Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-23 / 196. szám

1 Az „aranyévek” (1920-1929) A divatiparban óriási fellendülés tanúi lehettünk. Művészet, színház és a zene is virágzásnak in­dult. Esti szórakozásokkal elviselhetőbbé lehe­tett tenni az infláció, a politikai nyugtalanságok és a munkanélküliség okozta gondokat. Az 1924- től 1929-ig tartó éveket „arany húszas” éveknek nevezték. Női divat A háborús divat, a kar­csúsított derekú, bő szok­nyás ruha után előtérbe ke­rült a keskeny, laza ingru­ha, azaz egybeszabott ruha. A szoknyák lerövidültek, 1920-ban a többnyire egy- részes ruhák alig érték el a lábikrát. A laza, lejjebb csú­szott derékvonalat egy öv­vel vagy egy szalaggal hangsúlyozták. Kényelmes hurkolt anyagok tűntek fel, kedvelték a hosszú jumpert, illetve pulóvert is. 1924-ben a szoknya már csak térdig ért, 1927-ben pedig már térd fölé. A fel­sőrészek egyenes szabású- ak voltak, így a melleket és a derekat továbbra sem emelték ki. Divatideálnak számított a garconne, a fiús nő. A társasági ruhák szabása a hétköznapi ruhákéval megegye­zett, noha nagyobb dekoltázsuk volt, és olyan nőies részletek díszítették, mint a harangalakú vagy plisszírozott szoknyaré­szek, gyöngy-, flitter- és rojtdíszítések (Charleston-ruha). Az évtized végére a ruházat ismét követni kezdte a test vonalát, és a szoknyák a lábikráig hosszabbodtak. Felkapott volt a harántirányú szabás, redőzet, fodrok, asszimctrikus és cakkos szegélyek. A kosztümzakókhoz és hétköznapi kabát­hoz szívesen választották a férfiruhák szabását. Az elegáns formák között a sálgalléros, egymásra boruló kabát domi­nált. A szőrmekabát és szőrmebetétek is divatossá váltak, az ensemble-hoz (együttes ruha és kabát) hasonlóan. Férfidivat A férfiak hétköznapi viselete praktikus; komoly vagy spor­tos. A visszafogott színű anyagok sokféle mintával jelentek meg, mint például kockás, csíkos, aprómintás. Eleinte a zakó eleje merevített volt, magas derékkal, egysoros gombolás­sal és emelkedő hajtókával készült. A nadrág lefelé szűkült. 1925 körül a zakók szabása valamivel karcsúbb lett, és már nem voltak annyira merevek sem. A nadrágszárak min­denütt egyforma bővek. 1929 körül széles válltömés került az enyhén karcsúsított és a csípőn megülő zakókba. Megjelentek a bő, egyenes szabású, alul visszahajtott nadrágok is. A golfnadrágot és sportzakót most már nem csak sportolási alkalmakkor hordták. A mellényt, amely a tökéletes öltözet elengedhetetlen része volt, napközben pulóver helyettesítette. Sportos kabátként megjelent a trench-coat (bő szabású, vízhatlan felöltő). A paletot-1 az elegáns öltözékekhez viselték. A társasági öltözet for­mális maradt. Alkalom­tól függőén cutawayt (elöl lekerített lovaglóka­bát), szmokingot, vagy frakkot választottak. Kis hivatalos öltönyként je­lent meg a napközben viselt stresemann, a sö­tét zakó és csíkos nadrág kombinációja. Kellékek A hölgyek egyenesre fésült vagy hullámos rövid haju­kon, a bubifrizurán, mélyen a homlokba húzva, harang­szerű, „csoborkalapot” viseltek. Társasági alkalmakon szí­vesen viseltek tolldíszes turbánt. Az urak rövid, egyenes, pomádézott hajukat elválasztották. Alkalomtól függően puha, horpadt tetejű nemezkalapot, elegáns és kemény homburgot (elegáns csíkos kalap) vagy sportos sapkákat viseltek. A női cipők elég hegyesek voltak, úgy a magas sarkú, elegáns pumpsok és csatos cipők, mint a lapos, sportos félcipők is. A rövid szoknyák divatja a láb és a harisnya jelentőségét is növelte. A testszínű selyem- és műselyem harisnyákat gyakran díszítették. A férfiak divatjában a bo­káig érő cúgos cipők mellett fokozatosan megjelent a félcipő is, amelyet télen kamáslival viseltek. Színfoltot jelentettek a kesztyűk, kézitáskák, sálak, esernyők és kalapok. Divatos kiegészítővé vált a mostanra színes és mintás nyakkendő is. A nők kedvelték a hosszú, többsoros gyöngyláncokat, karórákat és fülkarikákat. Az