Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-26 / 225. szám
1997. szeptember 26., péntek Határon innen és túl „Mindenki lelkesedésből, elkötelezettségből teszi a dolgát” Dalmay Árpád (Új Kelet) — Mikor és milyen céllal alakult meg a Kárpátaljai Szövetség?- Szövetségünk a Kárpátaljai Kör jogutódjaként 1993 áprilisában jött létre. A meghirdetett közgyűlésen a Kárpátaljai Kör 220 tagjával együtt 465 személy vett részt, ennyivel alakult meg a szövetség. Célkitűzéseink szerint, a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete vagyunk, amelynek Magyarországon mindent el kell követnie a szülőföldünkön maradt nemzettársaink jobb életéért, kultúránk megőrzéséért, fejlesztéséért, a fiatal nemzedék megfelelő neveléséért. E feladatunknak az első perctől úgy próbáltunk eleget tenni, hogy különböző szakbizottságokat hoztunk létre kárpátaljai származású, Magyarországon élő és bizonyos pozíciókat elért személyek vezetésével, akik felmérték az otthoni helyzetet és megkeresték a segítségnyújtás lehetőségeit. Az évek során kialakult a szövetség teljes munkarend- szere, amikor is a szervezési kérdések mellett gondot fordítottunk a működésünkhöz szükséges anyagi alapok megteremtésére. Eleinte elsősorban pályázatokon szereztünk támogatást. Pályázatainkat úgy állítottuk össze, hogy azok alapján a magyarországi alapítványok és egyéb szervezetek képet kapjanak az otthoni élet gondjairól, de az eredményekről is. Fontosnak tartottuk, hogy a kárpátaljai közellátás javítása érdekében olyan vállalkozásfejlesztési munkát indítsunk be, amely lehetővé teszi a magyar-ukrán határ két oldalán levő területek gazdasági együttműködését, a munkanélküliség enyhítését. Célul tűztük ki minipékségek létesítését, lisztszállítmányok, vetőmag eljuttatását Kárpát- aljára. Sajnos, az ukrajnai birtokviszonyok tisztázatBeszélgetés dr. Báthory Katalinnal a Kárpátaljai Szövetség főtitkárával Szeptember közepén tartották Balatonföldváron, a világban szétszórtan élő egykori kárpátaljaiak immár hagyományos találkozójukat. A Kárpátaljai Szövetség rendezte háromnapos összejövetelen, a Hotel Riviérában majdnem négyszázan vettek részt. Többségük Magyarországon él, de érkeztek vendégek Németországból, Chiléből és más nyugati országokból is. A szülőföldet, Kárpátalját 28 fős küldöttség képviselte. Ez a találkozó, és a várossá válásának 750. évfordulóját méltató Beregszász ünnepe adta az apropót, hogy elbeszélgessünk szerkesztőségünkben dr. Báthory Katalinnal, a Kárpátaljai Szövetség főtitkárával. lansága és a privatizálás nehéz áttekinthetősége miatt e célunkat nem sikerült olyan mértékben megvalósítanunk, hogy mind a két fél teljes megelégedésére szolgáljon. Részt vettünk tudományos konferenciák szervezésében, segítettünk a diákcserében, kárpátaljaiak magyarországi szakmai továbbképzésében, iskolások üdültetésében. A korábbi években tevékenységünkkel elsősorban Beregszászt és a beregszászi járást céloztuk meg, ami érthető is, hiszen ott élnek a legtöbben magyarok egy tömbben, ezenkívül szövetségünkben is a vérke-parti városból származók száma a legnagyobb. Létrehoztuk a Beregszászért Alapítványt, amely lehetőségeihez mérten igyekezett támogatni a szülőváros magyarságát. Később követték a beregszásziak példáját a Munkácsról és Ungvárról származó tagtársaink is: létrejött és bejegyzésre került a Latorca Alapítvány és az Ung-vidék Alapítvány. Ezek az alapítványok levették szövetségünk válláról az adománygyűjtés és a határon túli szállítás terhét. Ezen a téren számottevő nehézségek vannak, mert például újabban az ukránok megkövetelik, hogy a használt ruhaneműt fertőtlenítsük is, nem elégedtek meg a tisztítással és vasalással. Fennáll így annak a veszélye, hogy a gondosan kivasalt, illatosított ruhanemű helyett, fertőtlenítő szagú, gyűrött rongyhalmaz kerül át a határon. Eddig még sikerült ezt elkerülnünk. Ismerve a kárpátaljai (és ukrajnai) gyógyszerellátási gondokat, évek óta segítünk az otthoniaknak a szükséges orvosságok beszerzésében. Tesszük ezt olyan módon, hogy a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek biztosítják a rászorulók orvosi vizsgálatát, eljuttatják hozzánk a névre szóló vényeket, amelyek alapján beszerezzük és küldjük a nélkülözhetetlen gyógyszereket. E munkánkban legjobb partnerünk a BMKSZ Petőfi Sándor Nyugdíjasklubja. Segítünk más egészségügyi szállítmányok Kárpátaljára juttatásában is. Szövetségünk anyagi fedezetét néhány éve már parlamenti hozzájárulás is biztosítja, amely sajnálatos módon egyre csökken. Eleinte évi 1 millió forint volt, az idén már csak 700 000 Ft van. Forgalmunk átlag 20 millió forint évente (idén 16 millió): ilyen értékben kapunk és küldünk Kárpátaljára segélyszállítmányokat. Nincsenek fizetett munkatársaink, mindenki lelkesedésből, elkötelezettségből teszi a dolgát. — Milyen kulturális tevékenységet fejt ki a Kárpátaljai Szövetség? — Felvállaltuk a közvetítő, illetve bonyolító szerepet a kárpátaljai szervezetek és a különböző magyarországi alapítványok között. Ez abból áll, hogy számlánkat a kárpátaljai pályázók rendelkezésére bocsátjuk, ugyanakkor gondoskodunk arról is, hogy a kapott pénz a feltüntetett célnak megfelelően kerüljön felhasználásra. Természetesen ingyen nyújtjuk ezt a szolgáltatást. Jó példa volt erre 1995-ben a beregszászi Bethlen-szobor öntési költségeire befutó pályázati összegek akkumulálása és eljuttatása a Bereg-vidéki Magyar Kulturális Szövetséghez. Feladatunknak tartjuk kulturális téren a könyvadományok gyűjtését és továbbítását kárpátaljai iskoláknak, óvodáknak, könyvtáraknak. Beregszászon orvosi könyvtárat hoztunk létre magyar és angol nyelvű szakkiadványokból. Immár negyedik éve adunk jutalomkönyveket és más ajándékokat valamennyi kárpátaljai magyar iskola egy-egy kitűnő előmenetelű diákjának, akik névsorát a tantestületek javaslatai alapján állítjuk össze. A díjkiosztást a beregszászi művelődési otthonban tartjuk. Kiterjed figyelmünk a magyar kulturális és történelmi emlékek megvédésére, létrehozására, támogatjuk az erre irányuló kárpátaljai kezdeményezéseket. E téren Beregszász élenjár Kárpátalján, hisz a vidék legmagyarabb városában — elsősorban a BMKSZ jóvoltából — 4 magyar szobor és több mint 40 emléktábla idézi fel a gazdag irodalmi és történelmi múltat, a településhez kötődő híres személyiségeket. — Tudjuk, hogy a Szövetség ki akarja adni Bereg megye monográfiáját. Mi tette ezt szükségessé, és milyen stádiumban van a munka? — 1980-ban a Nógrád megyei Bánkon találkoztak az egykori beregszásziak. Ott vetette fel egykori kedves tanárunk, dr. Göndöcs László a monográfia megírásának szükségességét. Több mint száz év telt el Lehoczky Tivadar Be- regvármegye monographiája című háromkötetes művének megjelenése óta. Rögzítenünk kell az elmúlt évszázad eseményeit, korszerűsíteni Lehoczky munkáját. Sajnos, a beregszászi levéltárban nincs lehetőségünk kutatni, ezért főleg családi okmányok és egyéb okiratok alapján dolgozunk. A 14 fős szerkesztő bizottság, a nemrég elhunyt dr. Göndöcs László vezetésével hatalmas munkát végzett: 3000 oldalas kézirat áll rendelkezésünkre, amelyet a szerkesztés után jövőre szándékozunk megjelentetni. — Országszerte ismertek a beregszászi öregdiákok találkozói. Mikor kezdődtek ezek a meghitt, baráti összejövetelek? — Nyomban a második világháború befejezése után. 1945-ben a határ lezárásakor sok beregszászi egyetemista maradt Magyarországon, nem térhetett haza. Ezek az akkori fiatalok egymásban kerestek támaszt. Négy ember érdeme a találkozók kezdeményezése: Galántha Sándoré, Szabó Sándoré, Brenner Sándoré és Kocsis Árpádé. Eleinte nem volt állandó találkozási helyünk, hisz gyülekezési tilalom volt Magyarországon is. Erdőkben, tisztásokon gyűltünk össze kirándulást mímelve. Később, amikor már enyhült a helyzet, Bánkon rendeztük meg összejöveteleinket, majd a balatonvilágosi Alba Regia üdülőben. Immár második éve, a beregszászi származású Benz család jóvoltából, a balatonföldvári Hotel Riviéra adott otthont a találkozónak, amely már nemcsak a beregszásziak összejövetele, hanem más kárpátaljaiaké is. Tavaly 480, idén 390 személy gyűlt itt össze ideális környezetben, luxuskörülmények között. Itt jegyezzük meg, hogy 1989 óta Beregszászon, alma materünk városában is megrendezzük minden év júniusában találkozónkat. Ott Kerényi Gyula és Nig- riny Árpád a szervező. Sajnos, ritkulnak a soraink, fogy az erőnk, nyomot hagynak rajtunk a rohanó évek. Örülnénk, ha a Magyarországon élő középkorú és fiatal kárpátaljaiak tevékenyebben kapcsolódnának be szövetségünk munkájába, szeretett és felejthetetlen szülőföldünk támogatásába. Úgy vagyunk ezzel mi is, mint Mikes Kelemen: úgy szeretjük Magyarországot, hogy el nem felejthetjük Kárpátalját. S ez így is van rendjén! Gyermekkorom képei Halványan emlékszem gyermekkorom egyik szép téli estéjére. Barátnőmmel Mikulásnak öltözve - ő volt a krampusz - bedörömböltünk Plósz bácsi és Boris néni szegényes házába. A „kis öregek” nagyon örültek a fura látogatóknak, hiszen évek óta nem nézett feléjük senki. Odaadtuk nekik kis csomagjukat, ők pedig látványosan sajnálgattak minket, mint a hosszú úttól megfáradt vénségeket. Akkor még elhittük, hogy ezt így is gondolják. A kis konyhában meleget árasztott a spór, a viaszosvászonnal borított asztalon sült tök gőzölgött. Kínálták, de ugye hogy néz az ki: a Mikulás sült tököt eszik. Azóta már tudjuk: ehettük volna! Ennek lassan már 20 éve. Azóta a kis házat félig benőtte a gaz, a meleget árasztó spór kikerült a tornácra, és a viaszosvászon asztalt is csak az emlékeimben látom. Ugyanúgy, mint Plósz bácsit és Boris nénit. EEBBS
