Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-29 / 175. szám

Városlátogató 1997. július 29., kedd Ha nyár, akkor pihenés, strand es fürdőzés. Bar Záhonynak igen szép fedett uszodája van, a jó idő beköszöntével a korábbi években a fiatalok szíve­sebben látogattak el a Tisza-part strandjaira. Ám az elmúlt hetek kitartó esőzése miatt a partok szinte jár­hatatlanok, egyelőre még alkalmatlanok a fürdőzésre, így aztán ezekben a napokban is telt ház van a város uszodájában, hiszen nemcsak a helybéliek, de a környéken táborozok is az ottani hűs vízben keres­nek felüdülést. A város utcáin sétálók közül kérdez­tünk meg néhány fiatalt, ők mivel töltik szabad ide­jüket. Ribics Nikolett:- Időm nagy részében a várossal ismerkedem. Bu­dapestről érkeztem roko­nokhoz, de sajnos néhány nap múlva lejár a kéthetes vakáció. Jó érzés, hogy a pesti nyüzsgés után egy ki­csit csendesebb ez a terület. Bár idegen szót talán itt is ugyanannyit hallok, mint otthon. Szerettem volna én is lemenni egy kicsit a Ti­sza mellé, de olyan nagy a sár, és annyira kiöntött a part, hogy mindenki azt mondja, nem ajánlatos oda menni. így is kellemesen te­Kovács Magdolna:- Komolyabb nyaraláson tavaly nyáron voltunk. Ak­kor pár napol lent töltöttünk a Balatonnál. Nagyon szép hely. Most azonban inkább csak itthon pihenünk. Anyu- kámék dolgoznak, így kicsit nagyobb önállóságot kell megszoknom, mint az isko­lai időben. Napközben jó­részt egyedül vagyok, szíve­sen eljárok azonban a barát­nőkkel moziba vagy éppen fürdeni. A legjobb mégis az Halmai Zsuzsa:- Számomra már véget ér­tek a gondtalan diákévek, s ezzel együtt a felhőtlen nyá­ri szünet ideje is lejárt. Ápolónő vagyok, már har­madik éve dolgozom. Ez azonban az első nyár, amit jószerével végig a kórház­ba töltök el. Bevallom, ki­csit már elfáradtam. Nemré­giben költözött új helyre az osztályunk, s a pakolás, ren- dezkedés mindenkit megvi­selt. Elég nagy munka egy egész kórházi osztályt új helyre telepíteni. A nyári szabadság számomra au­gusztus végén kezdődik el. lik az idő. Sokat bolondo­zunk, és gyakran eljárunk az uszodába is, hogy kicsit meg­mozgassuk a tagjainkat. a nyári szünetben, hogy to­vább lehet aludni, mint más­kor. Nem utazunk külföldre, mé­gis jól fogjuk érezni magun­kat. Pécsre megyünk, ahol szeretném bebarangolni nem­csak a várost, de annak kör­nyékét is. Záhony főutcáján az erkélyen nem csak a muskátli virágzik Az oldalt írta:Sikli Tímea A fotókat készítette: Bozsó Katalin Nyugdíjas-juliálls Nem mindennapi rendezvénynek adott otthont az elmúlt hét pénteken a város művelődési központja. Míg a hang­szóróból régi slágerek dallamai szóltak, egymás után érkeztek a nyugdíjasok, ünneplőbe öltözve, mosolygós arccal. Születésnapot ünnepelni jöttek össze, hiszen a záhonyi vasutas nyugdíjasok klubja betöltötte huszadik évét. A megalakulás éveiről és a klub életéről Végh Lász­ló klubelnök beszélt.- Egy születésnap mindenki életében jelentős dolog, főleg ha egy nyugdíjasklub ünnepli fennállásának huszadik évfor­dulóját. Két évtizeddel ezelőtt indult a dolog, amikor a műve­lődési házba el-eljárogató kár­tyázó, sakkozó idősek kitalál­ták, jó lenne szervezett formá­ban tartani a kapcsolatot. A klubélet szalonnasütésekkel indult, majd egyre gyakorib­bak lettek a közös kirándulá­sok. Természetesen ekkor már bevontuk az asszonyokat is a programokba. Az első összejö­vetelek után döbbentünk csak rá igazán, hány idős ember van, aki társaságra, barátokra vá­gyik. Az első év utáni taglét­szám százhúsz fő volt. Azóta sajnos már megfogyatkoztunk, ma már csak negyvennégyen maradtunk. Amit csinálunk, azt mindig úgy tesszük, hogy min­denkinek jó legyen. Előre összeállított munkaterv szerint „dolgozunk”, feltérképezve az országot és megjelölve azokat a helyeket, ahová szívesen el­mennénk. Szerencsére nem va­gyunk egyedül, hiszen nagyon jó a kapcsolatunk a többi MÁV- nyugdíjasklubjait is. Külföldi barátaink segítségével már több alkalommal sikerült az or­szághatáron túlra is szervezni kirándulásokat, túrákat. így jutottunk el többek között Té- csőre, Szojvára, Husztra, Ung- várra. Erre a mai ünnepség nem­csak születésnap, de országos és nemzetközi nyugdíjas­találkozó is. Háromszáz ven­déget hívtunk meg, s a szol­nokiak, karcagiak, mándo- kiak, tornyospálcaiak, vásá- rosnaményiak, kisújszállási­ak, mezőladányiak mellett a csapi testvéregyesület is el­fogadta meghívásunkat. Úgy érzem, méltó körülmények között ünnepelhetünk. Nagy izgalommal készültünk erre a napra, hiszen azt szeretnénk, ha ma mindenki jól érezné magát. A napot a köszöntők után vidám műsorcsokorral kezdjük, majd a közösen el­fogyasztott ebéd után nóta­délutánnal indul a nyugdíjas- juliális. Hogy meddig tart? Ameddig a vendégek bírják, erővel, jókedvvel. Alkotótelep rajztanároknak Ez év januárjában napvilá­got látott egy kormányrende­let, mely kötelezővé tette a korábban kiadott üzletnyitá­si engedélyek cseréjét. A zá­honyi polgármesteri hivatal szakemberei is megkezdték a munkát, mely tekintetbe véve a város vállalkozóinak szá­mát, nem kis dolog. Arról, hogy mit is jelent pontosan az engedélyek cseréje, Potos- né Kovács Zsuzsa, a hivatal munkatársa beszélt.- Minden üzlettel rendel­kező vállalkozó számára köte­lező a csere, melynek utolsó határnapja augusztus 22. Amikor megkezdtük kiértesí­teni a vállalkozókat, beval­lom, kicsit tartottunk attól, hogyan fogadják majd. Kel­lemesen csalódtunk, hiszen szinte mindenki partner volt. Ez idáig száztizenkilenc cse­rét iktattunk. Sokan megkér­dezték, mi az üzletnyitási en­gedély cseréjének a lényege. A kiadott kormányrendelet értelmében ezeket az okirato­kat működési engedélyekre kell váltani. A vállalkozók­nak kétezer forintos illeték- bélyeggel és kérelemmel kell hozzánk jönniük. Az üzlettu­lajdonosok együttműködését dicséri, hogy bár nem volt kötelező, szinte mindegyikő­jük behozta a vállalkozás összes papírját, s ha kiderült, hogy valami hiányzik, azon­nal pótolták. Természetesen nem egyik napról a másikra kellett benyújtani a kérelmet, bőven hagytunk rá időt. Tavasztól kezdve három alkalommal küldtünk levelet az érintetteknek, így mára már csak néhány olyan vállalko­zó maradt, aki eddig nem ke­resett meg minket. Egyetlen dolog volt, amivel nem na­gyon értettek ^gyet. Sokan kérdezték, miért kell ismétel­ten befizetniük kétezer forin­tot illeték gyanánt, mikor ezt már lerótták az üzletnyitási engedély kiváltásakor. Végül nem akadt olyan, aki ne fizet­te volna ki a díjat. Néhány irodával arrébb Ignácz Zoltán arról adott tájé­koztatást, hogy augusztus el­sején megnyílik Záhonyban is a PRIMOM Vállalkozásélén­kítő Alapítvány helyi képvi­selete, melynek célja, hogy megfelelő módon támogassák a kisvállalkozókat. Mint meg­tudtuk, a változások ellenére állandónak mondható a város­ban élő vállalkozók száma. Bár igaz, hogy a februári adó­zások után többen visszaadták vállalkozói igazolványukat, de szinte ugyanennyi új arc is jelentkezik a vállalkozási iro­dán. Záhony Fejlesxtés Egy város élete legin­kább az emberi vérkerin­géshez hasonlatos, mely­ben állandó a mozgás, a változás, a lüktetés. A határ közelsége miatt az átlagos­nál zsúfoltabbak a köz- lekedőutak, nagyobb odafi­gyelést igényelnek az aszfal­tozások, építések. A leg­utóbbi fejlesztésekről Oláh Lajos műszaki osztályve­zetővel beszélgettünk.- Mikor legutóbb a vá­rosban jártunk, még javá­ban dolgoztak az új bekö­tőút építésén.- Azóta már kicsit elő­rébb járunk, hiszen június elején megtörtént az úgy­nevezett déli bekötőút műszaki átadása, s a köz­lekedők „birtokukba” ve­hették az utat. Az út beüze­melésével a településfej­lesztési bizottság értékelte Záhony közlekedési rend­jét, és a további fejleszté­sekhez új javaslatokat is tett a képviselő-testület­nek, kérve a tervek kidol­gozását és anyagi finanszí­rozását.- Milyen előnyei vannak az új bekötőútnak?- Ezzel az úttal Záhony a négyes felé két irányból közelíthető meg, illetve hagyható el. A déli bekötő építésének másik motivá­ciója az volt, hogy ha va­lami gond van - robbanás vagy más szerencsétlenség történik a határon -, vagy esetleg a Tisza hoz ránk ve­szélyt, így már van egy iga­zi menekülési irányunk. Az út átadásával egy idő­ben megoldódott a tűzol­tóság előtti terület sorsa is. Újraaszfaltozás után parko­lókat alakítottak ki rajta a szakemberek, így megol­dottá vált a tűzoltóság, a vasút és két kft. dolgozói­nak gépjármű-elhelyezése.- A határ előtt azonban nem csak az út átadása je­lenti a fejlődést.- A határátkelőhely vég­legesen kialakult, amikor „munkába állt” a Tisza-híd is. Ezáltal a korábban sok gondot okozó szűk kereszt- metszet miatti torlódás is megszűnni látszik. Újabb fejlesztésen, pontosabban szépítésen gondolkodunk. A határátkelő élőtti park - mely korábban egy vállal­kozó gondozásában volt - most ismét visszakerült az önkormányzat fennhatósá­ga alá.- A város belterületén is vannak műszaki változá­sok?- Az Ady Endre utcát, mely nálunk a főutca, a Közútkezelő Kht. emberei teljes hosszában és széles­ségében újraaszfaltozták. Ez több millió forintos be­ruházás. A burkolással egy időben megoldódott az út csapadékelvezetési gondja is. A munkálatok utolsó fázisaként újrafestették az útburkolati jeleket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom