Új Kelet, 1997. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-11 / 186. szám

1997. augusztus 11., hétfő Világkrónika Magyar. Távirati iroda Nehéztüzérség bevetésevei újabb össze­csapás történt szombat este a ládzsik fővárostól délre az el­nöki gárda és az egyik dél-tádzsikisztáni csoport fegyvere­sei között, miután délelőtt belügyi egységek és Jakub Szalimov korábbi belügyminiszter emberei órákon át tartó tűzpárbajt vívtak egymással. Gafor Mirzojev, az elnöki gár­da paracsnoka szerint a támadók Mahmud Hudojbergyijev fegyveresei voltak, gyakorlatilag ők ellenőrzik a dél- tádzsikisztáni Kurgán-Tübe körzetét. Az elnöki gárda köz­lése szerint az esti összecsapásban két kormánykatona életét vesztette. Az NTV orosz televízió jelentése szerint a délőtti összecsapásoknak öt halottja és negyven sebesülje volt. A Discovery amerikai űrrepülőgép legénysége eljuttatta a Földre a Hale-Bopp üstökösről ibo­lyántúli sugaras teleszkóppal készített első felvételeket. A megfigyelés időpontjában az üstökös annyira közel lát­szott a napkoronghoz, hogy a legénység a kísérlet elvég­zéséhez sajátos mérnöki megoldáshoz folyamodott. Az űrrepülőgép 15 méteres robotkarjával sikerült a telesz­kópot úgy elfordítani, hogy az-erős napsugárzás ne za­varja a munkát, és csak ezután készítették el a felvé­teleket. A Discovery legénysége emellett egy másik ro­botkarral is kísérleteket folytat. A japán fejlesztésű mű­szer jóval kisebb, de finomabb műveletek végrehajtására képes, és az Alpha nemzetközi űrállomáson kívánják majd alkalmazni. Feltehetően kézigránát okozta szombaton a szlovákiai Besztercebányán azt a robbanást, amelynek so­rán két férfi és két fiú meghalt, egy harmadik fiú pedig megsebesült. A Markiza magántelevízió arról számolt be, hogy a rendőrség egy kézigránát-kibiztosítót talált a hely­színen. Ebből arra következtetnek, hogy a gyerekek játsz­hattak a kézigránáttal, amely az egyikük kezében felrob­bant. A rendőrség az értesülést nem volt hajlandó kom­mentálni. Ausztriában is drágul az üzemanyag Ausztriában hatalmas felháborodást okozott, hogy pénteken, július vége óta már harmadszor emelték a nagy társaságok az üzemanyagárakat, amelyek így példátlan magasságban kötöttek ki. Több szervezet fontolgatja, hogy kartellalakítás miatt a gazdasági ver­senyhivatal elé citálja a nagyokat, ám az osztrák au­tóklub (ÖAMTC) nem lát esélyt a sikerre. MTI Több párt gazdasági ille­tékese mindenesetre cselek­vésre szólította a gazdasági minisztériumot, az pedig uta­sította a versenyhivatalt a kartellvád kivizsgálására, és hamarosan összeül egy „gaz­dasági csúcsértekezlet”. A karlellgyanú azért használ­ható, mert mindig valamelyik óriáscég kezdi az emelést, a többi pedig 24-36 órán be­lül követi. A mostani áremeléseket a dollár árfolyamának változá­sával, a kőolaj drágulásával és a nemzetközi - főleg az amerikai - kereslet növeke­désével indokolták. Ám az osztrák sajtó kommentátorai, és nyilván az olvasók is, kü­lönösen bosszantónak talál­ják, hogy a nagyvállalatok az olajárak emelkedését min­den esetben és haladéktala­nul áthárítják a fogyasztók­ra, míg az olajárak csökke­nésekor nem mindig sietnek így tenni. Például arra a