Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23 / 196. szám
1 Az „aranyévek” (1920-1929) A divatiparban óriási fellendülés tanúi lehettünk. Művészet, színház és a zene is virágzásnak indult. Esti szórakozásokkal elviselhetőbbé lehetett tenni az infláció, a politikai nyugtalanságok és a munkanélküliség okozta gondokat. Az 1924- től 1929-ig tartó éveket „arany húszas” éveknek nevezték. Női divat A háborús divat, a karcsúsított derekú, bő szoknyás ruha után előtérbe került a keskeny, laza ingruha, azaz egybeszabott ruha. A szoknyák lerövidültek, 1920-ban a többnyire egy- részes ruhák alig érték el a lábikrát. A laza, lejjebb csúszott derékvonalat egy övvel vagy egy szalaggal hangsúlyozták. Kényelmes hurkolt anyagok tűntek fel, kedvelték a hosszú jumpert, illetve pulóvert is. 1924-ben a szoknya már csak térdig ért, 1927-ben pedig már térd fölé. A felsőrészek egyenes szabású- ak voltak, így a melleket és a derekat továbbra sem emelték ki. Divatideálnak számított a garconne, a fiús nő. A társasági ruhák szabása a hétköznapi ruhákéval megegyezett, noha nagyobb dekoltázsuk volt, és olyan nőies részletek díszítették, mint a harangalakú vagy plisszírozott szoknyarészek, gyöngy-, flitter- és rojtdíszítések (Charleston-ruha). Az évtized végére a ruházat ismét követni kezdte a test vonalát, és a szoknyák a lábikráig hosszabbodtak. Felkapott volt a harántirányú szabás, redőzet, fodrok, asszimctrikus és cakkos szegélyek. A kosztümzakókhoz és hétköznapi kabáthoz szívesen választották a férfiruhák szabását. Az elegáns formák között a sálgalléros, egymásra boruló kabát dominált. A szőrmekabát és szőrmebetétek is divatossá váltak, az ensemble-hoz (együttes ruha és kabát) hasonlóan. Férfidivat A férfiak hétköznapi viselete praktikus; komoly vagy sportos. A visszafogott színű anyagok sokféle mintával jelentek meg, mint például kockás, csíkos, aprómintás. Eleinte a zakó eleje merevített volt, magas derékkal, egysoros gombolással és emelkedő hajtókával készült. A nadrág lefelé szűkült. 1925 körül a zakók szabása valamivel karcsúbb lett, és már nem voltak annyira merevek sem. A nadrágszárak mindenütt egyforma bővek. 1929 körül széles válltömés került az enyhén karcsúsított és a csípőn megülő zakókba. Megjelentek a bő, egyenes szabású, alul visszahajtott nadrágok is. A golfnadrágot és sportzakót most már nem csak sportolási alkalmakkor hordták. A mellényt, amely a tökéletes öltözet elengedhetetlen része volt, napközben pulóver helyettesítette. Sportos kabátként megjelent a trench-coat (bő szabású, vízhatlan felöltő). A paletot-1 az elegáns öltözékekhez viselték. A társasági öltözet formális maradt. Alkalomtól függőén cutawayt (elöl lekerített lovaglókabát), szmokingot, vagy frakkot választottak. Kis hivatalos öltönyként jelent meg a napközben viselt stresemann, a sötét zakó és csíkos nadrág kombinációja. Kellékek A hölgyek egyenesre fésült vagy hullámos rövid hajukon, a bubifrizurán, mélyen a homlokba húzva, harangszerű, „csoborkalapot” viseltek. Társasági alkalmakon szívesen viseltek tolldíszes turbánt. Az urak rövid, egyenes, pomádézott hajukat elválasztották. Alkalomtól függően puha, horpadt tetejű nemezkalapot, elegáns és kemény homburgot (elegáns csíkos kalap) vagy sportos sapkákat viseltek. A női cipők elég hegyesek voltak, úgy a magas sarkú, elegáns pumpsok és csatos cipők, mint a lapos, sportos félcipők is. A rövid szoknyák divatja a láb és a harisnya jelentőségét is növelte. A testszínű selyem- és műselyem harisnyákat gyakran díszítették. A férfiak divatjában a bokáig érő cúgos cipők mellett fokozatosan megjelent a félcipő is, amelyet télen kamáslival viseltek. Színfoltot jelentettek a kesztyűk, kézitáskák, sálak, esernyők és kalapok. Divatos kiegészítővé vált a mostanra színes és mintás nyakkendő is. A nők kedvelték a hosszú, többsoros gyöngyláncokat, karórákat és fülkarikákat. Az igazi ékszer mellett jelentőséget kaptak a divatékszerek is. A hosszú szipka sem hiányozhatott. A férfiak ékszere volt a karóra és a pecsétgyűrű. (T Az oldalt szerkesztette: Hatházi Andrea Mozdulj, de divatosan Fit-dress '97 Hatházi Andrea (Új Kelet) Életünk része a mozgás. Vagyis kellene, hogy az legyen. Manapság viszont már státusszimbólum, hogy valaki fitness, esetleg body building klubba jár. Természetesen bármilyen elnyúlt, kifakult pólóban vagy mackónadrágban is épp úgy feszülnek az izmok és tréningezik a test, s végrehajtható a legkorszerűbb edzésprogram is. Viszont ahhoz, hogy valójában az ember örömét is lelje a mozgásban, legyen az aerobik vagy testépítés, elsősorban önmagát kell látnia. A hosszú ujjú, bő felsőrész és a hozzá való nadrág megfoszt bennünket a rendszeres kontroll lehetőségétől, azaz edzés közben nem láthatjuk izmaink mozgását, „szenvedésünk” eredményét. A legszégyenlősebbeknek is előnyösebb az olyan viselet, amely ugyan nem hangsúlyozza túlzottan az itt- ott fellelhető apróbb hibákat, de nem is takarja el azokat. Az edzőruha tehát inkább fogjon össze bennünket, mint hagyjon szétesni. Az összefogottság érzése amúgy is sokkal inkább mozgásra serkent. Az üzletekben kapható aerobikruha egy- vagy kétrészes változata egyaránt megfelelő alap lehet erre a célra, amely aztán ízlés szerint kiegészíthető a karokat szabadon hagyó felsőrésszel. A férfiszemeknek biztosan azok a farizom-mutogató hölgyek tetszenének a legjobban, akik a test vonalait milliméterre követő, a fenékbe húzott aerobikbugyit minden alatta viselhető sort, rövidnadrág nélkül hordják, de én ezt mégsem ajánlom senkinek. A fitnessteremben viselt ruhának négy alapvető követelménynek kell megfelelni. Viselje jól a mosást, tartsa meg eredeti színét és formáját, valamint megfelelő nedvszívó képességgel rendelkezzen. S hogy milyen színt válasszunk? Tavaly például a sárga és a narancs számított „menőnek”, idén is maradtak a topon, de mellettük feltűnt a élénk kék, zöld, piros, valamint az örök fekete és fehér. A lila és a türkiz kiemelő színekként térnek vissza. A dinamikus stílus hangsúlyozására divatosak a szegélyezések, paszpólok kontrasztszínekben. Az üde minták változatosabbá és természetesen mozgalmasabbá teszik a tréningruhánkat. Dominálnak a matt, sima felületek, azonban a finoman strukturált, szemcsés anyagokat ezekkel keverik. A címkézések, emblémák szo- lidak. Nem árt, ha mindenki saját egyénisége szerint választ, a legfontosabb, hogy jól érezze benne magát. Ezek a ruhadarabok csak a tornatermekben használatosak, s csak a bennük elért eredmény kerül más „köntösben” az utcára. A férfiak fitnessdivatjában szinte törvény, hogy ruhaigényük fordított arányában áll izomtömegük nagyságával. Ki az birkózófazonú, ki a „rambúsan” megszabott pólóban találja legszebbnek magát. A cipőknél a legfontosabb szabály, hogy fogja a lábat, a bokát, ezentúl bármüyen edzőcipő megteszi. Ez akár a súlyemelésnél, akár az aerobiknál igen fontos szempont. A lábbelikre is vonatkozik az az elvárás, hogy könnyűek, rugalmasak, ugyanakkor vékony tal- púak legyenek. Az öltözködéshez tartozik, igaz, messze áll a sportos stílustól az edzőteremben viselt ékszer. Az ujjnyi vastag aranylánc, tripla soros karkötő, hölgyek esetében hosszú műköröm s a gondosan elkészített smink nem mindenképpen velejárója a ■ testedzésnek. Talán egyetértenek velem, hogy az így megjelenők nem feltétlenül a sport iránt érzett, leküzdhetetlen vágy miatt jelennek meg a fitnessteremben. Az „ilyen” felszerelés nem ebbe a közegbe való, lehetetlenné teszi az önfeledt mozgást, nem beszélve a felsorolt kiegészítőkben rejlő balesetveszélyről. A konditerem önmagában is veszélyes üzem, felesleges nagyobb kockázatot vállalni beakadó gyűrűkkel vagy láncokkal. SZEM-pillanatok alatt A szem a lélek tükre, mondják a bölcsek, ezért a hölgyek igen nagy figyelmet tulajdonítanak szemük hang- súlyozásának. A szempilla annál szebb, minél hosszabb,sűrűbb és sötétebb. Igen, a színén könnyen segíhetünk egy tartós szempillafestéssel, különleges spirállal még sűrűségén és hosszán is csalhatunk egy keveset. Ismét nosztalgiadivatját éli azonban a műszem- pilla, amelynek használata néhány tudnivalót feltételez. A kínálatból ma már választhatunk különféle sűrűségűt, elrendezésűt, hosszút, alsó és felső szemhéjunkra valót egyaránt. A műszempilla viselése megköveteli a tökéletes szemöldökformát, amit az átlagosnál kicsit hosszabbra húzzunk. Néhány jó tanács azoknak, akik a viselése mellett döntöttek:- Alapozás után egyenletesre és mattra púderezzük a szemhéjat, miután a szemöldököt kihúztuk.- A műszempilla jobban beleolvad az eredetibe, ha azt begöndörítjük.- Hogy ne legyen színeltérés a saját és a műszempillánk tövénél, vékonyan húzzuk ki szemünket.- Miután kiválasztottuk a szempilla formáját, kenjük be a tövénél ragasztóval. A kézfejünkre tett ragasztóval könnyebben boldogulunk.- A műszempilla felhelyezéséhez használjunk pálcikákat, amelyekkel pontosan és szorosan a saját szempillánk tövéhez nyomhatjuk az „áldíszeinket”.- Többször ellenőrizzük, hogy a két szempilla szimmetrikus legyen. A felhelyezést megkönnyíti, ha a külső széleknél kezdjük a rögzítést.- Óvatosan fessük ki szempilláink hegyétől a töve felé, így a hatás erőteljesebb.- A művelet végén húzzuk ki finoman a szemhéjunknál azt a vonalat, ahol a műszempillánk hozzáér a szemhéjunkhoz, valamint kontúrozzuk a szem vonalát. Férfiszemmel Fekete Tibor (Új Kelet) A divatdiktátorok jobb híján ismétlik önmagukat. A balga nők pedig zokszó nélkül elfogadják, amit a kreátorok előadnak. Ez még önmagában nem is lenne baj, hisz a feltűnés vágya és a környezetből való kiválás nem csak az ember jellemzője. Gondoljunk csak a madárvilágra. Ott általában a hímek díszesebbek, szebbek, figye- lemfelkeltőbbek. Az emberi faj fejlődése során mindez fordítva alakult. A matriarchális társadalom óta a hölgyeké a vezető szerep, és nem tudni, miért, de ők akarják jobban felhívni magukra a figyelmet. Mindez történhet diszkréten vagy a legközönségesebb módon. Külsejével az ember nem csak intellektusát fejezi ki, hanem jelzést is továbbít környezetének. Akkor van csak komolyabb baj, amikor ez a jelzés nincs összhangban a várt reakcióval. Konkrét példát említve: ha egy adminisztratív és bizalmi munkakörben dolgozó hölgy túl élénken sminkeli magát, ne adj isten, még ruházata is kihívó, akkor ne sértődjön meg, ha a főnök szeretőjének gondolják. Mostanában az ügynökök száma megszaporodott. Változó világunkban ez természetes. Az már kevésbé, amikor egy üzletkötőnő enyhén fogalmazva is festett hölgynek néz ki. Ha mindehhez még egy kihívó magatartás is társul, akkor nem csak saját magát járatja le, hanem azt a céget is, amelyiket képviseli. Ahány ház, annyi, szokás, és minden férfi ízlése különböző. Tudom, hogy szabadabbak lettek az erkölcsök, és ma már a hölgyek azt hordják felül, amit még nem is olyan régen alul viseltek. A férfiszemnek ez nem rossz, sőt... Mégis mindenki számára létezik egy bizonyos •' határ; amin túl már er- Akölcstel^nnek és talán gusztustalannak is tartja a dolgot. A lényeg az arányosságban van. Amikor egy nő már a munkahelyére is úgy megy be, hogy sminkelés helyett inkább restaurátori munkához hasonlít a napi pakolása, akkor ott már ízlésbeli bajok is vannak. Lehet, hogy néhány férfinek ez tetszik, de szerintem a többség azon túl, hogy megbámulja, legbelül megveti az ilyen nőket. Talán egyesek arra gondolnak, megér néhány nap ajtócsapkodást, de feleségül nem venné. Amelyik nőnek nincs önkritikája, az legalább kérje ki környezete véleményét. Nem a hasonszőrű, ízlésficamos nőkre gondolok, hanem esetleg egy jobb esztétikai érzékkel megáldott férfira.
