Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
űíjmM Képzőművészet 1997. szeptember 27., szombat Festőművész a tér és idő szorításában ír ertészeti technikusként kezdett ismerkedni a világgal Buhály József festőművész. A katonaságnál cseppent bele egy képzőművészeti csoportba, ahol társai biztatására kezdett tanulni. Mire leszerelt, már tudatosan festett, és készült a művészi pályára. A hetvenes évek elején felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kokas Ignác tanítványa lett. Végzett művészként egy ösztöndíj elnyerése után Moszkvában folytatta tanulmányait, a Szurikov Akadémián. Ma sem tudja, hogy ellenségei vagy barátai segítették ebben, hiszen már a főiskola éveiben nyilvánvaló volt, hogy nem a „behódolt művészek” csoportjába fog tartozni. Ezt az elvét a moszkvaiak „ meg is hálálták": nem kapott festéket, a városból ki sem tehette a lábát, itthonról kapott vagy kölcsönkért eszközökkel dolgozott. Egy éves ott-tartózkodása alatt nem sikerült még egy leningrádi (ma SzentI __ pé tervár) látogatás sem. 1979-ben költözött a szentendrei régi művésztelepre. Jelenleg is itt alkot. Szabolcs-Szatmár-Beteghez való kötődése a gyökerekhez nyúlik vissza: Nyírtasson született. Nemrégiben kiállított Kisvárdán, s jövőre a nyíregyházi galériában láthatjuk alkotásait. Ötvenkét évesen végre elérte, hogy eddigi életműve egy gyűjteményes albumban megjelenhessen. A tiszavasvári Legány és Társa GM Nyomda támogatásával várhatóan még ez évben megjelenik százharminc oldalas monográfiája. Ebben Hann Ferenc akadémikus tollából olvashatjuk Buhály József művészi életútját magyar, német és angol nyelven. A kötetben sok grafika, rézkarc és linómetszet mellett megtalálhatjuk a jelentősebb állomásokat, a belföldi és külföldi kiállítási listát és az életrajzi adatokat. A színesben készült monográfia remélhetőleg adoptálja majd azt az egyéni varázst, amely képeit összetéveszthetetlenül jellemzi. „A nagyváros nyüzsgésében is magányos festőművész gondolatai haza vándorolnak a nyugodt falusi környezetbe, ahol olyan nagykendős parasztasszonyok dolgoznak reggeltől estig, akiknek vállán a jövő boldogsága nyugszik. ” Buhály József festőművész stílusát nehéz meghatározni. Talán nincs is erre szükség, hiszen a jellegzetes kép- és színalkotás mellett minden egyes műnek egyéni íze van. Képein észlelhető a művész szorgalma: Buhály József sokat dolgozik. Szinte minden képen fellelhető a festészet és a grafika teljes eszköztára. A színkombinációk, a grafikai megoldások, a valós és az absztrakt tér. Kiváló rajztehetsége feljogosítja arra, hogy túllépjen a realista ábrázolás hagyományain, és ötvözze a kézügyességet a vászonban gondolkodó művész szabadságával. Nem nyugszik bele a tér és idő szorításába. Szimbólumai, ügyes kompozíciói szinte tudatosan vezetik a szemet: a művész dimenzióban gondolkodik, a gondolat kósza szárnyalását szelídíti és sűríti össze arra a néhány négyzetcentiméterre, amit a képkeret engedélyez. A sík véges kötelékéből előremenekül - a képeket szemlélve érezni lehet a perspektíva varázsát. És ez az, ami ledönthet minden korlátot, amely végtelenné teheti a kompozíciót, egészen addig, amíg egyetlen festéknyom fellelhető, sok esetben még azon túl is. Mondhatnánk figurális ábrázolónak, de itt is felrúgja a hagyományokat. Alakjai nem egyszerű kontúr- és tónusábrázolások, hanem a fény és az árnyék játékának eredménye. Itt találjuk meg a biztos kezű grafikus és a jó színérzékkel rendelkező festő találkozását egy vásznon, egy emberben. Képalkotásának Tájvers ' > Az oldalt írta és szerkesztette Forgó Sipos József irk-k A fotókat és a reprodukciókat Lázár Zsolt készítette. V--------------------------------J eg yik meghatározó eleme a vonal. Ezt töri, hajlítja, csomózza, bogozza, ahogy a mondanivaló és a látvány megkívánja. Igen, a látvány, mert Buhály nem önmagának fest, hanem a közönségnek, a műértő szemnek. A képek esztétikusak, önmagukban is díszítenek. A vonal mint képalkotó elem a hagyományos lino- metszés technikáját sejteti, ami láthatólag nem elégítette ki a művészt, mert számára kevésnek bizonyul a sötét és a világos kontúrok játéka. Talán az elembertelenedett világot jelképezi, hogy kevés emberi alakot találunk a képeken. A nagyváros nyüzsgésében is magányos festőművész gondolatai hazavándorolnak a nyugodt falusi környezetbe, ahol olyan nagykendős parasztasszonyok dolgoznak reggeltől estig, akiknek vállán a jövő boldogsága nyugszik. Arctalan kendőbe burkolja a szenvedő szemet, és lepel rejti a megfáradt testet. A múlt és a gyökerek tisztelete sugárzik alkotásaiból. Rajztudása búvó patakként tör elő itt-ott az érdekes alakú és vonalú jelképek közül. A hagyomány és az új harca sikeresen dől el a vásznon, és gondolkodni tanítja a szemlélőt. Esti hangulat Tmmnmuä Ördögszekér Genezis
