Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-05 / 155. szám

Tízmilliós viták Pillanatok a megyegyűlésről Munkatársunktól Pénzügyek, ingatlanérté­kesítések, mezőgazdasági kárenyhítés, valamint a számtalan vitát kavaró kór­házügyek szerepeltek a me­gyei közgyűlés pénteki prog­ramjában. Hosszas egyeztető vitát váltott ki a Szatmár- Beregi Kórház főigazga­tójának, dr. Bakai Zoltánnak a jelentős hiányt ismertető beszámolója. Zilahi József­nek, a közgyűlés elnökének elemzése szerint a főigaz­gatónak két, egyenként 25 millió forintos, az intéz­ményfúziót, illetve az üze­meltetést segítő összeggel, valamint egy 15 milliós, az egyéb költségek fedezésére nyújtott megyei pénzkeret­tel kell elszámolnia záros határidőn belül úgy, hogy közben az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztárral el kell rendeznie a Népjóléti Minisztérium által a kórház­nak juttatott közel 50 milli­ós támogatás 30 millió forin­tos részét. A fennmaradó 20 milliós hiány közel 11 mil­lió forintos részét közgyű­lési tartalékokból finanszí­rozni lehet, viszont a meg­maradó 9 milliós pénzügyi lyuk betöméséhez várható­an a vásárosnaményi és a fehérgyarmati önkormány­zat segítségére lesz szük­ség. Az egészségügyi kérdések tárgyalását folytatva a kép­viselők megvitatták a Jósa András megyei kórház úgy­nevezett funkcionális priva­tizációs programját. A je­lentős költségmegtakarí­tással járó elképzelés több­ször módosított beadványa szerint vállalkozásba kell kiadni azokat az intézményi feladatokat - például a rönt­gent, a takarítást -, amelye­ket lehet. Röviden F A. (Új Kelet) _________ A Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Egyesülete értesíti a megyében élő mozgássérült gyerekeket, hogy a nyári tá­bort július 21-étől 25-éig szervezi. Jelentkezni 6-18 éves korig lehet a 42/410- 522 telefonon július 10-éig. Helye a Start Rehabilitációs Vállalat Ököritófülpösi kem­pingje. A gyerekeket több ágyas szobákban és sátrak­ban helyezik el. A részvételi díj: 1000 forint, kísérőknek 2000 ezer forint (kísérő csak súlyosan sérült gyerekkel mehet). * * * A Tiszatér Társulás PHA- RE-programjának zárása­ként megjelent a Tiszatér úti­könyv. Az idegenforgalmi kiadvány a társuláshoz tar­tozó települések történelmi látnivalóit, műemlékeit, he­lyi nevezetességeit és a ró­luk szóló fontos információ­kat foglalja össze 170 olda­lon, és illusztrálja mintegy 140 darab színes fotóval. * * * Osztrák szakszervezeti delegáció látogat hétfőn megyénkbe. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) az MSZOSZ Sza­bolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Képviseletének lesz a vendége. A köldöttség ve­zetője Kari Drochter, az ÖGB alelnöke lesz, akit töb­bek között elkísér Walter Sauer, az ÖGB Nemzetközi Intézetének vezetője is. A delegációhoz csatlakozik Rabi Ferenc, az MSZOSZ al­elnöke, Györgyi Kálmán, az MSZOSZ Nemzetközi Osz­tályának vezetője és Kis- györgy Sándor, az ÉTOSZ igazgatóhelyettese is. Dél­után 15 órától megbeszélést folytatnak megyénk szak- szervezeti vezetőivel és tisztségviselőivel. Többek között szó lesz a május 20- 22. között megrendezett és az ÖGB által támogatott képzés tapasztalatairól és az együttműködés folytatá­sáról, valamint az aktuális feladatokról. A tanácskozá­son jelen lesznek még a ko­rábbi oktatásban résztvevő MSZOSZ, SZÉF és Auto­nóm Liga szakszervezetek képviselői is. ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■ ■ | 1 SZABOLCS Szolgáltatásaink: aa ■ Személyszállítás, autómentés, 1 1 teherfuvarozás, díjtalan kiállás, NYÍREGYHÁZA előrendelés, ecjyséQes tarifa. éjjel-nappal P 313-313; S M K R a S 1 H El « « « S S Ä * .* « .*> 9 * ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a | J 1997. július 5., szombat Megőrült a meggypiac Fekete Tibor (Új Kelet)_ Soha nem látott magassá­gokba ível a meggy ára. Az elmúlt évi 140 forintos csúcsárhoz képest már 160- 180 forint közötti kilón­kénti árat ért el a meggy fel- vásárlási ára, sőt Nyíregy­házán, a Debreceni úton csütörtök estére már 190 fo­rintot is fizettek a legjobb minőségű termésért. Úgy tűnik, csak idő kérdése, mi­kor éri' el a misztikusnak tekinthető 200 forintos árat. A felvásárlók szinte egy­mást hajszolják bele a mind magasabb árakba, és kő­kemény kiszorítósdit ját­szanak, pedig ennek nem lesz jó vége. A legnagyobb felvevőpiac, a németek 1,9- 2 márkát fizetnek kilójáért, ami napi áron átszámolva 214 forint körül van. Je­lentős a szállítási költség, a lehűtés és a raktározás is. A felvásárlók és a feldolgo­zók közül többen is inkább lemondanak a nyereségről a piacszerzés érdekében. A nyíregyházi konzerv­gyár is megpróbál lépést tar­tani az árakkal, de egyre ne­hezebb, hisz a végtermék ára nagyban behatárolja az átvételi árakat. Pénteken 180 forintért vették a megy- gyet, de nem tudni, ha to­vább emelkedik az ár, ak­kor hajlandóak és tudnak-e többet fizetni. Mindeneset­re a hétvégére kiderül, ár­harcról, vagy pizícióharcról van szó? Csütörtök este szétnéz­tünk néhány megyeszékhe­lyi átvevőhelyen, és tapasz­talatunk szerint már na­gyon aprónak vagy pené­szesének kellett annak a ter­mésnek lenni, amit másod- osztályban vettek ál. A szüretelők közül sokan nem tájékozódtak előre, és töb­ben nem igényeltek előre megfelelő rekeszt. Egy idős néni egy tejesládában, úgy 25-30 centiméter vastagon rakva hozta el a termést és csodálkozott, hogy az ösz- szetört, levet eresztő megy- gyét csak 80 forintért vet­ték át. A felvásárlók általában délután négy-öt óra körül nyitnak ki, de vannak egész nap nyitva tartó átvevők is. Most sem tesznek különb­séget a szárral és a szár nél­kül szedett meggy között. Szintén általánosnak mond­ható, hogy éretlenül is le­szedik a termést, míg jó ára van. Ennek eredménye, hogy gyakran kiszakad a kocsány és sérülnek a sze­mek. Az átvevő mégsem emel kifogást, hisz akkor elpártolnak tőle az ügyfe­lek. Még nem tudni, hova ve­zet ez a meggyőrület, de félő, hogy szétpukkad, mint a túlságosan felfújtatott léggömb. Ha a német vagy holland vevők már nem haj­landók megfizetni a részük­re túl magas árat, akkor má­sik piac után néznek, és ak­kor már a százforintos ár is jó lesz, csak vegye át vala­ki. Egy gerinces történet Az igazgató úr nem követel­te, nagyon finoman, viszsza- fogottan kérte, hogy ne írjam meg a történetet, a szülő és gyer­meke panaszát. „Az iskola a gyerek javát akarta, az anyu­ka másképp gondolta, lelke raj­ta. Nincs miről beszélni az ügy­ben.” Véleményét tiszteletben tartva, azért csak következzék a történet! Tapolcai Zoltán _____ A kislány, nevezzük talán Boginak, nagyon komoly ge_- rincbetegségben szenvedett. Gyönyörűen ívelő tizenéves tes­te -összeroskadni készült, büsz­ke tartása egy nyontej^k görbü­letébe zuhant volna, ha egyálta­lán életben marad. Rettegve várt arra a műtétre, amelyben bordáit egyszerűen levágják a gerincé­ről, és a csigolyákat helyreiga­zítva, platina, lemezkékkel me­revítik egész csontvázát. Tizen­hat éves, életvidám, lánglekű ti­nédzser, szerelmes középiskolás. -Ám a betegség szertefoszlana a vidámságot, megroppantotta ki­csiny lelkét, messzerepítette a szerelmet és az iskolából sokat hiányzott. Orvostól orvosig járt szüleivel, gyógyszeres terápia mellett készültek a műtétre, ame­lyet csak Pécsett vállaltak. Tanárai - és ez teljesen termé- szetes - azonnal lecsaptak rá, ha épp iskolában volt, hiszen jegye­ket csak így tudtak neki adni, csak így lehetett év végén lezár­ni. Az alkalomszerű feleletek, dolgozatok rendkívül rosszul sikerültek, s az átlagos képessé­gű Bogi katonás jegyeket kapott. Egy, kettő, egy, kettő. Már ha kapott! Most, a harmadik év második felében, a műtét előtt alig volt iskolában. Azokból a tárgyakból, amelyekhez elen­gedhetetlen az iskolai jelenlét (matematikai, fizika, kémia, bi­ológia...), legfeljebb egy ketteske díszelgett á naplóban, az otthon pótolhatókkal (német, francia, magyar nyelv és irodalom) nem volt gondja. Április 29-én aztán megműtöt­ték. Az orvosa nem hitegette. Van esély a túlélésre, de lehet, hogy béna marad, ám az is lehet: egyszer majd újra „délcegen” lépkedhet. Bogi e naptól kezd­ve nem ment iskolába, otthon pihent, és szüleivel együtt örült, hogy talán minden a legjobban sikerült. Majdnem minden. De mi le­gyen a bizonyítvánnyal? Bogi édesanyja az osztályfőnök és az igazgató jelenlétében átnézte a naplót. Á matematikát oktató tanár kivételével mindenki haj­landó lett volna lezárni akár egyetlen egy jegy alapján is a lányt. Megérthető a szituáció, egy dolgozatból származó egyesre nem lehet kettes adni a bizonyítványban. így pótvizs- gázni kellett volna matematiká­ból Boginak, és a bizonyítvá­nyában egy nagy egyessel gon­dolkodhatna most a továbbtanu­láson. A mama azonban úgy vél­te, hogy a gyógyulóban lévő lányka már jobb tanulmányi eredményre is képes lesz, így az lenne az érdeke, ha ezt az évet el­felejtenék. Bejelentette az igaz­gatónak, hogy szeretné másik is­kolába vinni gyermekét, ahol új­rakezdhetné a harmadik évet. így talán a továbbtanulásnál nem lesz hátrányban a harmadik évi, gyen­gébb jegyek miatt. Ehhez azon­ban az kell, hogy osztályozó vizs­gát tegyen kötelezővé az iskola, s mivel annak nem tud majd Bogi megfelelni, ismételtessék meg vele az évet. így - törvényes úton haladva - a bizonyítványba sem kerül egyes, azaz Bogi jól jár. Igen, Bogi már jól jár, lábado­zik, de szomorúan mutatja bizo­nyítványát, amelyben mégis ott díszeleg a matek egyes. S van még valami más is, a mulasztott órák száma: kettőszázhuszonhat. A történet bűvös száma. Ez ugyanis kevesebb, mint a törvény által előírt 250-es határ, amely fe­lett már osztályozó vizsga köte­lező minden tárgyból! Bogi a műtét és az évzárás között már 252 órát hiányzott, az orvosi igazolá­sok és papírok alapján bizonyít­hatóan még 136-ot. Legalább. És most következzék néhány szó a jóindulatról, a segítőkész­ségről. Ugyanis ennek a lányká­nak most erre van szüksége. Sze­retne visszakapott egészségével új életet kezdeni. Köszönet a ta­nároknak, hogy akár egy jegyre is lezárták volna, még ha sza­bálytalanul is. De amikor már lát­ható volt, hogy ez nem hoz ered­ményt a matek egyes miatt, miért nem keresett más megoldást az osztályfőnök és az igazgató? Mert más iskolába akarta vinni a gyermeket?! Miért nem fogadták el a szülő kérését, amely nem volt törvényellenes, hiszen igazolha­tó a rengeteg hiányzás? Vajon benne volt-e a sok mulasztott óra naplóban, vagy csak ezt a 226-ot írták be? Sajnos a valóságról min­den igyekezetem ellenére sem győződhettem meg, mert az in­tézmény vezetője nem látta ér­telmét a találkozásunknak, így mód sem volt arra, hogy az osz­tálykönyvbe beletekinthessek. Csak abban bízhatunk, hogy van az iskolának olyan felettes hatósága, amely egy vizsgálat alkalmával kiderítheti, rendesen vezették-e a naplót, vagy sem. Az osztálykönyvnek hiteles doku­mentumnak kell lennie! Ha pe­dig nem a naplónak megfelelően töltötték ki a bizonyítványt, ak­kor az okirathamisítás! Nekem személy szerint az is­kola hozzáállása meglepő, ami teljesen ellentmondásos a hirde­tett szellemiségével. Valóban a gyermek javát szolgálta volna a buktatás, a pótvizsga és az egyes a bizonyítványban? Tudva, hogy máshova készül Bogi, az a frá­nya egyes mindent eldöntött. Nincs olyan iskola, amelyik a bi­zonyítványa alapján átveszi! Egy mégis akadt, egy hasonló szelle­miséget hirdető középiskola, ahol Bogi új életet kezdhet. Nem mondom meg a régi isko­la nevét, ne szenvedjenek a rossz hírbe kerülés miatt azok a peda­gógusok, akik nem követtek el hibát az adott esetben, jól vezet­ték a naplót, nem töltötték ki idő előtt, a megegyezéssel ellentét­ben és rosszul a bizonyítványt. Szakmai körökben úgyis gyor­san terjednek a hírek, ott úgyis ítélkeznek, ki a vétkes, ki a vét­len. Két hetet vártam két kurta mondatra, két hétig kértem egy­folytában időpontot arra, hogy a másik oldalt is meghallgassam. Az igazgató szavai csengenek fülemben: „A gyermek javát akartuk! Nincs miről beszélni az ügyben!” Nincs? A gacsályi szociális ott­hon ú j foglalkoztató termét adta át pénteken Kovács Ibolya, a Népjóléti Minisz­térium osztályvezetője. Az épület elkészítéséhez a Népjóléti Minisztérium rendelkezésre álló forrása­iból négymillió forintot nyertek, a megyei önkor­mányzat kétmillió forinttal járult az építkezéshez. Je­lentős segítséget adtak a község lakói és az otthon dolgozói az intézményben a súlyosan sérültek élnek. Megyei krónika Illusztráció: Bozsó Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom