Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-28 / 174. szám
Tisza-túra ’97 ÍÍ2 1997. július 28., hétfő Elindult a XXX. Nemzetközi Tisza-túra Majdnem úgy volt, az eső elmossa a megnyitót. A sűrű, de aprószemű csapadék és a bokáig érő sár nem igazán július közepének megfelelő időjárás. Emiatt mégsem lehett elhalasztani a rajtot. Az előtúrán, a Bustyaháza- Tiszabecs közötti szakaszon még kellemes napsütésben csordogáltak lefelé a hajók a Tiszán, de szombat délutánra megnyíltak az égi csatornák, és semmi jel nem utalt arra, hogy még aznap abba is hagyja. Fekete Tibor(Ú£Kelet) 1966-ban kezdődött az egész. Harangi Gyula bácsi még Sárospatakról indította az első túrát. Ha jól számolunk, akkor most a 31 -diknek kellene következnie, de rögtön a második évben, ma már tisztázatlan okokból elmaradt a túra. Azóta azonban minden évben megrendezik ezt a nemzetközi tekintéllyel bíró és a hazai viszonylatban egyedülálló vízipróbát. Teltek- múltak az évek, és hamarjában Vásárosnaményba került át a start helye, majd később Csengerbe. Azután, amikor már nagyon szennyezette vált a Szamos, akkor döntöttek a szervezők Tiszabecs mellett. Mára pedig a politika enyhülésével már a volt Szovjetunió utódállamából, Ukrajnából rajtolhat a mezőny. A készülődés végére értünk Tiszabecsre a folyópartra. Tengelyig érő sárban vonszolta magát autónk. Még szerencse, hogy kemény kavicságyat építettek a kempinghez vezető útra, különben ottrekedünk. A tábor bejáratánál egyből az akreditációs sátorba botlunk, ahol jelentkezni kell a túrán indulni szándékozóknak. Dr. Egri Kiss Tibortól, a túravezőtől megtudtuk, szombat este fél hétig 183-an adták be jelentkezési lapjukat, és további száz főnek akkor volt éppen folyamatban a bejegyzése. Fontos dolog ez a nyilvántartás, hisz ha valakit keresnek, legalább tudják, hol találhatják meg. Útközben mi is leelőztünk több olyan autót, amelyiknek tetején valamilyen úszóalkalmatosság volt, és egyértelűen a határszakaszhoz tartottak. A túravezetőtől azt is megtudtuk, nagyon sokan csak úgy spontán módon odacsapódtak a kajakosokhoz, kenusokhoz és együtt kívánnak csordogálni a folyón. Jó, hogy ilyen népszerű a már harmincadik alkalommal útjára indított túra, de talán szerencsésebb lenne, ha ők is hivatalosan csatlakoznának a csapathoz. Beletekintettünk a nevezők névsorába. Magyarokon kívül jugoszlávok, németek és angolok voltak legnagyobb számmal. Legtöbben a Kandó Kálmán Műszaki főiskoláról érkeztek. Szám szerint 25-en, de a Honvéd Auróra SE-ből is 48- an adták le lapjukat. A Szerbiához tartozó Magyarkanizsáról ugyan nem sokan érkeztek, de ők vállalták, hogy Ukrajnától hazáig vizen teszik meg az utat, ami ugye nem kis teljesítmény. A legnépszerűbb a Felső-Ti- sza-vidék. Itt a legtisztább a folyó, és itt találhatók azok a nevezetes homokpadok, amelyeken nyugodtan kiköthetnek a vándorok. Most sajnos a magas vízállás miau keveset látni belőlük, és ráadásul a vízállásjelentésekből kiindulva néhány napon belül nem is kerülnek a felszín fölé. Igazából a tíz százalék alatti medertelítettségnél élvezhetők a homokpadok, most pedig 17 százalékos a vízállás. A bustyaházi részen 16 Celsius-fokos a Tisza, a magyar szakaszon pedig éppen hogy eléri a húsz fokot. Talán mire Tokajba ér a társaság, már nyugodtan lubickolhatnak a strandon is, addig azonban marad a nézelődés, gyönyörködés a táj szépségében. Külön csendes pihenőhelyeket jelöltek ki azoknak, akik nem a diszkók hangos világára vágyank, inkább a magányt szeretik. Egyedül Gergelyi- ugornyánál voltak gondban a túra gazdái, mert ott még a szomszéd faluig is elhallatszik a lárma. Van, aki szándékosan ezért jön ide, míg mások jobban szeretik a fűzfák suhogását hallani, mint az unásig hallgatott diszkózenét. Időközben eljött az este hét óra, és a sártenger közepén felállított mikrofonállvány köré gyülekeztek az érdeklődők. Az időjárásra tekintettel mind dr. Egri Kiss Tibor, mind Petrika Ibolya, a megyei testnevelési és sportintézet igazgatója, mind Tarr Balázs, Tiszabecs alpolgármestere rövidre fogta a beszédet. Inkább fontos gyakorlati tanácsokat adtak a túrázóknak, mint protokollbeszéddel tartsák fel az ácsorgókat. Megtudtuk többek között, hogy bár itt már nem olyan gyors a Tisza folyása, azért nem árt vigyázni. Az elkövetkező néhány nap határszakaszon vezet végig. Senki se kíséreljen meg kikötni a túlparton, mert ezzel határsértést követne el. A későbbi bonyodalmak elkerülése érdekében kértek mindenkit, hogy inkább a folyó magyarországi oldálán evezzenek. Amíg a hasznos, de sokak által régóta ismert intelmek hangzottak, megkérdeztük a körülöttünk állókat, ki miért jött el. A legtömörebb válasz az volt, hogy jó buli. Bővebben kifejtve úgy hangzott, itt barátokra lel az ember, és az egymásra Utaltság közben ismerheti meg igazán a másikat. Egy német házaspár a csendet, a magányt, a nyugalmat és a tiszta folyóvizet keresi ezen a vidéken, és immár harmadszor vágnak neki a távnak. Először csak Tokajig eveztek le, de az idén megkísérlik Szegedig teljesíteni a távot. Úgy legyen! A túrázók augusztus har- madikán érik el Tiszadobnál a megyehatárt. Egy hétig tehát megyénk vendégei lesznek a vízitúrázók. Fogadjuk őket illendően, úgy, mint Tiszamogyoróson, ahol külön fesztivált rendeznek a tiszteletükre.
