Új Kelet, 1997. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-09 / 210. szám

UUM Városlátogató 1997. szeptember 9., kedd Őry Józsefné Ont mi bosszantja? Szeszélyes, néha hűvös, máskor tikkasztóan meleg idő kísérte csengeri utunkat. Az embereket azonban nem a szép idő, inkább a munka, az ősszel megsza­porodó feladataik indították útnak iskolai bevásárlás­ra, a gyerekért az óvodába, és ki tudja még hová. Ezúttal négy járókelőnek tettük fel a címben szereplő kérdést. Az oldalt írta: Dojcsák Tibor. Fotók: Bozsó Katalin Zámbó Istvánná- Az, hogy a polgármeste­ri hivatalban nem tudnak el­intézni semmit. Egy éve já­rok első lakásépítési támo­gatás után, de nem jutok se­hová. Ha pénzt kérek, azt mondják, nincs. Nincs itt semmi, de más is bosszant. Le szeretnék számolni a vállalatomnál, a Budapesti Közlekedési Vállalatnál. Négy kisgyerekem van, nincs pénzem odautazni másod- magammal, mert legalább két napba tellene elrendezni az ügyet. Farkas László- Jelen pillanatban az, hogy végigárultam három te­lepülést, de nem tudtam el­adni 15 dinnyénél többet. Ezenkívül még bosszant a környék elmaradottsága, szegénysége, nincs pénz, az emberek nem tudnak boldo­gulni. Ez előbb-utóbb ko­moly elégedetlenségi hul­lámhoz vezethet. Amúgy elégedettnek tartom magam, katona vagyok, emellett áru­lok dinnyét, és eddig bejöt­tek a számításaim. Osváth Miklósné- A munkanélküliség. A férjemnek nincs állása, há­rom gyerekem van, és nincs elég pénz iskolába indításuk­hoz. A tanszereket megvet­tük, de még rengeteg ruha kellene nekik, mert a régie­ket kinőtték. Ez bosszant, meg a rengeteg igazságtalan­ság, hogy van akinek nagyon jól megy, másoknak semmi- lye nincs. Őry Józsefné- Nem bosszant semmi, el­fogadok mindent úgy, ahogy van. Nem vagyok ideges tí­pus. Kereskedelemben dolgo­zom, üzleti vállalkozásom van, rengeteg emberrel va­gyok kapcsolatban, hozzá­szoktam a gondjaikhoz, így a sajátaimmal is könnyebb megbirkózni. Nem bosszan­kodom, inkább igyekszem megoldani a problémáimat. Munkás mindennapok Egy csendes óra a mentőállomáson A csengeri mentőállomás csendes arcát mutatta. Üres ud­var, nyitott garázsajtó, mind­össze egy mentőautó árválko­dott az udvaron. Az is csak tar­talék, mindhárom használat­ban levő kocsijuk „dolgozik”, tudtuk meg Gaál Lajos állomás­vezetőtől. Azonnal megnyug­tatott minket, semmi súlyos, csak konrollra visznek betege­ket, akiknek nehézséget okoz az utazás. A parkos udvaron álló állomásépület belülről olyan, mint egy lakás, szobá­val, ebédlővel, kis konyhával, jókora garázzsal. Az itt dolgo­zók életéről, munkájáról, min­dennapjairól az állomás veze­tőjét kérdeztük.- Csengerben közel 35 éve működik mentőállomás. Ko­rábban volt egy szülőotthon is a településen, aminek megszű­nése jókora változást jelentett a munkánkban. Azóta, ha nem is gyakran, de előfordul, hogy a mentőkocsiban kell levezet­ni a szülést, és ott nincs olyan technikai háttér, mint egy kór­házban. Elboldogulunk, de ha valami komplikáció adódik, akkor hívjuk az esetkocsit. Mátészalkán és Fehérgyarma­ton üzemeltetnek ilyet, ami­ben a szállítókocsikénál maga­sabb szintű ellátásra van lehe­tőség, mentőtiszt dolgozik raj­ta vagy a kórházból orvosok. Saját járműveinket szakzsar­gonban szállítókocsinak ne­vezzük, ezeken is megvan a szükséges alapfelszereltség: kötszerek, vákuummatrac, sí­nek, vérnyomásmérők és más egyebek, ami sürgős ellátáshoz kell. Három kocsink van, plusz egy tartalék. Ellátási terüle­tünkhöz 24 település tartozik, 20 ezren felüli lakossággal. Az állomáson 11 ápoló és hét gépkocsivezető dolgozik, az ápolók közül kerül ki a tele­fonügyeletes is. Olyan a közös­ség, mint egy kis család, ez szükséges is, hiszen éjjel-nap­pal, ünnepnapokon és hétvége­ken is együtt vagyunk. Még ha a civil életben nincs is két kol­léga a legjobb viszonyban egy­mással, itt azt el kell felejteni, csak csapatmunkával boldo­gulhatunk.- Nem kevés ez a dolgozói és autószám egy ekkora terü­letre?- Vannak napok, amikor elég három autó a munkához, de ha kell, Mátészalkától és Fehér- gyarmattól tudunk további ko­csikat kérni, szükség esetén pe­dig mi is kisegítjük őket. A me­gye 12 mentőállomásának munkáját a mindenkori megyei szolgálatvezető hangolja ösz- sze, hogy a lehető leghatéko­nyabban dolgozhassunk. A Szamoson túli területről, az Erdőhátról Fehérgyarmatra, a másik részről, Csenger, Tyúkod, Ura és más falvak területéről Mátészalkára visszük a bete­geket. Természetesen Debre­cenbe vagy éppen a fővárosba is megyünk, ha szükséges. Egy kocsit mindig tartalékolunk, vagy ha ki is küldjük, akkor közeire, hogy sürgős hívásra azonnal tudjuk küldeni. Meg­különböztető jelzéssel halad­va átlagosan 20-25 perc alatt bármelyik települést el tudjuk érni, de ha mi nem tudunk men­ni, Szálkáról is elér egy autó ennyi idő alatt. Kicsi a létszám, de az állomást eredetileg négy­kocsisra tervezték. Anyagi okok miatt a negyedik autónk itt áll az udvaron, csak be kel­lene ülni a személyzetnek, és már indulhatna. Tulajdonkép­pen a tartalékkocsi szerepét tölti be, de ennek csak a Nysák idején volt jelentősége. Azok gyakran meghibásodtak, de a Toyoták már nagyon megbíz­ható autók, szinte nem is igé­nyelnek javítást, csak a köte­lező szervizt kell betartani.-A csengeri sürgősségi ügye­letre nem hoznak betegeket? — De igen, ha nem tűnik sú­lyosnak az eset. Természetesen komoly problémánál nem vesz­tegetjük az időt, azonnal kór­házba szállítjuk a beteget.- Okoz problémát a határát­kelő autóforgalma?- Most már kevésbé, de ami­kor megindult a nagy menet, egy- egy nap két-három baleset volt. A balesetek 70-80 százalékában benne van külföldi, román vagy ukrán állampolgár. A közlekedé­si kultúrájukkal is gond van, de emellett még fáradtak, napokig utaznak, vásároznak egyfolytá­ban, autóban alszanak, kimerül­tek, ezért könnyen válnak balese­tek okozóivá. Éppen az interjú végére ér­tünk, amikor nagy zajjal egy csa­lád érkezett. Apa, anya, gyere­kek, az egyik nagyobbik fiú ölé­ben hozta öccsét, akinek torna­órán megsérült a lába. Az orvos három órán belüli szállítást írt elő, ezt a szülők úgy értelmez­ték, gyereküket csak három óra múlva viszik kórházba, röntge­nezni. Valójában ez annyit je­lent, hogy legkésőbb három óra múlva, azaz mihelyt az első ko­csi visszaér. Gaál Lajos bekötöt­te a fiú lábát, eközben megnyug­tatta a szülőket, és figyelt a rá­dióra, ahol éppen egyik kollé­gája közölte, pár perc múlva megérkeznek. Zajlottak az ese­mények, és ami nekünk kaval- kádnak tűnt, az valójában csak annyit jelentett, hogy a nyugodt péntek délelőtt illúzió volt, az állomás élete visszatért rendes, munkával teli kerékvágásába. Csenger Hírek Szeptember ötödikén balett-tanfolyam indult a művelődési házban. A szer­vezők várnak minden ér­deklődőt, fiúkat és lányo­kat, akik kedvet éreznek a tánc művészetének tanulá­sához. A foglalkozásokat péntekenként délután egy órától tartja Zubály Gabri­ella balettoktató. Kereskedelmi és vendég­látóipari tanfolyam indul a Sipkái Barna Kereskedelmi Szakközépiskola szervezé­sében szeptember 19-étől a művelődési házban. A tan­folyamot végzők egy év múlva állami szakképesí­tést igazoló bizonyítványt szerezhetnek. Krízisközpont az iskolából A református egyház tu­lajdonában lévő volt egy­házi iskola épületében a helyi önkormányzattal és családsegítő szolgálattal összefogva krízisközpont beindítását tervezi az egy­ház. Az épület tulajdonjo­ga az egyházé marad, de hasznosítását az önkor­mányzatra bízza. A Csen­gerben és térségében élők­nek szeretnének különböző helyzetekben segítséget nyújtani. Átmeneti szállást családi okokból fedél nélkül maradt embereknek, csalá­doknak, akár több hónapra is, emellett felvállalnák a kórházi ápolásra nem jogo­sult magatehetetlen, idős, beteg emberek gondozását. A közel 600 négyzetméte­res épületbe több minigar­zont és 2-3 ágyas szobákat terveznek társalgóval, étke­zővel, és szeretnének kiala­kítani egy foglalkoztatót. Az ehhez szükséges pénz egy részét az önkormányzat adja, a többit pályázatokból próbálják előteremteni. Le­hetőségeihez mérten segít a Vallásos Családok Egyesü­lete is. A tervek sorsa ez év végére, a pályázatok elbírá­lásával dől el, ha nem jön össze megfelelő fedezet, ak­kor több lépésben akarják a célt elérni. Csenger nagyjai. Heini Schorno svájci képzőművész kiál­lítását tekinhetik meg a csengeri helytörténeti múzeumba látogatók. A Rápolton élő művész kapott megbízást egy Csenger nagyjait, Melith Pál kuruc ezredest, Molnár József néprajztudóst és Riskó Ignác 48-as képviselőt ábrázoló szoborcsoport elkészítésére. A szoborkompozí­ciót a polgármesteri hivatal udvarán tervezik felállítani. Költözködés. Új helyre költözött a Családsegítő Szol­gálat. Az intézmény dolgozói előző, a polgármesteri hivatal­ban kialakított irodájuknál otthonosabb, tágasabb helyen, a művelődési központ melletti épületben fogadják ügyfeleiket. I Osváth Miklósné Zámbó Istvánná Farkas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom