Az indokok erre megvannak, hiszen az elvonások már régen megtörténtek, a sűrítmény szubvencióját minimálisra csökkentették. Mindenki azt várja, hogy mit lép most az érintett tárca, hogy támogatja-e pénzzel a termelőket vagy nem. Ha igen, mennyivel? Sajnos ismét elkéstek a döntéshozók.- Elkéstek? Mivel?- Emlékezzünk az elmúlt esztendőkben történtekre! Akkor október 7-éig lebegtették ezt az állapotot, majd október 25- én jelent meg a rendelet. Akkor is olyan bonyolult módon, hogy szinte végrehajthatatlan volt. Sem a terméktanács, sem a nagy díjjal fizetett Agrárkamara nem áll a helyzet magaslatán. Rossz tárgyalási pozíciókat alakítottak ki. Ennek volt köszönhető, hogy a gazdák nem adták tovább a leszedett gyümölcsöt, hanem otthon tárolták, ezzel jelentős romlásnak kitéve azt, és komoly veszteséget okozva maguknak. Ezt követően jött a roham. Minden feldolgozó előtt óriási sorok alakultak ki, akár több napon át is, pedig a fuvarost fizetni kell. Naponta 10 000 forint a várakozás. Aki négy-öt napig állt sorba, az nagyot bukott. így természetesen mire a 20 Ft/kg-os almából levonták a költségeket, 13-14 Ft/kg-os árú lett. Kérdem én, kinek volt ez jó?- Ki előlegezte meg a vételárat és a támogatási összeget?- A vételárat és a támogatási összeget (ami 2,50 volt) a gyártóknak előre kellett biztosítani a termelők felé, ami jobb esetben csak több hónap múlva térült meg, de volt példa egyéves várakozásra is - a beígért összeg csökkentése mellett. Közben akik hibát hibára halmoztak, arról soha nem feledkeztek el, hogy szidják, rossz színben tüntessék fel a feldolgozó üzemeket, minden felelősséget rájuk hárítva. Ezért is éreztem szükségesnek, hogy megszólaljak, mivel azt kell tapasztalnom, hogy a több héttel ezelőtt történt figyelmeztetésünk ellenére sem veszik komolyan a döntéshozók ezt a súlyos problémát. Nyomatékosan szeretném kijelenteni, hogy ilyen esetben a termelő és a feldolgozó egy hajóban utazik.- Gondolja, hogy talán szándékosan akarják össze- ugrasztani őket?- Ismét lebegtetik a kérdési, becsapva ezzel gazdát, feldolgozót egyaránt, ígérgetésekkel időt nyerve. Gondolom, a végén ismét a feldolgozókat próbálják „meggyőzni” a helyes ár kialakításáról. Ez az idén már ugyancsak nehéz lesz, mivel az előző években komoly csalódásokat okoztak a be nem tartott ígéretek. Be kellene már végre látni, hogy a nagymértékű elvonásokkal felborult az érzékeny egyensúly, maga alá temetett termelőt és gyárat egyaránt. A termeléshez szükséges pénzek elfogytak, a hitelekhez hozzájutni pedig a „kicsiknek” lehetetlen. Fölmerül a kérdés: Hogyan tovább? Pénz van a kormánynál, csak egészen más célokra, hisz régóta könyékig nyúlkálnak az adófizetők zsebében. A súlyos helyzetet 1,5-1,8 milliárd forint feloldaná, de csak akkor, ha a döntés hamar vagy azonnal megszületne. A döntéshozó testületben hozzáértő, önzetlen, a termelő sorsáért aggódó embereknek van helye.- Miért? Hát nem ilyenek?- Őszintén remélem, egyszer még megérem, hogy ezekbe a bizottságokba nem azért ülnek majd, hogy saját munkahelyüket, egzisztenciájukat megoldják, hanem azért, __ mert tenni tudnak és szolgál- | ni akarnak. Szabolcs-Szat- már-Bereg megye lakossága ezt már régen kiérdemelte...- Balogh úr, sok sikert és köszönet az interjúért. I A raktározás rontja a minőséget I Léalma Balogh Gyula Gyenge termés várható
