Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-29 / 227. szám

1997. szeptember 29., hétfő Riport A „dolgok” súlya és humora Médiahajó '97 N apokig töprengtünk, menjünk vagy maradjunk? Vlegéri-e utazással együtt két értékes napot töl­teni egy jobbára protokolláris céllal létrehozott rendezvényen? Pont most, amikor itthon és másutt meglehetősen „érdekes” fejlemények vannak - mondhat­ni „mozog a föld”? Van-e annyi hozadéka, hogy a ráfor­dításokat is számítva beszálljunk a Médiahajóba? Nem lehet mindent kizárólag egyszerű anyagi számításokkal elintézni. Hiszen vannak olyan dolgok, amelyeknek áruk sincs, csak roppant értékük. Például „képben lenni”. Köz­vetlenül érzékelni az erőviszonyokat és a közhangulatot. Oldott környezetben találkozni azokkal, akikkel általá­ban csak „komoly dolgokról” szoktál beszélni, venni né­hány, később majd nagyon is hasznosítható „pofafürdőt”, és így tovább és így tovább. Döntöttünk. Elmentünk... Palotai István (Új Kelet) Az újpesti rakparton kígyó­zó sorok. Pár napos, pár hetes autócsodák, rendőrök és biz­tonsági emberek hada, herme­tikusan elzárt terület. Rigorózus biztonsági szabályok. A „be­szállókártyákat átruházni tüos” - és valóban, nincs mese! Min­denki izgazolja magát, lett lé­gyen közismert vagy ismeretlen. Aztán villámgyors és szakava­tott simítások a ruhán - fémde­tektor-, stukker? bomba? Nincs. Köszönöm, parancsoljon, erre tessék... Gyönyörű hosstes-lá- nyok kedves mosolya Tudja a helyét, uram? Természetesen. Köszönöm. Aztán fent a hajón már szinte mindenki ismerős, kivéve azt a legalább száz biz­tonsági őrt és rendőrtiszti főiskolást, akik nyugalmunkat, biztonságunkat hivatottak őrizni. A hajómonstrum neki­lódul, és dühödt dohogással fúrja az orrát a fehér habokba. Irány Visegrád. Az Árpád-hí- don és az Északi összekötő hí­don szintén rendőrök állnak. Biztosítják az alatta elhaladó összekötözött hajóraj veszély­telen elhaladását. „Nincs sem­mi” - nevetünk össze Pusztay Erzsébettel, a Néppárt vezető politikusával de végül is érthető. Éppenséggel tudnék mondani olyan országot, ahol minden bizonnyal módfelett örülnének neki, ha valami el­vetemült fickó beledurranta- na egy vállról indítható raké­tával ebbe a „csapatba”. A parlamenti pártok, a konnány és a médiák vezető személyi­ségei egy szuszra. Nem kis fogás. Lenne itt olyan káosz. Le lehetne osztani ismét a la­pokat - nevetünk, miközben egyre tromfoljuk egymás sza­vait, de mindketten tudjuk, hogy bizony nagyon is ko­moly dologról van szó. Aztán elhagyjuk Budapest vizeit. Kezdődnek a szervezett előadások, eszmecserék. Az egymás mellé erősített három folyami nagymotorost tisztes távolból követi a folyamőrség egy aprócska, de minden bi­zonnyal nagyon is „csípős” mo­nitorja - folyami hadihajócska. ♦ Aztán beindul a mozgás. Elsősorban - érthető, hiszen min­denki korán indult otthonról - a pultokat támadjuk meg. Minden fedélzeten (összesen kilenc van) roskadásig telt asztalok és büfék. Császárhús, füstölt tarja, sonka, kolbász, szalámi, sajtok, főtt bőrös virsli, sajtos pogácsa, tepertős po­gácsa, tojás - mindez amúgy ma­gyarosan. Csak semmi cirkusz, semmi kaviár. Szomjúhozni sem kell. Vagy húszféle üdítő - natúr, rostos, szénsavas, és persze sö- röcske dobozban és csapolva, majd csapolva és dobozban. Aki pedig erősebben inna, az sem kell, hogy kiússzon egy felesért. Há­romféle Vermouth, egy kis gyo­morkeserű, konyak, whisky, gin, vodka és természetesen némi pezsgő annak, aki pezsegni akar. Nagyjából ennyi. Reggelire. Pontosabban tízóraira. ♦- Mondtam is Gábornak - fi­gyelj, ez így' nem biztos, hogy jó lesz... - meséli a közéleti fórumon Horn Gyula. Per Gábor?! Aha! Tehát színfalak mögött Gábor és nem Kuncze miniszterelnök-he­lyettes úr! A téma persze a régi: Horn Gyula arról győzköd min­ket, hogy minden mennyit javult, és hogy a jóról is legalább annyit kéne megjelentetnünk, mint a rosszról. A szöveg a régi, de a han­gulat más. Ezerszer oldottabb, barátibb. Mintha összekacsinta­nának a politika „csinálói”, a po­litikusok és az újságírók. A feltett kérdések csiklandósabbak ugyan, de a válaszok is jelentősen „la­zábbak”. Maga az igazság itt evi­dencia. A megfogalmazás a téma. Bizony, bizony. Közelednek a vá­lasztások. A hajdani és a mai pénz­ügyminiszterek beszélgetésében jobbára ugyan szakmai nyelven folyik a vita, Kupa Mihály szar­kasztikus humora máig minden­kit elbűvöl, de az igazi nyertes Szabó Iván - volt pénzügyminisz­ter a Néppárt jelenlegi elnöke, aki érthető, logikus nyelven fejti ki nézeteit, nem „konnol” és nem mutogat másra. A konnány tagja persze védi a mundér becsületét, de az ellenzék „egyenként csa­varja le kabátjáról a gombokat”. Abban azonban egyetértenek, hogy ami történt, annak meg kel­lett történnie. A vita inkább a ho­gyanról szól. ♦ Az össznépi bolyongásban folyton ismerősökbe botlik az ember. Nem véletlenül. Minden­ki itt van, „aki számít” — és ez a Médiahajó lényege a teljes keveredésben. - Szervusz, Béla bácsi! - Atyavilág! Van vagy ti­zenöt éve, hogy utoljára szemé­lyesen találkoztunk Bécsben - válaszol Pomogáts Béla, az iro­dalomtörténészek „atyja”, akivel valóban nagyon rég találkoztam Ausztriában és Münchenben, az Oettinger strassén - a Szabad Eu­rópa Rádióban. Aztán sorban a többiek. Kern András, Kézdy György, Kaján Tibor, a karikatu­risták doyenje, Szebeni András, a magyar fotóriporterek „földre szállt istene”, Szász Endre, a „festőbálvány”, Szilágyi Tibor színművész, Viktor Máté, Varnas Xavér, a fiatal orgonazseni, Illés György, a magyar filmoperatőrök nagy öregje, Kovács András filmrendező, Vitray Tamás, és még sorolhatnám a végtelenségig. És persze a médiák is egy személy­ben, mint például az Alfa Tv-től Mécs Imre (SZDSZ-es honatya), vagy Csőri Sándor, aki „melles­leg” a Magyarok Vüágszövetsé- gének elnöke és a többiek: Korda István (Antenna Hungária),Aíéro Tamás, Meruk József (Globex Press), Mike Lonnekc, Vadász Gason, Mark West (Juventus rá­dió), David Keefe (Kábelkom), Szinetár Miklós (Operaház), Ga­zsó Ferne, Kovalcsik József For­ró Péter, Szekeres Dénes (Magyar Hírlap), Hajdú István, Juhász Ju­dit, Hábetler Helga, Martin Ko­vács Miklós a Magyar Rádiótól, Betlen János, Heltai Péter, Radics Péter a tévétől, Günter Giffels, Rózsa Gyula, Szeles Pál, Megy er Őrs, Both Enikő (Népszabadság), és tennészetesen a vidéki lapok vezető munkatársai köztük a ke­leti végek képviseletében Kézy Béla, az Új Kelet főszerekesztője és jómagam. És persze „csak” önmagukat képviselőr meghívott nagyjaink tömege: Éles István humorista, Aczél Endre (újságíró), Antal Imre, Arnold Mihály (országos vám- parancsnok), Baráth Etele (poli­tikus), Csák Elemér, Endrey Judith (újságírók), Eszterházy Péter (politikus), Faluvégi Lajos, Farkasházy Tivadar, Frei Tamás, Gerendás Péter, Juszt László, Kása Csaba, Farkasházy Tiva­dar, Knézy Jenő, Kocsis Zoltán, Koltay Róbert, Konrád György, Kupa Mihály, P ege Aladár, Spiró György, Sztevanovity Zorán, Ungvári Tamás, Vágó István, Ta­más Gáspár Miklós, Tardos Már­ton. Wisinger István, Veér And­rás, Wolf Péter - hogy csak a leg­ismertebbeket említsem a jelen lévő közel ezer fő közül. Magá­tól értetődően nem hiányozhat­tak a politika nagyjai sem, hiszen a Médiahajó legfőbb deklarált célja a hatalom, azaz a kormány (és intézményei), a művészeti és tudományos élet nagyjai, vala­mint az elektromos és az írott saj­tó munkatársai közötti kapcsolat­javítás. A kormányt idén a hajón Horn Gyula miniszterelnök, Kuncze Gábor miniszterelnök­helyettes, belügyminiszter, Vas- tagh Pál igazság-ügyminiszter, Magyar Bálint kultuszminiszter, Keleti György honvédelmi mi­niszter, valamint Kökény Mihály egészségügyi és népjóléti minisz­ter képviselte. Mindannyian találkoztak a sajtó képviselőivel, és szakterületükkel kapcsolatos tájékoztatót tartottak. Kuncze Gá­bor Budapest főkapitányával és a KBI vezetőjével állt az újság­írók elé: a téma nyilvánvalóan a közbiztonság és az utóbbi hóna­pok zavaros — néha politikai ízű - botrányai körül forgott, Vastagh Pál a jogalkotásról, a jogharmo­nizációról és a bírósági gyakor­latról szólt, az igazságügy refonn- járól, míg Magyar Bálint a hatá­ron túli magyarok nyelvoktatá­sáról tartott vitaindítót. A NATO- ról Keleti Györggyel lehetett be­szélgetni, míg Kökény Mihály a tb égető kérdéseit taglalta. Az összes találkozó kimondottan baráti hangvételű beszélgetésbe torkollott. ♦ A médiaflotta délután kettőkor kötött ki Visegrádon - gondo­lom, all. számú főközlekedési úton haladni vágyók legnagyobb bosszúságára, hiszen a kikötés pil­lanatától fogva a rendőrség her­metikusan lezárta az út visegrádi, mintegy egy kilométeres szaka­szát. A programok a visegrádi Romkertben folytatódtak, de előbb jött az ebéd. A menüt gu­lyásleves vezette be. A második fogás kapros csirkebecsináll tört burgonyával, töltött gombafejek, illetve majonézcs rántott brokko­li. Hidegtálak casinotojással, tor­makrémmel töltött sonkalekercs, franciasaláta, majonézes burgo­nyasaláta, jércegalanlin, töltött dagadó. Majd szabad tűzön ké­szülő ételek: vörösboros vadpör­költ főtt burgonyával, bajor eintopf füstölt csülökkel, sült ol­dalas BBQ szósszal, hasábburgo­nyával, grillcsirke vegyes salátá­val. Ezek után vegyesgyümölcs­tálak, vegyes idénysaláták, piskó­tatekercs borhabbal következtek. És hogy az étek senki fiának ne akadjon meg a torkán, mindenütt boros- és söröshordók voltak, melyeket mindenki maga csapol­hatott. Persze volt rostos gyü­mölcslé, kóla és ásványvíz is. (Már akinek az kellett...) A visegrádi szakmai eseménye­ket az EuroWeb Internet-bemu­tatója vezette be Egy új médium a Lapidáriumban címmel. Ezt a Magyar Nemzet rendezvénye követte, A sajtó szerepe a helyi és regionális társadalom és gazdasá­gi fejlesztésében. Volt könyvpre­mier, Médiasnúr, valamint egy ér­dekes előadás a PR és a média kap­csolatáról. A Művész Teraszon Veér András és Antalóczy Attila beszélgettek a mentálhigiéné jele­néről és jövőjéről. Ezután került sor a Sajtópáholy ’97-re, megvá­lasztották az év médiasztáijait és kiosztották az Aranydarázs díjat. A délután legnagyobb durra­nása azonban a Startfotó n. volt! Azaz a pártelnökök és alelnökök fóruma. A szócsatában a pártok ígéretük ellenére - az MDNP ki­vételével csak a második vonallal képviseltették magukat, így Hóm Gyula és Kósáné Kovács Magda hclycllCsintalan Sándor (MSZP) Giczy György helyett A/Avci Zsu­zsanna (KDNP), Kuncze Gábor he- lyettSzent-iványi István (SZDSZ), Deutsh Tamás helyett Pokorni Zoltán (Fidesz), Torgyán József helyett Lányi Zsolt ült a „vallató­székbe”. A Néppárt (MDNP) el­nöki szinten (dr. Szabó Iván), míg az MDF egyáltalán nem képvi­seltette magát. Betlen János mű­sor- és vitavezető először ismer­tette a délelőtt a hajókon felvett „népszavazás” eredményeit, me­lyet 129 újságíró szavazata alap­ján vettek fel. A kérdés így szólt: Kire szavazna, ha most lenne a választás? (csak