fel­szólításra, hogy az időköz­ben csökkenésnek indult olajárak nyomán engedjék le valamelyest az ausztriai ára­kat, egyedül az osztrák pia­con második helyet elfogla­ló BP válaszolt, s csupán annyit, hogy néhány napig várni szándékozik, nem for­dul-e meg a trend. Szemrehányást tesznek azonban a kommentátorok a kormánynak is, bár eléggé visszafogottan. Ausztriában hatalmas adók terhelik az üzemanyagokat, ezért rész­ben a kormányon is múlik az áruk, de nem biztos, hogy az állam az áremelések gazdasá­gi hatásai miatt nem veszti-c cl a réven, amit beszed a vá­mon. Egyfelől a benzinár eme­lése nyilvánvalóan növeli az inflációt. A korábbi, júniusi 1,2 százalékos benzinár-emel­kedés elegendő ahhoz, hogy a fogyasztói árindexet 0,3 szá­zalékkal emelje, a mostani há­rom áremelkedés pedig egy­negyedével is megemelheti az inflációt, de ez nem min­den. A környező országokban mindenhol olcsóbb a benzin, sok osztrák nem röstell hát a határon túl tankolni, s ha már ott van, bevásárol némi élel­miszert, más egyebet is. Ez pedig az ÖAMTC számításai szerint idén mintegy tízmil- liárd schilling vásárlóerőt von ki Ausztriából. Az ÖAMTC arra is emlé­keztetett: nemrégiben Auszt­riában olyan szabályozást szándékoztak bevezetni, amely „üvegzsebek” jelszó­val átláthatóvá kívánta ten­ni az olajtársaságok tevé­kenységét és kalkulációit, ezt a tervet azonban végül elvetették azzal, hogy majd a versenyhelyzet rábírja a cégeket az árak mérséklésé­re. A legutóbbi napok pél­dája azt látszik jelezni, hogy ez a feltételezés nemigen vált be... „Etikailag korrekt vállalat”- „Megitta már egészséges reggeli narancsléjét? Remél­jük, jót tesz, noha a brazíliai ültetvényeken keservesen megdolgoztatott gyermekek egészsége az ára” - így fi­gyelmeztet a fejlődő országokban szokásos gyermek- munkára a Südwind (Déli szél) elnevezésű osztrák szer­vezet. Az akció nyomán a nagy gyümölcslégyártó cégek május óta ezrével kapják a levelezőlapokat, amelyeken a fogyasztók megírják: keserű útóíze van a gyermekmun­kával előállított leveknek. MTI ______ E g yártóknak még szerencsé­jük van: egyfelől azzal érvel­hetnek, hogy a brazil narancs­termelők szövetségével kötött szerződésükben a partner írás­ban vállalta a gyermekmunka kizárását, másfelől a Südwind bojkottot nem hirdetett, mert úgy ítéli meg, hogy azzal is csak a brazil gyerekek sorsát rontaná. Az utóbbi időben azonban egyre több környezetvédő és politikai csoport jött rá, hogy a nagy konszernek meggyőzé­séhez a legegyenesebb út nem a törvényhozáson, hanem a vá­sárlók pénztárcáján át vezet. A talán legismertebb ilyen akci­ót a Greenpeace nemzetközi környezetvédő mozgalom indí­totta a Shell olajcég Brent Spar nevű tengeri fúrótornyának el­süllyesztése ellen. A Greenpace akciója érzékeny vesztesége­ket okozott a S hellnek főleg a német piacon, és elérte célját: a tornyot kikötőbe vontatták, s a mai napig tanácskoznak további sorsáról. Időközben ugyanis furcsamód kiderült, hogy a leginkább környezet­kímélő eljárás talán mégis az elsüllyesztés lett volna. Minde­nesetre 1998-ban a nyilvános­ság bevonásával semmisítik majd meg a Brent Spart, vala­milyen, tudományos tanácsko­zások ajánlotta módon. Ám