Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-02 / 179. szám

Interjú 1997. augusztus 2., szombat Négy évtized a köz szolgálatában Hétvégi beszélgetés Ladányiné dr. Kállay Évával, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár megbízott igazgatójával Változó világunk felgyorsult életritmusában már sen­ki sem lepődik meg azon, ha valaki kényszerből vagy jól felfogott érdekből munkahelyet változtat. Ez az élet rendje - mondják. Annál meglepőbb, amikor valaki négy évtizedet egy munkahelyen tölt el. Még ettől is ritkább, ha valaki közalkalmazottként az ügyfelek szol­gálatában munkálkpdik negyven éven át. Ladányi Jánosné dr. Kállay Éva, az egészségbiztosítási pénz­tár megyei igazgatója éppen az idén jubilált, ebből az alkalomból beszélgettünk vele. Fekete Tibor (Új Kelet)- Az elmúlt évtizedek alatt többször is változott a társadalombiztosítás megnevezése. Milyen cé­geknél tevékenykedett?- Érettségi után, egészen kislányként kerültem ak­kor még a Szakszervezeti Társadalombiztosításhoz. Később Országos Társada­lombiztosításnak hívták, most pedig a két fő ág szét­válása után a Megyei Egész­ségbiztosítási Pénztár köz- alkalmazottja vagyok. Vé­gig ugyanannál a hivatal­nál dolgoztam, csak a neve változott időközben. I- A negyven évre visz- szatekintve mi jut eszé­be először?- Mindig nagyon sok volt a feladat, sok volt az el­végezendő munka. Mindig az emberek, a biztosítottak érdekében kellett végezni a munkákat, és valahogyan az indíttatásom is ennek megfelelő volt. Mindig úgy képzeltem el, hogy egy életen át az emberért fogok tevékenykedni, és úgy érzem, eddig sikerült megvalósítani elgondolá­somat munkatársaim segít­ségével.-A biztosítottak többsé­ge, ha nem is mindig öröm­mel, de tudomásul veszi, hogy fizetni kell. Van azon­ban egy kisebb réteg, akik nem értik és nem is akar­ják megérteni a társada­lombiztosítás szükségessé­gét. Ok nehezen tolerálják a hivatal „zaklatásait”. Tapasztalata szerint mi­lyen módon ütköznek ki ezek a konfliktusok?- A legkülönbözőbb mó­dokon lépnek fel, kérnek, követelnek, és nem is mind­ig megalapozottan. Attól függően, hogy milyen élet­helyzetben vannak, hogy milyen a személyes indít­tatásuk, milyen a természe­tük, aszerint dolgozzák fel az őket ért inzultusokat. Mindig azon voltam, hogy minden ügyfélnek meg kell oldani a problémáját, és úgy érzem, az esetek többségében ez sikerül is, természetesen a pénztár munkatársainak közremű­ködésével. Nincs kis ügy vagy kevésbé fontos eset. Mindenkinek a saját gond­ja a legfontosabb, és ha hosszabb vagy rövidebb idő alatt is, de a jogszabá­lyi kereteken belül igyek­szünk mindenkin segíteni. Azt nem állítom, hogy min­dig sikerül mind a két fél legnagyobb megelégedé­sére elintézni a dolgokat, de igyekszünk kompro­misszumos megoldásokra lelni. A hatályos jogszabá­lyok korlátozzák a lehetősé­geinket. A nyújtható szolgál­tatásokat, azok időtartamát, vagy éppen a kötelező befi­zetések mértékét törvények írják elő. Ezeken mi nem lép­hetünk túl, és ezt az ügyfe­leknek is meg kell érteniük.- Ez is úgy működik, hogy valamit valamiért. Én mint biztosított megfi­zetek egy szolgáltatást, amiért joggal várok el egy bizonyos szintű ellátást. — Pontosan így van. Ráadá­sul az utóbbi években jelen­tős változásokon ment át a társadalombiztosítás. Itt van példának a legfrissebb társa­dalombiztosítási törvénycso­mag, amelyik éppen a napok­ban jelent meg a Magyar Közlönyben. A módosítások lényege, hogy eddig egy tör­vény rendelkezett általában a társadalombiztosításról, most pedig több, különálló törvény lép a helyébe. Átlát­hatóbbá válik a szabályozás, de lehet, hogy nehezebb lesz kezelni, alkalmazni a törvé­nyeket. Ma még ezt megítél­ni nem tudjuk. Jövő év janu­ár elsején lép életbe a társa­dalombiztosítás ellátásairól, a magánnyugdíjra jogosul­takról, a szolgáltatások fede­zetéről és a járulékokról szó­ló jogszabály. A második ilyen jogszabály a társada­lombiztosítási nyugellátást, a harmadik a magánnyugdíj­pénztárak működését szabá­lyozza, a negyedik pedig az egészségbiztosításról szól. Megalkottak még egy rende­letet a szociális ellátásról is. Ez nem társadalombiztosítá­si jogszabály, de itt van sza­bályozva a családi pótlék és a gyes intézménye is. Ennek ügyintézése is a mi felada­tunk. Most féléves felkészü­lési időszak alatt tanuljuk meg az alkalmazás gyakorla­tát. Ugyanígy az ügyfelek­nek is hat hónapjuk van arra, hogy megismerjék, alkalmaz­zák, hasznosítsák az ismere­teket.- Az előrelátás nem kife­jezetten a magyarok tulaj­donsága. Általában az utol­só pillanatban kezdünk el kapkodni, és hiába van még hat hónap hátra, a többség majd január elseje után kezd el kapkodni.- Ugyanez a mi tapasztala­tunk is. Rendszerint mindig csak utólag jönnek hozzánk az ügyfelek, amikor valami­lyen kötelezettségüknek nem tettek eleget, vagy valami­lyen szolgáltatást nem kap­tak meg. Nekünk többek kö­zött az ügyfelek tájékoztatá­sa is kötelességünk. Termé­szetesen január elsejével nem zárul le ez a folyamat, és amikor már úgymond éles­be megy a dolog, amikor majd alkalmazni kell az új rendelkezéseket, akkor is bi­zalommal fordulhatnak hoz­zánk az emberek.- Aki ilyen hosszú ideig foglalkozik hasonló gon­dokkal, egy idő után óha­tatlanul sematikussá válik. Hogyan lehet ezt kivédeni?- Minden ember más, és mindegyik külön-külön egy történet. Lehet kategorizál­ni, lehet csoportosítani, ak­kor is egyedi esetek marad­nak. Sajnos mind gyakrabban kapunk komisz, vádaskodó, rágalmazó leveleket. Az ilyen emberek haragban vannak a világgal, és minden dühüket rajtunk akarják levezetni. A minden alapot nélkülöző rosszindulatú megjegyzések bizony nagyon rosszulesnek. Különösen akkor, ha mi igyek­szünk a törvényes kereteken belül a legjobb megoldást megtalálni, mégis minket sértegetnek. Szerencsére jóin­dulatú leveleket is kapunk, amelyekben az ügyfelek meg­köszönik a segítségünket. Erre nem számítunk, és csak kellemes meglepetésként ér bennünket. Egy köztisztvi­selőnek az a legnagyobb el­ismerés, ha az ügyfél megkö­szöni a teljesen természetes segítséget.- A törvényalkotók gyak­ran hozzák nehéz helyzetbe a törvények alkalmazóit az­zal, hogy túl rövid határidőt hagynak egy rendelet meg­ismerésére, vagy ki sem ké­rik a véleményüket. Egyál­talán megkérdezik önöket a rendeletalkotók?- Mi a jogszabályok vég­rehajtói vagyunk, és nem mérlegelhetjük, hogy meny­nyi időnk maradt a ráhango­lódásra. Ilyen szempontból egy kicsit a katonaságra ha­sonlít a szervezetünk. Akár­milyen rövid határidőt szab­nak a körülmények, akkor is végre kell hajtanunk. Egyál­talán nem ritka ebben a ház­ban, hogy munkaidő után is itt maradnak a dolgozók, sőt akár szombaton és vasárnap is dolgoznak a munkatársak, hogy utolérjék önmagukat. Pünkösd vasárnap és hétfőn a családipótlék-osztály teljes létszámban bent volt, hogy az állampolgárok már az új jövedelemigazolások alap­ján kaphassák meg járandó­ságukat. Visszatérve a véle­ményalkotásra. Külön me­gyénként nem kérik be a tör­vényalkotók a javaslatokat, hanem főhatóságunkon, az Országos Egészségbiztosítá­si Pénztáron keresztül juttat­juk el javaslatainkat a tör­vényelőkészítőknek. Van, amikor a gyakorlati élet is­merőinek ráhatására változ­nak meg törvények. — Az ön végzettsége jo­gász. Miért pont ezt a terü­letet választotta, holott ettől sokkal jövedelmezőbb, és talán nyugodtabb mun­kakörben is dolgozhatna?- Érettségi után kerültem ide, és munka közben végez­tem el a jogi egyetemet. A diploma megszerzése közben megismertem és megszeret­tem ezt a területet, ezért ma­radtam itt.- A fizetési morál, az ál­lampolgári fegyelem az utóbbi néhány évben fino­man fogalmazva is fella­zult. A nem fizetők helyett is a tisztességeseknek kell átvállalniuk a terhek egy részét. Mennyiben jelent ez napi konfliktust?- Ez jó kifejezés, napi konf­liktus, Valóban időnként még személyes összetűzése­ket is jelent igazgatóságunk­nak ez a terület. Az összeüt­közések általában nem abból adódnak, mert valaki ellehe­tetlenült és nem tud fizetni. Sokkal inkább amikor egy gazdálkodó szervezet képvi­selőjével kell a jogszabályi kereteken belül olyan komp­romisszumos megoldást ta­lálnunk, amivel mindkét fél megelégedve állhat fel a tár­gyalóasztaltól. Nem az a cé­lunk, hogy felszámolásba kergessünk cégeket, hogy ellehetetlenítsünk gazdálko­dó szervezeteket, pusztán azért, mert a járandóságait akarná mindenáron behajta­ni. Nekünk az a célunk, hogy megmaradjanak a járulék- fizetők, ne szűnjenek meg a munkahelyek, hiszen ezek­ből a befizetésekből fedezik az egész társadalombiztosí­tás költségeit.- Ugyanakkor az sem le­het megoldás, hogy a nem­fizetők helyett a tisztességes emberekre nagyobb teher háruljon. ■ ' ; -^így van. Nekünk az a fel­adatunk, hogy a járulékokat be kell szednünk. Mégsem le­het tönkre tenni a vállalko­zókat, vágy a gazdálkodó szervezeteket, mert akkor nem lesz aki járulékot fizes­sen. Nem lehet célunk a fel­számolás, mert abból csak minimális összegek jönnek be. Mi megpróbálunk a vég­sőkig elmenni a kompro­misszumkeresésben, de van­nak jogszabályok, amelyek­nek á keretein belül tehetjük mindezt. A tartozások és a kintlévőségek rendezésére is előírások vannak. Az nem működik, hogy az egyik megállapodás követi a mási­kat mindenféle teljesítés nél­kül. Vannak határok, amikor már nem mehet tovább az adóságok görgetése, és jön az árverezés és a felszámolás. Nincs attól borzalmasabb, amikor ide jön egy sokgyer­mekes család, akik több ok­ból sem tudták tartozásaikat rendezni, és a fejük felől el kell árverezni a házat. A kény­szervállalkozások korát éljük, és sajnos nagyon gyakran ta­lálkozunk olyan esettel, ami­kor rajta kívülálló okokból kerül csődhelyzetbe a vállal­kozó. A behajtásoknál igyek­szünk elkerülni, hogy az utolsó gépét is elvegyük tőle, mert akkor nem lesz mivel megtermelni az adósság ki­fizetéséhez szükséges össze­get. Nehéz megtalálni azt az arany középutat, ami a jog­szabályoknak is megfelel, és még a vállalkozót sem tesz- szük tönkre vele. Sajnos ez napi kérdés.- A tartozások behajtá­sa érdekében joga van-e a társadalombiztosításnak például jelzálogot tenni egy ingatlanra?- Igen, sőt élünk is ezzel a jogunkkal. Akár végrehajtá­si eljárás keretében, akár biz­tosítékként alkalmazhatjuk a jelzálog bejegyzésének mód­szerét.- A kormány a gazdaság élénküléséről beszél. Meny­nyire érzékelhető ez a fizeté­si morál alakulásában, a já­rulékfizetések összegében ?- Lehet, hogy a közgaz­dászok gazdaságélénkü­lésről beszélnek, de ez itt, az ország keleti végén a já­rulékfizetésben nem érzé­kelhető. Érdemes megnéz­ni a munkanélküliségi ráta alakulását. Itt húsz száza­lék körüli számot mutat már évek óta, ugyanakkor a fővárosban hat százalék, máshol még ettől is jobb a helyzet, mert csak két szá­zalékos a munkanélküliek aránya.- Minden törvény an­nyit ér, amennyit be tud­nak tartatni belőle, ez pe­dig ellenőrzés nélkül nem megy. Mennyire erősségé ez a tb-nek?- A járulékfizetések elle­nőrzése a Nyugdíjbiztosí­tási Igazgatóság hatásköré­be "tartózik. Á nii "klasszi­kus ellenőrzési osztályunk többek között a kifize­tőhelyeknél az ellátások jogszerűségét vizsgálja. Mi finanszírozzuk az egész­ségügyet, és nekünk.kell ellenőriznünk az ellátás színvonalát. Ezzel rendsze­resen élünk is.- Ha valóban így van, akkor a kötelességüknek tisztességgel és becsület­tel eleget tevőknek miért kell például a fogászati kezelésekért fizetni? _- Elintézhetném a vá­laszt egyszerűen azzal, hogy mert a parlament így döntött, de nem erről van szó. Kezdetben csak a biz­tosítottak kaptak ingyenes egészségbiztosítási ellá­tást, de ez sem volt teljes, hisz például a gyógyszere­kért mindig is térítési díjat kellett fizetni. 1975-től már állampolgári jogon mindenki megkapta az in­gyenes orvosi ellátást. Ezt még nem a tb finanszíroz­ta . A befizetésekből szár­mazó bevétel nem elég mindenre. Két lehetőség van: vagy növeljük a tb- terheket, vagy csökkent­jük a kiadásokat. A terhe­ket már nem lehetett to­vább fokozni, és innentől már azt kellett eldönteni, hogy az egészségügyi ellá­tások közül melyekért kér­nek térítési díjat. Az élet­mentő és a súlyosabb ellá­tások továbbra is ingyene­sek maradtak, míg a fogá­szati ellátás nem tartozik az életmentő esetek közé. Természetesen valahogyan rá kell venni az embereket a betegségek megelőzésé­re, és erre találták ki az évenkénti fogászati szű­rést. Aki ennek a kötele­zettségének eleget tesz, az némi díjmérséklésre is szá­míthat. Vannak a társada­lomnak olyan rétegei, akik továbbra is igénybe vehe­tik az ingyenes fogászati kezelést, mint például a gyerekek vagy a nyugdíja­sok. Nekik az alapellátáson túl több más szolgáltatás is ingyenes marad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom