Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-30 / 202. szám
1 MiiwiMWWiWWiM Erről is beszélnünk kell ■/ Időskorban nem ritka probléma, hogy tüsszentéskor vagy erőteljes köhögéskor elcseppen a vizelet. Sokan szégyellik és titokban tartják, nem mernek orvoshoz fordulni, pedig a problémát több ok is kiválthatja, ezért érdemes időben felkeresni a szakorvosi rendeléseket. Melyek az első tünetei a betegségnek és hogyan lehet kezelni, erről kérdeztük dr. Hajnal Attila szülész-nőgyógyász szakorvost. — Bár általában tényleg az idősebb korosztály problémájaként ismert a vizelet elcsöppenése, nem ritka a fiatalabb korosztálynál sem. A vizeletcsepegés lehet egyszeri, akut. Rendszerint fájdalommal és csípős érzéssel jár. Ilyenkor rendszerint a hüvely záróizmainak gyulladásáról van szó. Miután kezelésekkel megszüntetjük a gyulladást, elmúlik az igen kellemetlen kísérőtünet is. Amennyiben azonban gyakrabban előfordul, hogy köhögéskor vagy tüsz- szentéskor elcseppen a vizelet, mindenképpen el kell menni a nőgyógyászhoz. A szakorvos a vizsgálat alkalmával megpróbálja megállapítani, hogy nőgyógyászati oka van-c a csepegődnek. Ha igen, akkor elsősorban hólyagsérvre gondolhatunk. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a hüvely alátámasztásának gyengülése miatt a hólyag helyzete megváltozik. Egészen pontosan a húgycső lefutásának törése változik meg. A megoldást műtéti úton lehet elérni. A vizelet csepegésének oka azonban nem csak ez lehet. Ha a nőgyógyász kizárja a hólyagsérvet, akkor a kivizsgálást az urológián vagy az ideggyógyászaton kell folytatni, hiszen a problémát beidegződési zavar is okozhatja. Házigondozás A nyíregyházi Gondozás Központ körzetekre osztotta a város területét, így könnyítve meg a házi betegápolás feltételeinek megteremtését. Az ötös számú körzet vezetőjét, Cserveni Károlynál arról kérdeztük, mik a feladataik a házigondozói szolgálatoknak. — Elsősorban az idős, beteg embereken segítünk. A területi felosztás után hozzánk a Malomkert, Borbánya és Örökösföld tartozik. Jelenleg harminchárom gondozottunk van, akiknek ellátását öt szakképzett gondozónő végzi. Feladatuk a mindennapi ellátás és a higiénés feltételek megteremtése. Amikor először kér valaki gondozónőt, akkor rendszerint két munkatársunk látogatja meg a beteget, akik az egész lakást rendbeteszik. így később már csak a mindennapi háztartási teendőknek kell eleget tenni. Ez azért is nagyon fontos, mert a házi gondozásnak a nyugdíjtól függő díja van: 11 500 forintig óránként 20, 11 501-13 000 forintig óránként 40, 13 001-14 500-ig óránként 60, 14 501- 16 000-ig óránként 80,16 001 forinttól pedig óránként száz forintot kell fizetni. Kevesen tudják, hogy ezt az órabért csak a lakásban eltöltött időre kell kifizetni. Nem kérünk pénzt sem az ügyintézésekért, sem a bevásárlásért vagy az orvoshoz kísérésért. Az oldalt írta és szerkesztette: Sikli Tímea. A fotókat Bozsó Katalin készítette Ajándékba egy szál virág Bár még csak kora délelőtt van, a meleg szinte már elviselhetetlen. Jólesik az embernek, mikor a meleg lépcsőházból beléphet a hűvös és kellemes félhomályba burkolt klubba. Nyíregyházán vagyunk, a Gondozási Központ 4. Számú Idősek Otthonában. Kísérőnk Lőrincz Tamásné vezetőnő, aki szeretettel mutatja be a vidáman kártyázó idős embereket, majd az irodába invitálva a klubéletről mesél.- Márciusban már együttlé- tünknek tizedik évfordulóját ünnepelhettük, s erre nagyon büszkék vagyunk. Egy bő évtizeddel ezelőtt még úgy volt, hogy erre a helyre egy garázssort, vagy esetleg egy szoláriumot építenek. Szerencsére akadt egy ember, Szabó Magdi néni, aki egykori munkehelyi kapcsolatai révén kiállt a környék idős lakói mellett, és kardoskodásának és az önkormányzat jóváhagyásának köszönhetően szervezhettük meg klubunkat. Nagyon sok itt, a Malomkertben és környékén az idős ember, akiknek e hely nélkül tétlenül, egyhangúan telnének a napjai. Jelenleg huszonhét tagunk van. Éjszakai szállást nem adunk, de napközben reggel nyolc és délután négy óra között bárki előtt nyitva áll az ajtónk, aki elfogadja a házirendet. Nincsenek benne nagy dolgok, csak néhány olyan apróság, mely megkönnyíti az együttélést. Ilyen például a papucs használata, a pihenőszobában a csend, vagy éppen az, hogy alkoholos állapotban senki nem jöhet a klubba. Nem is volt még ilyenekből soha problémánk. A napi háromszori étkezésről természetesen gondoskodunk. A térítési díjak pedig attól függnek, hogy kinek mennyi a nyugdíja, jövedelme. Megpróbáljuk úgy szervezni a mindennapokat, hogy mindenkire és mindenre tudjunk szánni néhány percet. Fontos, hogy ne csak a tévézésről, az olvasásról vagy más szórakozásról gondoskodjunk, de a lelkieket is a szívünkön kell viselnünk. Éppen ezért nagyon igyekszünk, hogy ne csak az itteni, de az otthonról hozott problémákat is segítsünk megoldani, ha erre van igény. Bár tagjaink közül sokan már nehezebben mozognak, azért rendszeresen szoktunk kirándulásokat, múzeum- vagy kiállítóterem-látogatásokat tervezni. Ebben a hónapban Lillafüreden jártunk, szeptemberben pedig a Sóstói Múzeumfaluba szeretnénk kimenni egy napra. Az időpontot még nem egyeztettük le a bográcsos tojásos lecsófőzéshez, mert a nyár miatt többen tőlünk is „szabadságra” mentek. Sokan töltötték ezeket a heteket a gyerekek, unokák mellett. Az első időkben ugyan elég nehezen szokott össze a társaság, de az elmúlt tíz év alatt bőven volt idő arra, hogy jobban megismerjék egymást. Ma már ott tartunk, hogy minden hónapban nyugdíj után úgynevezett közös díjat gyűjtünk össze, melyből névnapokon az ünnepeiteknek a kóla és sütemény mellé egy-egy szál virágot is veszünk. „Az egyedüllét borzasztó kV A társalgó öblös foteljai között törékeny termete szinte elvész. Mikor arra kérem, beszélgessünk egy kicsit, mosolyogva megjegyzi, vidámabb életű embert is találhattam volna magamnak. Az arcán azonban látom, szabódása ellenére is jólesik neki, hogy megoszthatja valakivel a múlt emlékeit. Egyetlen kérése van csak az ötvenhárom éves Fignáil Józsefnének. Ragaszkodik ahhoz, hogy Editkének szólítsam, elhagyva a nénit.- Nem voltak gazdag szüleim, de azért becsülettel felneveltek minket. A legnagyobb teher édesanyámra hárult, mert szegény édesapám ottmaradt a háborúban. Anyám így egyedül nevelt minket az öcsémmel. Az általános iskola után mégis volt módom arra, hogy leérettségizzek.- Nehéz volt akkoriban a továbtanulás?- Ahogy elnézem ezt a mai világot, sokkal könnyebb volt egy jó fejű gyereknek tanulnia, mint ma. Szerettem volna a gimnázium után még továbblépni, de az élet közbeszólt. Megismertem a páromat, és az érettségi után szinte azonnal összeházasodtunk.- Gondolom, nem tetszett megbánni.- Egyáltalán nem. Nagyon boldogok voltunk, míg egy tragédia véget nem vetett a szerelemnek. A drága férjemet elütötte egy katonai autó. Azonnal meghalt. Én pedig ott maradtam két apró kislánnyal. Ha édesanyám nem áll mellém, elképzelni sem tudom, mihez kezdtem volna, így aztán lassan összeszedtem magam, és hogy lekössem a figyelmemet, anya tanácsára beiratkoztam a vendéglátóipari főiskolára. A felsőfokú végzettséggel már azért sikerült egy jobban fizető munkát találnom, s erre a lányok miatt nagy szükségünk is volt. Az ÁFÉSZ-nél kezdtem dolgozni. Az első időkben vidéken volt a munkahelyem, majd végleg bekerültem Nyíregyházára. Huszonöt éves munkaviszonyt tudhattam már magam mögött, amikor 1984- ben leszázalékoltak.- Nem tetszett újra férjhez menni?-Másodszor 1973-ban mondtam ki az igent. Nagyon jól éltünk a férjemmel, szerette a gyerekeimet is. Ám hat évi boldogságnál most sem jutott több. Rákos volt, s hosszú kínlódás után meghalt. Azóta egyedül vagyok. Időközben édesanyám és az öcsém is örökre itthagytak minket. A lányok lassan felcseperedtek. Ma már háromszoros nagymama és egyszeres dédnagymama vagyok. Csak az egyik lányom ment férjhez, a másik ott lakik velem. Beteges vagyok, szükségem van a segítségre. A gyerekeken és unokákon, na meg a három hónapos dédunokán kívül egyetlen szórakozásom a nyugdíjasklub, ahová minden nap eljárok. Itt emberek között vagyok, s míg a lányom dolgozik, legalább van társaságom. Ez nagyon fontos, mert az egyedüllét borzasztó. Megelőzhető Korunk egyik legrettegettebb betegsége a rák. Annak érdekében, hogy elkerülhessük a gyilkos kórt, mindenképpen nagy figyelmet kell fordítanunk a megelőzésre. Ebben nyújt néhány tanácssal segítséget dr. Vasvári Amimé, a Magyar Rákellenes Liga titkára.- Az Európai Rákellenes Kódex tíz pontban foglalja össze ajánlásait, melyeket korra való tekintet nélkül érdemes megszívlelni. Ennek értelmében lehetőleg kerülni kell a dohányzást, az alkohol és a zsíros, nehéz ételek fogyasztását. Ezzel szemben nagyon egészséges, ha minél több zöldséget eszünk. Óvakodjunk attól is, hogy felesleges zsírpárnák rakódjanak le testünkön. Ennek legjobb ellenszere a sok mozgás. Nem szabad túlzásba vinni a napozást sem, s mindenképpen óvakodni kell a leégéstől. Aki napra megy, használjon védőkrémeket. A rákkeltő anyagokra vonatkozó egészségvédelmi előírásokat mindenképpen mindig be kell tartani. Ha valaki a testén bárhol csomót észlel, ha fekélye nem gyógyul, azonnal forduljon orvoshoz. Vizsgáltassa ki magát, ha állandóan köhög vagy rekedt, ha széklete, vizelésének ritmusa tartósan megváltozik, vagy ha fogy és nem talál rá elfogadható magyarázatot. Szabályos időközönként csináltassunk hüvelykene- tet, és rendszeresen vizsgáljuk meg otthon az emlőket. Ha vaíaki elmúlt ötven éves, akkor mindenképpen célszerű részt vennie egy mammográfiás szűrésen is.
