Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-26 / 198. szám
Riport 1997. augusztus 26., kedd A CDU - teljes inkognitóban reszténydemokrata vezér sem volt rest, hiszen még fél hat sem volt, amikor már a gyümölcsösből sétálgatott le a ház elé. A felkelő nap okozta attrocitásokat legnehezebben talán Rocky - Perjésék tizenhároméves óriássnautzerje - viselte, „aki” szemmel láthatólag hirtelen azt sem tudta, hogy hol van. Nem csoda! Szegény már alig lát, süket is, csák az orra a régi. Kutyaszerencséje van, hogy a Jóisten odapottyantotta, ahol van, mert Perjés professzor Ca- vinton-kúrája és a modern orvostudomány minden vívmánya rendelkezésére áll az életben maradáshoz. Rocky barátja - mintha negatívfilm lenne -, Ugattyú, a szomszédék hófehér ifjú kuvasza a lelki ifjúság záloga, hiszen mindenki olyan fiatal, mint amilyen fiatalok a barátai... Ébredezik a házak népe is. Megreggelizünk. A csodás augusztusi napsütésben mit is lehetne más tenni? Lerohanunk a Balatonra. A víz remek, legalább huszonnégy fokos. Majd mise a kápolnában. Amikor visszaérünk, már javában folyik az ebéd. Elkéstünk. „Hohó! Ti már biztos jóllaktatok” - ékelődik Szabó Iván -, „nektek már nem is maradt. Ugye, nem baj?” Aztán mi is csak asztalhoz ülünk, hátha azért „maradt még valami”, és ugyanúgy degeszre tömjük magunkat, mint előző este. Kora délutánig kemény szakmai beszélgetés folyik. Ha valahol, akkor itt aztán valóban szakemberek ülnek egy csoportban! A Néppárt elnöke még átlátogat a szomszédba, ahol egykori osztály- főnöke lakik. Idős tanára meglátogatását Szabó Iván semmi pénzért sem hagyná ki a programból, ha Zamárdiba látogat. Lassacskán ideje indulni. Az M7-es poklát, a vasárnap délutáni csúcsforgalmat már úgysem lehel megúszni, de hát menni kell, ilyen az élet. Csak némi pihenőt engedélyez. Búcsúzkodik a „csapat”. Jövőre ugyanitt. De milyen pozícióban? Elvégre addigra már lezajlanak a választások is. Erről azonban senki sem beszél, hiszen a barátságot ez nem befolyásolja. Már dorombolnak a motorok, búcsút intünk egymásnak. Boldogságot és sok szerencsét! Aztán csend lesz a portán, csak Ugattyú bánatos búcsúvakkantásai hallatszanak a távolból. *** Ha valaki azt hiszi, hogy a politikai kérdések és az ország sorsa a Parlamentben dől el, az súlyosan téved. Persze a végső döntések ott születnek, de ez már csak hab a tortán, ami leginkább partikon, baráti összejöveteleken — adott esetben fehér asztal mellett, avagy némi poharaz- gatások közepette „sül ki”, esetleg csendes háttérbeszélgetések során kap formát, ölt alakot... Boszorkányszombat? Háttérpolitika összegyűjtése után Mária felolvasta valamennyi versenyművet, a nyertest pedig közfelkiáltással szavaztuk meg. A honleányok között a legsikeresebb megoldás egyszerűen csak ennyi volt: Na! Haggggyáááááál! A boszorok között a győzelmet az „Ébredj Rózsi! Jönnek a partizánok!” szöveg vívta ki. Eztán a boszorkánymesék következtek — mely nemes vetélkedést eme sorok írója nyerte, amiben azonban volt némi igazságtalanság, egyrészt, mert az újságíró hozzá van szokva, hogy „meséljen”, másrészt, mert gyakorló kisgyermekes apaként edzésben igazán könnyű a pöttyös Trabantról boszorkánymesét mondani. Aztán az est is leszállt. Kezdetét vette a boszorkatánc. A hölgyek csak úgy repkedtek seprűiken, mígnem elkapván őket egy- egy boszor, a földön folytatták vérfagyasztó lejtésüket. Persze esett szó azért másról is. Az asztalok körül kisebb társaságok a tánc előtt vagy annak utána szóltak a hazáról és a jövőről, lehetőségekről és korlátokról, pénzről, hitről és az ország sorsáról, na és persze „a” Gyuláról. A Nyírfa-ügy is néhány új és hajmeresztő perspektívát kapott, de valahogy az egész kiment a fejemből. Amire viszont nagyon is emlékszem, az a felelős és aggódó gondoskodás, ahogy ezek az emberek éreznek Magyarország iránt. A világ gazdasági trendje, Valutaalap, Világbank... A biztonságos nyugdíj- rendszer... Gripen? F16? Vagy tán Mirage 2000? Önálló határőrség speciális fegyverzettel? Európai Unió? Európai Unió! NATO és korunk. A magyarság fentmaradásának kulcskérdései. Ciorbea, Meciar. A kormánykoalíció és a vatikáni szerződés. Halálbüntetés? A magyar mezőgazdaság bankjának megteremtése. Biztonságos termelés és felvásárlás. Rend és nyugalom - megannyi megkerülhetetlen és fontos kérdés, mely jelenleg még megválaszolatlanul áll. És persze a választások. Az immár legaktuálisabb téma a politikai berkekben. A beszélgetés során sok mindenre válasz született, de újabb kérdések is felmerültek, ahogy ez lenni szokott. Öreg este lett. Éjjel egy óra. Néhányan hazaindultak Pestre, néhányan maradtak és „eltették magukat holnapra”. * * * A koránkelők sorát Gréty nyitotta meg, és ötkor levonult megfürödni a hajnali Balatonban, de a - magyarul különben remekül beszélő - német kePalotajlstvän riportja Már maga a meghívó is kísérteties volt! Seprűnyélen száguldó vén szipirtyó és a szöveg: „Boszorok és boszorkák jöjjetek, gyülekezzetek! Boszorok bicskát is hozzanak... Kötelező boszorkány- mese-verseny, boszorkánygulyás, boszorkányos politikai ötletek! Az úri közönség éjszaka táncol. Természetesen boszorkánytáncot. Jövendölés, jóslás, talpmasszázs és mártózás a tó vizében. Természetgyógyászati boszorkány- konyha. Berepülési adatok, a Budapest-Zamárdi légifolyosó ingyenes használata. Seprűnyélparkoló...” A szíves invitálás a Néppárt minden évben megrendezésre kerülő amolyan „alternatív” és szigorúan zártkörű „bulijára” szólt, melynek házigazdája - immár hagyományosan - Mária asszony, dr. Perjés Gábor néppárti politikus neje. A megjelentek listája kimondottan figyelemreméltó. Idén és tavaly is jelen volt dr. Szabó Iván és neje, a Jeszenszky házaspár, sőt magánemberként a német CDU egyik csúcspolitikusa is, akinek nevét takarja most jótékony homály. A holdudvarhoz roppant érdekes „népek” tartoznak, például Gréty, a Rotschild Klára divatiskola (és szalon) tulajdonosa, aki amellett, hogy egy világhírű név képviselője, a nyaralója mellett egy olyan öntisztító élő tavat hozott létre, amelynek nincs se ki-, se befolyása, mégsem kell cserélnie soha a vizet, annak ellenére, hogy fürödni lehet a vízililiomok és a tavirózsák között. Sorra érkeznek a vendégek, képviselők, a gazdasági élet egy-egy jelentősebb tagja, orvosok, jogászok, közéleti személyiségek. A kapun felszalagozott seprű fogadja őket, amely amellett, hogy a boszorkányszombat szimbóluma, akár jelképezheti a jelenleg ellenzéki Néppárt politikai feladatát is a magyar politikában! Házirend: — Eme tanyán kötelező mindenkinek azt tenni, amit akar. Ha valaki azt hiszi, hogy a politikai kérdések és az ország sorsa a Parlamentben dől el, az súlyosan téved. Persze a végső döntések ott születnek, de ez már csak hab a tortán, ami leginkább partikon, baráti összejöveteleken, adott esetben fehér asztal mellett, avagy némi poharazások közepette „sül ki”, esetleg csendes „háttér- beszélgetések” során kap formát, ölt alakot...- A háziak folytatólagos jóakarata (ne dohányozz, vigyázz a koleszterinszintedre, ne alkoholizálj stb.) szigorúan figyelmen kívül hagyandó!- Légy játékos és nyílt, mint a gyermek. A leginfanlilisabb ötleteket errefelé díjazzák.- Ereszd el és érezd jól magad! Aki ezt a pontot megszegi, szigorú következményekkel számolhat! *** A Perjés-tanya „nem semmi”- ahogy pestiesen mondani szokás. Aki valamiféle kacsalábon forgó, összelopkodott újgazdag csodára gondol, az téved! A hatalmas - egyholdas - gyümölcsös aljában egyszerű, régi épületek, hangulatos ámbitusos hátsó ház, lakhatóvá varázsolt nyári lak, kamrák, kukoricagó- ré. A kertben olyan rend van, mintha minden fűszál mellé közlekedési rendőrt állítottak volna. Perjés Gábor - a főorvos úr, képviselő, az MDNP Budapest XI. kerületi titkára - maga végzi a teendőket. Kaszálja a gyümölcsös füvét, ásózza a fák alját. Fából pedig aztán bizony jócskán akad. Van vagy húsz hatalmas diófa, alma, körte, szilva és szőlő, szőlő, szőlő. És ahol szőlő, ott pince is van, nem is akármekkora!- Olyan ez, mint egy bormúzeum. Mikori a legrégibb bora?- kérdem a ház urát.-Nyolcvannyolcas. Gyűjtöm a bort, és így csak legfeljébb kóstolónak hagyok ki belőle. Kiszámítottuk Máriával, hogy ha még harminc évig élünk (ennyit „terveztünk”), akkor három év múlva összegyűlik annyi, amennyi életünk végéig elég...-Miért, az Isten szerelmére? Mennyi van eddig?- Körülbelül harminc hektó- mondja nevetve a parlament honvédelmi bizottságának ex- alelnöke.- És ki szüretel? Ki dolgozik a musttal, a borral?- Mindent magam végzek, ez adja meg a bukóját. Arról nem is beszélve, hogy egy pár napi fizikai munka után stabilan száztíz lesz a vérnyomásom, ami néhány bizottsági ülés után egészen biztosan száznegyvenre kúszik. A ház udvarán Mária asszony vezeti fel éppen csoda-pástétomait — amúgy uzsonnaként. A vegetáriánusok is megirigyelhetnék leleményességét, csodás ízeit. Zelleres vagy kapros körözött fokhagymával, és csak a Jóisten a megmondhatója, hogy még miféle „boszorkánykészítmények” varázsolják el ínyeinket. Az asszonynépre aztán lassan fekete fellegek borulnak, ideje lévén a krumplipucolásnak, melyből vagy egy vajlinggal vagyon. A ház ura kijelölte a főcsapás irányát: este hatkor kész kell lennie a bográcsgulyásnak, amit természetesen maga főz, de mindenki a keze alá dolgozik. Emberes tűz rakódik, és a hatalmas bográcsban szalonnák közt sziszegni kezd az a kazal hagyma, amit éppen az imént löktek annak mélységes fenekére. Amikor már „üveges”, megszűnik magánya: hús adódik hozzá - nem éppen kevés — és néhány zacskó tűzpiros paprika, hogy végezetül a krumpli is meglelje benne otthonát. Hatkor aztán lehet sorbaállni kézben a tányérokkal, hogy ki-ki annyit egyék, amennyi belefér, míg nem „jő rá a pusztulat”. Háromféle kovászos uborka kínálja magát: az egyiket Gréty csinálta „á la Rotschild”, valamiféle csudafűszerrel, a második „natúr”, a harmadik pedig egy Perjés-féle kompozíció: fokhagymás kovászos. Az Úristen talán megirigyelte a nagy lakmározást, mert hirtelen záport bocsátott reánk, de azon, aki ehetnék és van is neki mit, ilyen apróságok ugyan ki nem fogtak — behúzódván az ámbitus alá, állva étkeztünk tovább, mint Orsós Rozália a kisebbségi fesztiválon. Szomjunkat háromféle ásványvíz csitítá, de volt veresbor is, így, ki akart, hát azt ivott. Majd fagylalttölcsérben erdei szeder és ribizli következett „illegalitásban”, azaz tejszínhabbal nyakon- zúdítva, és kávé, hisz magyarok volnánk, vagy mifene. Mit mondjak? Aztán csak piheg- tünk, mint a tömött liba, és székeinken ülvén csodáltuk az Isten csodás naplementéjét. *** Sokáig azonban nem volt jussunk az áldott dagonya, mert Mária asszony - mint egy ügyeletes szélvész - bejelentette a következő programot. Mindenki kapott egy gyönyörű szecessziós rajzot, amely egy mesekönyvből lett kimásolva, és az alvó Csipke- rózsikát ábrázolta, amint a királyfi éppen fölé hajol. A feladat az volt, hogy a boszorok (azaz a férfiak) írják alá azt a mondatot, amit ők mondanának először Csipkerózsikának, ha a királyfi helyében lennének. A lányoknak pedig, hogy mit válaszolnának Csipkeró- zsikaként. A „feladatlapok” Ahol a politika születik Dr. Perjés Gábor és felesége, Mária
