Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-08 / 157. szám
Háttér 1997. július 8., kedd Bennünk rejlik a segítség? A hétvégén Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban közel ötszáz felnőtt szerzett oklevelet az agykontrolltanfolyam elvégzéséről. A kurzust már több alkalommal szervezték meg városunkban, és úgy tűnik, egyre népszerűbb, egyre nagyobb sikernek örvend. Magyarországon 1989-1990 óta rendeznek agykontrolltanfoiyamot, és a kurzust végzők száma az év végére eléri az országban a 100 ezres számot. Dr. Dómján László, orvos-kandidátust, a módszer magyarországi képviselőjét kérdeztem a tanfolyam tudnivalóiról. Kovács Szabolcs (Új Kelet)- Mit ígér a tanfolyam, miért keresik egyre többen?- Köztudottan az emberi agy igen kis százalékát használjuk ki, ezért joggal foglalkoztatja az embereket, mi lehet ennek az oka, és hogyan lehetne növelni hatékonyságát. Az agykontrolltanfolyam elvégzése, módszerének elsajátítása abban segít, hogy az ember az anyagi világban jelentkező problémáit mentálisan is megtanulja kezelni, agyának mindkét féltekéjét összhangba tudja hozni. Az agykontroll-élmények és sikerek az átlagemberek számára igen távolinak és elérhetetlennek tűnnek, de akik a tanfolyamot elvégezték, meglepő sikerekről és csodának tűnő eseményekről számoltak be. Nagyon sok súlyos betegségben szenvedő ember keresi fel ország- és világszerte a kurzust, bízva abban, hogy betegségeiktől megszabadulnak, mások pedig új életvezetési stílust, határozottabb, magabiztosabb életformát kívánnak megvalósítani, szakítva korábbi, megszokott életmódjukkal. Az agykontroll jelentősége abban rejlik, hogy az embereknek el kell hinniük; képesek változtatni életmódjukon, és mindennapjaikat saját akaratuknak megfelelően irányíthatják. Ez nem más, mint „pozitív gondolkodás”, amelyet a ma emberének igen nehéz elfogadni, de mi az, ami amellett szól, hogy negatívan, pesszimista életvitellel éljünk?- Mire használhatjuk konkrétan az agykontrolltl- Mindenre, de ami mindenre jó, az az embereknek gyanús. Aki eddig sokszor álmatlanul forgolódott este, most el tudja magát altatni gyorsan, altató nélkül, ha eddig reggelente nehezen j ébredt föl, percre pontosan ■ fel tudja magát ébreszteni ébresztőóra nélkül, míg ha elálmosodik tanulás vagy vezetés közben, kávé nélkül három perc alatt felélénkítheti magát. Javítani tudja a memóriát, a döntések jobbak, megalapozot- tabbak lesznek, mert megtanulja bevonni a tudatalattit. A megérzőképesség erősíthető, a szokások erőfeszítés nélkül megváltoztathatók, le tud szokni a ci- garettázásról, a fájdalmakat percek alatt meg tudja szüntetni. Még a legsúlyosabb betegségből, akár rákos megbetegedésből is meg lehet gyógyulni. Ilyen esetekben nem arról van szó, hogy orvosi segítség helyett, hanem az orvosi segítség mellett alkalmazzák a módszert. Az agykontroll nem csodaszer, hanem az emberi elme képességének kihasználása, amellyel nagyobb mértékben segíthetünk magunkon és embertársainkon. — A tanfolyam ára első hallásra egy kicsit soknak tűnik...- Világviszonylatban a hazai árak másként néznek ki. A tizedrészét sem érik el akár a Németországban, akár az USA-ban fizetendő tandíj áraknak. Az a tapasztalat, hogy ami túl olcsó, vagy ingyen van, azt nem becsülik meg az emberek. Egyébként közel hét éve működik az Agykontroll Alapítvány, és azok, akiknek túl magas a tanfolyam ára, kérhetik, hogy a tandíj megfizetését ebből a forrásból segítsék. Nyugdíjasoknak és diákoknak további kedvezményt nyújtunk, és a felnőttek agykontroll-tan- folyamaival párhuzamosan jóval mérsékeltebb áron folyamatosan indítunk gyerekek részére is tanfolyamot. Nyíregyházán, a Váci Mihály Művelődési Központban helyi kezdeményezésre már megalakult az Agy- kontroll-klub, amely szívesen várja a tanfolyamot végzetteket és az érdeklődő-kételkedőket. Végezetül álljon itt az agykontrolltanfolyam jelmondata, szlogenje mely így szól: „Hogyan is érzem magam? Egyre jobban!” Kómából a washingtoni Kapitóliumba Tanár lett az egykori gitároslány Szombaton este a Sóstói Múzeumfaluban szerepelt a valamikori gitároslány, Dévai Nagy Kamilla, a magyar énekes előadóművészet nagyasszonya. A múzeumfalu Templomi hangversenyek című sorozatának keretében elhangzott Magyarok fénye című műsorával ugyanúgy kápráztatta el közönségét, mint pályája elején, amikor még érdekességnek számított, hogy egy hosszú hajú kislány maga szerezte dalok segítségével viszi közelebb a hallgatósághoz a népdalokat és a kortárs költők verseit. Műsor előtt a református templom meghitt csendjében beszélgettünk a művésznővel életről, halálról és a kiválasztottak szerencséjéről, akik egész életükben munka helyett kedves hobbijuknak hódolhatnak. Berki Antal (Új Kelet) _____- H osszú ideje szerepel már a pódiumon, a „nagy" Magyarországnak nincs része, ahol ne énekelt volna...- Szerencsés műfajt választottam, mert nemcsak a tágabb értelemben vett magyar vidékeken énekeltem, de gitárommal bebarangolhattam szinte az egész világot. Mindenütt énekelhettem, ahol az emberek szeretik a költészetet és a dalokat.-Mostanában mintha kevesebbet lehetne hallani Önről.- Indítottam egy énekes-gitáros előadóművész-képző kurzust, az köti le minden energiámat. A mi szakmánkban egyszerűen nincs megoldva az utánpótlás-nevelés kérdése. Szabad időm minden percét lefoglalja az iskola. Hetente negyvenöt órát tanítok, a fellépésekre csak a szombat és vasárnap marad. Ugyanakkor a műsoraimat sem szabad túlságosan hanyagolnom, mert esetleg kijövök a gyakorlatból, bár ez a veszély több mint huszonöt éves pályafutás után nem hiszem, hogy nagyon fenyegetne. És tetszik, nem tetszik, valamiből meg kell élnem. Az iskola ugyanis nem sok jövedelmet hoz a konyhára, sőt! Ezzel együtt meggyőződésem szerint működtetnünk kell az intézményt, mert tarthatatlan az az állapot, hogy az énekes előadó legjobb esetben is csak úgy „terem”. Növendékeim szeretete, szorgalma és tehetsége megfelelően kárpótol az elmaradt pódiumi sikerekért.- Rengeteget utazik. Családja hogyan tolerálja gyakori távolléteit? — Ma már ez nem okoz olyan nagy gondot. Gyerekeim felnőttek, nincs olyan égető szükségük rám. Ha pedig mamahiányban szenvednek, akkor fogják magukat, és elkísérnek a legtávolabbi fellépéseim színhelyére is, mint most. A kisebbik fiam és a barátnője jött velem, hogy ki tudja már hányadszor megnézzék a műsoromat. Amikor kicsik voltak, akkor sokkal nehezebb volt a helyzetem. Nem nagyon vállaltam vidéki műsoros estet, vagy ha mégis, akkor csak nagyon közeli helyre voltam hajlandó elmenni, hiszen a gyerekeknek enni kellett, mama kellett, és azt két-három vagy több napos távollétek alatt nem lehetett megoldani.- Mi ad erőt Önnek még ma is ehhez a vándorénekes életmódhoz? — Sok olyan jelet kaptam életem folyamán, ami megerősített abban, hogy van értelme művészi létezésemnek. A legnagyobbat talán tavaly január 22-én, A Magyar Kultúra Napján kaptam, és nem a közönségtől, hanem úgy is mondhatnám, túlvilági üzenet jött, hogy még nem szabad elhagynom a földi világot, mert a sors szán nekem valami fontos feladatot. Sofőrünk elnézett egy éles kanyart, és 160 kilométeres sebességgel rohant bele a gépkocsival. Az autó megpör- dült, belezuhant egy hat méter mély szakadékba, és még vagy 120 métert csúszott az árok fenekén. Tűzoltók szabadítottak ki bennünket a roncsok közül. Én súlyos agyzúzódást szenvedtem, csak hosszú idő múlva tértem magamhoz. Az ujjam leszakadt, úgy kellett visszavarrni. Úgy nézett ki, hogy soha többet nem leszek képes sem gitározni, sem énekelni. Lábadozásom idején voltam olyan állapotban is, hogy feladom, de valami mindig visszatartott egy esetleges jóvátehetetlen lépéstől. Még a kórházban ért a felkérés az Amerikai Egyesült Államokból, hogy augusztus 20-án a Kapitóliumban a honfoglalás 1100 éves jubileumának tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésen adjam elő Magyarok fénye című műsoromat. A felkérés szinte sokkolt, hogy pont engem és pont Amerikában... Hogy egy ilyen, Magyarország számára rendkívül fontos évfordulón én lehetek az, aki a millecentenáriumot ünneplő amerikaiak előtt képviselhetem a magyar előadóművészeket. Ha van valami külső, azt ne mondjam túlvilági, isteni üzenet, akkor ez a felkérés felért egy ilyen üzenettel. Onnantól kezdve mindenáron meg akartam gyógyulni, csak az volt a célom, hogy a régi énemet visszanyerjem. Úgy akartam augusztus 20-án fellépni az amerikai közönség előtt, hogy súlyos sérülésem nyomait még az engem közvetlen közelről ismerők se vehessék észre az előadás ideje alatt. Ennél nagyobb ajándékot Istentől nem tudnék elképzelni a magam számára. Munkájára készül a nap minden órájában Mostanában ritkaságszámba megy, ha egy-egy munkahelyen elismeréseket osztanak a kiváló dolgozóknak. Még feltűnőbb az esemény, ha az örökös forráshiánnyal küszködő egészségügyi intézményben történik. Az elmúlt héten a nyíregyházi Jósa András Megyei Kórházban tizenhét dolgozó kapott elismerést a Semmelweis- nap alkalmából, közöttük volt dr. Kolozsy Zoltán urológus szakorvos is. Kozma Ibolya (Új Kelet) Huszonhárom éve dolgozik orvosként, 1979-től a nyíregyházi urológián. — Eredményes munkacsoportként tartották számon a város urológiai osztályát, ezért is jöttem ide sok-sok évvel ezelőtt - mondta az ünnepség után dr. Kolozsy Zoltán. — A hazai kórházak sajnos a poroszos elv alapján működnek, a fiatal szakorvosok kevés műtétet vállalhatnak, az idősebb, tapasztaltabb orvosok vezetik az osztályokat. Ennek az eljárásnak óriási veszélye van, hiszen a fiatal orvosoknak nincs módjuk tapasztalatot, gyakorlatot szerezni. Szerencsére az urológiai osztály liberális szellemben működik, így sokkal eredményesebben tudunk dolgozni. Lehetőségem volt arra, hogy más országok munkáját is megismerjem. Ösztöndíjas voltam az Amerikai Egyesült Államokban. Az egyetemekről kikerülő ifjakhoz ott másként viszonyulnak, mint nálunk. Kezdettől fogva felelősséget vállalnak műtétei- kért, tetteikért. Az USA-ban ismertem meg a radikális műtéti beavatkozásokat is, melyeket a daganatos betegeknél végeznek. Lehetőséget kaptunk arra, hogy ezeket az operációkat osztályunk daganatos betegeinél is alkalmazzuk, ha a sors úgy hozza. A nyíregyházi urológia a jól felszerelt osztályok közé tartozik, modern berendezéseink, eszközeink vannak. Kolozsy Zoltán a szaktudást becsüli a legtöbbre az orvosi munkában. Véleménye szerint az orvos munkájára készül a nap minden órájában. Műtét előtt, szabad idejében, ha sportol vagy kikapcsolódik családja, barátai társaságában. A kiegyensúlyozott munkához mindez szükséges, de sajnos nem mindig és nem mindenkinek adatik meg, hiszen a nem túl magas fizetést pótolni kell. Az elismerések nem túl gyakran fordulnak elő a mai munkahelyeken, különösen az egészségügyi intézményekben.
