Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-25 / 197. szám

1997. augusztus 25., hétfő

Kultúra

Iszapbirkózás, foci és zene Sing Sing-módra

Csütörtöktől vasárnapig tartott Tokajban a Sing Sing együttes immáron negyedik tábora. Hangyási László basszusgitáros - zenekarvezető - marketingmenedzserrel a táborról és a készülő új lemezükről váltottunk szót.

Száraz Attila (Új Kelet)- Megalakulásunk után fél évvel, ’89-ben eljutottunk ide, Tokajba az első nyári Rock gyermekei táborba. Mai füllel fantasztikusnak tűnik, hogy akkor közel 1000-1500 szavazatot kaptunk, és így közönségdíjasok lettünk. Ez egy olyan lökést adott a zenekarnak, hogy rá egy évre megjelent az első lemezünk, jelenleg a kilencediken dolgozunk... Mi a karrierünket nagyban Tokajnak köszönhetjük, ezért térünk ide vissza mindig szívesen.- Honnan jött a tábor ötlete?- Öt évvel ezelőtt a Sing Sing-levelezőklub tagjai megkérdeztek bennünket arról, hogy nincs-e kedvünk lemenni egy napra Pomázra, mert ők szerveznek egy háromnapos tábort. Természetesen igent mondtunk, de azzal a kikötéssel, ha nem egy napon, hanem mind a három napon át ott lehetünk velük... Nagyon fantasztikus volt a hangulat, száz fanatikus rajongónkkal igazán jól éreztük magunkat. Ez adta az ötletet, hogy csináljunk mi is valami hasonlót, de sokkal profibban. így esett a választási a tokaji Tisza-kem- pingre. Most már negyedszer vagyunk itt. Úgy érzem, hogy évről évre egyre jobb a tábor. Igyekszünk tanulni a hibákból.- Milyen programok várják az ide érkező fiatalokat?- Minden délelőtt focizunk, sportolunk. Délután pedig a színpadon mindenféle mókás vetélkedőket tartunk. Ezeket mi, azaz az együttes tagjai vezetjük. Fel van állítva egy nagy katonai sátor is, melyekben klasszikus magyar filmeket vetítünk. Olyanokat, amelyeket mi is szívesen megnézünk: Csapd le csacsi, Legényanya, Indul a bakterház... Aztán természetesen itt van Tokaj, a Tisza... Mindenki találhat napközben elfoglaltságot magának, egy percet sem unatkozhat. A tábor nem létszámfüggő, nem nyereségorientált. A 3300 forintos belépő magában foglal mindent, a sátorhelyet, a négynapos koncertsorozatot, napi egyszeri étkezést. Nekünk az a lényeg, hogy egy olyan pluszt adjunk a rajongóinknak, aminek segítségével jobban megismerhetnek bennünket, jó pár évig mellettünk maradnak. A mostani táborban 700-800-an vannak a sátorlakók, de 2-300-an vannak, akik a környékről csak az

esti koncertre jönnek hozzánk. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de akár azt is mondhatnánk lassan, hogy nemzetközi a táborunk, hiszen Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Ausztriából, Újvidékről és Kanadából is van vendégünk. Mi ezt a tábort sehol nem szoktuk reklámozni. Aki egyszer is ír nekünk, azt feljegyezzük, és rendszeresen küldjük neki a Jailhouse bűnügyi magazint, ami az ingyenes Sing Sing-in- formációs újság, mely szintén a rajongóinkkal való kapcsolattartást szolgálja. Az Interneten is megtalálhatók vagyunk http://www.inc.hu/ singsing/ címen, melyet egy lelkes rajongók készít és frissít rendszeresen.- Ti mennyire segítitek az új zenekarokat, felkaroljátok-e őket?- Természetesen, ellentétben a régi zenekarokkal szemben. Ezalól csak az EDDA és Pataki Attila kivétel. A régiektől abszolút nem kaptunk olyan lehetőségeket, mint amilyeneket mi próbálunk adni a most indulóknak. A négy estén fellép nálunk a Psycho, a Machine, Hooligans, az Age of D., a HIV Pozitív, a Junies, a Carmen, Souihern Special, Kiss Forever Band, Sname Heart és a Csendesék. Általában este 8 és 10 között léptek fel ezek a zenekarok, majd minden este éjfélig mi zenéltünk. Nálunk nincs olyan, hogy kifütyülünk valakit, rajongótáborunkat is érdeklik az új csapatok.- Említetted, hogy készül az új lemez: mi lesz a címe? Hogyan tovább a tábor után?- Április-május óta készítjük az új lemezünket. Eddig úgy csináltuk, hogy megíródtak a dalok, és a próbateremben összeraktuk. Most az az új, hogy a dalok változataira nagyon sok variációt elkészítünk. Most tehát kísérletezünk, mert eddig minden lemez elkészítése után olyan érzésünk volt, hogy meg tudtuk volna azt jobban is csinálni. Sztrájk a lemez címe. A táborban már mutattunk is be belőle ízelítőt, játszottuk a Sztrájkot, a Vakációt, a Ments meg a gonosztól és a Haragot. Terveink szerint október-novemberben lesz ebből lemez. Addig is járjuk az országot, majd decemberben Németországban lépünk fel. Nagyon készülünk erre a fellépésre, mert eddig még csak a környező országokban jártunk—árulta el beszélgetésünk végén Hangyási László.

Díszlet és jelmez ötletekből

Hatalmas sikert aratott Nyíregyházán a Kolozsvári Állami Magyar Opera társulata. Mind a két előadásuk igazi színházi élményt adott a magas színvonalú opera- és operett-színjátszáshoz nem szokott helyi közönségnek. Noha közismert a romániai magyar színjátszás és a román nyelvű színházak is, valamint azok anyagi lehetőségei, az előadásokon egyáltalán nem látszott, hogy a Magyar Opera komoly pénzügyi gondokkal küzd. Wittlinger Margit díszlet- és jelmeztervező valóságos csodát művelt. Kevés pénzből olyan teret tervezett a Marica grófnő szereplőinek, hogy a színpadkép és a ragyogó énekesek teljesítménye együttesen hódították meg a nézők szívét. A kolozsvári tervező bebizonyította, hogy nemcsak sok pénzből, de jó ötletek segítségével is lehet látványos produkciót létrehozni.

Berki Antal (Új Kelet)

______- Mostanában mindenütt, legalábbis a régi szocialista országokban, anyagi gondokkal küszködnek a színházak. Csak arról lehet hallani, hogy erre se jut pénz meg arra se. Mi sem dúskálunk az anyagiakban, mint ahogy a magyar színházak sem állnak valami fényesen, bár az a fajta szegénység, amiben mi dolgozunk, sokkal rosszabb a magyarországi állapotoknál. Színházunk vezetői és a művészek rendkívül komolyan veszik magát a műfajt, teljesen függetlenül attól, hogy operát vagy habkönnyű operettet játszunk. A zenés műfajhoz hozzátartozik a látvány is, különösen egy olyan álomvilág esetében, amelyik az operettet jellemzi. Nem olcsó egy látványos díszlet elkészítése, de mi nem dobunk ki semmit. Nálunk csak akkor kerül selejtezésre valamilyen fa anyag, ha abból már végképp nem lehet semmit csinálni.- Nagyon sok szereplőt kellett öltöztetnie...- És nem is egyszer. Ha emlékszik, mindenki legalább háromszor átöltözött, hogy a főszereplőkről ne is beszéljek. A primadonna szinte minden

jelenetben másik ruhában jelent meg a színen. Régi színház a miénk, hatalmas ruhatárral rendelkezünk, és csak akkor varratunk új ruhákat, ha az elengedhetetlenül szükséges. A régi jelmezeket nagyon jól lehet használni. Kiválogatom a ruhákat, feldíszítem őket valamilyen olcsó anyaggal, esetleg megpróbálom átszabatni, és máris kész a „vadonatúj” jelmez. Harminc éve vagyok színházi tervező, megtanultam a szakma minden csínját- bínját. És ha nincs pénz egy estélyiruha-költeményre, akkor megcsinálom a ruhát bélésanyagból. Kicsit szélhá- moskodunk a jelmezekkel, hiszen még az első sorokból sem látszik, hogy milyen kelméből készített ruha van a szereplőn. Elsődlegesen a látvány a lényeg. A közönséget egyáltalán nem érdekli a a ruhaanyag minősége, a zenekari árok és a világítás miatt amúgy sem tudja megállapítani, hogy milyen anyagokat használunk. Érdekes szerepe van mostanában a tervezőnek, különösen olyan színházban, ahol a műfaj szabályai szerint látványos tereket és szépségesen szép ruhákat kell színpadra álmodnia. Meg kell tudni teremteni saját magam számára az alkotás feltételeit. Pénz nincs, nem is nagyon kérek, mert pontosan ismerem a pénzügyi helyzetünket. Egyszerűbb lenne új jelmezeket készítenünk, de ezt nem nagyon engedhetjük meg magunknak. A színház dolgozói mindent megtesznek, hogy kiállítsuk egy-egy darab ruhatárát. Sokat dolgoznak és kifejezetten ötletesen. Ügyes varrónők és szabók nélkül nem sokra jutnánk. Nekik is köszönhető, hogy esténként boldog közönség ül a nézőtéren, akiknek a szép ruhák, a látványos díszlet és a varázslatos muzsika hangjai megteremtik az operettvilág semmihez sem fogható hangulatát.

A Sóstói Múzeumfaluban megkezdődött a raktáron lévő, különböző korú bútorok konzerválása abból a kétszázezer forintból, amit dr. Szabó Sarolta nyert pályázatával a kulturális alapból. Skanzenes hír továbbá, hogy végéhez közelednek a múlt század negyvenes éveiben Gyulaházán épült református parókia áttelepítési munkálatai. A régi-új épületben a tervek szerint időszaki kiállítások kapnak majd helyet.

Új színház Bátorban

Nyírbátor minden esztendőben a zene fővárosává válik, ha nem is sok időre, de legalább addig, míg a zenei napok tartanak. Most úgy tűnik, hogy a zenei rendezvények mellett színházat is kap a város. Buzogány Béla színművész, a mária- pócsi önkormányzat képviselője nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, hogy önálló színtársulatot szervez a városban.

B. A. (Új Kelet)- Egyelőre nem gondolunk másra - mondja Buzogány Béla, az új színházi kezdeményezés, a Talán Theátrum vezetője —, csak arra, hogy olyan együttest teremtsünk, aminek a tagjai amatőrök ugyan, de munkájukat magas szinten végzik, olyan színvonalon, hogy az így kialakított társulat a későbbiekben képes legyen profi munkát végezni. Nem akarjuk túlhangsúlyozni színházunk létét, nem kívánunk profi színházakkal versenyre kelni, annál is inkább nem, mert lehetőségeink meg sem közelítik a professzionális színházi együttesek számára adott körülményeket. Tanulni akarunk a profi világtól, és amit megtanultunk, azt hasznosítani kívánjuk a mi körülményeink között. Tagjaink a nagykállói gimnázium dráma tagozatos osztályából, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola drámapedagógiai szakáról és környékbeli tehetséges emberekből verbuválódtak. Pénteken volt az évadnyitó társulati ülésünk, ahol a hozzávetőlegesen száz főnyi tagság mellett megjelent és felszólalt Petróczi Ferenc, Nyírbátor város polgármestere. A város első számú vezetője támogatásra méltónak találta kezdeményezésünket, aminek azért is örülünk, mert ilyen háttér mellett könnyebben sikerül majd elképzeléseinket megvalósítanunk. A közeljövőben felépül egy modern zeneiskola, színháznak is használható hangversenyteremmel, amiben remélhetőleg mi is helyet kapunk. Három pólusú színházat képzeltünk el és próbálunk megvalósítani, amelyben szerves egységben szerepel a zene (elsősorban a rockzene), a tánc, és természetesen a színművészet. Rangos szakembereket sikerült megnyernünk az egyes tagozatok vezetőinek. A tánc tagozat vezetését a De- marcsek házaspár vállalta, míg az énckszekciót Kiss János vezeti majd. A Talán Theátrum két új darabbal készül az idei évadra. Minden egér szereti a sajtot címmel gyerekeknek mutatunk be zenés mesejátékot, és körvonalazódnak egy rock-passió alapjai is. Olyan színházat kívánunk létrehozni Nyírbátorban, amelyik teoretikus megnyilvánulások nélkül, színvonalas előadásokkal kívánja felhívni produkcióira a figyelmet.