igazi ékszer mellett jelentőséget kaptak a divatékszerek is. A hosszú szipka sem hiányozhatott. A férfiak ékszere volt a karóra és a pecsétgyűrű. (T Az oldalt szerkesztette: Hatházi Andrea Mozdulj, de divatosan Fit-dress '97 Hatházi Andrea (Új Kelet) Életünk része a mozgás. Vagyis kellene, hogy az legyen. Manap­ság viszont már státusszimbólum, hogy valaki fitness, esetleg body building klubba jár. Természete­sen bármilyen elnyúlt, kifakult pólóban vagy mackónadrágban is épp úgy feszülnek az izmok és tré­ningezik a test, s végrehajtható a legkorszerűbb edzésprogram is. Viszont ahhoz, hogy valójában az ember örömét is lelje a mozgás­ban, legyen az aerobik vagy test­építés, elsősorban önmagát kell látnia. A hosszú ujjú, bő felsőrész és a hozzá való nadrág megfoszt bennünket a rendszeres kontroll lehetőségétől, azaz edzés közben nem láthatjuk izmaink mozgását, „szenvedésünk” eredményét. A legszégyenlősebbeknek is előnyö­sebb az olyan viselet, amely ugyan nem hangsúlyozza túlzottan az itt- ott fellelhető apróbb hibákat, de nem is takarja el azokat. Az edző­ruha tehát inkább fogjon össze bennünket, mint hagyjon szétes­ni. Az összefogottság érzése amúgy is sokkal inkább mozgás­ra serkent. Az üzletekben kapha­tó aerobikruha egy- vagy kétré­szes változata egyaránt megfele­lő alap lehet erre a célra, amely aztán ízlés szerint kiegészíthető a karokat szabadon hagyó felső­résszel. A férfiszemeknek bizto­san azok a farizom-mutogató hölgyek tetszenének a legjob­ban, akik a test vonalait millimé­terre követő, a fenékbe húzott aerobikbugyit minden alatta vi­selhető sort, rövidnadrág nélkül hordják, de én ezt mégsem aján­lom senkinek. A fitnessteremben viselt ruhá­nak négy alapvető követelmény­nek kell megfelelni. Viselje jól a mosást, tartsa meg eredeti színét és formáját, valamint megfelelő nedvszívó képességgel rendelkez­zen. S hogy milyen színt vá­lasszunk? Tavaly például a sárga és a narancs számított „menőnek”, idén is maradtak a topon, de mel­lettük feltűnt a élénk kék, zöld, piros, valamint az örök fekete és fehér. A lila és a türkiz kiemelő színekként térnek vissza. A dina­mikus stílus hangsúlyozására di­vatosak a szegélyezések, pasz­pólok kontrasztszínekben. Az üde minták változatosabbá és termé­szetesen mozgalmasabbá teszik a tréningruhánkat. Dominálnak a matt, sima felületek, azonban a fi­noman strukturált, szemcsés anyagokat ezekkel keverik. A címkézések, emblémák szo- lidak. Nem árt, ha mindenki sa­ját egyénisége szerint választ, a legfontosabb, hogy jól érezze benne magát. Ezek a ruhadara­bok csak a tornatermekben használatosak, s csak a bennük elért eredmény kerül más „kön­tösben” az utcára. A férfiak fitnessdivatjában szinte tör­vény, hogy ruhaigényük fordí­tott arányában áll izomtömegük nagyságával. Ki az birkózófa­zonú, ki a „rambúsan” megsza­bott pólóban találja legszebbnek magát. A cipőknél a legfonto­sabb szabály, hogy fogja a lábat, a bokát, ezentúl bármüyen edző­cipő megteszi. Ez akár a súly­emelésnél, akár az aerobiknál igen fontos szempont. A lábbe­likre is vonatkozik az az elvá­rás, hogy könnyűek, rugalma­sak, ugyanakkor vékony tal- púak legyenek. Az öltözködéshez tartozik, igaz, messze áll a sportos stílus­tól az edzőteremben viselt ék­szer. Az ujjnyi vastag arany­lánc, tripla soros karkötő, höl­gyek esetében hosszú műköröm s a gondosan elkészített smink nem mindenképpen velejárója a ■ testedzésnek. Talán egyetértenek velem, hogy az így megjelenők nem feltétlenül a sport iránt ér­zett, leküzdhetetlen vágy miatt jelennek meg a fitnessteremben. Az „ilyen” felszerelés nem ebbe a közegbe való, lehetetlenné te­szi az önfeledt mozgást, nem be­szélve a felsorolt kiegészítőkben rejlő balesetveszélyről. A kondi­terem önmagában is veszélyes üzem, felesleges nagyobb koc­kázatot vállalni beakadó gyűrűk­kel vagy láncokkal. SZEM-pillanatok alatt A szem a lélek tükre, mondják a bölcsek, ezért a höl­gyek igen nagy figyelmet tulajdonítanak szemük hang- súlyozásának. A szempilla annál szebb, minél hosszabb,sűrűbb és sötétebb. Igen, a színén könnyen segíhetünk egy tartós szempillafestéssel, különleges spirállal még sűrűségén és hosszán is csalhatunk egy keveset. Ismét nosztalgiadivatját éli azonban a műszem- pilla, amelynek használata néhány tudnivalót feltételez. A kínálatból ma már választhatunk különféle sűrűségűt, elren­dezésűt, hosszút, alsó és felső szemhéjunkra valót egyaránt. A műszempilla viselése megköveteli a tökéletes szemöldökformát, amit az átlagosnál kicsit hosszabbra húzzunk. Néhány jó tanács azoknak, akik a viselése mellett döntöttek:- Alapozás után egyenletesre és mattra púderezzük a szemhé­jat, miután a szemöldököt kihúztuk.- A műszempilla jobban beleolvad az eredetibe, ha azt begön­dörítjük.- Hogy ne legyen színeltérés a saját és a műszempillánk tövé­nél, vékonyan húzzuk ki szemünket.- Miután kiválasztottuk a szempilla formáját, kenjük be a tövénél ragasztóval. A kézfejünkre tett ragasztóval könnyebben boldogulunk.- A műszempilla felhelyezéséhez használjunk pálcikákat, amelyekkel pontosan és szorosan a saját szempillánk tövéhez nyomhatjuk az „áldíszeinket”.- Többször ellenőrizzük, hogy a két szempilla szimmetrikus legyen. A felhelyezést megkönnyí­ti, ha a külső széleknél kezdjük a rögzítést.- Óvatosan fessük ki szempilláink hegyétől a töve felé, így a hatás erőteljesebb.- A művelet végén húzzuk ki finoman a szemhéjunknál azt a vonalat, ahol a műszempillánk hozzáér a szemhéjunkhoz, valamint kontúrozzuk a szem vonalát. Férfi­szemmel Fekete Tibor (Új Kelet) A divatdiktátorok jobb híján ismétlik önmagukat. A balga nők pedig zokszó nélkül elfogadják, amit a kreátorok előadnak. Ez még önmagában nem is lenne baj, hisz a feltűnés vágya és a környezetből való kiválás nem csak az ember jellemzője. Gondol­junk csak a madárvilágra. Ott általában a hímek dísze­sebbek, szebbek, figye- lemfelkeltőbbek. Az embe­ri faj fejlődése során mind­ez fordítva alakult. A mat­riarchális társadalom óta a hölgyeké a vezető szerep, és nem tudni, miért, de ők akarják jobban felhívni magukra a figyelmet. Mindez történhet diszk­réten vagy a legközönsé­gesebb módon. Külsejével az ember nem csak intel­lektusát fejezi ki, hanem jelzést is továbbít környe­zetének. Akkor van csak komolyabb baj, amikor ez a jelzés nincs összhangban a várt reakcióval. Konkrét példát említve: ha egy ad­minisztratív és bizalmi munkakörben dolgozó hölgy túl élénken sminke­li magát, ne adj isten, még ruházata is kihívó, akkor ne sértődjön meg, ha a főnök szeretőjének gon­dolják. Mostanában az ügynökök száma megsza­porodott. Változó vilá­gunkban ez természetes. Az már kevésbé, amikor egy üzletkötőnő enyhén fo­galmazva is festett hölgy­nek néz ki. Ha mindehhez még egy kihívó magatar­tás is társul, akkor nem csak saját magát járatja le, hanem azt a céget is, ame­lyiket képviseli. Ahány ház, annyi, szo­kás, és minden férfi ízlése különböző. Tudom, hogy szabadabbak lettek az er­kölcsök, és ma már a höl­gyek azt hordják felül, amit még nem is olyan ré­gen alul viseltek. A férfi­szemnek ez nem rossz, sőt... Mégis mindenki számá­ra létezik egy bizonyos •' határ; amin túl már er- Akölcstel^nnek és talán gusztustalannak is tartja a dolgot. A lényeg az ará­nyosságban van. Amikor egy nő már a munkahelyére is úgy megy be, hogy sminkelés helyett inkább restaurátori munká­hoz hasonlít a napi pakolá­sa, akkor ott már ízlésbeli bajok is vannak. Lehet, hogy néhány férfinek ez tetszik, de szerintem a több­ség azon túl, hogy megbá­mulja, legbelül megveti az ilyen nőket. Talán egyesek arra gondolnak, megér né­hány nap ajtócsapkodást, de feleségül nem venné. Amelyik nőnek nincs önkritikája, az legalább kérje ki környezete véle­ményét. Nem a hason­szőrű, ízlésficamos nőkre gondolok, hanem esetleg egy jobb esztétikai érzék­kel megáldott férfira.

Next

/
Oldalképek
Tartalom