Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-25 / 172. szám
IOLL& uJUnj Tiszakóród 1997. július 25., péntek Gyulai Gáspár meg, és utána a liget érintetlenül hagyásával üdülőtelkeket alakítunk majd ki. A kóródi Ti- sza-part a maga érintetlen természeti szépségével már eddig is sok nyaralónak nyújtott felejthetetlen élményt. Szeretnénk, ha egyre többen töltenék nálunk a szabadságukat, és ehhez olyan körülményeket kívánunk teremteni, hogy a kispénzű belföldi és a külföldi nyaraló egyformán jól érezze magát Tiszakóródon. Megélnek a jég hátán Is Jellegzetes tiszaháti porta Kovács Sándorék háza. A tor- nácos épület „testvérei” mindenütt megtalálhatók a Felső- Tisza környékén. Az ősök által meghonosított építkezési forma az amerikás magyarok ötletességét dicséri. Ok kezdték el szalma és nád helyett palával borítani frissen emelt házaikat. A századforduló előtt és még azután is sokáig a Tisza mellett megbúvó falvakra egyforma veszélyt jelentett a víz és a tűz. Hol árvíznek, hol tűzvésznek estek áldozatul a települések. Amellett, hogy a palatetővel nehezebben birkózott meg a vörös kakas, tulajdonosának tehetős voltára is utalt a palával borított háztető. A ré- ges-régi házak még ma is állnak. Tornácaikat belepte a szőlő, vagy másfajta futónövény. Van, ahol a kellemeset összekötve a hasznossal, úgy szárítják a kukoricacsöveket, hogy egyben díszítik vele az épületet is.- Ez a mostani rendszer lényegesen szabadabb, mint a tanácsi volt. Az önkormányzatoknak tágabb terük nyílt a cselekvésre. Határozataikat önmaguk hozzák, és bármit eldönthetnek, megtehetnek, feltéve ha elhatározásaiknak megvan a reális alap- ja. Azok az emberek, akik a tes- tületben tevékenykednek, pontosan ismerik azokat a szorító gondokat, amiknek megoldása elengedhetetlen a falu fejlődéséhez, és azt is, milyen lehetőségünk van egy-egy nagyobb beruházás végigviteléhez. Ennek is köszönhetően úgy érzem, hogy Tiszakóród 1990 óta többet fejlődött, mint az elmúlt kettőszázötven esztendőben összesen. Bevezettük a gázt, Istennek hála telefonunk is van. Iskolánkat nemrégiben adtuk át, és most három falu (Tiszacsécse, Milota és Tiszabecs) Tiszakóród gesztorsága alatt a szennyvízhálózat kiépítésén fáradozik.- Sok önkormányzat keÜdülőfalu a bukógátnál Gyulai Gáspár, Tiszakóród polgármestere 1957. január elseje óta dolgozik a közigazgatásban. Tapasztalt, sokat látott szakember. Az apparátusi munka minden lépcsőfokát végigjárta, pontosan ismeri a tennivalókat, de ami legalább annyira fontos: ismeri a rá bízott falu lakóinak minden gondját-baját, és alapelvének tekinti, hogy csak az a köztisztviselő lehet sikeres, aki nem a saját, hanem a település érdekeinek megfelelően cselekszik. Az önkormányzati rendszer bevezetése óta Tiszakóród felébredt Csipkerózsika-álmából. Soha nem látott fejlődésnek indult a falu. A polgármester úrral beszélgettünk a falu fejlődési lehetőségeiről, és arról, hogy milyen alapvető különbség van a tanácsi és az önkormányzati rendszer között? rült csődközeli helyzetbe a gázépítés miatt...- Szerencsére nálunk nem így alakult a dolog. Tizennégyen kezdtünk neki a beruházásnak, és ráadásul még egy huszonegy kilométeres országos vezetéket is kellett építenünk, ami több mint kétszáz-hatvanmillió forinttal növelte a költségeinket. Amíg nem sikerült megfelelő áron értékesítenünk a gázva- gyont, addig rendkívül takarékosan kellett gazdálkodni, nemcsak nekünk, de minden falunak, amelyik részt vett ebben a munkában, de most azt mondom, megérte összehúzni a nadrágszíjat.- Mostanában divatos lett falun nyaralni, Tiszakóród kivételes természeti adottságokkal rendelkezik. Élnek-e a falusi turizmusban rejlő lehetőségekkel?- Természetesen próbálkozunk vele, bár az első körből kimaradtunk, de mostanra egyre több ember foglalkozik vendéglátással. Hozzánk tartozik a Túr csatorna bukógátja, népszerű nevén a Nagy-bukó. A gát melletti dióliget kedvelt kirándulóhelye a turistáknak, de sokan vannak, akik sátorral érkeznek, és egy-két hetet is ott töltenek. Idén építik át a gátrendszert, ami valamiféle munkalehetőséget is jelent majd a faluban élő munkanélkülieknek. Errefelé nem nagyon van munka, Kóródon, mint mindenütt a környéken, a legnagyobb munkáltató az ön- kormányzat. A bukógát környékét a felújítás után teljes egészében a falusi turizmus szolgálatába kívánjuk állítani. Tanulmánytervet készítettünk a környék rendezésére. Megfelelő utat szeretnénk építeni a dióligetig, és tervezzük a közművek odatelepítését is. Első lépcsőben a villany- és vízvezetékrendszert építenénk Az idei nyár nem tette könnyűvé a gabona betakarítását. Az árpára bizony ráfért a szántás. Már az aratás sem volt egyszerű. A gépek nehezen birkóztak a sáros földdel, megtörtént, hogy csak kaszások voltak képesek elvégezni a mély talajon az aratást, a termés sem volt olyan, mint a normális években megszokott, és ráadásul még szárítani is kellett a víztől duzzadó magvakat. Nem könnyű ilyentájt a parasztember élete. A betakarítás amúgy is embert próbáló munkáját most még az esőzés és a belvízveszély is megkeserítette. (Képünkön a nagypapa, Kovács Sándor és unokája, Fábián Róbert zsákolja a frissen megszáradt árpát.) M ár a középkor ban nevezetes települése volt a Tiszavidéknek. A festői szépségű Felső-Ti- sza partján fekvő falut 1344-ben említik először a krónikák. Nevét sokan a kóró, mások góré szóból vezetik le. Akárhogyan is van, mostanra Tiszakóród néven ismerik a szatmáriak. Hosszú története során nem kímélték háborúk, pusztították járványok, és sokszor az amúgy áldást hozó Tisza is kíméletlenül bánt vele. Különösen a szabályozás előtt volt kiszolgáltatva az itt élő ember a folyó ké- nyének-kedvének. Errefelé ma is áldással emlegetik az egykori Tisza- szabályozó mérnök, Vásárhelyi Pál nevét. Azért a Tisza nem csak szenvedést hozott a falu lakóira. Jó kedvében nemzedékeknek adott munkát, táplálta a település apra- ját-nagyját. Mára sajnos már csak legendákban él az ősi mesterség. Igazi halászembert mutatóba sem látni Kóródon, legfeljebb pecások vannak, akik inkább a szórakozás, mint a megélhetés miatt veszik kezükbe a horgászbotot. Valamikor Tiszakóród fontos közlekedési útvonalon feküdi, de a történelem viharai, no meg az, hogy Trianon után elérhetetlen távolságra került a környék természetes központja, Beregszász, lett belőle isten háta mögötti határszéli település. Lakói nem adták meg magukat az enyészetnek. Munka nem sok van a környéken. Legfeljebb az állam képes foglalkoztatni a dolgozni vágyókat, de a mezőgazdaság, ha szűkösen is, csak ad valami támaszt az itt élőknek. Mostanában divatos lett falun nyaralni. Ez a mozgalom is hoz valamit a konyhára. Ha Isten is segít, akkor a kóródiak megélnek a jég hátán is. Tiszakóród nevezetességei közé tartozik a festő ecsetjére kívánkozó tiszai táj. Ilyennek láthatta Petőfi is annak idején a partot. A szépséges látvány nem csak a nagy magyar költőt ihlette meg, se szeri, se száma a Tiszáról szóló írásoknak, verseknek. Vannak, akik költői tehetség híján csak gyönyörködnek a panorámában, mint a képen látható három grácia is, akik valószínűleg az iskolaév viharait pihenik ki a kóródi Tisza-parton Az oldalt írta: Berki Antal, a felvételeket Racskó Tibor készítette H íresen református vidék a Felső-Tisza környéke. A valamikor a középkorban elkészült kóródi templom kezdetben a katolikusok lelki épülését szolgálta. A reformáció, az egyházújító nagy hárm^, Luther, Kálvin, Zwingli által vetett magvak errefelé termékeny talajra hullottak. Valamikor nem a templom volt a falu központja, de aztán a Tisza meghátrálásra késztette az embereket, és az 1800-as évek végére a templom körül alakult ki a falu mostani arculata. A kóródi református templomot nemrégiben újították fel, ami a falu lakóinak áldozatkészségét igazolja. Sose volt tehetős a szatmári szegénynép, de arra mindig sokat áldozott, hogy az Isten háza rendben legyen. Amerikaiak hagyatéka A három grácia