a Salzburger Nachrichten című lap kérdésére a Shell Austria illetékese elmondta: a cég ta­nult az esetből, és tudomásul vette, hogy nem egyedül van a világon, hanem nagyon is ak­tív, figyelő környezetben tény­kedik. Az is tény, hogy a nagy- vállalat üzleti szemléletét rög­zítő szabályok közé első ízben bekerült az „emberi jogok tisz­teletben tartásának”, valamint „a következményeket alapo­san mérlegelő gazdálkodás­nak” a fogalma. Az „etikailag korrekt válla­lat” újkeletű fogalmának a Levi Strauss amerikai farmergyár tesz eleget. Amikor 1992-ben utasította bangladesi termelőit, hogy ne foglalkoztassanak gyermekeket, azok azzal érvel­tek, hogy akkor a családoknak még kisebb lesz a jövedelmük. Erre a Levi Strauss figyelemre méltó alkut kötött a helyi termelőkkel: a cég tovább fi­zeti a már nem dolgoztatott gyerekek bérét, és hozzájárul az iskoláztatáshoz, az iskolai könyvek és egyenruhák beszer­zéséhez és a gyerekek ellátásá­hoz, végül pedig lehetőség sze­rint felkínálja a későbbi alkal­mazást. F Palotai István (Új Kelet) Azok számára, akiknek fontos a felhőtlen magyar-román kap­csolat, bizony nem érkeztek az utóbbi héten üdítő hírek Romá­niából... Az éppen csak hogy bimbózó jószomszédi, baráti vi­szony szempontjából roppant fontos lenne a bukaresti kormány helyzetének megszilárdulása, hi­szen parlamenti ellenzékük - je­lesül llescu és csapata - lépté­kekkel fontosabbnak tartja a ro­mán nacionalizmus politikai kurzusát, semmint a magyarok­kal kötendő barátságot... (Hogy Fumrról és bandájáról ne is be­széljünk...) Ciorbea miniszterelnök hatal­ma kezdetétől éles harcban áll ezekkel a dörzsölt vén rókákkal, és bizony úgy tűnik, hogy nem kap elegendő támogatást a nyu­gati államoktól, illetve azok szervezeteitől. A magyar kormány külügyi kabinetje, a franciák, az olaszok, de a magyarok érdekeit mindig szem előtt tartó németek is mindhiába győzködték Lon­dont és Washingtont, Románia csak nem kapott meghívást a NATO-ba. És bizony mindhiába minden szó, és minden ígéret, a kirekesztés ténye az Ilescu-féle kommunista vonal malmára haj­totta a vizet. „Lám. lám, aCiorbea- kabinet nem tudta bevezetni Ro­mániát az euro-atlanti integráci­óba...” - jelentik most ki önelé­gülten, és a „minél rosszabb, an­nál jobb” önző gyakorlatát kö­vetik. Pedig hát ami történt, az csakis nekik köszönhető, nekik, akiknek közel hét év állt rendel­kezésükre a normális állapotok megteremtésére. A látszat megio- vaglása azonban könnyebb fela­dat, főleg ha ez a politika a kép­zetlen munkástömegeket céloz­za meg, és uszítja a jelenlegi, ki­mondottan europid kormány el­len. A második, és a NÁTO „nem”-nél még veszélyesebb ve­szély, ami a román demokráciára leselkedik, az a gazdasági szer­kezetváltás kérdése. A Nemzetkö­zi Valutaalap közismerten kímé­letlen, önző és csökönyös, az or­szágok belpolitikai helyzetére fittyet hányó szervezet, és nagyon is félő, hogy ha Románia (csupa jóakaratból) meg akar felelni in­tencióiknak, hát önnön demok­ratikus létét sodorja veszélybe! Az első botrány már kitört. A modernizáció szellemében bezárt veszteséges gyárak 30 ezer mun­kanélkülit küldtek az utcára. Az világos, hogy ott sem finanszíroz­ható hosszú ideig a veszteség, azonban a változásoknak jelen­tősen mértéktartóbbnak kell len­niük, mint amilyenek nálunk vol­tak. (Ismervén például a Zsil-völ­gyi bányászok „forradalmi moz- gósíthatóságát.) Jó lesz tehát vi­gyázniuk a Világbank és a Valu­taalap elvárásainak maradéktalan és azonnali teljesítésétől, annál is inkább, mert ez a két szervezet még soha nem bizonyította, hogy képes lenne egy ország gazdasá­gi felvirágoztatására. Sőt! Mexi­kót a tönk szélére sodorták, és ha az Amerikai Egyesült Államok— félvén az összeomlás következ­ményeitől - nem segíti ki a baj­ból Mexikót, a teljes csőd be is következett volna... Romániának pedig nincs ilyen .Amerikája”... Ceausescu egyetlen pozitív fegy­verténye az volt, hogy visszafi­zette Románia államadósságát. (Hogy ezzel mit okozott hazá­jában, azt most ne firtassuk.) Tény, hogy Bukarest könnyebb lélekkel vehet fel kölcsönöket, hiszen nincsenek súlyos kültér­iiéi. Ismervén az ország mérhe­tetlen gazdagságát ásványi kin­csekben, az sem kétséges, hogy ezeket a kölcsönöket - ha más­hogy nem is. de - privatizáci­ókkal, tulajdonrészek átadásá­val könnyedén vissza tudja fi­zetni... És nem csak a Valuta­alapnak, hanem bárkinek, aki tisztességes... A Valutaalap pe­dig csak várjon szépen a maga sorára a jobbnál jobb ötleteivel. Mert ha nincs rend és béke, ak­kor semmi sincs! Olyan kölcsö­nökre van szüksége Romániá­nak, amelyek mögött terjeszked­ni akaró termelőtőke van, és nem egy, a pénzből pénzt „csi­náló” világ-pénzintézet, illetve egy pénzkölcsönzésre koncent­rált pénzalap! Magyarországon kevesen tudják, hogy például a Daewo Tico Romániában ké­szül. Ez a cég hatalmasat lendí­tett az országon, összevetve ez­reknek ad munkát, és még a pénzt sem „szivattyúzza” ki, hanem majdnem mindent visszaforgat és befektet. Ilye­nekre van szükségük Contan- tinescuéknak, nem pedig a Va­lutaalap vészhelyzeteket is előidéző „elvárásaira”! A fejlődés feltétele a nyuga­lom! Nem tudni, hogy Vladimír Meciar úr meddig óhajtja még játszani a szlovákok cár-atyuská- ját, de félő, hogy még meglehe­tősen sokáig. A legelképesztőbb az egészben az, hogy a „tót atya­fiak” szlovák leszármazottjai még mindig az ő személyét (és pártját) favorizálják, miközben észre sem veszik, hogy ez a tehet­ségtelen, falusi szintű pártütkár romlásba dönti az egész országot. A külvilág persze tehetetlenül áll az események fölött, hiszen a demokratikus választások ered­ménye szent és sérthetetlen. Amit Európa tehet, az legfeljebb figyel­meztetés, vagy azok sora, végül pedig a kirekesztés büntetése. De lám, ez sem segít! Ezl is képes ez az igenis veszélyes ember diktá- tori allűrjeivel a saját hasznára fordítani és a nacionalizmus vi­torlájába fogni, hangoztatván, hogy minden rossz, ami velük történik, az nekünk köszönhető... Az utóbbi hetek legpimaszabb „húzása” az volt részéről, hogy elutasította a magyar segítőkész jobbot, amit az árvízi károk csök­kentése érdekében felajánlottunk. Persze Európával szemben sem kevésbé arcátlan, amikor elutasítja a Phare-program konkrét anyagi felajánlását az immár ötvenkét éve romokban heverő Esztcr- gom-Párkány (Sturovo) híd újjá­építésére. Szinte hihetetlen, hogy ehhez még „ideológiát” is talál, természetesen a „magyar ve­széllyel” a középpontban. A Márai Valéria-híd újjáépítéséhez szükséges pénz felét (!) Európa már több mint egy éve „félretet­te”, a magyar államkassza pedig - ugyanígy — a negyedét. Me­dálnak is csak a negyedét kelle­ne mellétennie, és már épülhetne is a híd. De nem. O politizál, ahe­lyett, hogy építene. Mit számít neki, hogy ezzel Sturovo környé­kén ezreknek adhatna munkát. Rövidesen ismét asztalhoz ül Horn Gyula és Vladimír Meciar. Kíváncsian várjuk, mi lesz híd- ügyben az eredmény. Egy azon­ban biztos: ha Horn - a maga ha­talmas külügyi tapasztalatával és tekintélyével - nem tudja ráven­ni a munkálatok megkezdésére, akkor senki a világon... Eladó az őserdő MTI A brazil kormány azt ter­vezi, hogy árverésre bocsát­ja a trópusi őserdők egy ré­szét, remélve, hogy akkor majd jobban lehet ellen­őrizni az Amazonas-vidék fakitermelését - derül ki egy most nyilvánosságra hozott elnöki rendeletből. Eszerint egyelőre 1000 hektárnyi őserdőt adnának el, az északi Para szövetsé­gi államban. A koncesszi­ótól 270 ezer dollár bevé­telt várnak. A következő négy évben még további 4000 hektár dzsungel ke­rülne kalapács alá, de sok­szorosan nagyobb erdő­területek is szóba kerültek már. A kormány tulajdonkép­pen mind a 12,5 millió hek­tár köztulajdonban lévő őserdőt szeretné 30 évre bérbe adni úgynevezett környezetkímélő értékesí­tésre. A földgolyó “zöld tüdejét” jelentő őserdők szokatlan privatizációjá­nak a kormány szerint két célja van: egyrészt az Ama­zonas-vidék összes fakiter­melésének 80 százalékát kitevő illegális kivágást akarják így megfékezni, másrészt a 230-300 milli­árd dollárra becsülhető összértékű megújuló erő­forrást, a trópusi fát kíván­ják gazdaságilag jobban kihasználni. Már a katonai diktatúra idején, 1970 és 1985 között több mint 900 millió dollárt fordítottak az Amazonas-vidék legális gazdasági hasznosításának elősegítésére, ezzel azon­ban a pusztítás is gyorsan megkezdődött, és kereken 11,5 millió hektár őserdő semmisült meg. A Greenpeace nemzetkö­zi környezetvédő szervezet és a Természetvédelmi Vi­lágalap (WWF) visszafo­gottan reagált a kezdemé­nyezésre. Szerintük ugya­nis nem világos, hogy a kormány miért akar újabb területeket értékesíteni, amikor a fakitermelést már most sem képes megfele­lően ellenőrizne Talán azt várja, hogy a magántulaj­donosok majd jobban vé­dik az erdőt, mint a hivata­los intézmények? A terv­nek a gazdasági szempont­ok adnak értelmet csupán, de hogy ökológiailag meny­nyire ésszerű, azt csak a jövő fogja megmutatni... Diana szerelmes MTI A walesi hercegnő szerel­mes - harsogják már egy hete a nyári uborkaszezon miatt magvasabb téma nél­kül maradt londoni lapok. A brit trónörökös elvált fe­leségének új választottja a sokszoros milliomos Dodi Fayed, a világ egyik leg­nagyobb magánvagyoná­nak 41 éves örököse. Egy szemfüles fotósnak sikerült megörökítenie, amint csókolóztak a Fayed- család jachtján egy két hét­tel ezelőtti földközi-tenge­ri kiránduláson. A többi, ke­vésbé szenzációs fénykép is kiegyensúlyozott, vidám, egymás társaságát élvező párt ábrázol.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom