Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-08 / 157. szám

Háttér 1997. július 8., kedd Bennünk rejlik a segítség? A hétvégén Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban közel ötszáz felnőtt szerzett oklevelet az agykontrolltanfolyam elvégzéséről. A kurzust már több alkalommal szervezték meg városunkban, és úgy tűnik, egyre népszerűbb, egyre nagyobb siker­nek örvend. Magyarországon 1989-1990 óta ren­deznek agykontrolltanfoiyamot, és a kurzust végzők száma az év végére eléri az országban a 100 ezres számot. Dr. Dómján László, orvos-kandidátust, a módszer magyarországi képviselőjét kérdeztem a tanfolyam tudnivalóiról. Kovács Szabolcs (Új Kelet)- Mit ígér a tanfolyam, miért keresik egyre többen?- Köztudottan az emberi agy igen kis százalékát használjuk ki, ezért joggal foglalkoztatja az embere­ket, mi lehet ennek az oka, és hogyan lehetne növelni hatékonyságát. Az agy­kontrolltanfolyam elvégzé­se, módszerének elsajátítá­sa abban segít, hogy az em­ber az anyagi világban je­lentkező problémáit mentá­lisan is megtanulja kezelni, agyának mindkét féltekéjét összhangba tudja hozni. Az agykontroll-élmények és sikerek az átlagemberek számára igen távolinak és elérhetetlennek tűnnek, de akik a tanfolyamot elvégez­ték, meglepő sikerekről és csodának tűnő események­ről számoltak be. Nagyon sok súlyos betegségben szenvedő ember keresi fel ország- és világszerte a kur­zust, bízva abban, hogy betegségeiktől megszaba­dulnak, mások pedig új életvezetési stílust, határo­zottabb, magabiztosabb életformát kívánnak megva­lósítani, szakítva korábbi, megszokott életmódjukkal. Az agykontroll jelentősége abban rejlik, hogy az em­bereknek el kell hinniük; képesek változtatni élet­módjukon, és mindennap­jaikat saját akaratuknak megfelelően irányíthatják. Ez nem más, mint „pozitív gondolkodás”, amelyet a ma emberének igen nehéz elfogadni, de mi az, ami amellett szól, hogy negatí­van, pesszimista életvitellel éljünk?- Mire használhatjuk konkrétan az agykontrolltl- Mindenre, de ami min­denre jó, az az embereknek gyanús. Aki eddig sokszor álmatlanul forgolódott este, most el tudja magát altatni gyorsan, altató nélkül, ha eddig reggelente nehezen j ébredt föl, percre pontosan ■ fel tudja magát ébreszteni ébresztőóra nélkül, míg ha elálmosodik tanulás vagy vezetés közben, kávé nél­kül három perc alatt fel­élénkítheti magát. Javítani tudja a memóriát, a dönté­sek jobbak, megalapozot- tabbak lesznek, mert meg­tanulja bevonni a tudatalat­tit. A megérzőképesség erősíthető, a szokások erő­feszítés nélkül megváltoz­tathatók, le tud szokni a ci- garettázásról, a fájdalmakat percek alatt meg tudja szün­tetni. Még a legsúlyosabb betegségből, akár rákos megbetegedésből is meg le­het gyógyulni. Ilyen ese­tekben nem arról van szó, hogy orvosi segítség he­lyett, hanem az orvosi se­gítség mellett alkalmazzák a módszert. Az agykontroll nem csodaszer, hanem az emberi elme képességének kihasználása, amellyel na­gyobb mértékben segíthe­tünk magunkon és ember­társainkon. — A tanfolyam ára első hallásra egy kicsit soknak tűnik...- Világviszonylatban a hazai árak másként néznek ki. A tizedrészét sem érik el akár a Németországban, akár az USA-ban fizetendő tandíj áraknak. Az a tapasz­talat, hogy ami túl olcsó, vagy ingyen van, azt nem becsülik meg az emberek. Egyébként közel hét éve működik az Agykontroll Alapítvány, és azok, akik­nek túl magas a tanfolyam ára, kérhetik, hogy a tandíj megfizetését ebből a forrás­ból segítsék. Nyugdíjasok­nak és diákoknak további kedvezményt nyújtunk, és a felnőttek agykontroll-tan- folyamaival párhuzamosan jóval mérsékeltebb áron fo­lyamatosan indítunk gyere­kek részére is tanfolyamot. Nyíregyházán, a Váci Mi­hály Művelődési Központ­ban helyi kezdeményezés­re már megalakult az Agy- kontroll-klub, amely szíve­sen várja a tanfolyamot végzetteket és az érdek­lődő-kételkedőket. Végezetül álljon itt az agykontrolltanfolyam jel­mondata, szlogenje mely így szól: „Hogyan is érzem magam? Egyre jobban!” Kómából a washingtoni Kapitóliumba Tanár lett az egykori gitároslány Szombaton este a Sóstói Múzeumfaluban szerepelt a valamikori gitároslány, Dévai Nagy Kamilla, a ma­gyar énekes előadómű­vészet nagyasszonya. A múzeumfalu Templomi hangversenyek című so­rozatának keretében el­hangzott Magyarok fénye című műsorával ugyan­úgy kápráztatta el közön­ségét, mint pályája elején, amikor még érdekesség­nek számított, hogy egy hosszú hajú kislány maga szerezte dalok segítségé­vel viszi közelebb a hall­gatósághoz a népdalokat és a kortárs költők verseit. Műsor előtt a református templom meghitt csend­jében beszélgettünk a művésznővel életről, ha­lálról és a kiválasztottak szerencséjéről, akik egész életükben munka helyett kedves hobbijuknak hó­dolhatnak. Berki Antal (Új Kelet) _____- H osszú ideje szerepel már a pódiumon, a „nagy" Ma­gyarországnak nincs része, ahol ne énekelt volna...- Szerencsés műfajt válasz­tottam, mert nemcsak a tágabb értelemben vett magyar vidé­keken énekeltem, de gitárom­mal bebarangolhattam szinte az egész világot. Mindenütt énekelhettem, ahol az embe­rek szeretik a költészetet és a dalokat.-Mostanában mintha keve­sebbet lehetne hallani Önről.- Indítottam egy énekes-gi­táros előadóművész-képző kurzust, az köti le minden energiámat. A mi szakmánk­ban egyszerűen nincs meg­oldva az utánpótlás-nevelés kérdése. Szabad időm minden percét lefoglalja az iskola. Hetente negyvenöt órát taní­tok, a fellépésekre csak a szombat és vasárnap marad. Ugyanakkor a műsoraimat sem szabad túlságosan hanya­golnom, mert esetleg kijövök a gyakorlatból, bár ez a ve­szély több mint huszonöt éves pályafutás után nem hiszem, hogy nagyon fenyegetne. És tetszik, nem tetszik, vala­miből meg kell élnem. Az is­kola ugyanis nem sok jöve­delmet hoz a konyhára, sőt! Ezzel együtt meggyőződésem szerint működtetnünk kell az intézményt, mert tarthatatlan az az állapot, hogy az énekes előadó legjobb esetben is csak úgy „terem”. Növendé­keim szeretete, szorgalma és tehetsége megfelelően kárpó­tol az elmaradt pódiumi sike­rekért.- Rengeteget utazik. Csa­ládja hogyan tolerálja gya­kori távolléteit? — Ma már ez nem okoz olyan nagy gondot. Gyerekeim fel­nőttek, nincs olyan égető szükségük rám. Ha pedig ma­mahiányban szenvednek, ak­kor fogják magukat, és elkí­sérnek a legtávolabbi fellépé­seim színhelyére is, mint most. A kisebbik fiam és a barátnője jött velem, hogy ki tudja már hányadszor meg­nézzék a műsoromat. Amikor kicsik voltak, akkor sokkal nehezebb volt a helyzetem. Nem nagyon vállaltam vidé­ki műsoros estet, vagy ha még­is, akkor csak nagyon közeli helyre voltam hajlandó el­menni, hiszen a gyerekeknek enni kellett, mama kellett, és azt két-három vagy több na­pos távollétek alatt nem lehe­tett megoldani.- Mi ad erőt Önnek még ma is ehhez a vándorénekes élet­módhoz? — Sok olyan jelet kaptam életem folyamán, ami meg­erősített abban, hogy van ér­telme művészi létezésemnek. A legnagyobbat talán tavaly január 22-én, A Magyar Kul­túra Napján kaptam, és nem a közönségtől, hanem úgy is mondhatnám, túlvilági üze­net jött, hogy még nem sza­bad elhagynom a földi vilá­got, mert a sors szán nekem valami fontos feladatot. Sofőrünk elnézett egy éles kanyart, és 160 kilométeres sebességgel rohant bele a gépkocsival. Az autó megpör- dült, belezuhant egy hat mé­ter mély szakadékba, és még vagy 120 métert csúszott az árok fenekén. Tűzoltók szabadítottak ki bennünket a roncsok közül. Én súlyos agyzúzódást szen­vedtem, csak hosszú idő múl­va tértem magamhoz. Az uj­jam leszakadt, úgy kellett visszavarrni. Úgy nézett ki, hogy soha többet nem leszek képes sem gitározni, sem éne­kelni. Lábadozásom idején voltam olyan állapotban is, hogy feladom, de valami min­dig visszatartott egy esetleges jóvátehetetlen lépéstől. Még a kórházban ért a fel­kérés az Amerikai Egyesült Államokból, hogy augusz­tus 20-án a Kapitóliumban a honfoglalás 1100 éves ju­bileumának tiszteletére ren­dezett ünnepi megemléke­zésen adjam elő Magyarok fénye című műsoromat. A felkérés szinte sokkolt, hogy pont engem és pont Amerikában... Hogy egy ilyen, Magyarország számá­ra rendkívül fontos évfor­dulón én lehetek az, aki a millecentenáriumot ün­neplő amerikaiak előtt kép­viselhetem a magyar elő­adóművészeket. Ha van va­lami külső, azt ne mondjam túlvilági, isteni üzenet, ak­kor ez a felkérés felért egy ilyen üzenettel. Onnantól kezdve mindenáron meg akartam gyógyulni, csak az volt a célom, hogy a régi énemet visszanyerjem. Úgy akartam augusztus 20-án fellépni az amerikai közön­ség előtt, hogy súlyos sérü­lésem nyomait még az en­gem közvetlen közelről ismerők se vehessék észre az előadás ideje alatt. En­nél nagyobb ajándékot Is­tentől nem tudnék elkép­zelni a magam számára. Munkájára készül a nap minden órájában Mostanában ritkaságszámba megy, ha egy-egy mun­kahelyen elismeréseket osztanak a kiváló dolgozóknak. Még feltűnőbb az esemény, ha az örökös forráshiánnyal küszködő egészségügyi intézményben történik. Az el­múlt héten a nyíregyházi Jósa András Megyei Kórház­ban tizenhét dolgozó kapott elismerést a Semmelweis- nap alkalmából, közöttük volt dr. Kolozsy Zoltán uroló­gus szakorvos is. Kozma Ibolya (Új Kelet) Huszonhárom éve dolgozik orvosként, 1979-től a nyír­egyházi urológián. — Eredményes munkacso­portként tartották számon a város urológiai osztályát, ezért is jöttem ide sok-sok évvel ezelőtt - mondta az ün­nepség után dr. Kolozsy Zol­tán. — A hazai kórházak sajnos a poroszos elv alapján működ­nek, a fiatal szakorvosok ke­vés műtétet vállalhatnak, az idősebb, tapasztaltabb orvo­sok vezetik az osztályokat. Ennek az eljárásnak óriási ve­szélye van, hiszen a fiatal or­vosoknak nincs módjuk ta­pasztalatot, gyakorlatot sze­rezni. Szerencsére az uroló­giai osztály liberális szellem­ben működik, így sokkal eredményesebben tudunk dolgozni. Lehetőségem volt arra, hogy más országok munkáját is megismerjem. Ösztöndíjas voltam az Amerikai Egyesült Államokban. Az egyetemek­ről kikerülő ifjakhoz ott más­ként viszonyulnak, mint ná­lunk. Kezdettől fogva fele­lősséget vállalnak műtétei- kért, tetteikért. Az USA-ban ismertem meg a radikális mű­téti beavatkozásokat is, me­lyeket a daganatos betegek­nél végeznek. Lehetőséget kaptunk arra, hogy ezeket az operációkat osztályunk da­ganatos betegeinél is alkal­mazzuk, ha a sors úgy hoz­za. A nyíregyházi urológia a jól felszerelt osztályok közé tartozik, modern be­rendezéseink, eszközeink vannak. Kolozsy Zoltán a szaktu­dást becsüli a legtöbbre az orvosi munkában. Vélemé­nye szerint az orvos mun­kájára készül a nap minden órájában. Műtét előtt, sza­bad idejében, ha sportol vagy kikapcsolódik család­ja, barátai társaságában. A kiegyensúlyozott munká­hoz mindez szükséges, de sajnos nem mindig és nem mindenkinek adatik meg, hiszen a nem túl magas fize­tést pótolni kell. Az elisme­rések nem túl gyakran for­dulnak elő a mai munkahe­lyeken, különösen az egész­ségügyi intézményekben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom