Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-28 / 174. szám
8 1997. július 28., hétfő Kultúra HJUMä* Próbán a Várszínházban Nyírbátori Zenei Napok Ismét együtt készül a határon túli magyar színházak színészeiből összeállított társulat. A művészek szorgalmasan készülnek az augusztus nyolcadikai bemutatóra. Tordy Géza rendező irányításával Ödön von Horvath: Férfiakat Szelistyének című vígjátékát próbálják. A történet Mátyás király idejében játszódik, akkoriban, amikor a legendás király valószínűleg először vegyült el álruhában az alattvalók között. Idehaza sem ismeretlen a történet. Szelistyén kevés a férfi, és hogy a legényeknek kedvük legyen a faluba költözni, három gyönyörű lányt küldenek mutatóba a királynak, mondván hogy Szelistyén csak ilyen világszép fehérnépek élnek. A témát számtalanszor feldolgozták már. Film is készült a csalafinta szelistyeiek kalandjaiból. A legendás Latabár Kálmánnak egyik parádés szerepe volt a Sze- listyei asszonyok című operettben a király szerepében tetszelgő Mujkó bolond. A kisvárdai Várszínház Ödön von Horvath feldolgozását tűzte műsorra. A Magyarországon reneszánszát élő osztrák szerző nyilván másképpen látja és láttatja a történetet, mint az, aki szinte az anyatejjel szívta magába Mátyás király nevét, de a darabválasztásban éppen ez az izgalmas. Hogyan látnak bennünket és történelmünket mások. Tordy Géza igazi vígjátékot kíván színpadra állítani. Olyat, ami az augusztusi estében kellemesen üdíti majd fel a remélhetőleg szépszámú közönséget. Kisvárdán, a Várszínház és Művészetek Háza színpadán még nyoma sincs díszletnek. Székek jelzik a majdani hatalmas oszlopokat. A színészek is utcai vagy próbaruhában próbálnak lelket önteni a figurákba. Mátyás királyt Bogdán Zsolt kolozsvári fiatalember alakítja. A minden hájjal megkent ud- varnok megformálója, Fülöp Zoltán Szatmárnémetiből érkezett. Tordy újra meg újra elismételted a jelenetet, mert nem elég a pontos szövegtudás, a pergő párbeszédnek érthetőnek is kell lenni. Kis disputa arról, megoldható-e, hogy a két művész majdan a várszínpadon lépcsőn sétálva beszélgessen, majd újabb színész, a marosvásárhelyi Béres G. Attila lép színpadra. Vele érkezik az igazi konfliktus is, hiszen menyasz- szonya tagja a szelistyeiek által küldött mustrának. Érthető, ha a legénykét idegesíti jövendőbelije sorsa. Szerencséje van. Éppen az álruhás királyba botlik bele. Tőle kér és kap segítséget. Az már csak hab a tortán, hogy mindjárt meg is vesztegeti a magyarok királyát. Tordy Géza hagyja művészeit dolgozni. Nem telepszik rá a színészekre. Az alaphelyzet és a mozgások beállítása után mindenkinek szabad a pálya. A rendező csak akkor szól bele a munkafolyamatba, ha szükséges. Ez a munkastílus ösztönzően hat a színészekre. Még messze van a bemutató időpontja, ez a kísérletezés ideje, nemcsak a színésznek, de a rendezőnek is. Tordy Géza is próbál. Próbálgatja, hogy hatnak jobban a szellemes párbeszédek, hogyan lesz látványosabb egy-egy jelenet. A szünetben Gadus Erika kassai díszlettervezővel beszéli meg, hogyan alakuljon a játéktér, és a szatmárnémeti színház jelmeztervezőjétől, Gheorgiade Máriától érdeklődik a ruhák állapota felől. Egy pillanat megállás sincs az esti próbán. Putnoki Ilona, a rendező jobbkeze bejelenti, hogy a szünetnek vége. A próba folytatódik. A bemutató 1997. augusztus 8- án este fél kilenckor lesz a Várszínpadon. A Magyar Televízióval kooprodukcióban készülő előadás főbb szerepeit az előbb említetteken kívül Tóth Tibor (Kassa), Czintos József (Szatmárnémeti), Győrffy András (Marosvásárhely), Varga Klára (Budapest),Csutak Réka (Kolozsvár) és Vincze Emőke (Komárom) játsszák. Az előadás rendezője Tordy Géza Kos- suth-díjas, kiváló művész. Tordy Géza Tegnap este a nyírbátori református templomban tartott ünnepi fesztiválzáró hangversennyel véget ért a harminc- egyedik Nyírbátori Zenei Napok eseménysorozata. Tizenöt napig Nyírbátor volt a magyar zenei élet fővárosa. Muzsikusok szállták meg a nyírségi kisvárost, hogy aztán onnan kiindulva a környékbeli falvak művészetkedvelő lakosaihoz is elvigyék a zene üzenetét. A rendezvénynek köszönhetően, ha csak ideiglenesen is, de megnyílt az országhatár Vállaj és a romániai kis magyar falu, Csanálos között. Régi vágya ez már az ott lakóknak, és amit nem tudott elérni a politika, azt ha csak három napra is, de véghez vitte a művészet ereje. Nyírbátornak köszönhetően olyan helyeken szólalhattak meg a zenekarok, játszhattak a szólisták, ahol egész esztendőben csak magnóról vagy lemezjátszóról lehetett komolyzenét hallgatni. Rendeztek hangversenyt Tuzséron, Nyírmihály- diban, Nyírbogáton, Nagy- kállóban, Máriapócson és Vállajon. A vendégzenekarok és az ifjúsági tábor zenekara mellett esténként feltűntek a fúvósok is, akik a programok előtt kedvcsináló térzenével szórakoztatták a hangversenyre érkező vendégeket. Fáradhatatlanok voltak. Mindenütt megjelentek, ahol történt valami. Nekik is köszönhető, hogy a látogatók igazi zenei élményekkel gazdagabban térhettek haza a koncertekről. Kovács László karnagy, a tábor művészeti vezetője, a Miskolci Szimfonikus Zenekar karmestere az idei esztendőben gazdag és tartalmas programot állított össze, de gondolt azokra is, akik csak mostanában szoktatják magukat a komolyabb zenei anyagokhoz. Nekik készült a köny- nyedebb hangvételű, örökzöld dallamokból összeállított műsor a Zeneiskolában, mint ahogy nagy valószínűséggel minden ízlést kielégítően sikerült megszólaltatni Kodály Zoltán Háry János című operáját hangversenyszerű előadás keretében. A kiváló adaptáció sikeresen helyettesítette a dalszínházi teljes produkciót. A Nyírbátori Zenei Napok rendezvényei mellett, és azzal egyenrangúan évtizedek óta megrendezik a Weiner Leo Nemzetközi Hangszeres Versenyt, és megnyitja kapuit az Ifjúsági Zenei Tábor is. A fiatalok nem akármilyen művészektől sajátíthatták el a hegedűjáték titkait. Kovács Dénes világjáró hegedűművész minden esztendőben időt szakít arra, hogy a fiatal muzsikusoknak mesterkurzust tartson. A Zeneakadémia egykori főigazgatója, jelenlegi tanszékvezető egyetemi tanára nemcsak oktatóként, de aktív szólistaként is kivette részét a rendezvényekből. A valamikor csak a hazai utánpótlás fejlődése érdekében létrehozott alkotótábor mára világhírű alkotóműhellyé vált. Olyan műhellyé, ahová szívesen érkeznek a világ minden tájáról a tanulni vágyó fiatal zenészek. És van kitől tanulni. Kovács Dénes mellett többek között Szabadi Vilmos, dr. Dieter Jahn, Midori Gotó hegedű- művészek és Szenthelyi Judit zongoraművész foglalkozott a fiatalokkal. Az idei események rendezése nem kevés munkát rótt a Tinódi Sebestyén Általános Iskola és Zeneiskola munkatársaira, személy szerint Szabolcsi Miklós igazgatóra is, és nem utolsósorban Nyírbátor képviselő-testületére. Segített a megye és mindenki, akinek fontos a kultúra a szabolcsi végeken. Köszönet nékik áldozatos munkájukért. Most egy esztendőre elcsitulnak a hangszerek Nyírbátorban, és kiürül az ifjúság tábor is. De itt marad velünk a zenekari esték semmihez sem hasonlítható varázsa és a számtalan templomi koncert utolérhetetlen hangulata. Nyírbátor 1997. július 27-én megszűnt zenei főváros lenni, de csak azért, hogy jövőre újult erővel csendüljön föl a Báthoryak ősi fészkében az örök megújulást hirdető muzsika hangja. Az oldalt Berki Antal írta, a fotókat Racskó Tibor készítette
