Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-22 / 169. szám

Városlátogató Kora délelőtt igencsak népes volt a város főtere. Emberek jöttek-mentek, munkába vagy éppen mun­kából sietve intézték ügyes-bajos dolgaikat. A pado­kon idős emberek pihentek. Rajtuk és a babakocsit toló anyukákon kívül talán csak a nyári szünetüket töltő diákok sétálgattak ráérősen. Hogy mivel töltik a szünidőt, az kiderül néhány megszólított fiatal vá­laszából. Kelemen Aliz:- Bevallom őszintén, már nagyon vártam a nyári szü­netet. A helyi gimnázium­ba járok, s most jólesik egy kis semmittevés, pihenés. Ez persze nem azt jelenti, hogy egész nyáron lustál­kodni akarok. Az iskolaév befejezése után nekiindul­tam munkát keresni, de csak meggyet szedni tud­tam elmenni néhány napra. Az sem volt rossz üzlet. Két napért több mint kétezer forintot kaptam. Hallottam ismerősöktől, hogy sokan a Tisza-partra mentek le munkát vállalni a nyári hó­napokra. Nekem az egy ki­csit messze van, és nem is tartom olyan biztos és jó munkának. Jövő héten in­dulok táborozni, egy hetet töltünk majd Aggtelek, Miskolc és Szlovákia térsé­gében. A tábor érdekessége, hogy nem busszal vagy au­tóval, hanem kerékpárral utazunk. Már most elkezd­tem a házi edzéseket. Papp Gyöngyi:- Mátészalkára járok a ru­haipariba, de a szakmán be­lül nem találtam nyári mun­kát. Azért, hogy legyen egy kis zsebpénzem, elmentem meggyet szedni. Ennek volt itt a szezonja, hát megpró­báltam. Nem tartott sokáig az a munka, így bőven ma­radt időm pihenésre is. Még nem biztos, de ha minden jól megy, a haverokkal szeret­nénk néhány napra elmenni sátorozni Ugornyára. Érde­kes a nyár. Jó, hogy nem kell reggel korán kelni, jó, hogy mindenre marad időm. Szü­leim dolgoznak, ezért most többet besegítek a ház körü­li munkába is, mint iskolai­dőben. Bardóczi Anita:- Én nem keresek munkát, mert már találtam. A ci­pőgyárba szegődtem el egy hónapra, első jelentkezésre felvettek. Munkaidőmben elsősorban iratokat fűzök és németből magyarra fordítom a faxokat. Nem nagy dolog, hiszen német szakos gimibe járok. Szeretem csinálni, és szerintem jól meg is fizetik a munkámat. Most is a gyár­ból küldtek ki a postára és egy-két dolgot megvásárol­ni. Mielőtt munkába álltam, a nyár elején kint jártam Pá­rizsban. Egy hetet töltöttem el azon a csodálatos helyen. Ezzel azonban szerencsére még nem ért véget a pihenés, mert készülünk Siófokra is. Külföldre a sulival mentünk _____íJ os ztálykirándulásra, a Bala­tonhoz pedig édesanyámmal utazunk. O is diákokat visz oda üdülni, és én elkísérem. Talán csak egyetlen dolog hi­ányzik ebből a nyárból. Még nem sikerült találni egy ked­ves, hozzám való fiút. Hadadi Lajos:- Mátészalkára járok isko­lába. Most leszek másodéves gépszerelő és karbantartó szakon. Sokat gondolkod­tam, mivel is töltsem el a nyarat. Bármi jutott eszem­be, mindenhez előbb pénzt kellett szereznem. Hosszú távon nem kerestem elfog­laltságot, de azért három nap­ra elmentem meggyet szed­ni. Szerencsére elég jó időt fogtunk ki, s amellett, hogy a barátokkal jól eltöltöttük az időt, egy kis zsebpénzt is kerestem. Ha lenne még ilyen lehetőség, szívesen vállalnám, de egyelőre nem keresnek sehol gyümölcs­szedőket. Olyan komolyabb nyaralás nem lesz az idén. Augusztusban három napra az osztállyal Budapestre me­gyünk. A többi időt itthon töl­töm, strandra, szórakozni járunk a haverokkal. Rövid a nyár, s oly gyorsan elszalad. Jól ki kell használni a napokat. 