Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-28 / 174. szám

Tisza-túra ’97 ÍÍ2 1997. július 28., hétfő Elindult a XXX. Nemzetközi Tisza-túra Majdnem úgy volt, az eső elmossa a megnyitót. A sűrű, de aprószemű csapadék és a bokáig érő sár nem igazán július közepének megfelelő időjárás. Emiatt mégsem lehett elhalasztani a rajtot. Az előtúrán, a Bustyaháza- Tiszabecs közötti szakaszon még kellemes napsütésben csordogáltak lefelé a hajók a Tiszán, de szombat dél­utánra megnyíltak az égi csatornák, és semmi jel nem utalt arra, hogy még aznap abba is hagyja. Fekete Tibor(Ú£Kelet) 1966-ban kezdődött az egész. Harangi Gyula bácsi még Sárospatakról indította az első túrát. Ha jól számo­lunk, akkor most a 31 -diknek kellene következnie, de rög­tön a második évben, ma már tisztázatlan okokból elmaradt a túra. Azóta azonban minden évben megrendezik ezt a nemzetközi tekintéllyel bíró és a hazai viszonylatban egye­dülálló vízipróbát. Teltek- múltak az évek, és hamarjá­ban Vásárosnaményba került át a start helye, majd később Csengerbe. Azután, amikor már nagyon szennyezette vált a Szamos, akkor döntöttek a szervezők Tiszabecs mellett. Mára pedig a politika enyhü­lésével már a volt Szovjet­unió utódállamából, Ukrajná­ból rajtolhat a mezőny. A készülődés végére ér­tünk Tiszabecsre a folyópart­ra. Tengelyig érő sárban von­szolta magát autónk. Még szerencse, hogy kemény ka­vicságyat építettek a kemping­hez vezető útra, különben ott­rekedünk. A tábor bejáratánál egyből az akreditációs sátorba botlunk, ahol jelentkezni kell a túrán indulni szándékozók­nak. Dr. Egri Kiss Tibortól, a túravezőtől megtudtuk, szom­bat este fél hétig 183-an adták be jelentkezési lapjukat, és to­vábbi száz főnek akkor volt éppen folyamatban a bejegyzé­se. Fontos dolog ez a nyilván­tartás, hisz ha valakit keresnek, legalább tudják, hol találhatják meg. Útközben mi is leelőztünk több olyan autót, amelyiknek tetején valamilyen úszóalkal­matosság volt, és egyértelűen a határszakaszhoz tartottak. A túravezetőtől azt is megtudtuk, nagyon sokan csak úgy spon­tán módon odacsapódtak a ka­jakosokhoz, kenusokhoz és együtt kívánnak csordogálni a folyón. Jó, hogy ilyen népsze­rű a már harmincadik alkalom­mal útjára indított túra, de ta­lán szerencsésebb lenne, ha ők is hivatalosan csatlakoznának a csapathoz. Beletekintettünk a nevezők névsorába. Magyarokon kívül jugoszlávok, németek és ango­lok voltak legnagyobb szám­mal. Legtöbben a Kandó Kál­mán Műszaki főiskoláról ér­keztek. Szám szerint 25-en, de a Honvéd Auróra SE-ből is 48- an adták le lapjukat. A Szerbi­ához tartozó Magyarkanizsáról ugyan nem sokan érkeztek, de ők vállalták, hogy Ukrajnától hazáig vizen teszik meg az utat, ami ugye nem kis teljesítmény. A legnépszerűbb a Felső-Ti- sza-vidék. Itt a legtisztább a folyó, és itt találhatók azok a nevezetes homokpadok, ame­lyeken nyugodtan kiköthetnek a vándorok. Most sajnos a ma­gas vízállás miau keveset látni belőlük, és ráadásul a vízállás­jelentésekből kiindulva né­hány napon belül nem is kerül­nek a felszín fölé. Igazából a tíz százalék alatti medertelített­ségnél élvezhetők a homokpa­dok, most pedig 17 százalékos a vízállás. A bustyaházi részen 16 Celsius-fokos a Tisza, a ma­gyar szakaszon pedig éppen hogy eléri a húsz fokot. Talán mire Tokajba ér a társaság, már nyugodtan lubickolhatnak a strandon is, addig azonban marad a nézelődés, gyönyörkö­dés a táj szépségében. Külön csendes pihenőhe­lyeket jelöltek ki azoknak, akik nem a diszkók hangos világára vágyank, inkább a magányt szeretik. Egyedül Gergelyi- ugornyánál voltak gondban a túra gazdái, mert ott még a szomszéd faluig is elhallatszik a lárma. Van, aki szándékosan ezért jön ide, míg mások job­ban szeretik a fűzfák suhogá­sát hallani, mint az unásig hall­gatott diszkózenét. Időközben eljött az este hét óra, és a sártenger közepén felál­lított mikrofonállvány köré gyü­lekeztek az érdeklődők. Az időjárásra tekintettel mind dr. Egri Kiss Tibor, mind Petrika Ibolya, a megyei testnevelési és sportintézet igazgatója, mind Tarr Balázs, Tiszabecs alpolgár­mestere rövidre fogta a beszédet. Inkább fontos gyakorlati taná­csokat adtak a túrázóknak, mint protokollbeszéddel tartsák fel az ácsorgókat. Megtudtuk többek között, hogy bár itt már nem olyan gyors a Tisza folyása, azért nem árt vigyázni. Az elkövet­kező néhány nap határszakaszon vezet végig. Senki se kíséreljen meg kikötni a túlparton, mert ezzel határsértést követne el. A későbbi bonyodalmak elkerülé­se érdekében kértek mindenkit, hogy inkább a folyó magyaror­szági oldálán evezzenek. Amíg a hasznos, de sokak által régóta ismert intelmek hangzottak, megkérdeztük a körülöttünk állókat, ki miért jött el. A legtömörebb válasz az volt, hogy jó buli. Bőveb­ben kifejtve úgy hangzott, itt barátokra lel az ember, és az egymásra Utaltság közben is­merheti meg igazán a mási­kat. Egy német házaspár a csendet, a magányt, a nyugal­mat és a tiszta folyóvizet ke­resi ezen a vidéken, és immár harmadszor vágnak neki a távnak. Először csak Tokajig eveztek le, de az idén megkí­sérlik Szegedig teljesíteni a távot. Úgy legyen! A túrázók augusztus har- madikán érik el Tiszadobnál a megyehatárt. Egy hétig te­hát megyénk vendégei lesz­nek a vízitúrázók. Fogadjuk őket illendően, úgy, mint Tiszamogyoróson, ahol kü­lön fesztivált rendeznek a tiszteletükre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom