Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-18 / 218. szám
Mezőgazdaság 1997. szeptember 18., csütörtök Kis föld, kis licit Megyei földárverések ••• Hétről hétre a kiskertekben Szüreti előkészületek Munkatársunktól A folytatódó megyei termőföldárverések sorozatában a héten Nyírteleken szerveztek licitet a megyei Kár- rendezési Hivatal munkatársai. A II/II-es kategóriába sorolt. azaz minden alanyi kárpótolt számára nyitva álló árverésen a volt Felső-Tisza- vidéki Fafeldolgozó Állami Gazdaság földjeiből vettek lajstromba a hivatal munkatársai mintegy 24 aranykorona értékű, összesen közel négyhektárnyi erdőt. Noha a kínálat nem volt túlságosan bőséges, érdeklődésben nem volt hiány. A közelmúlt árverési átlaglétszámához képest sokan, megközelítően negyvenen gyűltek össze, akik közül harminc kárpótolt V. P. (Uj Kelet) _______ Pa ul Fransen tapasztalatai összegzésének a térséget érintő talán legfontosabb kijelentése a következő volt: Hollandiába visszatérve megvizsgálja annak lehetőségét, hogy hazájában, illetve Németországban milyen piaci lehetőségei vannak az egységzsákos, aprított tűzifának, valamint utalt rá, hogy az akácból készített kerti bútorokkal helyettesíthetők lennének a fenyő és trópusi fajtákból készített szabadtéri alkalmatosságok. Ennek magyarázataként elmondta: a többi fajtával szemben az akác természetes tulajdonsága miatt nem igényel vegyszeres utókezelést, s emiatt egészségre ártalmas anyaggal nem regisztráltatta magát, s mindössze öten szereztek birtokjogot a meghirdetett terület felett. A hivatal munkatársai által lajstromba vett terület minősége és értéke miatt a sikeres tárcsaemelők egységesen 500 forintos aranykoronánként! áron jutottak magántulajdonhoz. Legutóbb szerdán. Bátorligeten hirdettek meg termőföldlicitet a megyei Kárrendezési Hivatal munkatársai. A magántulajdon-szerzési lehetőséget szinten a II. számú állami tartalékföldalapból jelölték ki a szakemberek. A bátori lajstrom szerint a magánosításra kijelölt terület nagysága négy hektár körüli, s 19 aranykorona értékű volt. A licit lapzártánkig nem ért véget. érintkezik, tehát a belőle készített szabadtéri bútorok keresett biotermékként eladhatók lennének. A térségi akáctemiesztési és fafeldolgozási technológiákkal való megismerkedés után az üzletember ajánlatot tett arra. hogy segíthet beszerezni a legmodernebb kéreghántoló vagy karóhegyező gépeket, amelyekkel többek között tovább növelhető lenne a szőlőkarók termelési mennyisége. A példálózás szintén nem volt véletlen, ugyanis a kereskedő Nyugaton keresett árufajtaként jellemezte ezt is, s meglátása szerint a nemrégiben üzembe helyezett nyírbátori modem, környezetbarát faszárító kapacitására az ajánlott berendezések „ráépíthetők”. Fekete Tibor (Új Kelet) Érik a szőlő, hajlik a vessző. A korai fajták szedésre érettek, de a szőlőorbánc és más gombabetegségek miatt a szép, egészséges fürtöknek megkérik az árát. Az igazi csemegeszőlőnek 140-160 forint kilója, de még az apróbb szemű termésért is száz forintot kémek. A nagyszemű zalagyöngye vagy a szőlőskertek királynője már leérett. Jó tudni, hogy a szőlő nem utóérő gyümölcs. Az almával és a körtével ellentétben a szőlőt teljes érettségi állapotában kell leszedni. Most következnek a középérésű fajták, az igazi borszőlők szüretelésével még várni kell, de előkészülhetünk a nagy napra. Ki kell mosni a hordókat, és a kénezésről se feledkezzünk meg. A szaküzletekben kapható kénnel átitatott csíkokat meggyújtva kell a száraz hordóba dobni, és utána ki kell öblíteni az edényeket. A darálót, a dézsát, a prést is öblítsük el használat előtt. Ellenőrizzük, hiánytalan-e a készletünk. Ha nagyon kiszáradtak a fa alkatrészek, akkor még most beáztathatjuk, és van idő megszívni magukat. Még mindig érdemes kacsol- ni a szőlőt. A túl hosszúra nyúlt hajtásokra semmi szükség nincs, és csak késleltetik a jövő évi termővesszők beérését, ráadásul tápanyagot és vizet vesznek el a fürtök érésétől. Növényvédelmi védekezésre már nincs szükség, de ha az amerikai szövőlepke megtelepedett a hajtásokon, akkor azt vágjuk le. Nagyobb fertőzés esetén szüret után érdemes egy lemosó permetezést