Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-30 / 202. szám

1 MiiwiMWWiWWiM Erről is beszélnünk kell ■/ Időskorban nem ritka problé­ma, hogy tüsszen­téskor vagy erőteljes köhögéskor elcseppen a vizelet. Sokan szégyellik és titokban tartják, nem mer­nek orvoshoz fordulni, pe­dig a problémát több ok is kiválthatja, ezért érdemes időben felkeresni a szakor­vosi rendeléseket. Melyek az első tünetei a betegség­nek és hogyan lehet kezel­ni, erről kérdeztük dr. Haj­nal Attila szülész-nőgyó­gyász szakorvost. — Bár általában tényleg az idősebb korosztály problé­májaként ismert a vizelet elcsöppenése, nem ritka a fiatalabb korosztálynál sem. A vizeletcsepegés lehet egyszeri, akut. Rendszerint fájdalommal és csípős ér­zéssel jár. Ilyenkor rendsze­rint a hüvely záróizmainak gyulladásáról van szó. Mi­után kezelésekkel megszün­tetjük a gyulladást, elmúlik az igen kellemetlen kísérő­tünet is. Amennyiben azon­ban gyakrabban előfordul, hogy köhögéskor vagy tüsz- szentéskor elcseppen a vize­let, mindenképpen el kell menni a nőgyógyászhoz. A szakorvos a vizsgálat alkal­mával megpróbálja megálla­pítani, hogy nőgyógyászati oka van-c a csepegődnek. Ha igen, akkor elsősorban hó­lyagsérvre gondolhatunk. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a hüvely alátámasztásának gyengülése miatt a hólyag helyzete megváltozik. Egé­szen pontosan a húgycső le­futásának törése változik meg. A megoldást műtéti úton lehet elérni. A vizelet csepegésének oka azonban nem csak ez lehet. Ha a nőgyógyász kizárja a hólyagsérvet, akkor a kivizs­gálást az urológián vagy az ideggyógyászaton kell foly­tatni, hiszen a problémát beidegződési zavar is okoz­hatja. Házigondozás A nyíregyházi Gondozás Központ körzetekre osztot­ta a város területét, így könnyítve meg a házi beteg­ápolás feltételeinek megte­remtését. Az ötös számú körzet vezetőjét, Cserveni Károlynál arról kérdeztük, mik a feladataik a házigon­dozói szolgálatoknak. — Elsősorban az idős, be­teg embereken segítünk. A területi felosztás után hoz­zánk a Malomkert, Borbá­nya és Örökösföld tartozik. Jelenleg harminchárom gon­dozottunk van, akiknek el­látását öt szakképzett gon­dozónő végzi. Feladatuk a mindennapi ellátás és a hi­giénés feltételek megterem­tése. Amikor először kér va­laki gondozónőt, akkor rend­szerint két munkatársunk lá­togatja meg a beteget, akik az egész lakást rendbeteszik. így később már csak a mindenna­pi háztartási teendőknek kell eleget tenni. Ez azért is na­gyon fontos, mert a házi gon­dozásnak a nyugdíjtól függő díja van: 11 500 forintig órán­ként 20, 11 501-13 000 forin­tig óránként 40, 13 001-14 500-ig óránként 60, 14 501- 16 000-ig óránként 80,16 001 forinttól pedig óránként száz forintot kell fizetni. Kevesen tudják, hogy ezt az órabért csak a lakásban eltöltött időre kell kifizetni. Nem kérünk pénzt sem az ügyintézésekért, sem a bevásárlásért vagy az orvoshoz kísérésért. Az oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea. A fotókat Bozsó Katalin készítette Ajándékba egy szál virág Bár még csak kora délelőtt van, a meleg szinte már elvi­selhetetlen. Jólesik az ember­nek, mikor a meleg lépcső­házból beléphet a hűvös és kel­lemes félhomályba burkolt klubba. Nyíregyházán vagyunk, a Gondozási Központ 4. Szá­mú Idősek Otthonában. Kísé­rőnk Lőrincz Tamásné vezető­nő, aki szeretettel mutatja be a vidáman kártyázó idős embe­reket, majd az irodába invitál­va a klubéletről mesél.- Márciusban már együttlé- tünknek tizedik évfordulóját ünnepelhettük, s erre nagyon büszkék vagyunk. Egy bő év­tizeddel ezelőtt még úgy volt, hogy erre a helyre egy garázs­sort, vagy esetleg egy szoláriu­mot építenek. Szerencsére akadt egy ember, Szabó Magdi néni, aki egykori munkehelyi kapcsolatai révén kiállt a kör­nyék idős lakói mellett, és kar­doskodásának és az önkor­mányzat jóváhagyásának kö­szönhetően szervezhettük meg klubunkat. Nagyon sok itt, a Malom­kertben és környékén az idős ember, akiknek e hely nélkül tétlenül, egyhangúan telnének a napjai. Jelenleg huszonhét tagunk van. Éjszakai szállást nem adunk, de napközben reg­gel nyolc és délután négy óra között bárki előtt nyitva áll az ajtónk, aki elfogadja a háziren­det. Nincsenek benne nagy dol­gok, csak néhány olyan apró­ság, mely megkönnyíti az együttélést. Ilyen például a pa­pucs használata, a pihenő­szobában a csend, vagy éppen az, hogy alkoholos állapotban senki nem jöhet a klubba. Nem is volt még ilyenekből soha problémánk. A napi háromszo­ri étkezésről természetesen gondoskodunk. A térítési díjak pedig attól függnek, hogy ki­nek mennyi a nyugdíja, jöve­delme. Megpróbáljuk úgy szervezni a mindennapokat, hogy min­denkire és mindenre tudjunk szánni néhány percet. Fontos, hogy ne csak a tévézésről, az olvasásról vagy más szórako­zásról gondoskodjunk, de a lel­kieket is a szívünkön kell visel­nünk. Éppen ezért nagyon igyekszünk, hogy ne csak az itteni, de az otthonról hozott problémákat is segítsünk meg­oldani, ha erre van igény. Bár tagjaink közül sokan már nehe­zebben mozognak, azért rend­szeresen szoktunk kiránduláso­kat, múzeum- vagy kiállító­terem-látogatásokat tervezni. Ebben a hónapban Lillafüreden jártunk, szeptemberben pedig a Sóstói Múzeumfaluba szeret­nénk kimenni egy napra. Az időpontot még nem egyeztettük le a bográcsos tojásos lecsó­főzéshez, mert a nyár miatt töb­ben tőlünk is „szabadságra” mentek. Sokan töltötték ezeket a heteket a gyerekek, unokák mellett. Az első időkben ugyan elég nehezen szokott össze a társaság, de az elmúlt tíz év alatt bőven volt idő arra, hogy jobban megismerjék egymást. Ma már ott tar­tunk, hogy minden hóna­pban nyugdíj után úgyne­vezett közös díjat gyűj­tünk össze, melyből név­napokon az ünnepeiteknek a kóla és sütemény mellé egy-egy szál virágot is ve­szünk. „Az egyedüllét borzasztó kV A társalgó öblös foteljai között törékeny termete szinte elvész. Mikor arra kérem, beszélgessünk egy kicsit, mosolyogva megjegy­zi, vidámabb életű embert is ta­lálhattam volna magamnak. Az arcán azonban látom, szabódása ellenére is jólesik neki, hogy megoszthatja valakivel a múlt emlékeit. Egyetlen kérése van csak az ötvenhárom éves Fignáil Józsefnének. Ragaszkodik ah­hoz, hogy Editkének szólítsam, elhagyva a nénit.- Nem voltak gazdag szüleim, de azért becsülettel felneveltek minket. A legnagyobb teher édes­anyámra hárult, mert szegény édesapám ottmaradt a háborúban. Anyám így egyedül nevelt min­ket az öcsémmel. Az általános iskola után mégis volt módom arra, hogy leérettségizzek.- Nehéz volt akkoriban a továbtanulás?- Ahogy elnézem ezt a mai vi­lágot, sokkal könnyebb volt egy jó fejű gyereknek tanulnia, mint ma. Szerettem volna a gimnázi­um után még továbblépni, de az élet közbeszólt. Megismertem a páromat, és az érettségi után szin­te azonnal összeházasodtunk.- Gondolom, nem tetszett megbánni.- Egyáltalán nem. Nagyon boldogok voltunk, míg egy tra­gédia véget nem vetett a szere­lemnek. A drága férjemet elütötte egy katonai autó. Azonnal meg­halt. Én pedig ott maradtam két apró kislánnyal. Ha édesanyám nem áll mellém, elképzelni sem tudom, mihez kezdtem volna, így aztán lassan összeszedtem magam, és hogy lekössem a fi­gyelmemet, anya tanácsára be­iratkoztam a vendéglátóipari főiskolára. A felsőfokú végzett­séggel már azért sikerült egy job­ban fizető munkát találnom, s erre a lányok miatt nagy szüksé­günk is volt. Az ÁFÉSZ-nél kezdtem dolgozni. Az első idők­ben vidéken volt a munkahe­lyem, majd végleg bekerültem Nyíregyházára. Huszonöt éves munkaviszonyt tudhattam már magam mögött, amikor 1984- ben leszázalékoltak.- Nem tetszett újra férjhez menni?-Másodszor 1973-ban mond­tam ki az igent. Nagyon jól él­tünk a férjemmel, szerette a gye­rekeimet is. Ám hat évi boldog­ságnál most sem jutott több. Rákos volt, s hosszú kínlódás után meghalt. Azóta egyedül vagyok. Időközben édesanyám és az öcsém is örökre itthagytak minket. A lányok lassan felcse­peredtek. Ma már háromszoros nagymama és egyszeres déd­nagymama vagyok. Csak az egyik lányom ment férjhez, a másik ott lakik velem. Beteges vagyok, szükségem van a segít­ségre. A gyerekeken és unoká­kon, na meg a három hónapos dédunokán kívül egyetlen szó­rakozásom a nyugdíjasklub, ahová minden nap eljárok. Itt emberek között vagyok, s míg a lányom dolgozik, legalább van társaságom. Ez nagyon fontos, mert az egyedüllét borzasztó. Megelőzhető Korunk egyik legretteget­tebb betegsége a rák. Annak érdekében, hogy elkerül­hessük a gyilkos kórt, min­denképpen nagy figyelmet kell fordítanunk a megelő­zésre. Ebben nyújt néhány tanácssal segítséget dr. Vasvári Amimé, a Magyar Rákellenes Liga titkára.- Az Európai Rákellenes Kódex tíz pontban foglalja össze ajánlásait, melyeket korra való tekintet nélkül érdemes megszívlelni. En­nek értelmében lehetőleg kerülni kell a dohányzást, az alkohol és a zsíros, ne­héz ételek fogyasztását. Ez­zel szemben nagyon egés­zséges, ha minél több zöld­séget eszünk. Óvakodjunk attól is, hogy felesleges zsírpárnák rakódjanak le testünkön. Ennek legjobb ellenszere a sok mozgás. Nem szabad túlzásba vin­ni a napozást sem, s min­denképpen óvakodni kell a leégéstől. Aki napra megy, használjon védőkrémeket. A rákkeltő anyagokra vo­natkozó egészségvédelmi előírásokat mindenképpen mindig be kell tartani. Ha valaki a testén bárhol cso­mót észlel, ha fekélye nem gyógyul, azonnal forduljon orvoshoz. Vizsgáltassa ki magát, ha állandóan köhög vagy rekedt, ha széklete, vizelésének ritmusa tartó­san megváltozik, vagy ha fogy és nem talál rá elfo­gadható magyarázatot. Szabályos időközönként csináltassunk hüvelykene- tet, és rendszeresen vizsgál­juk meg otthon az emlőket. Ha vaíaki elmúlt ötven éves, akkor mindenképpen célszerű részt vennie egy mammográfiás szűrésen is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom