Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-25 / 172. szám
WüliíLj-h:. V Birs-tűzelhalás Kísért a vészterhes múlt? Gazdaság 1997. július 25., péntek Hétről hétre a kiskertekben Itt a paradicsomvész 5 Munkatársunktól ______ A birsalmafák fokozottabban érzékenyek a tűzelhalás- ra, mint a hagyományos fajták. Azokon a helyeken, ahol felütötte a fejét a veszélyes fertőzés, zárlatot rendelt el már korábban a megyei növényegészségügyi és talajvédelmi állomás. Ezeken a helyeken figyelték meg a szakemberek, hogy a hagyományos fajtáknál elvégzett növényegészségügyi kezeléseket követően egyelőre nem terjedt tovább a betegség. Ám a késői virágzású birsfákon olyan jeleket vettek észre a termesztők, amelyek tűz- elhalásra utalhatnak. Gáva- vencsellő jegyzője riasztotta az állomás munkatársait, hogy végezzék el a megfelelő azonosítási vizsgálatokat. A birsalma általában érzékenyebb a fertőzésekre, mint más gyümölcsök. A növény számára a virágzás a legkritikusabb időszak. Az idei időjárás egyébként is hetekkel eltolta a virágba borulás idejét, így a szakember elképzelhetőnek tartja, hogy megfertőződhettek a birsfák is. Ezt a hamarosan elvégezenMunkatársunktól _______ A növényvédelmi szakemberek szárazságért kiáltanak. A május közepe óta tartó meleg, csapadékos, páradús időjárásban robbanásszerűen szaporodnak a peronoszpóra családjába tartozó különböző fajtájú fertőzések, a gombák. A maihoz hasonlatos körülményekkel utoljára az 1970- es nagy tiszai árvíz idején találkoztak a szakemberek. Akkor a nagy tömegű víz miatt a megközelíthetetlenné vált földeken úgy elszaporodtak a fertőzések, hogy az akkor nagy mennyiségben termesztett burgonya jelentős részét kipusztította. dő vizsgálat egyértelműen bizonyítani fogja. Amennyiben ténylegesen beigazolódik, hogy a Gáva- vencselő környéki birsalmafákat megtámadta a tűzelhalás, abban az esetben felrémlik a ’60-as, ’70-es évek térségi eperfa kihalási rémálma. Akkoriban az amerikai fehérlepke pusztításának következtében gyakorlatilag teljesen ki kelett irtani az ültetvényeket. Sallai Pál, a megyei növényegészségügyi állomás vezetője szerint indokolatlan azoknak a gazdáknak az aggodalma, akiknek az almáskertje egyelőre zárlat alatt áll. A termésérést követően ők is gond nélkül értékesíthetik termésüket. A zárlatnak megelőző funkciója van. Az ott elvégzett tíznaponkénti rendszeres ellenőrzések és adott esetben a fertőtlenítések garantálják a piacképes termések fertőzésmentességét. Idén Magyarország déli térségeiben a próbák után eredményesnek bizonyult egy újfajta, amerikai fertőzés-előrejelzési módszer. Jövőre az egész országban alkalmazni fogja minden egyes növényegészségügyi állomás az eljárást. Manapság nincs árvíz, viszont a páratartalom annyira magas, hogy előállhat a több mint negyedszázada tapasztalt állapot. A burgonyákat megtámadó fertőzések nem csupán az el- burjánzó levélzeten tenyésznek, hanem a növény tápcsatornáin keresztül a gumókba is behatolnak. A korai fajták egyértelműen veszélyeztetettek, egyedül talán a Desiré fajta az, amely megfelelő ellenállóképességgel rendelkezik. E fajtánál még sikeresen lehet alkalmazni a megelőző védekezést, viszont a többinél a növényvédelmi munka jobbára csak a jövedelemkiesés csökkentésére irányulhat. Fekete Tibor (Uj Kelet) Paradicsomvésznek nevezi a köznyelv azt a gombabetegséget, amelyik jelenleg a burgonyafélék családjába tartozó növénykultúrákban pusztít. Ritkán üti fel fejét ez a fertőzés, mert hosszan tartó magas pára- tartalom, valamint meleg levegőhőmérséklet szükséges kialakulásához és elterjedéséhez. A jelenleg ismert növényvédő szerek közül csak a felszívódó hatású szerekkel lehet védekezni ellene. Külön nehezíti a vegyszer kiszórását, hogy már nagy levélzetű a paradicsom, és ezért nagyon nehéz a levelek fonákoldalára kijuttatni a permedét. A réztartalmú gombaölő szerek az igazán hatásosak, de ezek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje két- három hét, ami szüret kezdetén megengedhetetlen. Mégis, akik még tudnak várni a szedéssel, próbálják meg legalább rézpótló szerekkel kezelni a paradicsomtáblájukat, mert a terméskiesés az ötven százalékot is elérheti. Az erősebben fertőzött területeken már csak kármentést folytathatunk, de még mindig érdemes védekezni a gombabetegség ellen. Leérett a málna, és a letermett hajtásokat már most kivághatjuk. Ezzel nagyobb teret hagyunk a gyengébb, jövő évi termőhajtásoknak, és nem kell fölöslegesen nagy mennyiségű permetszert használnunk a védekezésre. A kiskerttulajdonosok gyakran abba a hibába esnek, hogy sajnálják megritkíta- ni a zöldhajtásokat és túl sűrűre hagyják az ültetvényt. Gyengébb termőképességű vagy szárazabb talajú málnásokban legalább 30-40 cm-re ritkítsunk, de a jobb földekben se hagyjuk 20 cm-nél sűrűbbre a töveket. Az ifjítást mindig kövesse növény- védelmi permetezés. A nyári esős időszak kedvez a gyomnövények fejlődésének, az idei nyár pedig kimondottan esős volt eddig. Ha hihetünk a Dávid-naptárnak, akkor talán az augusztus naposabbnak és szárazabbnak ígérkezik. Addig azonban kapálni kell szorgalmasan. Máskor a nap melege kiszárítja a kivágott növényi részeket, most azonban érdemes kigereblyézni a sorközöket, mert az első esőt követően visszafogannak. Különösen a kövérkének nevezett agresszív dudva az, amelyiknek még egy picinyke része is elég a megfakadáshoz. A vegyszeres gyomirtás igazából nehezen alkalmazható a kis-; kertekben, de vannak esetek, amikor elkerülhetetlen ez a módszer. Például a tarackos egyszikű gyomnövényeket hatékonyan csak vegyszerrel lehet kipusztítani, de akkor ebbe a földbe egy évig más növényt nem lehet telepíteni. Vigyázni kell, a 4-5 évnél fiatalabb gyümölcsösökben sem lehet alkalmazni a perzselés veszélye nélkül. Továbbra se hanyagoljuk el a szőlő kötözését. A most növekedésnek indult hónaljkacsokat már törjük ki, és a hajtásvégeket is rövidítsük meg.* Az intenzív fajtájú, úgynevezett direkttermő szőlőket ritkán kell permetezni, de a nemesebb csemege- és borszőlőket most újra támadja a peronoszpóra és a lisztharmat. A besűrűsödött tőkéket ritkítsuk meg. A fürt nélküli gyengébb hajtásokat inkább tőből vágjuk ki, több levegőt és nagyobb életteret hagyva ezzel a maradék zöld felületnek. A legnagyobb veszély most az almaültetvényekre leselkedik. A legtöbb nyárközepi kórokozó szinte egyszerre támad, és egy hetet sem szabad kihagyni a védekezésben, mert már ez is érezteti hatását. Nehéz most olyan permetszerke- veréket összeállítani, ami más gyümölcsfák védelmére is jó, és ráadásul összekeverhető. Mégis érdemes megpróbálni a Fundazol 50 WP és a Safidon 40 WP elegyét. A Fundazol helyett alkalmazhatjuk a Dit- hane M 45-öt, vágy az Ortho- Palthánt is. Az őszibarackfákat most leginkább a keleti gyümölcsmoly harmadik nemzedékének rajzása veszélyezteti. A permetszer összeállítása előtt győződjünk meg az élelmezésegészségügyi várakozási idő tartamáról. A várakozási időt figyelembe véve Unifosz 50 Ec-t, Safidon 40 WP-t, vagy Bi 58-at használjunk. Ha úgy tapasztaljuk, hogy atkásodik a gyümölcsöskertünk, akkor a permedébe keverhetünk Mitac 20-as elnevezésű vegyszert is. Törésre érett a korai vetésű csemegekukorica. Azok jártak jól, akik tavasszal kéthetes ciklusokban vetettek, mert most akár hetente gyenge csöveket szüretelhetnek. A fehér színű kukoricánál nem kell megvárni a zöldborsókeménységet, a hagyományosabb sárga csövű- eknél pedig körmünk benyomásával ellenőrizhetjük az érettségét. Elvirágzott a futórózsa, érdemes a már elszáradt virágos hajtásokat levágni. Nem csúfoskodnak, és még a kártevőknek sem nyújtanak menedéket. A tövesrózsákat most is lehet zöldhajtással szaporítani. Egy 15-20 cm hosszúságú érett hajtásrészt eldugványozunk és egy befőt- tesüveggel letakarjuk. Ettől még elég fényhez jut a növény, mégsem szárad ki a hajtás. Lelketlen gazdák Fekete Tibor (Új Kelet) Furcsán számolnak a magyar mezőgazdák. Leggyakrabban arra hivatkoznak, a felvásárlási árak nem fedezik a hatékony növényvédelmet, és ezért néznek ki a gyümölcsöskertek úgy, mint a viharvert erdők. Furcsa, mert csak részben igaz. A meggynek most ugyancsak jó ára volt, mégis sokan kihagyták a szüret utáni, főleg moníliafertő- zés.elleni védekezőpermetezést. Nem ritkán gaz veri fel a fák alját, és általában jellemző, hogy a szedést követően már nem sokat foglalkoznak a kerttel. Pedig a növénybetegségek mind erőteljesebben és ag- resszívabban támadnak. Olyan, valahonnan keletről behurcolt kórokozók jelentek meg, amikről csak keveset tudunk. Gondolok itt például a dinnyéseket megtizedelő ismeretlen fertőzésre, vagy a most legújabb „paradicsompes- tißre”. A vetőmag- vagy szaporítóanyag-kiválasztásra sem sok gondot fordítanak. Jó lesz a tavalyi termés magja, és ezzel leren- dezettnek tekintik a dolgot. Pedig egy többszörösen elfajzott, legyengült immunrendszerű kultúrnövény, amelyik ráadásul kénytelen egy elszikesedett, gyenge tápanyagtar- talmú talajban növekedni, hamarabb megbetegszik. A mezőgazdasági termőterületek újraparcellázása után az új tulajdonosok közül sokan a legelemibb termelési tapasztalatokkal sem rendelkeznek. Akik az iparban dolgoztak, és a városon megszűnt a munkahelyük, azok kényszerből művelik földjüket, és a jelenlegi termőföldméretek alkalmatlanok cgy- egy család eltartására. Különösen akkor nem lehet belőle megélni, ha nem munkaigényes vagy kevésbé piacképes fajtákat termelnek ezekben a földekben. Marad a kínlódás, a munkanélküli segély és a kertek elvadulása. Tudomásul kellene venni, hogy a paraszti gazdálkodás is egy szakma, és ahhoz is érteni kell. A beteg tehén bőgőssel adja gazdája tudtára, ha valami nincs rendben. A beteg növényzet nem tudja ilyen látványosan felhívni magára a figyelmet, és különösen az egynyári növénykultúrákban könnyen pótolható a kiesés. Mégis, legalább mi, kertszomszédok figyelmeztessük a lustább gazdákat kötelességükre. Ha másra nem, a művelési kötelezettségre hivatkozhatunk. Túl azon, hogy saját kertjük tönkremegy, még a szomszédokat is ellátja gyommaggal, gombaspórával, vagy éppen amerikai szövőlepke-hernyóval. És ez már nemcsak bosszúságot, hanem pénzben kifejezhető anyagi kárt is jelent. Csökkenőben a burgonyatermelés
