Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-26 / 173. szám

Az oldalt írta Kozma Ibolya, fotók Lázár Zsolt (Terítés kínt és bent; B ármit is eszünk, nem mindegy, hogyan készítjük elő az asz­talt. Jobb az étvágyunk, ha ízlésesen díszített asztal mel­lé ülhetünk. A vajas kenyér is jobban esik, ha már maga a látvány is vonz az ebédlőbe, a csészék, a mézes csupor vagy a kakaóskancsó színei­nek harmóniája. Hideg vacsoraként salátát szolgálhatunk fel különböző öntettel. Ez készülhet majo­nézből, tejfölből, joghurtból, kefirből. A mártásokat adjuk külön edényben, hogy min­denki kedvére választhasson belőle. A hideg vegyes tálra tegyük fel a szalámit, a kol­bászt vagy a húsokat. Egy másik tányérra sajtok vagy zöldségek kerülhetnek. Jól il­lik a megmosott alma, barack vagy cseresznye a felkínált ételek mellé. A gasztronómiai és szocio­lógiai szakemberek szerint egyre nagyobb jelentősége van a meleg vacsorának. Hét­köznapokon szinte a legfon­tosabb étkezéssé lép elő. A feszített tempóban dolgozó emberek sajnálják az ebédre fordított időt. Déltájban be­kapnak egy szendvicset, s in­kább este, nyugodtabb körül­mények között, családjuk kö­rében vacsoráznak. Ilyenkor leginkább egytál­ételeket érdemes főzni, az év­szaknak megfelelően. Készít­hetünk főzelékfélét, például karfiolt, kelt, brokkolit, zöld­babot, babot, lecsót, francia­burgonyát, zöldborsós omlet­tet, rizottót, süthetünk virslit, sonkát, tojást. A legtöbb embert úgy várja este az otthona, ahogy reggel otthagyta. Ugyanazon az asz­talon költi el a vacsoráját is, ahol reggelizett. Az estét szo­lid, de kellemes színű szalvé­tával és gyertyával tehetjük ünnepibbé. Ha barátainkat, munkatársa­inkat kávéra hívjuk ebéd után, célszerű jeleznünk a találkozás fontosságát. Ne rohangáljunk a konyha és az ebédlő között, mikor már megérkezett a ven­dég, inkább készítsünk előre el mindent, amire szükségünk le­het, aprósüteményt, cukrot, tej­színt, esetleg szendvicset. Csak a kávét, esetleg a teát készítjük frissen. A mai háztartástechnika mel­lett gyorsan elkészíthető a fagy­lalt, a parfé, a gyümölcs, a tej­színhab és a piskóta. Kompót, sűrű dzsem, magozott meggy, sárgadinnye, csokoládéresze­lék és egy kis fantázia szüksé­ges ahhoz, hogy egy kis fagy­laltból vagy jégkrémből csodá­kat készítsünk. A tálaláshoz talpas poharat, kelyhet vagy kompótostányért használha­tunk. Tálalhatjuk egyben és kiporciózva is. Őszibarack érésekor a kimagozott, meg­hámozott és félbevágott gyü­mölcs nagyon finom, és gyö­nyörű színeket komponálha­tunk belőle. Még szebb, ha fébevágott sárgadinnyét töl­tünk meg fagylalttal. Kellemes időben a kertben is teríthetünk. Mindazt feltálal­hatjuk, amit az ebédlőben, de a meleg ételeket fedett tálban kí- náljuk, hogy ne hűljön ki könnyen, s ne potyogjanak bele levelek, bogarak. Kerüljük az olyan édes szörpök, desszer­tek fedetlen tálalását, melyeket szívesen látogatnak a méhecs­kék. Célszerű, ha bográcsban vagy kint, szalonnasütőhelyen készült éteket kínálunk a kerti asztalon. Adjunk olyan ételt, amihez kevés eszköz kell, mert a kertben kevesebb a tálalóhely: flekként szabad tűzről, rablóhúst és salátákat. Több időt vesz igénybe a kerti étkezés, míg ki- és be­pakolunk, de kárpótol érte a kellemes környezet s a beszélgetés, ami kialakul a kertben. A nyár a nyaralás, kempingezés ide­je. A sátorozás nem jelenti azt, hogy csak szendvicset ehetünk. Osz- szecsukható asztalkán terít­sünk műanyag tányérokkal, de méginkább tálkákkal s műanyag eszközökkel. A kempingben a lecsónak, paprikáskrumplinak és a ha­lásziénak van keletje. Itt is illik teríteni, csak kis előké­szület kell hozzá: kartonte­rítő vagy szett, kemping­készlet és jópofa pohár. Egyszer valaki a kövön vagy az agyagfazékban felejtette a jó sűrű árpa- pempőt, a tésztát, és mire visszatért, a massza külse­je teljesen megváltozott, megduzzadt, felpuffadt. Az ember kissé szorongva figyelte, azt gondolta, a massza él, akár egy állat. A részkorszak elején élő ember rendkívüli kémiai jelenségnek, az erjedés­nek volt a tanúja. Valószí­I nűleg nem merte megen­ni a tésztát, eldobta. Ké­sőbb egy másik ember, aki hasonlóképpen járt, nem rémült meg annyira a jelenségtől vagy túlságo­Í san éhes volt, megsütötte a masszát. A pogácsa íz­lett neki, könnyebb volt és jobb, mint a szokásos éte­le. így jutottak az első ke­nyérhez. Ugyanebben a korszak­I ban, egy másik napon, ta­lán ezer évvel később va­laki a szabad levegőn I hagyta a nagyon híg ár- papempőt. Mire vissza­tért, finom buborékokat talált a felszínén, ami még sistergett is. Valaki bizo­nyára megkóstolta, s fi­nomnak találta. Ez a fa­nyar csípős ital lett a sör, ami azonnal jókedvre hangolta az embert. A kenyér és a sör ugyanan­nak az élelemnek más megjelenési formája. A sörfogyasztás közben nem is gondolunk arra, hogy ezt a kellemes italt már az ókorban is kedvel­ték. Meghatározott adagot ihattak belőle a férfiak cs a nők, az idősek és az öre­gek, a gazdagok és a sze­gények. Vajon ki lehetett az, aki észrevette, hogy a ter­mesztett szőlőszem min­den más gyümölcsnél job­ban erjed, és a leve is kel­lemes? A felfedezés nem lehetett véletlen, mert az ember törekedett arra, hogy erjesztés révén fi­nom italokhoz jusson. A Mas d’Azyl-barlang- ban és Svájc tavi cölöpte- lcpüléscinél vadkörte-, Í vadalma-, szeder-, szilva- és vadszőlőmagvakat ta­láltak. Ezeket a gyümöl­csöket nem azért gyűlhet­ték össze, hogy megegyék, hiszen nem állnak el, mint a gabona. Bizonyára ki akarták sajtolni és meger­I jcszteni. A kenyeret és a sört is feltalálták. Most már nem­I csak leletek és maradvá­nyok őrzik az emberi tevé­kenység nyomát, hanem téglára vagy kőre rótt üze­netek is, amelyeket majd egy nap kibetűznek. Min­I dcn bizonnyal egyszerű emberek találták fel ked­venc ételeink, italaink nagy részét. A mai házi­asszonyok is biztosan fe­li deztiek fel hasonlókat. — A semmiből is lehet va­lami finomságot készíteni. Legalábbis az ügyes házi­asszonyok, különösen a nagymamák művészei en­nek a tudománynak. Nem­régiben azonban egy férfi­ismerősöm örvendeztetett meg egy tál finom salátá­val. Hagymát, uborkát, paprikát, paradicsomot, egy kevés füstölt húst vá­gott össze, ezt borral ön­töttel le, majd megsózta az összevágott zöldségeket. Az egyszerű hozzávalók­ból is ízletes finomságot Ez a csodálatos nyári év­szak az ételeinket is fino­mabbá teszi. A most érő, friss gyümölcsök ízét a mi­relitek csak nehezen köze­lítik meg, amit ilyenkor ké­szítünk, attól nincs fino­mabb. Morzsolt csemege kuko­ricából, főtt krumpliból, hagymából, szeletelt para­dicsomból és főtt, befőtt­ként eltett céklából is ösz- szeüthetünk kellemes ízű finomságot. Görög salátát negyedelt főtt tojásból, olajbogyóból, paprikából, hagymából, paradicsom­ból készíthetünk. Rozma­ringgal ízesítjük, majd le­öntjük salátalével, amit cukor, ecet, két deciliter víz és egy evőkanál olaj hozzáadásával készítünk. A gyümölcssalátába azt teszünk, amit akarunk. A most érő barackhoz jól il­lik az alma, a banán, a na­rancs, az ananász. Tehe­tünk bele meggy- vagy cse­resznyebefőttet, s le lehet önteni lével vagy szörppel. A meleg hónapokban ke­vesebb ételre van szüksé­günk, inkább könnyebb, hamarabb emészthető éte­lekre vágyunk. Az elkészí­tése is nagyon egyszerű! Konyhai tippek- A citromot vagy narancsot gondosan meleg vízzel kell lemosni, mielőtt a héját lereszelnénk. A citrom és a narancs héját nagyon vékonyan reszeljük le, hogy csak a sárga része kerüljön a reszelékbe, ellenkező esetben keresű lesz. ***- A lereszelt citromhéj cukorral keverve a hűtőszekrény­ben sokáig eláll, ugyanígy a narancshéj is, de csak jól lezárha­tó üvegben. ***- Ha csak néhány csepp citromlére van szükségünk, kár megvágnunk az egész gyümölcsöt. Ilyenkor egy hústűt bele­szúrunk, kicsit megnyomjuk, s a pici lyukon kifolyik annyi lé, amennyit szeretnénk. A citromot ezután folpackba csoma­golva néhány napig a hűtőben tárolhatjuk. ***- Mindenfajta hámozott gyümölcs megtartja eredeti szí­nét, ha citromos vagy ecetes vízbe dobjuk közvetlenük há­mozás után. ***- A darabos fűszereket egy teatojásba vagy kis gézzacskó­ba köthetjük, így nem szükséges leszűrni a levest, csak egy­ben kell kiemelni belőle a fölösleget. Erika burgonyás gombóca A háziasszonyok szeretnek egymástól tanulni. A ven­dégségben kóstolt sütemény és sült receptjét gyak­ran elkérik egymástól. Az ízes étel fogásait szívesen adják át egymásnak, így egy-egy finomság ismertté válik a régióban, néha az egész országban. A nyíregyházi polgármes­teri hivatal titkárságának ve­zetőjétől, Belus Tamásné Erikától is kértünk egy étel­receptet. Elsősorban gyakor­ló háziasszonyoknak ajánlja a kínai burgonyásgombócot, ugyanis elkészítése hossza­dalmas és nagy gyakorlatot igényel. Az ízek azonban kárpótolnak a fáradságért. Hozzávalók a tésztához: öt dekagramm vaj vagy marga­rin, tizenkét dekagramm liszt, két és fél deciliter víz, huszonöt dekagramm burgo­nya, egy tojás, egy kávéska­nál só. A töltelékhez húsz dekagramm darált csirkehús, egy fej vöröshagyma apróra vágva, két gerezd zúzott fok­hagyma, egy kávéskanál őrölt korieander, egy kávés­kanál só, mokkáskanál cu­kor, két evőkanál olaj, egy egész tojás felverve, zsemle- morzsa, olaj a sütéshez. A tészta elkészítési módja: a vizet a vajjal együtt felfor­raljuk, öntsük bele a lisztet, fakanállal keverjük simára és addig főzzük takaréklángon állandóan kevergetve, amíg a tészta el nem válik a lábas falától. Ezután vegyük le a tűzről és keverjük hozzá a tojást, majd a burgonyát és a sót. Mikor már simára kever­tük, tegyük félre, amíg a töltelék el nem készült. Keverjük jól össze a húst a sóval és a fűszerekkel. Olajban pároljuk meg a hagymát és a fokhagymát, tegyük rá a húst, és időn­ként keverve pároljuk pu­hára, majd hűtsük le. A kisütéshez forró olajat használjunk. Amikor már forró az olaj, egy evőkanál tésztát simítsunk laposra, tegyünk a közepébe egy evőkanál tölteléket, for­máljunk gombócot a tész­tából, majd mártsuk a fel­vert tojásba és a zsemle- morzsába és süssük ki! Jó étvágyat kívánunk hozzá! r ®or és kenyér I Ha nyár ••• ••• akkor saláta

Next

/
Oldalképek
Tartalom