alkalmazni. Az öreg tőkéket még nem kell töltögetni, de az iskolába telepített hajtásokon ellenőrizzük, hogy nem mosta-e le a földet az eső. A hajnali 4-5 fokos lehűlés még nem jelent fagyveszélyt, de a százéves átlag azt mutatja, hogy szeptember utolsó napjaiban már nagy gyakorisággal fordulnak elő talaj menti fagyok. Az érett gyümölcsben az egy-két fokos fagy nem tesz kárt, de a zöldségnövények, különösen a paprika érzékeny rá. Ä gyümölcstárolókat is fertőtleníteni kell. Tíz légköbméterenként egy-egy azbeszt kénlapot égessünk el. Elő kell készülni az almaszüretre is. Vigyázzunk arra. hogy a szennyezett rekeszben a termény is fertőződik, és néhány hónap alatt megromlik. A ládák tisztítására alkalmas lehet a trisós oldatos mosás, ami után érdemes a napra kitenni száradni. Szüretkor lekvárfőzés, mondta nagyapám, ha egyszerre több munkát akartunk elvégezni. Valóban, most lehel a besztercei szilvából lekvárt készíteni. Akkor szedésre érett a termés, amikor a kocsányánál ráncosodni kezdenek a szemek. Nem kell egyenként leszedni a szilvát, nyugodtan rázhatjuk. Előtte azonban tisztítsuk meg a fa alját, gereblyézzük ki a korábban lehullott szemeket, és csak a tiszta felületre rázzuk a gyümölcsöt. Befőzés előtt célszerű kimagvalni a szilvát, mert a mag nagyon sok csersavat tartalmaz. A besztercei fajtán kívül lehet más, lédúsabb szilvát is tenni a lekvárnakva- lóba, de egyharmad résznél többet ne tegyünk, mert nagyon nehezen sűrűsödik be. Ha már pépessé vált a lekvár, akkor étkezési zselatinnal is sűríthetjük a befőttet. Arra kell csak ügyelni, hogy ne csomósodjon be vagy ne kozmáljon le a lekvárnakvaló. A zselatint csak akkor tegyük a gyümölcsbe, amikor már kikapcsoltuk alatta a lángot, vagy csak izzik alatta a parázs. A hagyományos értelembe vett körszedet már nem szokás az almáskertekben, de az export-, vagy első osztályú minőségű alma még mindig a korona külső részein terem. Az úgynevezett körbepiros fajtáknál a lomb belsejében található termés is elszíneződik, de a hagyományos jonatán fajtáknál a koronaközi termés csak léalmának való. Az alma utóérő gyümölcs, de a teljesen zöld termés legfeljebb megsárgul, igazán piros sosem lesz. A bagolylepke és a tarka szőlőmoly kártétele is megjelent. Ha a termés beérése október elejére várható, akkor még érdemes a kártevők ellen védekezni. A Dithane, a Zineb vagy az Orthocid hatékony szer lehet. Ken tartalmú szereket a szüret előtt három héttel már ne alkalmazzunk. Részben az élel- mezés-egyészségügyi várakozási idő miatt, részben pedig kénes szagú lesz a must, és ez az ízében is észlelhető lesz. Az köztudott, hogy a must az élesztőgombák hatására kezd erjedni. Fajélesztővel siettethetjük ezt a folyamatot, amitől még nem lesz mellékíze a bornak, viszont gyorsítja a bor megtisztulását. A kénezéssel fertőtlenítjük a hordókat, de a túl sok kén lassítja az erjedést, és ezért is érdemes borélesztőt használni. A zöldségfélék közül szedésre érett a karfiol. A nap már nem éget annyira, mint nyár közepén, de még mindig érdemes leveleivel betakargatni a karfiolfejeket. A déli órákban egyszerűen egy befőttesgumival fogjuk össze felül a leveleket, ez megakadályozza, hogy megbámuljon a termés. A karfiol is hajlamos a férgesedésre. Háromnapos szerrel még mindig érdemes védekezni, de ne feledkezzünk meg a tapadást fokozó adalékanyag alkalmazásáról. Most érett be a bimbós kel is. Csak a kemény tapintású fejeket szedjük le, amelyek először a szár alján érnek be. Ha az érést gyorsítani akarjuk, akkor törjük le a szár csúcsát, ettől már új virágot nem hoz a növény, és a meglévő termés is gyorsabban fejlődik. A káposztafélék vízigényes növények. Az utóbbi időszakban kevés csapadék hullott, érdemes tehát öntözni. Különösen a másodültetésű téli káposzta igényel sok vizet. Ha zöldtrágyázással ak'árjuk gyorsítani a növények fejlődését, akkor mindenképpen használjunk tapadást növelő szert, különben lepereg a levelekről a hatóanyag. Érdemes a levéltrágyázást összekötni a növény- védelemmel. A gombaölő és rovarölő szerekhez nyugodtan keverhetjük a lcvéltrágyát, így egy munkával több feladatot is elvégezhetünk. A gyomirtással szerencsére már nem sokat kell törődnünk, de az évelő tarackos gyomokat mindenképpen ki kell irtani. Ha megműveletlen részen kell pusztítani a tarackot, akkor használhatunk gyomirtó szert is, de érdemesebb villával kiforgatni a földből a gyökérhajtásokat. A tarack nagyon szívós gyomnövény. Ne hagyjuk a termőterületen a kiszedett dudvát, mert amikor már azt hisszük, hogy élet- képtelen, még akkor is képes újra kihajtani. A legkisebb növényi rész is hajlamos a sarja- dásra, és jól bírja a szárazságot is. Beérett a papírhéjú dió. Sajnos az idén a szokásostól is erősebb volt a gombafertőzés, ami miatt felgyorsult az érési folyamat. Először a férgese hullik, de már most is lehet egészséges szemeket találni. A zöld burokkal együtt leesett szemeket tegyük néhány napig a napra, amitől lepereg a védőburok. Nagyszülőink nem véletlenül tárolták a padláson telente a diót. Száraz, fagymentes hely a padlás, és elég szellős is ahhoz, hogy ne do- hosodjon be. Örökzöldek F. T. (Új Kelet) A mérsékelt égövben az évelő növényeket lombhullató és örökzöld típusúként különböztetjük meg. Utóbbiak közül legismertebbek a fenyőfélék és a tuják. Díszkertekben előszeretettel ültetnek örökzöldeket, mert lombkoronájukban télen is lehet gyönyörködni. Nem érdemes azonban csak örökzölddel teleültetni a kertet, mert könnyen érzéki csalódás áldozatai lehetünk. A négy évszak változásával együtt ingadozik bioritmusunk is. A természetes emberi éltevitel alapján télen többet pihenünk, lustálkodunk, nyáron viszont kevesebb alvással is beérjük. Az őszi hangulat „átvészeléséhez” szükség van a levélhullásra. Az is kell, hogy mi magunk is megtapasztaljuk a felkészülést a téli pihenőre. Ha csak örökzöld növényekkel telepítjük tele díszkeltünket, akkor elmarad ez az élmény. Igaz, az örökzöldek is levélzetük egytized részét mindig elhullatják, és az őszi, illetve a tavaszi évszakváltásban még nagyobb is ez az arány, de a lombozat nagyobbik része mindig zöld. Augusztus vége és szeptember eleje a legalkalmasabb időpont a telepítésre. Arra azonban számítsunk, hogy ezek a növények idővel megnőnek. Ha járda vagy út mellé ültetjük, előtte tudakoljuk meg, mekkorára képes megnőni a növényünk. A tőtávolságot is úgy jelöljük ki. hogy maradjon elég élettere a növénynek. Az örökzöldekre általában igaz, hogy érzékenyek a talaj minőségére, ráadásul vízigényesek is. A szabolcsi homok nem igazán kedvező táptalaja sem a fenyőféléknek, sem más örökzöldeknek. A lúgos, szennyezett földet nem bírják, ezért emésztőgödör közelébe ne telepítsünk örökzöldet. Ma már többnyire földlabdával együtt értékesítik a szaporítóanyagokat. Ha természetes alapanyagú necchálóval vesszük az ültetvényt, akkor megbontás nélkül, egyben is elültethetjük. Ha azonban műanyag zsákban vagy nejlonhálóban kapjuk az oltványt, akkor ki kell csomagolnunk a gyökérzetet, mert a műanyag sohasem bomlik cl, és gátolja a gyökérzet növekedését. Ültetés után mindig alaposan be kell locsolni a kis növényeket. Nemcsak a vízszükséglet pótlása miatt szükséges az öntözés, hanem mert a víz a hajszálgyökerekhez mossa a talajt, és ezzel a növény számára felvehetővé válik a tápanyag és a víz is. Ha üreges marad a gyökér környezete, akkor gyökérpenész-be- tegség következhet be. ami a gombafertőzés egyik fajtája. Az örökzöldeket az ültetés után nem kell metszeni, de ha a szállítás során sérült a növény, akkor a letört részeket érdemesebb lemetszeni. A telepítést követően természetes, ha a lombozat egy része lehullik. A baj csak akkor kezdődik, amikor ötven százalékot meghaladó ez a veszteség. Keresett a megyei akác Akácos út, ha Nyugatra megyek rajta én... Ez persze csak egyfajta átköltése a szép dalnak, de szó, mi szó: az akácfa jó üzlet. Sőt egyre jobbnak tűnik, mivel sajátos tulajdonságai miatt egyes belőle készített végtermékek megkaphatják a biotermék márkajelzőt. E Nyugat-Európában fontos minőségi kategóriára a megyei tanulmányúton részt vevő Paul Fransen holland üzletember világított rá, aki a térségi erdőgazdálkodási részvénytársaság termékeinek régi vásárlója. A néhány napos tapasztalatszerzés alatt a flamand kereskedő a Nyírerdő Rt. fatermesztési, gyártási hátterét vizsgálta meg.
