Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-29 / 201. szám
1997. augusztus 29., péntek Hirdetés, krónika Vizsgáztak a kéményseprők IIhermoszci VÜVA BT_^ Bt Mária Terézia korában nagy becsben voltak a kéményseprők, hisz az akkori településszerkezet és az építési technológiák igencsak alkalmasak voltak egy tűzvész elterjedéséhez. Akkoriban csak fával, jobb esetben szénnel tüzeltek, ami miatt gyakran elkor- mozódtak a kémények, ezért elengedhetetlen volt a tisztításuk. Idővel sokat változott a világ, és a mai kémény- seprő-szak- embereknek gyakrabban kell kezükbe venni a füstgázelemző készüléket vagy a kisebb mérő- műszereket, mint a golyót vagy a kefét. A magasabb szintű feladatok elvégzéséhez magasabban képzett szakemberekre van szükség. Ennek jelentőségét ismerte fel három, ezzel a tevékenységgel foglalkozó megyei cég, a Carbon Szaksz Bt. Nyíregyháza, Nyírfa tér 5.1/ L.aTHERMOSZOLKHT. Nyíregyháza, Bujtos u. 36. és a VIVA Bt. Nyíregyháza, Bujtos u. 36. Eleget téve a megváltozott tüzeléstechnikai szokásoknak, valamint a törvényi követelményeknek, úgy döntöttek, hogy dolgozóikat szakmunkásokká képezik ki. Az 1947-es államosítást követően fokozatosan háttérbe került a szakmai színvonal, melynek következtében Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében 20 éve nem került sor szakmunkások képzésére. A nyíregyházi Vásárhelyi Pál Építőipar és Vízügyi Szakközépiskola segítségével sikerült a szakmai képzést és a szakmunkásvizsgáztatást megoldani. Az oktatás és vizsgáztatás költségeit a három társaság saját forrásból fedezte, így a költség dolgozónként kettőszázezer forintot tett ki. Hogy mennyire komoly képzés volt ez, jelzi, hogy anyag- ismeret, szakrajz, szakmai ismeretek elméleti tantárgyakat tanultak, illetve gyakorlati képzésen vettek részt az általában nem is fiatal tanulók. Nehéz volt a tansegédlet beszerzése is, ezért a Kéményseprők Országos Ipartes- tülete szervezésében készült el a tankönyv, melyet minden egyes diáknak a kezébe tudtak adni. Huszonhatan kezdték az iskolát, és közülük huszonötén sikeresen le is vizsgáztak. Tüzeléstechnikai karbantartó és kéményseprő-szakmunkások lettek. Ez a hagyományosan vett kéményseprőmunkán túl szélesebb körű tüzeléstechnikai tevékenység végzésére jogosít fel. Javítást, szerelést nem végezhetnek ezek a szakemberek, de például nekik kell igazolni egy új kémény bekötésének szabályosságát is. Akik mostanában álltak át a gáztüzelésre, azok jól tudják, hogy a gáz- szolgáltató csak akkor köti a hálózatra a fogyasztót, ha a kéményseprők írásbeli igazolását is beszerezte a tulajdonos. Fűtési szokásaink sokat változtak, és különösen a gázfűtés elterjedésével nőtt meg a kémények biztonságának fontossága. A szén- és vegyes tü- zeléses kályhák vagy kazánok meghibásodását könnyebb észrevenni, hisz a széngáz érzékelhető. A földgáz tökéletlen égésekor keletkező szén- monoxid és széndioxid azonban alattomosabb. Színtelen, szagtalan, ezért nehezen érzékelhető, viszont rendkívül mérgező. Az elmúlt időszakban nem egy baleset bizonyította be, hogy a szabálytalan bekötés és a nem előírásszerű üzemeltetés milyen tragédiákhoz vezethet. Sokan nem is értik, miért kell sepertetni a kéményt, ha nem is kormos. Talán igazuk is lehetne, de még sincs. Ugyanis nemcsak seperni, de időnként ellenőrizni is kell a kéményeket. Előfordult, hogy a nyári fűtésszünetben fészket rakott egy kismadár a kéményben, és a tulajdonosok ősszel nem értették, miért nincs huzat. Gyakran éri kritika a kéményseprőket azért is, mert „nem csinálnak semmit, és mégis pénzt kérnek érte”. Ez nem így van. A három társaság egybehangzóan állította, hogy önmagában az is megnyugtató lehet, ha egy szakember meggyőződött a kémény átjárhatóságáról, és biztonsággal indulhat a fűtési szezon. A megyei önkormányzat pályázatot írt ki a kémény- seprés és az ehhez kapcsolódó munkák elvégzésére, és ez a három cég nyerte el a megbízatást. A Carbon Szaksz Bt. látja el Kis- várda, Vásáros- namény, Fehérgyarmat városokat és környéküket, a THERMO- SZOL Kft. Mátészalka, Nyírbátor városokat és