1997. július 22., kedd Gyógyvíz a strandfürdőn Amikor beköszönt a nagy meleg, az ember elképzelni sem tud jobbat, mint beugrani egy hideg vizű medencébe, vagy elnyúlni egy kényelmes napozón. Nyírbátortól néhány kilométerre, sűrű nádas mögött jókora területen fekszik a vá­rosi strandfürdő, ahol ebéd­időben is szép számmal talál­koztunk vendégekkel. Az el­múlt évekhez képest, amikor még magánkézben volt a für­dő, számos újítást vezetett be a Bátorvíz Kft., mely nemrégiben vette kezébe a pihenőhely irá­nyítását. A fejlesztésekről a kft. ügyvezető igazgatója, Márkit György beszélt.- Legelőször talán a kem­pingről szólnék néhány szót, hiszen az a legújabb fejlesz­A hatalmas fehér termeket átjárja a kora délelőtti napsü­tés, s a pirosán izzó kemencé­ben a meleg edzi tartóssá a zo­máncokat. Az asztal fölé hajol­va Havas Tamás biztos kézzel vezeti a vékony ecsetet.- Mit készítesz?- Éppen azzal próbálkozom, hogy egy régi rézkarcomat át­alakítsam tűzománccá. Köny- nyen vágtam bele a munkába, s igazán csak most látom, mennyi megfontolt, pontos mozdulatot kíván, hogy min­den vonás a helyére kerüljön.-Régóta foglalkozol rajzolás­sal, tűzzománcok készítésével?- Valamikor még az általá­nos iskolás időkben kezdődött, hogy mindennél jobban lekö­tött a rajzolás. Ekkor még nem gondoltam semmire, úgy iga­tésünk. Megpróbáltuk elő­ször a területet úgy rendbe tenni, hogy alkalmas legyen sátrak felállítására. Építet­tünk egy fedett ebédlőt, mely­ben helyet kapott egy tálaló és egy mosogató is. A legna­gyobb sikert azonban a kínai pagoda jelenti. Avatóként egy napközis tábort szerveztünk itt, és nagyon jól érezték ma­gukat a gyerekek. Nagy erő­feszítésekkel munkálkodunk azon, hogy egyre többen megismerjék a kempinget. Az is bátran kijöhet, akinek nincs sátra, hiszen nyolc da­rabot mi is tudunk kölcsönöz­ni. Sokan még a városiak kö­zül sem tudják, hogy milyen változtatások, újítások tör­téntek a területen. Naponta zán csak a gimnáziumban tűnt ki, hogy nekem jobban megy a rajzolás, mint másnak. Talán ez is befolyásolta későbbi pálya- választásomat. Jelenleg a nyír­egyházi tanárképző főiskolán dolgozom a rajz tanszék mun­katársaként, s emellett grafi­kusművész vagyok. Már ne­gyedik éve járok ebbe a nyári alkotótáborba. Az az igazság, máshol nem is nagyon van lehetőség arra, hogy az ember képezze magát, és felkészül­hessen a következő tanévre, amikor továbbadhatja tudását a tanítványoknak.- Hivatalosan ez a VI. Orszá­gos Pedagógus Zománcművé­szeti Alkotótelep, s egyben most tartjuk a huszonhatodik nyári rajztanári alkotótelepet is — mondja Makrai Zsuzsa, a tá­átlagosan háromszáz fürdő­vendég érkezik, ami igen ke­vés. A strandon két meleg vi­zes, egy hideg vizes és két gyermekmedence van. Érdekesség, hogy az egyik melegvizes medencében gyógy­víz van. Jó húsz évvel ezelőtt vették észre, hogy ezen a te­rületen minden télen elolvad a hó. A próbafúrások igazol­ták, hogy a feltörő víz közel negyven fokos. A parkosítást ezen a belső részen is elvé­geztük, s a rend fenntartására állandó rendőri felügyeletet szerveztünk. Építettünk egy sportpályát is, ahol kosaraz­ni, röplabdázni és teniszezni lehet. A sportszereket a stran­dolok térítésmentesen vehe­tik igénybe. bor egyik irányítója. — Valami­kor a hetvenes évek elején képzőművészeti stúdióként indult a mai alkotótelep szak­körök formájában. Tanév köz­ben minden szombaton nyitva az alkotóház, s itt tartjuk fog­lalkozásainkat a különböző korosztályok számára. Ha meg­kezdődik a nyári szünet, akkor viszont két hétig rajztanárok „szállják” meg az alkotótábort, fejlesztve kézügyességüket, s a technikát. A működés első tíz-tizenegy éve a rajzolás, a festés, a sokszorosító grafika korszaka volt, majd követke­zett egy műfajváltás. Nyolc­vankettőtől a rajztanárok év­közi foglalkozására és a zomán­cozásra szakosodott a telep. A kísérleti évek után elkezdtük az ismerkedést a rekeszzománc és ötvöstechnikai vonalakkal, majd ezt számos speciális tűzzománctechnika elsajátítá­sa követte. A mostani alkotó­telepre kilenc megyéből hu­szonöt rajztanár érkezett hoz­zánk. Az itt eltöltött két hét alatt készített munkák saját tulajdonaik, abból egy-két darabot hagynak itt nekünk, s ezekből állítjuk össze a ta­vasszal induló új kiállításun­kat. A tábor elég költséges do­log, hiszen egy-egy szép darab­hoz jó minőségű alapanyagok­ra, festékekre, rézlemezekre van szükség. A költségveté­sünk három részből tevődik össze. Az egyharmad részt az alkotóház adja, s ugyanennyi­vel járulnak hozzá a kiadások­hoz a résztvevők és az alapít­ványi pályázatok. Apróságok Az udvaron felállított hempergőkben és a homo­kozóban két-három éves gyerekek játszadoznak. A gondozónők szeretettel óv­ják minden lépésüket, s mo­solyogva segédkeznek a homoklevesfőzésben, sütés­ben. Az intézet vezetője, dr. Gaálné dr. Józsa Borbála név szerint köszönt minden gyereket. A csíkos ruhás Szil­viké, a rövidnadrágos Dani, a szöszke Emese mind olya­nok számára, mintha kicsit a sajátjai lennének.- Ügyen milyen édesek? Magamnak is nehéz elhin­ni, hogy ebben az eszten­dőben még egyetlen egyet sem fogadott be közülük otthonába senki. Az új gyermekvédelmi törvény legfontosabb pontja, hogy a gyermeket csak akkor emeljék ki a családból, ha ott neveltetése veszélye- zetté válik, vagy valami­lyen egészségügyi problé­ma, fejlődési rendellenes­ség miatt szakszerű ellátá­sa nem megoldható, s ha a kisember habilitációra, re­habilitációra szorul. Meg­döbbentő adat, de a nálunk nevelt gyerekek hatvanhét százaléka koraszülöttként látta meg a napvilágot, s jó részük halmozottan sérült. Nélkülözhetetlen számuk­ra a speciális ellátás, s nem élhetnek a családban, hi­szen az idejében beindított habilitációs, rehabilitációs fejlesztés létfontosságú le­het számukra. Itt nálunk egyénileg, gyermekre sza­bottan készülnek a terápi­ás programok. Intézetünk száz férőhelyes, és éppen a napokban érkezik hozzánk a százegyedik gyerek. Már így is zsúfoltan vagyunk, de senkit nem küldhetünk el. A korábbi években csak nullától hároméves korig nevelkedtek nálunk a gye­rekek, s most már itt marad­nak egészen addig, míg be nem töltik a hatodik évü­ket. Ez alapjában véve na­gyon jó dolog, hiszen így nem vándorol szinte évről évre egyik helyről a másik­ra a gyerek, s nem éli meg a nevelő- és társváltás okoz­ta lelki traumákat sem. A legfiatalabb babánk most hathetes. Természetesen mi is arra törekszünk, hogy kialakítsunk egy család­otthon rendszert, amolyan kis lakóközösségeket. Három ilyen lakásotthont szeretnénk létrehozni. A hely már megvan hozzá, hiszen eddig is két kertes családi ház tartozott az intézményhez, s emellé kapunk használatra még egy bezárt óvodát. Az át­alakításokhoz egy komp­lett pályázatot nyújtot­tunk be a Népjóléti Mi­nisztériumhoz a fejlesztő­foglalkoztatók és a család­otthonok átalakításához, kiépítéséhez. Az oldalt írta: Sikli Tímea A fotókat készítette: Bozsó Katalin Munka közben Alkotótelep rajztanároknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom