Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-23 / 170. szám
1997. július 23., szerda Riport „Zöld pont” Szatmárban Derékszögű kanyarok követik egymást a Darnó felé vezető árnyas úton. A felezővonal csak festékpazarlás lenne, hiszen egy jól megrakott szénásszekér egyik oldalától a másikig elfoglalja az utat. A kanyarok miatt óvatosan utazónak félre kell tennie agresszív vezetési stílusát, a koccanásmentes haladáshoz ajánlatos megszívlelni Mátyás király régi jó tanácsát, miszerint az üres szekér térjen ki a terhes elől. Senki nem jön szembe, mi ezt szerencsének gondoljuk, de később kiderül, errefelé ilyen az átlagos forgalom. Dojcsák Tibor Egy újabb kanyar, és váratlanul megérkezünk a faluközpontba, ami egyben a 150 lelkes település túlnyomó részét is jelenti. A páros és a páratlan oldalt a Nóborda patak medre választja el. A közelmúlt esőzései miatt kiáradt víz nyomát az ártéri fák törzsén méteres magasságban húzódó száraz sár és a maradék tócsákat kocsonyasűrűségűvé poshasztó, burjánzó békalencse őrzi. A polgármesteri hivatal karcsú, hosszú épülete kiugrik az apró falusi házak sorából. Egyik felében az orvosi rendelő, a másikban az önkormányzat kapott helyet. Mindkettő heti egy alkalommal tart nyitva, de ottjár- tunkkor csak a rendelő mögött felállított pingpongasztal körül volt élet, mégpedig sportélet, mert a faluban élő fiatalok a labdát felkapó szellőnek fittyet hányva játszottak. Az elmúlt évben futballpá- lyát alakítottak ki, egy kora nyári napon avatták fel, lá- nyok-fiúk vegyesen, alig tizentől jócskán huszonévesekig a falu szinte minden fiatalja, össszesen 28-an rúgták a bőrt. Látogatás a múltban A házakat nézve olyan érzésünk lett, mitha visszaforgatták volna az idő kerekét. A házak némelyike falumúzeumba illik, és nemcsak kora, de kitűnő állapota miatt is. A XVIII. századi templom előterének mennyezetén feliratok őrzik egy jeles esemény emlékét. „A templom tornya épült a Partikusra emeltetve az 1933. évben Tukacs László lelkipász- torsága és Szűcs Benjámin gondnoksága idejében” - hirdetik a belső felirat cirádás betűi. Autó fékez az utcán, nyári- asan öltözött férfi siet be a templomba. Szakács József polgár- mester az, aki a bemutatkozás után hazaindul átöltözni, de előtte még előkapja a templom kulcsát és beenged minket a belső terembe. - Tudom, hol a kulcs, harangozni is szoktam - teszi hozzá magyarázatként. A terembe lépve folytatódik az időutazás, a karzat, a középen álló szószéktől jobbra és balra sorakozó padsorok olyanok, mintha Tukacs László csak percekkel ezelőtt fejezte volna be az 1933. év egyik vasárnapján a szertartást. Szinte látjuk az ajtón kisétáló, jobbik ruhájukba öltözött lányokat, asszonyokat és a kipödrött bajuszé férfiakat, akik büszkén lépnek csillogó-feketére suvic- kolt csizmájukban. Egy falu dolgai Alig van időnk megcsodálni a hivatal előtti pázsiton elhelyezett, „nyugdíjazott” kézi- pumpás tűzoltókocsit, már meg is érkezik a polgármester. Egy kellemesen hűvös irodában ülünk le beszélgetni. Szakács József vállalkozó, élelmiszer- és italboltja van a faluban. Kétszer indult az önkormányzati választáson, 1990- ben egy szavazattal lemaradt, de 1994-ben 8 vokssal többet kapott vetélytársánál.- Körjegyzőségben vagyunk Jánkmajtis községgel, közös az igazgatás, önálló a gazdálkodás. Az elmúlt években elég szép sikereket értünk el, elkészült a gáz-, a telefonhálózat, és ravatalozó épült. Az intézmények, iskola, óvoda Jánkmajtison vannak. Falugondnoki rendszert alakítottunk ki. Vettünk egy gépkocsit, ezzel szállítjuk Jánkmajtisra az óvodásokat, eddig 4, szeptembertől 8 gyereket. Az iskolások Volán buszjáratokkal oldják meg a bejárást, a bérletüket az önkormányzat fizeti. Teljes mértékben fedeztük az elmúlt évben a tankönyvek, füzetek árát is. Középfokú oktatási intézményben három, főisko- lán-egyetemen pedig két damói fiatal tanul. A munkanélküliség gond a faluban. Jelenleg heten kapnak jövedelempótló támogatást, heten munkanélküli segélyt, és 13 ember dolgozik alkalmazottként vagy mint vállalkozó. Ennyi a munkaképes lakosság létszáma. A terveink között első helyen szerepel egy 350-400 méter hosszú útszakasz leburko- lása. Szeretnénk még idén körbekeríteni a temetőt és a ravatalozót. Van még egy kis vízgondunk, három idős ember portájánál nincs vezetékes víz, ezt a hiányt is pótolni akarjuk. Készülünk a következő ciklusra, arra vannak igazán terveink. Az önkormányzat szeretne mezőgazdasági gépeket vásárolni, hogy a gazdák a segítségünkkel meg tudják művelni földjeiket. A kastély sorsa Fény és pompa, őspark, lovaglópálya - ez a múltja a Szegedi család egykori lakhelyének. Hulló vakolat, kartonlapokkal fedett ablakok, néhány fa mutatóba az egykori parkból, és a damói tulipánfáknak a hátsó bejáratnál virágzó utolsó darabja - ez a jelen. A bástyaszerű jobb és bal szárnyából szükséglakások lettek, a középső rész üresen áll. Egy kislány jön felénk, aki alig egy hete költözött el családjával a szükséglakásból. - Jó hely a kastély? - kérdezzük tőle, mire csak ennyit felel: - Bogaras! És a jövő?! A falak erősek, az épület első, de még második pillantásra is időtállónak tűnik. Dacol a pusztulással, de ki tudja, meddig bírja. Az önkormányzat szeretne egy vállalkozót taláni, aki turisztikai szempontból üzletet lát a kastély felújításában. Az egyre népszerűbb faA kastély felújításra vár Fotók: Bozsó Katalin lusi turizmus kedvelői nehezen találhatnának Darnónál alkalmasabb úticélt maguknak. A falugondnok feladata többek között az, hogy utaztatja az óvodásokat, ebédet hord, csomagokat visz a postára és hoz a faluba, sürgős esetekben a betegeket elszállítja az orvoshoz. Fiatalember a volánnál A falugondnoki rendszer ötlete beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és ebben nem kis szerepe van egy vékony, barna fiatalembernek, Bíró Miklósnak, Damó község gondnokának. A faluban nőtt fel, majd autószerelőnek tanult és tett szakmunkásvizsgát. Dolgozott a Start vállalatnál Fehérgyarmaton, majd Túrricsén, két évvel ezelőtt pedig falugondnokká választották. Huszonöt éves, de fiatalabb- nak tűnik, az pedig tényleg nem látszik rajta, hogy családapa. Felesége szülésznő, és van egy nyolc hónapos kislányuk, aki a Boglárka nevet kapta. Miklós kedveli a munkáját, elsősorban azért, mert változatos. Jön- megy, szállít csomagokat, embereket, később meglehet, hogy még a postás feladatait is átveszi. Karbantartja munkaeszközét, az önkormányzat Mitsubishi L 300-as típusú mikrobuszát. Tervei is vannak, elsősorban családi vonatkozású, szeretnének még egy gyereket. Valószínűleg sok embernek jut eszébe Szatmárról a szatmári szilva lédús gyümölcs vagy éppen gégemaróan tüzes alkohol formájában. Damóban azonban kevés a szilva, inkább almát, meggyet termesztenek. A földeken kukoricát, gabonaféléket termelnek, és a 150 polgárhoz mérten sok, közel 50 ember váltott őstermelői igazolványt. Az állattenyésztés már a múlté, az egykori 50 darabos szarvasmarha-állomány három tehénre apadt, lovat pedig mutatóba sem találni a településen. Baromfit, sertést tartanak az emberek, mert az élelmük megterem a földeken, a boltokban pedig nehéz megfizetni a húst. Ez is inspirálta Balogh Eleket, hogy családjával a fővárosból Damóra költözzenek. A szobafestő vállalkozó az elmúlt héten hurcolkodott a faluba, itt építik fel a saját családi fészküket. A csend szigete A fővárosban sok volt a rezsi, drága az élelmiszer. Ez utóbbinak egy részét itt megtermelhetik, a gyerekek egészséges falusi levegőn nőhetnek fel, a férfi pedig ingázni fog, hogy pénzben se kelljen szűkölködniük. Kiszámolták: Dar- nón jobban boldogulnak, amiből itt házat építenek, Pesten talán megfelelő lakásra sem lenne elegendő. Költözésük eseményszámba megy, hiszen a hatfős család letelepedése egészen pontosan négy százalékos népességgyarapodást jelent! Darnónak van jövője. Soha nem lesz város vagy forgalmas hely, de talán örökre megmarad a csend „szigetének”, vagy ahogyan a falubeliek egymás közt emlegetik, „zöld pontnak” a szatmári vidéken. I A hivatal udvarát szeretik a fiatalok „Ezt a házat lebontjuk és újat építünk a helyére”
