Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-26 / 173. szám

Megyei krónika 1997. július 26., szombat A központ nélkül? Székely: menekülnek a képviselők (Folytatás az 1. oldalról) Eközben nem is vehettük szigorúan a zárva tartást, mert például a majoretl- csoportnak egy váratlanul adódott fellépés előtt pró­bálni kellett, hasonlóképpen a külföldi szereplésre ké­szülő Primavera balettcso­portnak is. Huszonnyolcadikától folyamatosan zajlanak az utcai programok, augusz­Fekete Tibor (Új Kelet) Hét szűk és hét bő eszten­dőként jellemzi a népi mete­orológia a csapadékos és az aszályos évek váltakozását. Bőnek az esős nyarakat, szűknek az aszályos éveket minősítették. Az elmúlt ti­zenkét hónap csapadékel­oszlására valóban jellemző a szélsőséges jelző. Tavaly ősszel 110-130 mm-rel több eső esett, mint a korábbi évek átlaga. Télen viszonylag vé­konyabb volt a hótakaró, de a februári olvadással egy időben eső is esett, amitől egy kisebb árhullám is levo­nult megyénk folyóin. Nem is igazán az a 30-40 mm-es csapadék okozott gondot, hanem hogy a fagyos talajon hamar összefutott a víz, ami már előrevetítette a későbbi belvízveszélyt. A csatornák­ban és a termőföldön össze­gyűlt vizet szivattyúkkal emelték vissza a folyómeder­be. Különösen a tiszalöki duzzasztómű környékén kellett sokat dolgozniuk a vízszivattyúknak, mert az állandó magas vízállás miatt természetes úton nem juthat a Tiszába a belvíz. Áprilisban tovább folyta­tódott a csapadékban sze­gény időjárás. A májusi hir­telen felmelegedés már az aszály veszélyével fenyege­tett, amikor a hónap máso­Munkatársunktól Az ez év március 3-án Fényeslitkén történt ember­ölési ügy akár tipikusnak is mondható. Az viszont rend­kívüli az ügyben, hogy a gyilkos és az áldozat testvé­rek voltak. A négy fivér együtt éldegélt a hét éve el­halt szülőktől örökölt lakás­ban. Sajnos mindannyian gyakran néztek a pohár fe­nekére. A tökrészegségig menő tivornyákat rendsze­rint agreszszivitások kísér­ték. Ilyenkor pofonok csat­tantak, de volt eset, amikor a kés is előkerült. Legtöbbször kisebb sérülésekkel megúsz­ták egymás bántalmazását. Az a bizonyos tavaszi nap is úgy indult, mint a többi. E. Imre és János pár felessel kezdett, majd egyre jobban belelendültek az italozásba. Már eleget ittak ahhoz, hogy hajba kapjanak. Azóta sem derült ki, hogy min vesztek össze. A pálinkagőzös han­gulatban Imre hirtelen felka­pott egy pillangókést, és Já­nost nagy erővel mellkason szúrta. Ä súlyosan sérült test­vér rövid időn belül életét vesztette. Imre részegsége el­lenére érezte, hogy nagy baj történt, mert a szúrást köve­tus 20-án a Kossuth téren rendez ünnepséget a vá­ros. A városi rendezvényre csoportjaink is készülnek műsorral, így a művelődési ház is újra megkezdi műkö­dését. Augusztus 19-étől látható a Báb- és Szcenikai Kiállítás a Gyermekcent­rumban, s a szabadtéri szín­padon is tart még a nyári műsor, azoknak a próbái is folynak. dik felére gyökeresen meg­változott az időjárás. Ekkor négy nap alatt közel 100 mm csapadék hullott, amitől jelentősen átnedvesedett a termőtalaj is. Demecser és Kcmecse térségében ennek is többszöröse hullott. A Gégénytől Kótajig eső terü­leten volt, ahova 234 mm csa­padék jutott. A májusi és júniusi csapa­dék hatására 4850 hektár termőterület került víz alá, ebből 2386 ha Demecser, Gégény, Kék és Berkesz tér­ségében található. Ezekben a falvakban a termőterületek nagyobbik része ma sem művelhető. A kormány rend­kívüli segítséget ígért me­gyénk belvíz sújtotta telepü­léseinek megsegítésére, ami­től ugyan nem oldódnak meg egy csapásra a gondok, de legalább az újrakezdéshez és a jövő évi mezőgazdasági ter­melés beindításához segítsé­get nyújthat. A terméskiesés és az igazolható kár mértéké­ben természetesen eltérések mutatkoznak, de valószí­nűsíthető, hogy százmilliós nagyságrendről lehet szó. A mostani esős július ugyan már nem sok kárt te­het ezekben a területekben, de a megye többi részein még igen. Sőt a fokozott növényi fertőzések miatt újabb jelentős terméskiesést okozhat. tőén átment a szomszédba és azt mondta: „Jánossal össze­szólalkoztunk, de lehet, hogy már nem is él”. A kiérkező or­vos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A megyei bíróság dr. Bod­nár Zsolt büntetőtanácsa előtt E. Imrét az ügyészség em­berölés bűntettével vádolja. A vádlott azzal védekezett, hogy erős ittassága miatt nem emlékszik semmire, de a fel­sorakoztatott bizonyítékok hatására elismerte bűnösségét A tegnap megtartott tárgya­láson az elmeszakértő elmond­ta; a vádlott környezettanul­mányából kitűnik, hogy gya­koriak voltak az ittas agresszi­vitások a testvérek között, pél­dául az elhalt testvér egy alka­lommal vállon szúrta Imrét. A vizsgálatából az is kiderül, hogy a cselekmény időpont­jában a vádlottnál nem mu­tatható ki elmekóros tünet. A vádlott emlékezetkiesését va­lószínűleg az okozta, hogy a bűncselekmény elkövetésé­nek időpontjában súlyos - 4,17-4,44 ezrelékes - alko­holos befolyásoltság alatt állt. Ez a véralkoholszint kö­zel áll az alkoholmérgezés­hez. A tárgyalás az orvos­szakértő meghallgatásával folytatódik. (Folytatás az 1. oldalról) Székelyben már évek óta dúl a háború. Ennek egyik legin­kább pellengérre állított szerep­lője dr. Faragó György házior­vos. Négy hónapig polgármes­ter is volt, de mivel a testület nem járult hozzá vállalkozóvá válásához, és így nem lehetett egyszerre orvos és polgármester is a hatályos törvények szerint, lemondott tisztjéről. Az ellene látványosan ellenszenvvel visel­tető testületi tagok nem eléged­tek meg ennyivel, július 31-ével menesztették állásából is.- Mindenáron meg akarnak szabadulni tőlem, pedig csak egyetlen vétkem van. Az egyik falugyűlésen azt mertem mon­dani rájuk, hogy öten egy érdek- szövetséget alkotnak, és mindent saját hasznukra csinálnak. Ettől kezdve nem volt nyugtom. Min­denféle alaptalan váddal illettek, rágalmazó röplapokat terjesztet­tek. Megvonták tőlem a kártya­pénzt, pedig azt, hogy szeretnek itt az emberek, mi sem mutatja jobban, hogy a lehetséges ki- lencszáz betegkártya helyett ezerháromszázat adtak le nálam. Ide járnak a környékbeliek is! S most, amikor el akarnak zavar­ni, hatszázan tiltakoztak ellene a hétszáz szavazásra jogosult közül!- A faluban mégis egy elég csúfondáros jelzőt hallottam magára: Herénrúgós doktor úr!- Hát akkor tudja meg maga is a történetet, bár a bírósági dön­téssel én lezártnak tekintettem. Én szerveztem meg a focicsa­patot Székelyben, és negyven­hat évesen is még játszogatom hetente rendszeresen. A helyi kézilabdapálya mellett mentem el, és kedvem támadt egy-két kapura lövésre. Kertem az ott ját­szadozó fiúkat, hogy passzolják nekem a labdát. Nem akarták, kértem, nem akarták. Szó szót kö­vetett, az egyik tizenhat éves fi­úcska trágáran visszaszólt, és amikor én közelebb mentem hozzá, felém rúgott. Védekez­tem, eltaláltam. A bíróság bűnös­nek talált könnyű testi sértés vád­jában, bár az orvosi látlelet ne­gatív volt, és a tanúk szerint is csak védekeztem. Az orvosi ka­mara megrovásban részesített.- Ez már elég, hogy a falu a szájára vegye...- És ezért kell megvonni tőlem a kártyapénzt? Úgy vélem, vala­milyen mérce alapján honorálni kellene a teljesítményt is, és a kártyák száma ebben reális tám­pont!- Mi a háború valódi oka?- Az, hogy nem hagytam kis­ded játékaikat. Amikor tejre és kenyérre sem volt elég pénz, amikor kifizetetlen számlák sora hevert itt az asztalon, akkor trak­tort vett az önkormányzat meg hozzávalókat. Persze! Hiszen az ő földjeiket is meg kellett vala­mivel művelni. Egyéves menet­levéllel és üzemanyag-haszná­lattal nem tudtak elszámolni! Járdát építettek, szippantót vet­tek, miközben az intézményeink képtelenek voltak működni.- Egyszóval megnyirbálta a szárnyaikat. Most azonban ők ütöttek nagyobbat. Önnek men­nie kell.- Én nem megyek sehova, még hivatalos értesítést nem kaptam arról, hogy felmondtak volna nekem.- Én nem is voltam hajlandó aláírni azt a határozatot, amit a testület hozott - szól közbe a polgármester.-És akkor lehet, hogy még nem postázták?-Nem tudom.- Én akkor is maradok - mondja a doktor úr -, ha kell, ingyen is dolgozom addig, amíg a bíróság be nem bizo­nyítja az igazamat, mert alap­talanok azok a vádak és nevet­séges rágalmak, amelyeket most a fejemhez dobálnak. Ha öt ember így elzavarhat egy háziorvost, akkor maholnap bárkit felekasztathat a falu főterén. Ekkor hirtelen megcsörren a telefon.- Kollonnay István vagyok, a körjegyző. Hallottam, keresett!- Hallotta? Ez érdekes.- Apagyon megtalál, ha kér­dése van. Hát van. Először az, hogy mi­ért hazudott a nyírtéti polgár- mester, amikor a menekülési je­lenet után azonnal belépve az épületbe a jegyzőt kerestem.- Most hívott Nyíregyházáról. Az ügyészségen van. Nem világosítottam fel, hogy akkor repülővel jár és nem feke­te Seattal, mert két perce láttam az ajtó előtt. De ezt már Apagyon nem fe­szegetem. A legjobb bizonyíték a tenyerem lenyomata az autó motorháztetején. És az, hogy a teljes kompánia a szobában vár.- Ugyebár már találkoztunk, de csak én mutatkoztam be! — mondom. - Illetve Önök is, de nem a legbarátságosabb olda­lukról. Szerettem volna meghall­gatni a másik oldalt is. A jegyző veszi elő először ba­rátságos arcát.- A kérdés az volt a testületi ülésen, hogy rendkívüli-e, és akkor csak az én ügyemet tár­gyaljuk, vagy nem, és akkor el­mondhatjuk dr. Fekete Zoltán­nak a polgármester és a doktor úr dolgait is.- És miért nem tették?- Elég, ha azt említem magá­nak - vág közbe a névtelenség homályát a többiekkel együtt kikövetelő képviselő -, hogy Kutiné mindig úgy emlegette, a Fekete Zoli így, a Fekete Zoli úgy...- Állj, állj, állj. Ki az a Kunné, és azt akarják állítani, hogy a Közigazgatási Hivatal vezetőjét valaki befolyásolta?- Na látja, nem tud maga sem­mit, és írják itt a hazugságokat - mutatja nekem laptársunk rövid híradását.- Hát ha Önök elfutnak az új­ságírók elől, akkor nem hibáz­tathatnak senkit!- Hát akkor idefigyeljen. Min­den akkor kezdődött, amikor egy megválasztott képviselőnk helyére Kun Istvánná került, aki­nek a férje jogászként volt tsz- elnök és újságíró is. No, amikor a feleség képviselő lett, az ak­kori polgármester, Szőke Sándor lemondott, bár egészségügyi okokra hivatkozva, de minden­ki tudta, hogy Kunnéval nem hajlandó együtt dolgozni. Ak­kor jött dr. Faragó. Megalapítot­ták a Falu Fejlesztéséért Egye­sületet, és amikor mi megjelen­tünk a gyűlésen, hangos szóval kiutáltak onnan bennünket. A két fülemmel hallottam, hogy amikor a jegyző kazettán rögzí­teni akarta a diskurzust, Kunné odaszólt, hogy zárd el azonnal, mert kihajítalak vele együtt. Na, ennyit az ő demokráciájukról meg a falu fejlesztéséről. Mert annak nincs látszata.-És a maguk munkájának?- Fejlődésnek indult az iskola, hat számítógépet kaptak, most pályáztunk iskolabuszra, s íme, itt van egy huszonöt személyes. Nem tudunk új iskolát építeni, csak a kastélyt, amiben most ta­nulnak a diákok, azt újítgatjuk. Ötmilliót nyertünk a korszerű­sítésre. Bezzeg dr. Faragó meg­vette volna a kastélyt panziónak vagy minek, s azt mondta, hogy az árából építsünk egy újat. Le­hetetlen ez, kérem, lehetetlen.- Mi bajuk a doktor úrral?- Soroljuk? Hát akkor írja mindet! A kártyapénzt bérként vették fel, ami tilos! Erre kitalál­ták, hogy autót lízingelnek belőle neki, egy Opel Astrát! Minek ilyen drága autó egy olyan önkormányzatnál, amely 1,3 milliós hiánnyal vette át a kasszát? Amelyik intézményeit sem tudja működtetni? S tudja, mi volt a lízingszerződés zára­dékában? Ha a maradványt az orvos kifizeti a szerződés lejár­takor, akkor övé az autó! Ez 800 forint meg az áfa! És övé az autó! Amit azonnal eladott! No most hol van a betegek irán érzett nagy felelősség? Mi visszaszerezzük azt az au­tót a falunak. A falunak és nem neki, mert akkor megint a lányát hordozza vele Nyír­egyházára! Menetlevelet meg persze nem vezet, még fel­szólításunkra sem!- Van még tovább?- Na hallja! Feljelentettük, mert a jogosítványok érvénye- síttetéséért kapott pénzt nem fizette be az önkormányzat­nak. Tizenkét esetre van bizo­nyítékunk!- Ne haragudjanak, de a falu bízik benne! Megválasz­tották polgármesternek nagy többséggel, és most is hat- száz aláírás gyűlt össze mel­lette!- Mert az orvostól tartanak mindenhol az emberek, függ­nek tőle. Félreinformálja a fa­lut! Somogyival, a polgármes­terrel együtt ránkfogták, hogy bunkónak neveztük a helybe­lieket.- Mi a bajuk az új polgár- mesterrel?- Az is vele és Kunékkal fúj egy követ. Magától semmit sem dönt, kapja a cetliket a testületi ülésen, hogy mit kell mondania, figyeli, mikor ka­csint rá a doktor úr vagy Kunné és úgy beszél! Eladatták u Zetort...- Mert maguk használták... Hatalmas kacaj veri fel a szobát.- Mindannyiunknak jóval több felszerelése van, mint az önkormányzatnak! A traktor­ral szállítottuk ingyenesen a szemetet, a szippantós meg fil­lérekért dolgozott! Lemarad­tunk a hátrányos helyzetű te­lepülések pályázatáról, mert direkt későn hívták össze a tes­tületet. A közmunkások mun­karuhájára szánt pénz is eltűnt. Amikor bevezettük az óvodá­ba a gázt, el akartuk bocsátani a fűtőt. Vagy táppénzen volt Faragó doktor úr segítségével, vagy a kastély padlásán buj- dokolt. Mondtuk, hogy ha valaki elveszi télvíz idején a létrát, hát ott fagy meg sze­gény. A mi határozatainkat nem hajtja végre - pedig öten vagyunk hármójukkal szem­ben —, de önkényesen beve­zetteti a gázt fedezet nélkül az üresen álló szolgálati lakásba. A háziorvosnak olyan szenet rendeltek meg télen, ami a rendelő cserépkályhájába nem jó, annál jobban ég az orvos szolgálati lakásának kazánjában. Kunnééknak a testület tudta nélkül 7,5 hek­tárt bérbe adott az önkor­mányzat földjéből! Pedig a polgármester nem tulajdono­sa annak a földnek, csak a tes­tület dönthet róla... És csak sorolták, sorolják a vádakat. Székelyben tehát már kivont kardokkal elin­dult egy véres ütközet. Ta­lán a végső. (Lapzártakor érkezett a fax szerkesztőségünkbe, az ülés hiteles jegyzőkönyve. Esze­rint dr. Fekete Zoltán, a Köz- igazgatási Hivatal vezetője ma szombaton újra kezdemé­nyezi a sorozatos törvénysér­tések miatt a testület össze­hívását. Ezért hétfői szá­munkban folytatjuk a Szé­kely-háború krónikáját.) Szeszélyes időjárás Megölte a testvérét

Next

/
Oldalképek
Tartalom