egy pártot jelöl­jön meg). Nos, az eredmény: MSZP 37,az SZDSZ: 20,4, a Fi­desz 19-8,aNéppárt(MDNP)5,9, a Kisgazdapárt 3,2, az MDF 1,4, míg a KDNP 0,7 százalékot ka­pott! Természetesen ez az ered­mény a sajtó munkatársainak szimpátiaszerkezetét tükrözi, és nem azonos egy lakossági mintá­ból vett közvélemény-kutatás eredményeivel, azonban az köz­tudott, hogy a sajtó szimpátiáját élvezni nem éppen lényegtelen dolog. A fórum remek hangulat­ban zajlott, a pártok alvezérei ren­geteget ékelődtek egymással. Az MSZP-nek kimondottan jól jött a személycsere, a közkedvelt Csintalan Sándor rövid, frappáns válaszaival jól állta a sarat. A leg­nagyobb tetszést azonban Lányi Zsolt aratta. Az FKGP alelnökc kijelentette, hogy ő negyven szá­zalékra számít, de igazán az öt­ven felettinek örülne, mert akkor lehetne igazán képviselni a ma­gyar nép érdekeit, ha a kisgazdák­nak nem kellene ilyen-olyan koalíciókat kötnie. A közönség a hasát fogta a nevetéstől. Szak- szerűségben viszont megint Szabó Iván vitte el a pálmát, és határozottan kijelentette, hogy a Néppárt egészen bizonyosan bejut a parlamentbe! A Fóru­mot a Holló Színház rövid, de nagy sikerű ökörködése követ­te, majd este hét óra lévén, új­fent lezárták a 11-es utat, és a tömeg visszasétált a hajókra. Fél nyolc is elmúlt, amikor a monstrum kifarolt a visegrádi kikötőből, és teljes gőzzel szá­guldani kezdett Budapest felé. Az utasok száma nagyon meg­csappant, sokan Visegrádra rendelték autóikat, és ebéd után hazamentek. A politikusok kö­zül egyes-egyedül Csintalan Sándor ült föl ismét a hajóra. A hivatalos programok már jórészt lezajlottak, így hazafe­lé már csak az Élet és Irodalom törzsasztal-beszélgetése, a Po­litikai fogadójáték ered­ményhirdetése, valamint egy „belterjes” beszélgetés a nem­zetközi médiapolitikáról és médiastruktúráről hangzottak el - meglehetősen szűk körben. Az az igazság, hogy a halá­losan kimerült vendégsereg inkább a „hasát, semmint a fe­jét tömte”. Persze most sem volt kevesebb az étel és az ital. Főtt bőrös virsli tormával, mus­tárral. tepertős és vajas pogá­csa, magyaros paraszttálak (fa­tálra felhalmozott füstölt sza­lonna, szárazkolbácsz, tepertő, füstölt tarja, paradicsom, lila hagyma, zöld paprika és ková­szos uborka). A péksüteménye­ket fehér és rozskenyér, sze- zámmagos és mákos zsemle képviselte. Aki akart, bécsi- szeletes zsemlét vagy sajtos szendvicset evett. És természe- tesen gyümölcstálak, vegyes- saláta-kocsik és mérhetetlen mennyiségben jégkrém. így aztán aki már feltankolt, leginkább a Hunyadi alsó fedél­zetére húzódott, ahol egymást követték a jobbnál jobb zene­karok élő bemutatói. A legna­gyobb sikert - joggal - a Bon­bon Együttes aratta. Sördalát a közönség együtt énekelte a csa­pattal, méghozzá oly vidáman és hangosan, hogy még a hajó­rajt követő kisnászád is köze­lebb húzódott, hogy a legény­ség jobban hallja a zenél. Szabó Iván és Palotai István, lapunk fömunkatársa R emek találmány ez a Médiahajó! Itt aztán min­denki kéznél van. Egy-egy félmondattal min­dent el lehet intézni - már amit ellehet. Semmi cirkusz, semmi bejelentkezgetés, semmi cerberus vagy titkárnő. Érdekes módon a Médiahajón mindenki azon­nal ért mindent, és nem kell hülye köröket futni. Itt vala­hogy minden működik. Az ellenzék együtt sörözget a kor­mánypárttal, a kormány az újságírókkal. Szent meggyőződésem, hogy az egész magyar parlamen­tet és a kormányt tokkal, vonóval fel kellene ültetni egy ilyen hajóra, és amíg a mandátumuk tart. le sein engedni őket! Szinte biztos vagyok benne, hogy nem itt tartanánk....

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom