Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-23 / 196. szám

Vandál pusztítás Balogh Csaba Egész Kárpátalját megráz­ta, felháborította az a vandál pusztítás, mely a múlt hónap derekán történt Huszton, az ottani zsidótemetőben. Is­meretlen tettes vagy tettesek 59 síremléket rongáltak meg, tizenkettőt pedig telje­sen szétzúztak. A rombolás, a sírgyalázásnak ez a barbár módja a megye határain túl is felszította a kedélyeket. A husztiak - s elsősorban azok, akiket személyesen érintett a dolog - antiszemita meg­nyilvánulást láttak a vanda­lizmus mögött. Eleinte a rendőrség sem zárta ki ezt a lehetőséget, bár Kárpátaljára szerencsére nem jellemző a fajgyűlölet. A kárpátaljai megyei rendőrkapitányság sajtóköz­pontjának jóvoltából sikerült megtudni részleteket a nyo­mozásról, s azt is, hogy a bűncselekmény egyik gya­núsítottját már elfogták. Kárpátalján az utóbbi egy­két esztendő során nem ez volt az egyetlen temetői van­dalizmus. A csapi, a radván- ci sfrkertek feldúlóit a mai napig sem sikerült elfogni. Ennek a nagy közfelháboro­dást kiváltott bűncselek­ménynek a felderítésére nagy erőket vetett be a rend­őrség. A helyszínre kivonul­tak között ott voltak a járási belügyi osztály vezetői, be­kapcsolódott a nyomozásba a biztonsági szolgálat, de az ügy horderejét leginkább az jelzi, hogy a nyomozás köz­vetlen irányítását maga Jurij Kravcsenko belügyminiszter vette a kezébe. Valami soha nem látott erőbedobással dolgoztak a nyomozócsoportok. Való­sággal megszállták Husztot, a közeli településeket, s pró­báltak minél több informá­cióhoz jutni, rábukkanni a vandálok nyomára. A belü- gyisek szerencsére hathatós támogatást kaplak a bűncse­lekmény miatt felháboro­dott lakosságtól. így már a nyomozás első napjának estéjén használható nyo­mokra bukkantak. A közeli utcák lakói közül ugyanis többen láttak a temető kör­nyékén ólálkodni két isme­retlen férfit. Személyleírást azonban sajnálatosan senki sem tudott adni, csupán azt mondták el, hogy jól meg­termett alakok voltak. Másnap reggel újabb, hasz­nálhatónak tűnő adatokat sike­rült begyűjteni. A szemtanúk utáni kutatás során egy nem éppen patyolat múltú egyén elmondta, hogy őt megkérte valaki, menne vele a temetőbe, mert ott valami régebbi sérel­mét akarja megbosszulni. A felkért személy nem állt kötél­nek, s az illetőről is csak annyit tudott mondani, hogy Cap gúnynévre hallgat, s Iza köz­ségből származik. Percek alatt kiderült, hogy Cap nem ismeretlen figura bűnüldözői berkekben, sőt szerepel is a bűnügyi nyilván­tartásban. Az illető ugyanis ült már többrendbeli lopásért, pontosabban őrizetbe volt véve, de nem küldték börtön­be. A bírósági tárgyaláson az elmeszakértő ugyanis azt állí­totta, hogy a vádlott lelki be­teg, s gyógykezelésre van szüksége, ezért a beregszászi ideggondozóba került. Két évet töltött el az intézményben orvosi felügyelet alatt. Ez év májusában engedték haza. Igaz, úgy vették nyilvántartás­ba, mint közveszélyest. Kiadták a körözést ellene. Megtalálása azonban nem ment simán, mivel nem lévén bejelentett lakhelye, senki sem tudott tartózkodási helyéről. A csavargó gyanúsítottat végül sikerült elfogni. Kihallgatásá­ra nem mindennapi körülmé­nyek közt került sor. A rend­őrök a közhangulat hatására megengedték, hogy civilek is jelen legyenek. Az őrizetbe vett nem tagadta, hogy ő kö­vette el a bűncselekményt. Sőt volt egy társa is, aki szintén hajléktalan csavargó, Ruszlán- nak hívják, s talán Kijevből érkezett Kárpátaljára. Őt egyéb­ként még keresi a rendőrség. Arra a kérdésre, hogy miért kellett megrongálni a síremlé­keket, Cap elmondta, hogy bosszúból tette. Egy alkalom­mal ugyanis zsidó nemzetisé­gűek vádoltákmeg azzal, hogy tyúkot lopott tőlük. Elbeszélé­sét követően a helyszíni szem­le következett, mely során ugyancsak számos érintett előtt mutatta meg, miként döntötték le kettesben a sírköveket, tör- ték-zúzták össze azokat. Az ügy fejleménye, hogy a kihallgatást és a helyszíni szemlét követően az őrizet alatt álló Cap idegrohamot kapott, s ismét bekerült az elmegyógy­intézetbe, ahol elmeszakértői vizsgálatnak vetik alá. Honfoglalás kori temető Tiszacsomán A Beregszász melletti Tiszacsomán még a század ele­jén koponyacsontok kerültek elő egy pince ásásakor. Bartner Lajos régész már ekkor feltételezte, hogy hon­foglalás kori temető maradványaira bukkantak. Fel­tárására sajnos nem kerülhetett sor, mert a trianoni békediktátum következtében Beregszász környéke (a mai Kárpátaljával együtt) Csehszlovákiához került, majd a második világháború után a Szovjetunió ré­sze lett. Érthető, hogy ezek az államok nem voltak érdekeltek olyan ásatások folytatására, amelyek lele­tei cáfolják azt az elméletet, miszerint Kárpátalja ősi szláv föld. Dalmay Árpád A 70-es évek második felé­ben egy, Budapesten ösztöndí­jasként tanuló, Bobkov nevű kemarovói (szibériai) régész­hallgató felfigyelt a Magyar Nemzeti Múzeumban a már említett csornai leletre, s visz- szatérve a Szovjetunióba, Tiszacsomán ásatásokat vég­zett. Viszonylag gazdag lele­tekre bukkant, amelyeket ma­gával vitt Kemerovóba. Mivel ismételten bebizonyosodott, hogy magyar temetőről van szó, a feltárást nem folytatták, a sírokat betemették, sőt a te­rületet felparcellázták és házhe­lyeknek osztották ki. A magyar érdekvédelmi szervezetek köz­belépésére volt szükség, hogy leállítsák a már megindult épít­kezést, és védetté nyilvánítsák a területet. A temető szakszerű feltárá­sa tulajdonképpen 1993-ban kezdődött meg, amikor az ungvári egyetem történelem szakos diákjai láttak itt mun­kához Vjacseszlav Kotiho- rosko régész vezetésével. Mi­vel az egyetem e munkára szánt pénze hamar elfogyott, az ásatásokat dr. Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatója közben­járására a Lakitelek Alapít­vány támogatta. A következő esztendőkben folytatódott a munka, immár az Illyés Közalapítvány hatha­tós segítségével, dr. Fodor Ist­ván és dr. Balahuri Eduárd, az Ungvári Állami Egyetem tör­ténettudományi kara ókori és középkori tanszékének veze­tője szakmai felügyelete mel­lett. A leletanyag restaurálásá­ra a Magyar Nemzeti Múze­umban kerül sor. Az eddigi ásatások során összesen 64 sírt tártak fel. A leletek egyértelműen bizonyít­ják, hogy honfoglalás kori temetőről van szó. Alátámaszt­ja ezt a sírok jellegzetes kelet­nyugati tájoltsága és a temet­kezési mód is. A lovassírok ér­dekessége, hogy azokban csak a ló lábszárcsontjait és kopo­nyáját helyezték gazdája mel­lé, sőt egyes esetekben csupán a lószerszámokat. A temető korának megálla­pításánál döntő jelentőségű, hogy a sírokból nem kerültek elő pénzérmék. Ez azt bizo­nyítja, hogy mindenképpen Szent István uralkodása előtt temetkeztek itt, valószínűleg Géza fejedelem (970—997) idejében. A későbbi sírokban ugyanis gyakran helyeztek el pénzérméket, főleg Szent Ist­ván által veretett dénárokat. Kormeghatározó szerepe van az ásatások során előkerült két, úgynevezett szablyakardnak, amely közvetlenül a honfogla­lás után vált őseink harci esz­közévé. A sírok sekély mélysége (1- 1,2 m) és az agyagos talaj mi­att a leletek nagyon rossz álla­potban vannak. Ép csontvázat vagy koponyát eddig még nem találtak. Nem került elő gyer­meksír sem, aminek az lehet az oka, hogy a gyerekeket még kisebb mélységbe temették, s a sírok a talajművelés követ­keztében megsemmisültek. A tiszacsomai leletanyag bizonysága szerint köznépi temetőről van szó: a talált tár­gyak meglehetősen szeré­nyek. Az előkerült karperecek is mind huzalosak, amilyene­ket a köznép használt. A bronz fülbevalók is egyszerű­ek, néhányuk szőlőfürtös dí­szítésű. A nemrég Tiszacsomán tar­tott kerekasztal-beszélgetésen dr. Fodor István elmondta, hogy a Kárpát-medencében eddig mintegy ezer honfogla­lás kori temetőről tudnak. En­nek ellenére a tiszacsomainak óriási tudományos jelentősége van. Kárpátalján ez az első olyan honfoglalás kori temető, amelyet tudományos szaksze­rűséggel tárnak fel. A koráb­ban, főleg a múlt század végén előkerült kárpátaljai honfogla­lás kori leletek úgynevezett leletmentő ásatások során ke­rültek elő, főleg Lehoczky Ti­vadar ismert régész jóvoltából. A legismertebbek közé tarto­zik a beregszászi süvegcsúcs és a szolyvai tarsolylemez. Mindkettő a Magyar Nemzeti Múzeum féltett kincse. A tiszacsomai temető fel­tárása azért is fontos, mert egyértelműen cáfolja a szov­jet, majd egyes ukrán törté­nészeknek azt az állítását, hogy honfoglaló őseink nem vették nyomban birtokukba a mai Kárpátalja területét, csak átvonultak itt, s ez a Ki­jevi Nagyfejedelemség része volt. A leletek tanúsága sze­rint az itt eltemetett emberek letelepedett életmódot foly­tattak. Sajnos, a települést még nem sikerült megtalálni, pedig a kö­zelben lehetett. Dr. Fodor István feltéte­lezése szerint még legalább 100-150 sírt rejthet itt a föld. Sajnos a Magyar Köztársa­ság Művelődési és Közokta­tási Minisztériuma által nyúj­tott idei anyagi támogatás elfogyott, ezért a munkála­tokat abba kellett hagyni. Ukrajna nem igazán érde­kelt az ásatások folytatásá­ban, s az államkassza is sze­gényes a szomszéd ország­ban. Elsősorban Magyaror­szág feladata lenne a tisza­csomai temető teljes tudomá­nyos feltárása. De lesz-e erre elég pénz? Reméljük, hogy igen, mert össznemzeti ügyről van szó. Munka­nélküliség Balogh Cs. Napjaink emberét legin­kább a megélhetési lehető­ségek foglalkoztatják. A munkanélküliség helyzete, a munkaerőpiac hírei a leg­több embert személyesen is érinti. Lapunk hasábjain is igyekszünk folyamatos képet adni olvasóinknak az állapotok alakulásáról. A legfrissebb statisztikai adatok tükrében szemlélve dolgainkat, úgy tűnik, hogy a helyzet tovább romlott. Ä múlt esztendő hasonló idő­szakában a munkanélküli­ség 1,4 százalékos volt, s akkor Kárpátalja az eléggé kedvező negyedik helyen volt országos viszonylat­ban. Egy év alatt a kép na­gyot változott. A hivatalo­san nyilvántartott állástala­nok száma folyamatosan nőtt, s mára elérte a 2,49 százalékot. Ez a mutató manapság már csak a kilen­cedik helyre elengendő. Ukrajnában a legkedve­zőbb a munkaerőhelyzet Odesszában, illetve Odesz- sza megyében, ahol a mun­kanélküli ráta mindössze 0,39 százalék. Ehhez képest a mi megyénk helyzete kedvezőtlennek tűnik, pe­dig vannak nálunknál ag­gasztóbb helyzetűek is. Kí- jev megyében például 2,52, Kirovograd megyében 2,79, Ivanotrankivszk megyében pedig 4,1 százalékos a mun­kanélküliség. Még érdekesebb a kép, ha megyénk járásait hason­lítjuk össze az ország más megyéinek járásaival. Ve­gyük példaként a volóvi j á- rást, mely 6,04 százalékkal „büszkélkedhet”. Ennél rosszabb mutatókkal orszá­gos viszonylatban is csak kevesek rendelkeznek. Ilyen többek közt Lemberg me­gye javorivszki járása a maga 8,17 százalékával, vagy az Ivano-Frankivszk megyei Malicsi járás 10,21 százalékkal. S hogy hol milyenek az elhelyezkedési esélyek? Nos, e tekintetben az egész Ukrajnában csak Ivano- Frankivszk és Volin me­gyében rosszabb a helyzet. Előbbiben ugyanis egy sza­bad munkahelyre 131, utób­biban pedig 112 álláskereső esik. Kárpátalján 51 főre jut egy munkahely. Az állástalanok zöme Ukrajnában szakképzett­séggel, felsőfokú végzett­séggel rendelkezik. Alig tíz százalékot tesz ki azok ará­nya, akik semmilyen szak- képzettséggel nem rendel­keznek. Egyre nagyobb gond a pályakezdők számá­ra az első munkahely meg­találása. Erről a közelmúlt­ban Mikola Biloblockij munkaügyi miniszter szá­molt be a honatyák előtt. El­mondta, hogy az országban 162 ezer munkanélküli 28 éven aluli, ami mintegy egyharmada az össz-szám- nak. A főiskolák végzősei­nek szinte semmi esélyük rá, hogy választott szakmá­jukban elhelyezkedjenek. Huzalos bronz karperec Az egyik feltárt sír

Next

/
Oldalképek
Tartalom