környéküket, míg a VIVA Bt. Nyíregyháza, Ti- szalök városát és a környező településeket. A jelen megbízási szerződések 2000 december 31-éig érvényesek. A törvényi és belügyminisztériumi rendelet előírásai szerint a kéményseprő-ipari tevékenységet megfelelően képzett szakmunkásokkal rendelkező vállalkozások végezhetik. A fenti társaságok a törvényi előírásoknak eleget téve szervezték és bonyolították a szakmunkásvizsgáztatást. Természetesen az elsődleges szempont az volt, hogy a magasabb szinten képzett szakember magasabb színvonalú munkát végez a lakosság érdekében. A kéményseprő-ipari tevékenységgel foglalkozó társaságok vezetői és munkatársai arra kérik a minden lakost érintő szolgáltatással kapcsolatban az állampolgárokat, hogy NE KÜLDJÉK EL A KÉMÉNYSEPRŐT. A lakók részéről gyakran elhangzik az az érv, hogy náluk nem kormos a kémény, és ezért nincs szükség tisztításra és ellenőrzésre. A törvényi előírások, rendelkezések, valamint a napi gyakorlat ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Ezen túlmenően az állampolgárok érdekében a törvény egyértelműen rendelkezik arról, hogy a vegyes tüzelésű kéményeket félévente legalább egyszer, a gáztüzelésű kéményeket évenként legalább egyszer felülvizsgálni és szükség szerint tisztítani kell. Kérjük a lakosságot, hogy saját érdekükben ne csak a kéményseprőszerencsében bízzanak, hanem a kéményseprést végző társaságok szakértelmében is. Kéményseprő-jószeren- csét kívánunk! (x) A privilégiumról Bürget Lajos publicisztikája Öt kemény esztendő telt el, amíg a császári és királyi kancellária Bécsben döntésre jutott. Az 1837. év Kisasszony havának 30. napján V. Ferdinand király aláírta a Nyíregyházának szóló privilégiumot Ischlben. Alkudozások, egyeztetések után, kompromisszumok révén született meg az az okmány, amely rendezte a város jogállását. Ebben többek között azt olvashatjuk, hogy a kiváltságlevél annak a reményének ad hangot, hogy „a Nyír- Egyházi Lakosok a mesterségeket és ipart mindinkább gyarapítani, leginkább ezen élet nemére adván magokat, mindennemű mesterembereket és míveseket keblökbe befogadni, gyermekeiket is a mesterségekre és művészetekre nevelni, az ezekhez megkívánandó tudományokba oktattatni kívánják" Vagyis visszatér az a program, amit 1802-ben a város megfogalmazott, hogy Nyíregyháza a megyének ipari és kereskedelmi központja kíván lenni. És ez az a pont, amikor a ma itt élő ember a történelem egy pillanatából most is érvényes tanulságokat szűrhet le. Lenyűgöző, hogy a több mint másfél évszázaddal ezelőtti nyíregyháziakban milyen mérhetetlen hit, optimizmus halmozódott fel akkor, amikor többre törekvésük érdekében harcba indultak. Ragyogó történelmi előzmények nélkül elhitték magukról és utódaikról, hogy képesek egy város, egy térség felemelésére, a jobb lét megteremtésére. Az emberi erőforrás felmérése, a távlatok megjelölése, a befogadás szándékának manifesztálá- sa, a mesterségek, tudományok és művészetek magas művelésének szándéka az akkori polgár elszánt akarásának bizonyítéka. Pedig a körülmények akkor sem voltak maradéktalanul jók. A reformkor szellemi, gazdasági törekvéseinek nem itt volt a melegágya. És mégis, az akkori nyíregyháziak erejük, okosságuk birtokában vállalták a kihívást. Az a bizonyos Kisasszony havi harmincadika volt az a pillanat, amikortól a város új lendülettel kezdett hozzá egy korszerű település kialakításához. Korszerűbben, mint az akkori megye. Ma úgy mondhatnók, hogy felismerték az urbanizáció fontosságát, a polgárság megteremtését, az akkori technika és tudomány befogadását. Mindazt, ami a század végére megyeszékhellyé, igazi területi, közlekedési és szellemi centrummá tette Nyíregyházát.,, Kevés város történetének van oly érdekes, változatos, folyton mozgó és átalakuló képe, mint Nyíregyházának. Itt mindig volt élet! Nem fekszik az alföld végtelenbe nyúló s áldásdús rónáin-nem is a felföld bérczkoszorúzta völgyei között -, sem tája, sem népe nem hír valami határozott faji jelleggel, ami a nagy múlttal bíró felföldi városoknál vagy a hatalmasan terjeszkedő alföldi városoknál oly szembeszökő. És mégis a duzzadó életerő, az elevenség, az élet sajátos ösztöne és ereje sok viharon és küzdelmen át is megmentette a várost a jövőnek. Valami sajátos, megsejthetetlen ösztön vonzotta ide és tartotta itt meg az embereket ezen a különös, sem az alföld, sem a felföld határozott cha- rakterével nem bíró helyen. A világtörténelmi korszakok nagy eseményei és a hazai történelem megrázó időszakai mind nyomot hagytak a város múltján” - írta több mint 100 éve Geduly Henrik evangélikus lelkész Nyíregyháza az ezredik évben című müvében. Ha a történelmet az élet tanítómesterének tartjuk, akkor bizony érdemes olvasgatni a privilégiumlevél sorait, böngészni az 1837-hez még közel élő Geduly írását. Sok erőt, önbizalmat, hitet, célt, elszántságot sugároznak szavaik, jelzőik. Olyanokat, melyeknek a mai nyíregyházi sincs híjával, csupán néha, éppen a nehézségek idején feledkezik meg róluk. Pont akkor, amikor a legtöbb szükség van arra, hogy ma is higgyük: központja e város egy régiónak, talaja az ipar és gazdaság fejlődésének, befogadója hazai és külföldi segítőnek, szellemi centruma egy tájnak. A mostani emlékezéseknek e tanulság hangsúlyozása a legfőbb feladata. Mert e múltból eredő jelen lesz egy szebb jövő forrása. Parkavató a Balatonon Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter a minap bejelentette, hogy szeptember 17-én ünnepélyes külsőségek közepette felavatják az ország nyolcadik nemzeti parkját. A szaktárca stratégiájának része a nemzeti parki intézménysorozat további bővítése, és az adott egységen belül a védett területek kiszélesítése. Az új természetvédelmi egység a balatonkenesei területtől a Kis-Balaton tájvédelmi körzetig terjed. Az 56 682 hektáros területet magában foglaló nemzeti park részévé válik a Tihanyi-félszigettől és az Aszófőtől a Kis- Balatonig húzódó területegység. Új Kelet-információ A környezetvédelmi szaktárca első embere kifejtette, hogy a létrehozandó nemzeti park kialakításával eddig is egyetértett számos kutató és tájtervező, de megszületését a Balaton-üdülőkör- zettel kapcsolatos, sokszor egymásnak ellentmondó elképzelések hátráltatták. Most a Balaton környéki megyék önkormányzatai is támogatták a nemzeti park kialakítását, figyelembe véve azokat a szempontokat, melyekkel a védett területek természeti értékei ökológiai egységbe foglalva hosszú távon fenntarthatok. Baja felhívta a figyelmet, hogy a Balaton közvetlen parti sávja ma már teljesen beépült művi környezet, amely érdektelen a természetvédelem szempontjából. Az ökológiai egyensúly és a vízminőség javításának a feltétele a vízparti nádas és a gyepterületek védelme és esetenkénti helyreállítása is. A parti sáv beépítése miatt felértékelődnek az úgynevezett határterületek, amelyek a part- vonaltól való távolság miatt megőrizték viszonylagos eredetiségüket. Az itt található településeken kevésbé érződik az idegenforgalom hatása, és jobban megőrizték korábbi faluképüket, mint más tájegység falvai. A Kálimedence népi építészeti értékekben gazdag olyan kistelepülései, mint Salföld, Kékkút vagy Köves- kál részesei lehetnek az új nemzeti parknak is. A miniszter szerint a nemzeti parki státus kivívása a bányák bezárását, az építkezések korlátozását is jelenti. A korlátok nélküli beépítéseket tehát természetvédelmi korlátok közé szorítják - mondta Baja Ferenc. Lapunk felvetésére összefoglalta, hogy a családias üdülés kiterjesztését szorgalmazza a Balatonon. Szemben a technika vívmányainak „tóra csempészésével”, a pihenni, kikapcsolódni vágyó emberek és az ezzel párhuzamba állítható értékek további megvédését szorgalmazza. Úgy vélte, hogy megfelelő konszenzussal megvalósíthatók a természetrombolás nélküli új beruházások, amelyek közül a vitorláskikötők létesítését tartotta elfogadhatónak. Tardy János, a minisztérium helyettes államtitkára rendkívüli gyorsasággal meghozott pozitív döntésnek jellemezte a parklétesítést. A megfelelő jogi háttérrel ugyanis fél év alatt sikerült megvalósítani, hogy a kijelölt több mint 56 ezer hektáros terület nemzeti értékeink részese lehessen.
