Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-29 / 175. szám
Sulinet-tender Munkatársunktól A Művelődési és Közoktatási Minisztérium középiskolai internetes projektjének vezetője, Racs- kó Péter az érintett cégek képviselőinek jelenlétében ismertette a projekt keretében kiírt Internet- szolgáltatási tender második fordulójára beérkezett négy pályázatot. Az ezerkétszáz középiskola minimum hatvannégy kilobit/szekundu- mos bérelt vonal Internetkapcsolatainak elérésére vonatkozó közbeszerzési eljárást azért kellett másodszorra is meghirdetni, mert az első fordulóra beérkezett két érvényes pályázatot, amelyet a Datanet és az Elender nyújtott be, nem tartották elég megalapozottnak. Most a két cég mellett az Euroweb és a Banknet is érvényes pályázatot adott be, bár ez utóbbit a bizottság egy héten belüli hiánypótlásra szólította fel, ugyanis egyik megjelölt alvállalkozójának, az Antenna Hungáriának (AH) beadott dokumentumai hiányosak. A tenderbontás után kihirdették a pályázók által megjelölt alvállalkozókat és a pályázatokban szereplő ajánlatokat. Eszerint az Elender alvállalkozói az Answer és a Ma- távcom, a Dataneté a GTS Hungary, a Bankneté a már említett AH mellett az Elender, az Olivetti és a Siemens, az Euroweb az LNX-et jelölte meg alvállalkozóként, vagyis tizenöt százaléknál nagyobb arányú közreműködőként. A kiírás szerint a pályázóknak két árajánlatot kell tenni, melyben meghatározzák az iskolák havi szolgáltatási díját három-, illetve ötéves szerződés esetén. Mindkét esetben az Euroweb árai a legkedvezőbbek (három évre kilencvennégyezer, öt évre nyolcvanháromezer forint), a Datanete pedig a legmagasabbak (három évre százharminckilencezer, öt évre száz- huszonnégyezer forint). Az Elender három pályázatot adott be, különböző ajánlatokkal. A Banknet árai is az alacsonyabbak közé tartoznak (három évre kötött szerződés esetén százháromezer, öt évre nyolcvankilencezer forint). Minden bizonnyal a Banknet az egyetlen műholdas rendszert ajánló pályázó. A pályázatok elbírálásánál harminc százalékban a műszaki tartalom, hetven százalékban az ajánlott szolgáltatási ár számít. Az eredmény- hirdetést Racskó Péter augusztus közepére ígérte, a teljes rendszernek 1988. augusztus végéig kell elkészülnie. A Nyíregyháza, Széna téri immissziós mérőállomáson mért szén-monoxid 24 órás átlagkoncentrációja 1997.07.21-1997.07.27. között 5000------—----------------------:----------------------------24 órás levegőminőségi határérték 4500 - - 4000 - - 3500 - szén-monoxid 3000" (|hg/m3) 2500 - 2000 - 1500->»»1^. « m m m a in hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap 85 75 65 60 55 50 45 40 35 30 25 20 15 10 5 0 l Nyíregyháza, Széna téri immissziós méró'állomáson mért nitrogén-dioxid 24 órás átlagkoncentrációja 1997.07.21-1997.07.27. között 24 órás levegőminőségi határérték nitrogén-dioxid (íig/m3) 38,5 28.4 FI ■ ■ ' k < + t?-<V-; hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap 1997. július 29., kedd Gazdaság Ki issza meg a belvíz levét? Aki azt hiszi, hogy megyénk termőterületeit idén különösen súlyos belvízkárok érték, s 1997 ebben a tekintetben különleges évjárat, az alapvetően téved. Jelen esztendő egyáltalán nem nevezhető különlegesnek, ha figyelembe veszszük, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében a belvízkár területi kiterjedése évente 40 ezer és 200 ezer hektár között változik, az általa közvetlenül okozott veszteség 1-4 milliárd forint. E tények ismeretében felvetődik a kérdés: alkalmasak-e a legalább fél évszázados vízművek ennek a problémának a megoldására, lehetne-e a vízvédelmi rendszer fejlesztésével jelentősen nagyobb területen megteremteni a biztonságos gazdálkodás feltételeit? Vasas László 1997 csak egy közepesen belvízkáros évnek számít. A nyílt felszíni belvizes elöntés viszonylag nem nagy, összesen 8200 hektár, a teljesen vízzel telített termőföldek nagysága - ahol 70-100 százalékban elpusztult a termé - további 20 000 hektár. A 20- 70 százalékos hozamcsökkenést elszenvedő terület is legalább 35 000 hektárra tehető. Az összesen 60 000 hektáros belvizes terület összesített közvetlen kára jóval meghaladja az egymilliárd forintot. Nem működik a rendszer Szénégető László, a megyei földművelésügyi hivatal vezetője azon a véleményen van, hogy szükség lenne megyénk vízrajzának általános felülvizsgálatára. A probléma jelentőségét a privatizálás előtti (és így viszonylag objektív) Állami Biztosító mint egyedüli „kárfelmérő” szervezet adataival támasztja alá, mely szerint az erősen belvízveszélyes megyékben (Szabolcs-Szat- már-Bereg, Békés, Borsod- Abaúj-Zemplén) jelentkezik az országos belvízkár több mint fele. Tizenkét év (1976- 87) átlagában megyénk áll a „rangsor” élén, Szabolcs-Szat- már-Bereg szenvedte el az összes belvízkárok 20 százalékát. A megyei agrárkamarának a földhasználók által önbevallásos alapon beadott kár mértéke 924 millió forint, ám legalább ennyire tehető a táp- anyag-kimosódás, talajszerke- zet-romlás, gyomosodás, műtárgyrongálás következtében az eljövendő 2-3 évre kiható, ezek eredményeit rontó közvetett kár is. A hivatalvezető véleménye szerint bár 1997 a szatmári térségben egy „szokásosan vizes” év, a Tiszának és mellékfolyóinak tartósan magas vízszintje a gravitációs csatornák vizeit mégsem tudja fogadni, az üzemi és társulati csatornák karbantartásának elmaradását a főművi csatornák viszonylagos működőképessége nem tudja pótolni. A másik belvizes térség a felső-szabolcsi Rétköz, ahol viszonylag kis területen néhány nap alatt 200-240 milliméter csapadék esett, mely 100 évente sem fordul elő. Ezt a mennyiséget még a tökéletesen karbantartott és üzemelő belvízelvezető rendszer sem tudta volna elnyelni kellő időben. Szénégető László különösen elégtelennek tartja a főművi (állami) elvezető rendszert a Vas- megyer és Pátroha közötti területeken, valamint Demecser és Gégény térségében, ahol a főművek a termelőszövetkezetek fénykorában tökéletesen működő üzemi és társulati művek vízszállítását - lényegesen kisebb terhelés mellett — sem tudták megoldani. Meglátása szerint a tenyészidőben bekövetkezett belvíz ismét igazolta: egy megye tartósan nem képes elviselni, hogy az országos vízkárból 20 százalékkal részesedjen. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság egyetért az 1997. évi belvízhelyzet értékelésével. Nagy a belvízveszélyeztetettség a Bereg- ben, a Tisza-Szamos közben és a Szamos-Kraszna közben, fokozott Felső-Szabolcsban, mérsékelt a Nyírség és a Kelet-Nyírség területén. Szándékosan rongálnak Bodnár Gáspár műszaki igazgatóhelyettes szerint sem tekinthető rendkívülinek az idei belvízhelyzet, az azonban igen, hogy az elmúlt évek hosszan tartó száraz időjárása, a tulajdonváltozások után ez volt az első vizesebb időszak. Bodnár Gáspár szerint két alapvető gond van. Az egyik az, hogy az elmúlt években létrejött üzemi vízrendezési művek, a térségi fejlesztés során megvalósult meliorációs rendszerek csatornái, automata szivattyútelepei a tulajdon- változások miatt gazdátlanná váltak, karbantartásukat - néhány kivételtől eltekintve - egyáltalán nem végzik el, üzemeltetésükről nem gondoskodnak. A megyében 42 automata átemelő van, amiből a szándékos rongálások miatt csak 10 üzemképes. Ahol ezeket az átemelőket nem üzemeltetik, az elöntések okozta belvízkárok mellett a talaj tartósan vízzel telített állapota miatt a talajcsuv'ezett területek dréncsövei feliszapolód- nak, a szűrőzésük eltömődik, az altalajlazítás hatását veszti és a rendszer rövid idő alatt tönkremegy. A társulatok kezelésében lévő csatornák fenntartása, felújítása már hat éve elégtelen mértékű, mert a nagyüzemek megszűntével az érdekeltségi hozzájárulást a gazdák nem fizetik be, a munkák elvégzésének nincs meg az anyagi fedezete. A vízügyi igazgatóság területén lévő öt társulat közül egyet felszámoltak, egy felszámolás alatt van, három csak vegetál. A főműveket még a térségi meliorációs munkák előtt megfelelő mértékűre fejlesztették. A művek fenntartása 1996-tól, a közmunkások igénybevétele óta sokat javult, a vízügy szakemberei a kulcsfontosságú csatornákat 1997 tavaszára mindenütt kitisztították. Szivattyútelepeiket már az év eleje óta, túlnyomórészt éjjel-nappali folyamatos üzemben működtették, eddig mintegy 60 millió köbméter belvizet emeltek át. E munkák eredményeképpen a főcsatornákban a kiépítésre meghatározott, úgynevezett „mértékadó” vízállások alatt tartották a vízszinteket. A legfőbb problémát az okozza, hogy a társulati és üzemi csatornák rossz állapota miatt a mezőgazdasági táblák területéről nem jutott be kellő mértékben a belvíz a főcsatornákba. A másik gond az adottságoknak, a vízállapotoknak nem megfelelő művelés. A belvízelvezető hálózat kiépítettsége a vízügyi igazgatóság szerint gazdaságossági okokból nem teszi lehetővé a mélyfekvésű, vízállásos területek mindenkori víztelenítését, szántóként való művelését. Az ilyen területeket rét-legelőként, erdőként vagy nádasként lenne célszerű hasznosítani. Olyan területek is vannak, amelyeket nem gazdaságos vízteleníteni - ezek a természetes vizek élőhelyekként funkcionálhatnának. Az utóbbi - száraz időjárású - évek alatt több száz hektár rét-legelő művelésű területet felszántottak, amelyeken a mostani csapadékosabb időszaknál természetszerűen belvízelöntések keletkeztek. Az ilyen területek szántóként való hasznosítását a gazdák csak saját kockázatukra végezhetik. Megéri fejleszteni? Összefoglalva: a földművelésügyi hivatal és a vízügyi igazgatóság is szükségesnek tartja az érdekeltek, a szaktárcák összefogását, együttműködését annak érdekében, hogy a belvízvédelmi művek fukciójukal betöltsék, fenntartásuk, üzemeltetésük biztos legyen. Egyetértenek abban, hogy szükséges a vízgazdálkodási társulatok megerősítése, a területen gazdálkodók társulatba tömörítése és a megfelelő mértékű érdekeltségi hozzájárulás fizetése. Gazdát kell találni a volt üzemi műveknek, az érdekelteknek gondoskodni kell a művek fenntartásáról, üzemeltetéséről - ez társulások létrehozásával vagy a meglévő vízgazdálkodási társulatokba való belépéssel történhet, a földeket pedig a belvízi adottságoknak, a vízállapotoknak megfelelően kellene kezelni. Látszólag tehát egyezik a két hatóság véleménye, mégis van eltérés. A földművelésügyi hivatal szükségesnek tartja a vízművek megerősítését, fejlesztését, kivált a Vasmegyer és Pátroha, a Demecser és Gégény közötti térségben, valamint a Számos-közben, míg a vízügyi igazgatóság szerint többe kerülne a leves, mint a hús, vagyis nem lenne gazdaságos új csatornák építése, több szivattyútelep üzemeltetése, szerintük sem tűr viszont halasztást a művek eredeti állapotban való helyreállítása, rekonstrukciója. Egy biztos: az érintett területeken gazdálkodóknak jobb lenne félni, mint megijedni, vagyis nemcsak akkor kellene ügyelni a belvízvédelmi rendszer karbantartására, amikor már bekövetkezett a baj, s már csak a kérdést lehet feltenni, ki issza meg a belvíz levét? Hozzáállásuk azonban a földművelés jelenlegi jövedelmezőségi viszonyai között érthető. Épp az a sajnálatos, hogy a kistermelő kénytelen kockáztatni, a statisztikát ismerve viszont előre látható: előbb-utóbb veszíteni fog.
