Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-31 / 177. szám
Megyei krónika 1997. július 31., csütörtök Tűz van, babám! (Folytatás az 1. oldalról) A szomszédos településekkel, Tis^adadával, Tisza- dobbal megállapodásunk van, Tiszaeszlárral talán hamarosan szerződést kötünk. Az önkéntes tűzoltóságot is el kell tartani, a költségeket fizetnünk kell. Szükségünk van a környező önkormányzatok támogatására, mert mi is pénzből élünk. Másrészt, ha kárról van szó, mi sem gondolkodunk. A tiszalöki polgármester éppen szabadságát tölti, ezért nem tudtuk elérni. Mészáros Lászlóné jegyző asszony mindössze egy hete dolgozik a hivatalban, ezért nem tudott pontos választ adni a kérdésre: mi lehet az oka, hogy nem támogatják a tisza- vasvári tűzoltóegyesületet, hiszen több katasztrófától mentették már meg a várost? Végül Balogh Gábor alpolgármester utánanézett az elmaradásnak, s elmondta, hogy az elmúlt évben száznyolcvanezer, az idén kétszázezer forintot különítettek el a költségvetésből az önkéntes ti- szavasvári egyesület javára. Azonban egyik összeget sem utalták át.- Valószínűleg még nem történt szerződéskötés a két város jegyzője között - mondta az alpolgármester. - A jegyző asszonnyal megbeszéltük, hogy mielőbb aláírjuk a megállapodást és átutaljuk az összeget. Vándorkupa lánglovagoknak Új Kelet-információ Hagyományteremtő céllal rendezték meg tegnap Mátészalkán a tűzoltó kispályás labdarúgókupát. A pályán a vendéglátókon kívül a nyírbátori, a kisvárdai, a záhonyi és két csapattal a nyíregyházi hivatásos önkormányzati tűzoltóság munkatársai kergették a labdát. A vörös kakas őrzői kemény, de sportszerű mérkőzéseken vettek részt. A kél csoport élén végzett záhonyi, illetve a nyíregyházi B csapat játszotta a döntőt, amelyet végül a megyeszékhely tűzoltói nyertek. Nyíregyházán lesz egy évig a mátészalkai tűzoltóság álta alapított labdarúgószoborral díszített vándorkupa. A torna résztvevői és nézői nagy érdeklődéssel várták és a hivatásos önkormányzati tűzoltóság parancsnokaiból, valamint a megyei tűzoltó-parancsnokság munkatársaiból verbuválódott csapatok összecsapását. Az izgalmas küzdelem és a hosszabbítás is dön- telennel végződött. A hetesrúgásokban a megyei parancsnokság csapata volt a jobb. „Azok a szép napok A Zrínyi Ilona Gimnázium fennállásának 80. évfordulója alkalmából pályázatot hirdet volt diákjai számára. A jelentkezőktől 5-10 oldalas pályamunkát várunk, amelyben elmúlt diákéveikre emlékeznek. (Például: Visszaemlékezés kedvenc tanáromra, Mit kaptam a Zrínyitől?, „Azok a szép napok...” stb.) Beküldési határidő: 1997. szeptember 8. A pályamunkákat a ZIG titkárságára kell eljuttatni. A pályázat jeligés, a legjobb munkákat megjelenteti az iskola jubileumi évkönyvében. A részletekről érdeklődni lehet Huszáráé Kádár Ibolya igazgatóhelyettesnél és az iskolatitkárságon. A jubileum kapcsán Jubileum iskolatörténeti kiállítást rendeznek. Szívésen várnak iskolával kápcsolatos tárgyakat (jelvény, fénykép, sapka, oklevél.) Ezek a tárgyak az iskolatitkárságon leadhatók. E Ügyeletek Te gnap délelőtt Nyíregyházán, a DOTE Egészség- ügyi Főiskolája előtt két személygépkocsi összeütközött, a metőszolgálat szakemberei két könnyű sérültet láttak el. Nem volt ilyen szerencséje egy kerékpárosnak, akit szerdán délután Nyírcsászári és Nyírbátor között egy tehergépkocsi ütött el: súlyos sérülésekkel szállították kórházba. A tűzoltók Pap község egyik házából 50 köbméter vizet szivattyúztak ki, Nyíregy- háza-Oroson egy őrkunyhó lángjait oltották el. Opályi mellett egy fél hektár lábonálló búza és egy fél hektár szalma égett. A vörös kakas őrzői gyors beavatkozásának köszönhetően a tűz nem terjedt tovább. Belvíz és a nadrágszíj Árvíz, belvíz, egymást követő ciklonok, esők viharok - mintha szabadságra ment volna a „természetfelelős” és nem lenne gazdája a területnek. Víz, víz és víz. Az éltető elem és az első számú közellenség. De vajon valóban így kell ennek lennie? Tényleg nincs megoldás - legalább a belvizekre? Végül is mi olyan bonyolult ebben? Elveszett volna a gazdák kapája? Lőrincz Károllyal, az Ecsedi-láp Társulás vezetőjével beszélgettünk erről a nagyon is aktuális témáról... Palotai István interjúja — Régen, a háború előtt még azt is tudták a földművesek, a táblák melyik sarkán kell néhány méteren kivágniuk a földet ahhoz, hogy ne álljon meg a víz a területen, és ne legyen belőle belvíz. Hová lett ez a tudás?- Azt hiszem, hogy nem a gazdák tehetnek erről, hanem a világ többszörös és gyökeres megváltozása. Amit mond, az valóban igaz — a II. világháború előtt a gazdák maguk is sokat tettek termőföldjeik vízvédelméért, azonban a tsz-rend- szer bizony elfeledtette velük ezt a tudást. Az összefüggő hatalmas táblák korában nem is volt igazán lényeges, ha egy pár hektáron megállt a víz, így aztán senki sem izgatta magát miatta. Minden ment a maga útján.- Ezt a „nagyvonalúságot” a mai gazdák viszont nem gyakorolhatják, hiszen sokak termőföldje szinte teljes egészében belvízveszélyes területen fekszik. Miért mégis a „sültga- lambvárás” ? — Ne ítélkezzünk hamar. A földtulajdonviszonyok roppant módon megváltoztak. A parasztok nagy része nadrág- szíjparcellákon gazdálkodik, arról nem is beszélve, hogy a tulajdonviszonyok is teljesen összekuszálódtak. Egy vízelvezető árkocska kialakítása is komoly nehézségbe ütközik akkor, ha mondjuk több olyan területen kell átvezetni, amelyeknek még a tulajdonosát sem ismerjük. Régebben ott húzódott a két birtokocska között a barázda. Ez határjelként is szolgált, de egyben a vízelvezetésre is kiválóan alkalmas volt. Ma már nincsenek barázdák a nadrágszíjparcellák között.- Mindenhol belvizek fenyegetik a termést. Mi a helyzet az Ecsedi-láp Társulat érdekeltségi területén?- A csapadék és az olvadékvíz sajnos itt is megtette a magáét. Mérken, Tiborszálláson és Nagyecseden az olvadékvizek okoztak kora tavasszal komoly bajokat, és így legkevesebb 2-300 hektár termőterület került átmenetileg víz alá. A károk elkerülhetők lettek volna, ha mindenki előrelátóbb, de az az igazság, hogy mindannyian „elszoktunk” az ilyen méretű belvízveszélyektől az elmúlt évek során. Az előkészítő munkák elmaradtak, és amikor mindenki észbe kapott, már késő volt. Mi a magunk részéről megtettük, amit tudtunk. A saját költségünkre legalább egyszer mcgkaszáltuk a belvíznek leginkább kitett csatornákat. Amikor már baj Volt, akkor a Vízügyi Igazgatóság is „sorompóba állt”, mindenki kapát ragadott, és kezdetét vette a tényleges védekezés.- Mikor támadott ismét a belvíz?- A második hullámot a tavasszal hirtelen lehullott csapadék okozta. Ez viszont már érintette szinte az egész láp területét, így a Keleti Főcsatorna és az Északi Csatorna vízgyűjtőjét is. Megint csak azt kell mondanom, hogy ekkor is megtettük, ami tőlünk tellett. Kaszáltunk, iszapoltunk, elhárítottuk a vízfolyási akadályokat. A legtöbbet Cscngerújfaluban, Tyúkodon, Porcsalmán, Nagyecseden, és természetesen Mátészalkán dolgoztunk. Sajnos nem minden gazda értette meg a feladat szükségszerűségét, és nem végezte el területén a minimális munkálatokat sem. Megoldhatatlan reklamáció csak a nyíparasznyai önkormányzat területéről érkezett, de az az igazság, hogy az ő panaszaik orvoslására nehéz milliókra volna szükség, jelesül egy 9 kilométer hosszú csatorna teljes megtisztítására.- Levonható mindebből az a következtetés, hogy a gazdák és az önkormányzatok fokozottabb odafigyelésével, valamint az önök szakértelmével jelentősen csökkenthetők (ennének a belvízkárok?- Igen. Ma is azon dolgozunk, hogy anyagi lehetőségeink határain bélül minél jobban felkészüljünk a káros vizek elvezetésére. Gyorsabban közlekednek a vonatok MTI Augusztus 20-án lesz 110 éve, hogy átadták a forgalomnak a Nyíregyháza és Mátészalka közötti vasútvonalat. Bár többször felújították, a Nyíregyháza és Nyírbátor közötti szakaszra az utóbbi húsz évben nem jutott pénz. A pálya annyira elhasználódott, hogy a 37 kilométeres szaka szón két helyen csak tíz kilométeres sebességgel közlekedM egállt a világ népesedésének növekedése - adta ki közleményében az Alfa Szövetségi Népesedési Világnap alkalmából. Nem vált be az a jóslat, ami évekkel ezelőtt a föld túlnépesedését hirdette, komoly veszélyt látva az emberiség jövőjét illetően. A földrészek között is az elmúlt évek statisztikai mutatói jelentős változásokat mutatnak, főleg az ázsiai országok népességét illetően, ahol a növekedés üteme jelentősen csökkent. Ezt jócskán befolyásolta a néhány éve bevezetett kínai szankciók hatása. Afrika és Dél- Amerika még népesedik, Ausztrália és Észak-Amerika stagnál, míg az európai lakosság lélekszámú csökken. Az öreg kontinensen a lakosság fogyatkozásában Magyarország a szomorúnak mondható vezető hetnek a vonatok, több mint 13 kilométeren pedig a sebesség nem haladhatja meg az óránkénti 30 kilométert. A számítások szerint 600 millió forint kellene ahhoz, hogy Nyíregyháza és Nyírbátor között legalább az egyszerű korszerűsítést elvégezzék, amely lehetővé tenné a korábbi, óránként 60 kilométeres sebesség visszaállítását. Erre egyelőre nincs pénz, de a MÁV vezérigazgatóságának döntése szerint a pályahelyek egyikén található. A magyarság, apadása egyre erősödik, és ha nem történik határozott intézkedés, néhány év múlva vészhelyzet alakulhat ki. Gyöngyösi László Jövőkép A kilencvenes évek elejétől napjainkig tartó rendszerváltoztatásnak nevezett társadalmi káosz szinte teljesen szétzilálta a szociálpolitikát, a családvédelmi rendszert és a létbiztonságot. Politikusaink jelentős többsége bort iszik, miközben vizet prédikál akkor, amikor nemzetünk jövőjéről esik szó. Jelen korunk „magyarjai” meggondolatlan intézkedések tömfenntartási szakszolgálatok elvégezhetik a legfontosabb munkálatokat, s így legalább 40 kilométeres sebességgel haladhatnak majd a vonatok. Szeptember 1-jével már új menetrend szerint, a két város között 43 perces menetidővel közlekedhetnek a szerelvények, a kísérletként beállítandó sínbuszok pedig a Mátészalkáig terjedő teljes vonal- szakaszt akár egy órán belül befuthatják. kelegével a rövid távú érdekek oltárán áldozzák fel a „népességszámot és a népesség minőségét”! A sokak által és sokféleképpen megítélt Bokros-csomag ma már érezteti hatását: feláldozta a kultúrát, a népesség egészségét, a családot és a családnevelés biztonságát. L ehet, hogy ezekkel az intézkedésekkel normalizálódott a magyar gazdaság helyzete, amiből a magyar polgárok semmit se éreznek, ám a jövő és a jövőkép szinte helyrehozhatatlan csorbát szenvedett. Amit nyertünk a réven, azt lehet, hogy elvesztettük a vámon. Ha folytatódik ez a tendencia, akkor pár év múlva a megroggyant nyugdíjasok, a jövőkép nélküli fiatalok és a gyermektelenek országa leszünk. Hogy lehet megvédeni? Fekete Tibor (Új Kelet) A ’89-90-es szovjet kivonulást követően hónapokig a hátrahagyott ingatlanok állapotától volt hangos a magyar sajtó. A politikai célzattól sem mentes magyar média naponta érzékeltette a tévénézőkkel, mennyire lerobbant állapotban szolgáltatták vissza a laktanyákat, és még a vízcsapokat, sőt a világítótesteket is leszerelték a távozó katonák. Minden csoda három napig tart, és egy idő után csillapodtak a kedélyek. Telt-múlt az idő, és a magyar honvédség átalakításának következményeként magyar laktanyák is sorra üresedtek meg. Volt. ahol még egy ideig őrizték az objektumot, másutt ebek harmincadjára jutottak a nem is kevés érteket képviselő vagyontárgyak. Néhol még ma sem tisztázott, kinek a kötelessége lett volna (lenne) őrizni, védeni az elhagyott épületeket. A dolog jogilag sem egyértelmű. Áz üresen maradt objektumok állami tulajdonban maradtak, és csak kezelői a honvédségi alakulatok. Az sem tisztázott, hogy miután kivonullak a katonák, továbbra is kezelői maradtak-e, vagy innentől már semmilyen kötelezettség nem terheli őket. A nyíregyházi volt Damjanich laktanya is hasonló helyzetben van. Eleinte gazdátlanul mindenki prédája volt az épület, de az utóbbi időben újra kiska - tonák őrzik. Csakhogy fegyveres szolgálatot nem engedélyeztek részükre, mondván, lopásért nem lehet senkit sem lelőni. A gumibot pedig nem elég elrettentő fegyver a csoportosan garázdálkodók és fosztogatók ellen. Naponta látom, amint az őrkatonák a laktanya bejáratánál a járdán sakkoznak vagy éppen múlatják az időt. Az ő álláspontjuk érthető, hisz kinek érné meg hülyére veretni magát néhány ablakkeretért vagy egy kémény lebontásáért. Ha újra visszaállítanák a fegyveres őrzés-védelmet, legalább arra a rövid időre, míg rendeződik az objektum tulajdonviszonya, a tolvajok kétszer is meggondolnák, ér- demes-e behatolniuk. Lehel, hogy pusztán a fegyveres védelem tudata is visszatartaná őket a bűnözéstől. Elfogadom azt az álláspontot, hogy egy betörésért még nem kell lelőni az embert, de akkor sem tudom elfogadni, hogy innentől mindent szabad. Nem attól lesz demokratikus egy rendszer, hogy szabadon hagyja garázdálkodni a bűnözőket, nehogy bántódásuk essen. Ez a laktanya is mindannyiunk tulajdona, nem kellene hagyni széthordani. A rosszmájú- ak szerint egyeseknek éppen az az érdeke, hogy minél rosszabb állapotba kerüljön az építmény, hisz annál kevesebbet keli majd éne fizetni, de ezt nehezen hiszem, men ez már nagy disznóság lenne. Inkább arról lehet szó, minél kuszább, minél rendezetlenebb a törvényi szabályozás, annál nagyobb az esélye annak, hogy a sok bába közt elvész a gyerek.
