Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-28 / 174. szám

Gazdaság 1997. július 28., hétfő Napi tőzsdeinfó Részvény MÓL TVK Richter OTP Kárp.-i jegy Napi nyitóár 4250 3880 18790 6400 790 Napi átlag 4351,06 3949,15 18684,90 6411,62 805,07 Napi záróár 4355 3975 18700 6445 803 A Budapesti Értéktőzsdén nem volt nagy mozgás az el­múlt hét utolsó napján. Némi élénkülés jellemezte a MÓL, az OTP és a kárpótlási jegy cseréjét, de ez még az átlagos keresletet sem érte el. Talán az számít némi meglepetés­nek, hogy a kárpótlási jegy ismét nyolcszáz forint fölé emelkedett, ami utalhat a gazdaság élénkülésére. Forrás: Bu-Ké Bróker Kft. Szabad az árpakivitel Százezer tonna takarmány- és sörárpa kivitelét engedé­lyezi a Földművelésügyi Minisztérium Agrárrendtar­tási Hivatala. Július végétől október utolsó napjáig érvé­nyesek a kiviteli engedé­lyek. Az engedély megszer­zésének feltétele, hogy az igénylő tagja legyen a ga­bona-terméktanácsnak és tonnánként 1500 forint ka­uciót fizessen. A gazdáknak írásbeli ké­relmüket az Agrárrendtartá­si Hivatalhoz kell benyúj­tani, de egy termelő vagy kereskedő csak legfeljebb 10 ezer tonna terményre kaphat exportengedélyt. Újabb igénnyel csak akkor jelentkezhet a gazdálkodó, ha az előző kerete 80 száza­lékát már igazoltan teljesítet­te és a kauciót is csak ebben az esetben kapja vissza. Vigyázat, csalnak (?) Az észt kereskedelmi ka­mara értesítése szerint léte­zik egy Agronora nevű cég, amely a feltételezések sze­rint Magyarországon tevé­kenykedik. A társaság regisztrálási száma: 977319528, címe: 3240 Andebu, igazgatója Mr. Magnar Morkve. A vál­lalkozás Észtországban je­lentős adósságokat hagyott maga mögött, és kérik a ma­gyar partnereket, hogy ezen céggel nagyon körültekin­tően kössenek üzletet - tu­datta lapunkkal Kustos La­jos, a Magyar Kereskedel­mi és Iparkamara nemzet­közi igazgatója. Megdőlt a búza Az utóbbi napok sem ked­veznek az aratásnak. A hét­végi csepergős idő tovább növelte az aratásra váró ga­bona nedvességtartalmát, és a felázott talajra mind nehe­zebben tudnak rámenni az aratógépek. Néhol széllöké­sek is kísérték az esőfelhők megjelenését, ott a kalásztól elnehezedett gabona meg­dőlt. Félő, ha hirtelen jönne egy jelentős felmelegedés, akkor a kipergő szemek egye­nesen a nedves talajra hulla­nának, és akár vetni sem kel­lene az őszön ezekbe a táb­lákba. A szakemberek vélemé­nye szerint egy ilyen meg­dőlt táblában az aratási vesz­teség elérheti a húsz száza­lékot. ha pedig szempergés is kíséri a betakarítást, ak­kor akár a termés fele is oda­lehet. Most az agrárszakem­bereken a sor, hogy napon­ta figyelemmel kísérjék a földterületük nedvességét, és az időjárástól függően bármikor újrakezdhessék a betakarítást. Az oldalt írta: Fekete Tibor A fotókat készítette: Csonka Róbert Kínálati telefonpiac Ezt sem hittük volna tíz evvel ezelőtt. A Matav akar rész­letfizetési kedvezményt is ad azoknak, akik beköttetik lakásukba a telefonvonalat. Csak úgy emlékeztetőnek említem, hogy abban az időben legalább tíz évet kellett várni egy ikervonalra, ami ma már nem is létezik. Ha párt-, KISZ-, szakszervezeti vonalon, vagy fegyveres erők és testületek tagja volt az illető, akkor talán néhány év­vel korábban juthatott telefonhoz. A mendemondák ar­ról is szóltak, hogy némi pénzügyi támogatással soron kívül is vonalhoz lehetett jutni, de ezt nem tudjuk megerősíteni. Tény, hogy akkoriban ugyan­csak kereslet alakult ki a tele­fonpiacon. 1990-től nagyot fordult a világ. Az áldatlan ál­lapotok, a több mint harminc­éves lemaradás tarthatatlanná vált, és többek között a kor­mányzat szándékára beindult az infrastrukturális program, melynek része volt a telefon- hálózat jelentős bővítése. A hálózatfejlesztés különösen itt, a keleti végeken vált igen sürgetővé, hisz a múlt századot idéző kézi kapcsolású rendszer még mindig használatos volt. Az elmaradott és hátrányos helyzetű térségek kiemelt tá­mogatást kaptak, aminek ered­ményeként megszűntek a kézi kapcsolású központok, az or­szágban éppen megyénkben helyezték üzembe az utolsó digitális központot. A Debreceni Matáv Igazga­tósághoz három megye (Szol­nok, Hajdú és Szabolcs) tarto­zik. Itt csak az elmúlt évben összesen 55 ezer új előfizetőt kapcsoltak be. Ez év első felé­ben további 34 ezer űj állomás létesült, amivel száz lakosra 20 telefonvonal jutott. Összeha­sonlítva a tíz évvel ezelőtti 6-7 vonallal, ez már jelentős előre­lépésnek számít. Ma már kínálati pozícióba került a Matáv, senkinek sem kell kilincselni, ha telefont akar beköttetni a lakásába. A most benyújtott igények kilencven százalékát fél éven belül, to­vábbi nyolc százalékát pedig egy éven belül teljesíteni tud­ják. Csak a nagyon eldugott helyekre nem tudják egy éven belül bekötni a telefont. A hálózatbővítések számának rohamos emelkedését az is se­gítette, hogy úgynevezett fix telepítésű rádiófrekvenciás rendszert építettek ki, amellyel olyan helyekre is eljuttatták a telefont, ahova más módsze­rekkel roppant gazdaságtalan lett volna vezetéket vinni. Ma már nincs technikai akadálya annak, hogy a megye bármely pontjára telefonhálózatot tele­pítsenek. Az idén sem áll meg a fejlesz­tés üteme. Ebben az évben a három megyében összesen négymilliárd forintot költenek hálózatbővítésre, és a minőség javítása érdekében az ISDN (In­tegrált Szolgáltatású Digitális Hálózat) nagy sebességű adat­átviteli rendszer bővítésével foglalkoznak. Az álló és moz­góképek továbbítása, a doku­mentumok gyors küldése, a nagy felbontású képek, grafi­kák továbbítása szoftver se­gítségével a telefonvonalon keresztül gyors megoldást je­lenthet. Az új információs sztráda, az Internet beláthatat­lan lehetőségeket nyújthat. Felismerte ezt a Matáv is, és Matávnct néven a már meg­lévő hálózati rendszert jobban kihasználva új szolgáltatást nyújt. Mindent összevetve, a Ma­táv a mennyiségi fejlesztés vé­gére ér, és most már inkább a minőségi szolgáltatás javítása marad a cél. Jelzi ezt többek között a számlakifogások szá­mának csökkenése és a minő­ségi reklamációk jelentős visz- szaszorulása. A telefónia kor­látái jelenleg még nem ismer­lek. de a technika fejlődésével mind több új lehetőséget ismer­hetünk meg. Lehet az bármi­lyen új találmány, ha egy már kiépített rendszerre akar ráte­lepülni, sokkal nagyobb siker­re számíthat. Rohad az alma is Ez minden, csak nem nyár. Már javában aratni kellene, és a dinnyét kellene érlelnie a napnak. Ehelyett állandó­an növényi betegségekről, komoly kártételekről szól­nak a híradások. Most éppen az almatermés sínyli meg a szokatlanul csapadékos nya­rat. Volt, ahol a jég teljesen elverte a termést, másutt csak éppen megsebezte a fejlődő zöldalmát. Ez utóbbiban a sérülések hatására megkez­dődött a rothadás. A viaszos héj már nem tudja megvéde­ni a gyümölcshúst a külső baktériumoktól, és a legki­sebb fertőzésre is megindul a szervesanyag-lebomlás. Ilyenkor már nem sokat tehet a gazda, csak a csodában bíz­hat. No meg felkészülhet a következő évre. Hajánál fogva Tőkefedezeti pillér, ez most az új nyugdíjrendszer varázsszava. Szépen hang­zik, de nekem mégis úgy tűnik, mint a fából vaska­rika. Mint ismeretes, az új nyugdíjtörvény lényege, hogy három alappilléren nyugszik a nyugellátás rendszere. Ebből az egyik, amelyet különböző magán- pénztárakba fizetnek be a biztosítottak, és ez a pénz szépen fiadzik. Úgy legyen, de én mégis kételkedem a dolog műkö­dőképességében. Nem azért, mert nem hiszek a nyugati tőkével felpum­pált és nagy tapasztalatok­kal bíró biztosítótársasá­gok tapasztalataiban, és még csak nem is azért, mert leleményes a magyar, és minden nagykapu mellett megtalálja az oldalsó bejá­ratot, hanem azért, mert kis hazánkban kialakult egy szemlélet a mindig hatal­mon lévő uralkodórend­szerkijátszására. Szabályo­san magyaros virtusnak számított (és lehet, hogy számít nta is), amikor vala­ki megleli annak a lehető­ségét, hogyan tudja félre­vezetni a hatóságokat. Ma­ga a szerkezet hibás. A po­rosz hagyományokban gyö­kerező adózási rendsze­rünk, a német mintára fel­épített iskolahálózatunk és az osztrák típusúellcnőr- zési rendszerünk túl mé­lyen gyökerezik a magyar hagyományokban. Itt soha nem tették érdekeltté az adózó polgárt, hogyha többet fizet, akkor több is jut neki. Itt mindig csak szólamok szintjén fogal­mazódott meg a társadalmi szolidaritás, és az egyéni érdekeltség helyett az össz­népi bujócska lett a diva­tos. Az APEH ellenőrei hosszasan tudnának mesél­ni arról, mennyi trükköt eszeltek ki az adóalanyok a fizetési kötelezettség megkerülésére. Pedig ha végiggondol­juk, mindenkinek elemi érdeke lenne az adózás. Csakhogy vegyük példá­nak a mostani 35-45 év közöttieket. Ok már több mint húsz éve fizetik a tb-t, és mit látnak belőle? A fel- osztó-kirovó rendszerből nekik semmi sem jutott. Amikor pedig már ők lát­nák előnyét ennek az elv­nek, addigra már rég meg­szűnik az egész. Sohasem felejtem el. ami­kor úgy közel húsz évvel ezelőtt a főnökeim egy nullával nagyobb béreme­lést kaptak, akkor azzal magyarázták a különbsé­get. hogy amikor majd én állok nyugdíj előtt, majd én is ilyen előnyökben ré­szesülök. Azóta ők már él­vezik a megérdemelt, vagy meg nem érdemelt magas nyugdíjukat, én pedig ma­radtam a békaperspektívá­nál. Becsaptak, mint oly sokunkat ebben az ország­ban, és most arról akarnak meggyőzni, hogy hajánál fogva is ki tudja húzni ma­gát az ember a mocsárból. Szeretnek hinni benne, de fogyatkozó reménnyel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom