Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-30 / 176. szám
Megyei krónika 1997. július 30., szerda Változik az összekötő Új Kelet-információ A Kárpátok Eurorégió magyarországi szakemberei tegnap nyíregyházi tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy a szervezet magyar összekötője a debreceni Albert László helyett László Brigitta, a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Önkormányzat munkatársa lesz. A megbeszélésen Borsod-Aba- új-Zemplén, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye képviselői vettek részt. Heves megye tagságát már korábban felfüggesztette, de székhelye, Eger megyei jogú város képviseltette magát. Az előzetes terveknek megfe- lőlen a testület elfogadta a június 28-án, Ungváron megtartott Kárpátok Eurorégió tanácsülésről készített beszámolót, valamint a szervezet pénzügyi helyzetről tett jelentést. A hollandiai szakmai út tapasztalatairól megállapították, hogy a határ menti régióknak alulról célszerű építkezniük, és első lépcsőben helyi szinten kell a stratégiai terveket kidolgozni. A stratégia a programban résztvevő országok közös dokumentuma, amelyben minden tag- szervezet megtalálhatja a maga szerepét. Oszlop zúzta halálra F. A. (Új Kelet) _________ Sú lyos tragédiával végződött tegnap hajnalban egy közúti baleset, ami Záhonyban a Kárpát és a József Attila utca kereszteződésében történt. Az eset is bizonyítja, hogy legtöbbször a vétkesek megússzák, és az ártatlanokat éri baj. Egy 26 éves nyírlugosi férfi ittasan vezette gépkocsiját, és egy enyhén jobbra ívelésű kanyarban elvesztette uralmát az autó felett, aminek következtében egy villanyoszlopnak ütközött. Szerencsétlenségükre a hatalmas becsapódástól a villanyoszlop eltört, és ráborult az autó utasterére. A baleset következtében a gépkocsi 23 éves záhonyi utasa a helyszínen életét vesztette, míg a gépkocsivezető könnyebb sérülést szenvedett. A nem siránkozókról Bürget Lajos _________ Né ha valóban idegesítő, hogy nálunk mindenki siránkozik. Köztük az önkormányzatok is. Kétségtelen, dolguk nem könnyű, a gazdálkodás igazi bravúr. így aztán igazi felüdülés, ha az ember a legkülönbözőbb helyekről, a legkülönbözőbb méretű településekről olyan híreket hall, melyekből hiányzik az önsajnálat, a duz- zogás, az elégedetlenség. Hamar kiderül, azokról van szó, akik nem szűkölködnek ötletekben, akik akarnak, akik túljutottak azon, hogy mindent mástól, máshonnan várnak. Csak néhány kiragadott példa. Sényőn büszkén vallják: ez egy összkomfortos falu, és el is mondják: létesült szociális otthon, folyik az infrastruktúra kiépítése, és nem is akárhogyan. Napkoron a sikeres kertészkedéssel büszkélkedik a polgármester, közben szinte lelkesen említi, hogy van egy ipari parkjuk, hogy jó a hűtőház, hogy rövidesen gyümölcsle- veket is készítenek. Majd a koronát azzal teszi fel, hogy lelkesülten beszél arról, mit jelent a községnek a XIV. századi freskó a templomban. Kemecsén azt hangsúlyozzák: újra központi a szerepük egészségügyben, ellátásban. Hogy nincs egyetlen utca sem, mely ne lenne burkolt. Hogy harcban vannak a városi címért, hiszen ma a falu közművesítése 100 százalékos, hogy a telefon már mindennapi náluk. Nyírturán arra is volt erő, hogy Westel telefont vegyenek segélykérésre, a falu templomának díszkivilágítása van, évente rendezik a ralikrosszt. Az átmenő út serkentő hatására a vállalkozások igencsak elterjedtek. De a Nyíregyházához közeli Nyírpazonyban is zajlik az élet, a piaci lehetőségek hatnak rájuk, beruháznak és fejlesztenek, és közben állandóan csiszolják a kaba- lási szabadidőközpont lehetőségeit. Tudom, van, aki kapásból tud olyanokat mondani, akik nem ennyire fejlődők, nem ennyire ügyesek, ötletesek és lelkesek. Persze, de elképesztő hiba lenne csak a siránko- zóknak teret adni és nem figyelni arra: vannak, akik megtanulták a kitörési lehetőségeket használni. Elfogadom: az elmúlt évtizedek során senkinek nem volt módja arra, hogy megtanuljon vállalkozni. Évtizedekig a kapott, a kiprotekció- zott pénz volt a forrás, az egyén pedig nyugodtan ült a biztonságnak tűnő, igencsak drága langyfürdőben. Ma azoknak áll a világ, akik váltani tudnak. All ez községre, városra, emberre, gazdálkodó szervre. Éppen ezért sokkal több figyelmet érdemelnének azok, akik tudnak és mernek. Akik bizonyítják életképességüket. Sajnos, a jó bemutatása a sajtó számára sem vonzó. Nincs benne botrány, nincs korrupció, nincs személyeskedés, nincs balhé. Egy országos napilap tudósítója egy pozitív jellegű hírre mondta: - Ugyan, kérem, kinek kell ez? Kiröhögnek Pesten. Olyan kell, aminek szaga van! Szaga. Vagyis ami büdös. Jellemző. Az a bizonyos tényfeltárónak nevezett alvilági újságírás ezt veszi meg. Pedig ma példák kellenének. Jók. Hogy más tanuljon. Erőt merítsen. Hogy a kilátástalan- ság mesterségesen keltett hisztériája szűnjön. Ezért is kapott meg a községekből szerzett kellemes információk csokra. Közreadom, tudják meg mind többen: a picsogás mellett azért van öröm is az életünkben. Jó buli az egész! Fekete Tibor (Új Kelet) Pocsék idő fogadott bennünket Tiszabecsen a Tisza- túra hazai nyitónapján. Bokáig érő sár, zuhogó eső - vigasztalan idő. Míg a megnyitóbeszédet hallgatjuk, két csinos arcú lány mosolyogva, néha nevetgélve halkan beszélget. Furcsállottam a dolgot, hisz kinek maradt még kedve ilyenkor nevetgélni. Mint utólag kiderült, a lányoknak okuk volt az örömre, mert az idén érettségiztek Nyíregyházán, a Művészeti Szakközépiskolában, és amolyan érettségi-felvételi feszültségek levezetésének szánták ezt a túrát. Véget ért a megnyitó hivatalos része, és beszélgetésbe elegyedtem a lányokkal. Hamar elárulták, másik két társuk a büfésálor alatt húzta meg magát. Jobbnak láttuk mi is fedél alá vonulni. Mandula Éva Püspökladányból, Bagdány Fruzsina Biharnagybajomból, ÄTs.v Hajnalka Debrecenből és Hatházi Dóra Nyíregyházáról érkezett. Négy éve járnak egy osztályba, és a negyedik nyáron túráznak együtt a Tiszán. Már az első alkalommal megtetszett nekik a környék, a nem túl fárasztó evezgetés és természetesen a társaság. Mint egyikük hangsúlyozta, itt mindenki tegez mindenkit, és nem kell sokat magyarázkodni, ha segítséget kér az ember. A vizen könnyen lehet ismerkedni, barátokra lelni, és ez nem jelent semmiféle kötöttséget. Egy diákzsebnek nem kerül- e túl sokba egy ilyen túra ? - kérdeztem, de határozott nem volt a válasz. Fejenként 2500- 3000 forintot kérnek a kajakszállításért. Ételre-italra további 3000 forintot szánnak, ez ugyebár hatezer, de ebből legalább egy hétig jól érzik magukat. Még a legkedvezőbb árú kollégiumi diákszállás is éjszakánként 4-500 forint, és az nem a Tisza vize. Még mindig a legolcsóbb nyaralások közé tartozik a vízitúrázás. Végül is, hogy mi a varázsa ennek a vízikirándulásnak, kategorikusan egyikük sem fogalmazta meg, de a részválaszokat összerakva az derült ki, jó bulinak tartják az egészet. Talán azért ért meg harminc évet a Tisza-tűra, mert csak a legszükségesebb kötöttségeket tartalmazza. A minimális biztonsági előírásokon és a határvízi közlekedés megszorításain kívül mindenki azt csinál, amit akar. A korábbi évtizedek táborozási szokásaival ellentétben itt nem volt ébresztő, reggeli torna, kötelező zászlófelvonás. Egyetlen cél vezérpite a szervezőket: mindenki érezze jól magát, pihenjen és maradjon ideje a tájban gyönyörködni. Amíg a lányokkal társal- gunk, nekünk is feltűnik, menynyire felszabadultak, mennyire élvezik az életet, és ez a jó. Ebben a korban ez lenne a természetes életérzés, de túl sok megsavanyodott, magába forduló, életunt fiatalt látunk magunk körül. A középiskola elvégzése után négyen négy felé indulnak továbbtanulni, de már most elhatározták, hogy nyaranta itt, Tiszabecsen találkoznak, és legalább egy hetet közösen töltenek el. Nem tudni még, mi valósul meg a lányok elképzeléséből, de a szándék dicséretes és követésre méltó. •• Önkéntesek tűzoltása K. I. (Új Kelet)________ Kedden a hajnali órákban közlekedési baleset történt Záhony belterületén, egy személygépkocsi villany- oszlopnak ütközött. A autóban ülő egyik személy életét* vesztette, a másikat könnyebb sérülésekkel szállították kórházba. Ugyancsak hajnalban Ufehértón egy mikrobusz kamionnal ütközött, egy súlyosan sérült utast ápolnak a nyíregyházi kórházban. Nyíregyházán tegnap kora délután a Kállói úton két személygépkocsi ütközött, az egyik gépkocsivezető nyolc napon túl gyógyuló sebekkel úszta meg a balesetet. Délután három óra körül egy tiszalöki lakás, valamint egy garázs kapott lángra. Az épületben gáz- és oxi- génpalackol is tartottak, ezért is volt különösen veszedelmes a tűz. Szerencsére a tiszavasvári önkéntes tűzoltóság pillanatok alatt kiért a helyszínre és megakadályozták a katasztrófát. A szakemberek szerint, ha nem érkeznek időben, a környéken lévő házak a föld színével lettek volna egyenlőek. A tiszavasvári önkénteseket nem riaszthatják Ti- szalökre a nyíregyházi tűzoltó-parancsnokság munkatársai - tájékoztatta lapunkat Pernyák Sándor tűzoltó alezredes -, a Tiszalöki önkormányzatnak ugyanis nincs megállapodása a ti- szavasváriakkal. A bajba jutott állampolgároknak mindegy, ki oltja el a tüzet, csak minél hamarabb érkezzen a segítség. A nyíregyháziak hat perccel a tiszavasváriak után érkeztek a helyszínre. Ha az önkéntesek nem indulnak el önzetlenül segíteni, talán ma már néhány tiszalöki állampolgárral kevesebben Várják a lengyel gyerekeket Néhány nappal ezelőtt Nyíregyháza önkormányzata - együttműködve a Családsegítő Szolgálattal - felhívást tett közzé, melyben azoknak a családoknak a jelentkezését várják, amelyek két hétre, illetve egy hónapra otthonukba fogadnának egy-két olyan gyereket, akik az árvíz sújtotta területről érkeznek majd városunkba. Milyen sikerrel járt a szervezkedés? Erről Deme Dórát, a nyíregyházi Családsegítő Szolgálat vezetőjét kérdeztük. Sikli Tímea (Új Kelet)- Az egész megmozdulást a lengyel kisebbségi önkormányzat koordinálja. A tervek szerint negyven gyerek érkezik hozzánk augusztus első napjaiban, és egy hónapot töltenek el a városban. A kisebbségi önkormányzat kérése az volt, hogy lehetőség szerint a hónapot ugyanannál a családnál töltse el egy-egy gyerek, ne kelljen költöztetni őket, megzavarni nyugalmukat, biztonságérzetüket. Mi viszont úgy gondoltuk, tekintettel kell lennünk arra is, hogy a magyar családok többsége nemigen tudja egész hónapra megoldani plusz egy-két fő ellátását, ezért fogadtunk olyan szülőket is, akik két hétre szállásolnának csak el vendégeket. Szükség van néhány család „készenlétben” tartására is, hiszen előre nehéz lenne megmondani, nem jön-e közbe valami az első hetek után, nem történik-e olyan dolog, mely szükségessé teszi, hogy a befogadott gyermeknek új vendéglátókat keressünk.- Hány befogadó család jelentkezett eddig a felhívásra?- Huszonöt szülő vállalta, hogy saját csemetéi mellett a vendég gyerekekről is gondoskodik. A személyes beszélgetésekkor minden jelentkező családnak elmondtuk, hogy anyagi támogatást sem az ön- kormányzat, sem a Családsegítő Szolgálat nem tud kiutalni részükre. A befogadott gyerekek ellátását nekik kell megoldaniuk. Sokan kérdezték, kell-e szabadságot kivenniük, hogy napközben is a gyerekekkel lehessenek. Erre nincs szükség, hiszen reggeltől délutánig közös programokat szervezünk a kis vendégeknek és kísérő tanáraiknak.-Ha jól tudom, a városnak van egy szerény anyagi kerete a programok szervezésére.- Tényleg csak szerény keretről beszélhetünk, hiszen a rendelkezésre álló ötszázezer forint csak arra elég, hogy az esetleges belépők árát, illetve a közlekedéssel kapcsolatos költségeket fedezze. Szerencsére már első szóra elég sok vállalat és kereskedő megmozdult. így például a Szabolcs Volán jóvoltából ingyen utazhatnak a gyerekek a buszjáratokon, a MÁV szakszervezete pedig vállalta, hogy a kisvasúnál egyik délelőtt ingyen kiviszi a csoportot Dombrádra egy szalonnasütésre. A Sza- bolcsTej Rt. minden héten egy alkalommal tejtermékekkel, a Vela pékség pedig pékáruval kínálja meg a város vendégeit. Természetesen továbbra is szívesen fogadnánk élelmiszert vagy bármilyen, napközbeni elfoglaltsággal kapcsolatos felajánlást.- Nem valószínű, hogy a hozzánk érkező kis társaság minden tagja tud magyarul, illetve befogadóik lengyelül. Hogyan tudják majd tartani egymással a kapcsolatot?- A megérkezéskor minden gyerek nyakába akasztunk egy kis kártyát, melyen megadunk két telefonszámot. Az egyik egy lengyel családnál jelez majd, a másikon pedig magyarul lehet tanácsot, segítséget kérni. Bagdány Fruzsina, Hatházi Dóra Kiss Hajnalka, Mandula Éva, fr*. y' . Fotó: Csonka Róbert
