Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-19 / 167. szám

m Eg yünk oxigént, ammóniát, és földgázt Végy egy nagy adag földgázt, keverd össze baktériumokkal, adj hoz­zá egy kis oxigént, ammó­niát és vizet, végül ízesítsd meg néhány ásvánnyal. Az eredmény? Ha nem is gasztronómiai gyönyör, de nagyon gazdag fehér­jeforrás, amefyet biopro­teinnek neveznek. Jelen­leg az állateledeleket egé­szítik ki vele, hamarosan azonban az emberek ét­rendjét is gazdagíthatja.- Az emberi fogyasztás­ra szánt bioprotein piaca hatalmasnak ígérkezik — nyilatkozta/on Huslind, a Norferm elnöke. Cége a norvég állami olajtársa­ság, a Statoil és a Nyco- med ASA nevű gyógy­szeripari csoport közös vállalkozása. A Statoil uralkodó szerepet játszik a virágzó part menti kiter­melési szektorban. A két társaság most egy olyan gyárat épít, amely a ten­ger medrében mélyen be­ágyazódott földgáz fel­használásával évente 10 ezer tonna bioproteint, kémiai folyamat során létrejövő vörösesbarna granulátumot fog előállí­tani. — Amikor egy zacskó szárított csirkelevest vá­sárolunk, akkor ebben nem igazi csirke van, ha­nem fehérjékből elő­állított ízek. A jövőben minden bizonynyal bio- proteinből nyerik majd ezeket az ízeket - foly­tatta a Norferm elnöke. Az Európai Unió or­szágaiban évente összesen körülbelül egymillió ton­na fehérjét használnak fel állateledelekhez, az embe­rek pedig különböző élel­miszerekben, például sü­tőipari termékekben és kolbászban 600 ezer ton­na olyan fehérjét fogyasz­tanak, amely elsősorban szójababból és tejből szár­mazik. Az említett gyár, amely a maga nemében első lesz a világon, a Nor­végia nyugati partvidé­kének középső részén fek­vő Tjeldbcrgoddenbcn épül fel, egy metanolgyár mellett, amelyben nyers­anyagként használják a Norvég-tengerben lévő Heidruni-mezőből nyert földgázt. Ennek egy részét a jövő cv közepétől üze­melő bioprotein-gyár kap­ja majd. Hasonló eljáráso­kat a metanol alapanyag­ként történt felhasználásá­val az 1960-as és 70-es években már kifejlesztet­tek, de ezek túl költsége­seknek bizonyultak. Egy kiló bioprotein előállítása földgázból háromszor- négyszer kevesebbe keni 1, mint metanolból. Ennek a fehérjének nagyon magas a tápanyagértéke, köny- nyen átalakul energiává, és ily módon kitűnően elősegíti a növekedést. Dinnye, a nyár öröme Sokunk kedvenc gyümöl­cse az édes, lédús igazi nyá­ri csemege, a dinnye. Min­dennél jobban oltja szom- junkat, s amellett, hogy fi­nom, nagyon egészséges. A megérett kobaktermésben olyan létfontosságú anyagok halmozódnak fel, amelyek tisztítják, védik és erősítik szervezetünket. S ennyi jó mellett az sem elhanyagol­ható, hogy nem hízunk el tőle, hiszen kalóriaszegény, hiszen tízdekánként a görög csak 37, a sárga 54 kalóriát tartalmaz. A baltimore-i egyetemen végzett kísér­letek bebizonyították, hogy aki gyakran eszik dinnyét, ritkábban kap rákot és in­farktust. A nálunk még ugyan kilónként száz forint felett járó árú gyümölcs több olyan erősítő anyagot tartal­maz, amely fokozza a szer­vezet ellenállóképességét. Közömbösíti az ártalmas anyagokat, megakadályozza a trombózist, tehát csökkenti az infarktus veszélyét. Még a görögdinnye piros festék­anyaga is jótékony hatású. Gazdag béta-karotinban, amely semlegesíti a rákkeltő anyagokat. A benne lévő káli­um szabályozza a vesemű­ködést, kilúgozza a salakot és a mérgező anyagokat. A rendszeres dinnyefogyasz­tás negyven százalékkal csökkenti az agyvérzés lehe­tőségét. Mennyi dinnyét fo­gyasszunk? Se többet, se ke­vesebbet a szükségesnél. A javasolt mennyiség egy sze­let - körülbelül húsz deka­gramm - naponként bárme­lyik fajtából. A lényeg, hogy mindig nyersen fogyasszuk. Hogyan válasszuk ki a legza­matosabb darabot a dinnye­rakásból? Szaglással. Az érett dinnye aromásán illatos. A görögdinnyénél ne modjunk le a lékeltetés adta örömről, s a kóstolás jogáról. Az egész dinnyét szobahőmérsékleten tároljuk, igaz, jól lehűtve az igazi, de így veszít zamatából. A Nap n#m bűnös! Munkatársunktól ________ It t a nyár, a nyaralás fő­szezonja, és újra felmerül a kér­dés: napozzunk vagy ne napoz­zunk? A téma hosszabb ideje újra és újra napirendre kerül, de mostanában új aktualitást ad neki az ózonlyukról folyó vita. A légköri „lyuk” ugyanis a többség szemében újabb érv amellett, hogy ne napozzunk, sőt minél jobban óvakodjunk a naptól. Saját tapasztalataink alapján arra a következtetésre jutot­tunk, hogy a napozás csak ak­kor jár valóban veszéllyel, ha a nap sugarainak kitett szervezet elsalakosodott. A napozás ezt a salaktöme­get hozza mozgásba, a napener­gia szinte „becsalja” a bőr hám­rétegeibe, ha pedig a salakoso- dás nagymértékű, akkor a bőr mélyebb rétegeibe is. Minél salakosabb a szervezet, és mi­nél intenzívebb a napsugárzás, annál nagyobb a kóros elválto­zások kialakulásának veszélye. Az ózonlyuk léte, illetve az ózonpajzs elvékonyodása az ultraibolya-sugárzás fokozódá­sával jár. Szakemberek ezért azt tanácsolják, hogy a napra ne menjünk, illetve csak rövid ide­ig tartózkodjunk a közvetlen sugárzásnak kitett területeken, és különböző fényvédő készít­ményekkel védjük a bőrünket. Mivel igen nehéz volna elérni, hogy testünket egyáltalán ne érje a nap, és ha így viselked­nénk, az ellentmondana a kiala­kult fürdő- és napfürdőkul- túrának is, érdemes lenne in­kább arra több gondot fordíta­ni, hogy a nyári intenzívebb napsugárzás idején kevesebb salakanyag kerüljön a szerve­zetbe, ami pedig már beleke­rült, azt minél tökéletesebben és gyorsabban távolítsuk el. Felelősséggel kijelenthet­jük: a bőr csak annyira ég le, amennyire a szervezet elsala­kosodott. Ha nincs salak, nincs legégés, akár létezik az ózon­lyuk, akár nem. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a Föld mint kozmikus tér, mint a Nap egyik bolygója, szigorú törvényszerűségek között él. A Föld környezetének szennyezé­se működésbe hoz olyan erő­ket, amelyek a salaktalanításra törekednek. Ez a változás - valamint a napfény hullámtar­tományának módosuló rezgés­intenzitása - valószínűleg elsősorban az élőlényekre van hatással. De változásokat idéz­hetnek elő az élettelen termé­szet anyagainak szerkezetében is, talán éppen azokéban, ame­lyek leginkább szennyezik a légkört, a felszíni vizeket. Tanuljuk meg, hogyan pótol­juk szervezetünk elvesztett vi­tamin- és ásványianyag-tartalé- kait, hogyan töltsük fel testün­ket könnyen aktivizálható, ér­tékes szőlő- és gyümölcscukor- energiával. Ha étkezésünket átalakítjuk a reformtáplálkozás szabályai szerint, akkor nem kell elbúj­nunk a napsugarak elől. Hiszen a Nap a legjobb barátunk, amely nemcsak közvetlenül, fényenergiájával éltet bennün­ket, hanem közvetve is, a nö­vényeknek adott tápláló ener­giájával. Bolygónkon minden élet a napfénynek köszönhető. Hogyan képzelhetnénk akkor el, hogy az ellenségünkké vál­na? Tehát nem az égitestnek, hanem nekünk kell hullám­hosszt váltani. Mit értsünk természetgyógyászat alatt? Az egészség helyreállítása és a betegségek meg­előzése céljából az egyén és a társadalom egyre ma­gasabb színvonalú öntevékenysége, egészségkultú­rája éppoly fontos, mint az egészségügyi szakem­berek, természetgyógyászok tevékenysége. Ezért a természetgyógyászok tartsák magukra nézve kötelezőnek, hogy természetes egészséges életmó­dot folytassanak: „Orvos, gyógyítsd meg magad”, mielőtt tanácsokat adnál. Mélyreható átalakulások idejét éljük nemcsak a gazdasági, a szellemi és a tár­sadalmi élet vonatkozásaiban, hanem az orvostudo­mányban is. A hatékonyabb gyógyítás és betegségmeg­előzés, a humánusabb orvos-beteg viszony és intéz­ményforma megvalósítása érdekében új szintézis szük­séges a korszerű orvostudomány, az ősi gyökerekből kifejlődött modern természetgyógyászat és a hagyomá­nyos (népi) orvoslás elemeiből. Ennek érdekében időszerű a természetgyógyászat, a hagyományos ter­mészetes és pszichoszomatikus gyógymódok alapos kutatása, megismerése, tudományos értékelése a nép egészségéért folytatott küzdelemben. („Egészséget min­denkinek 2000-re” jelszóval.) Munkatársunktól A természetgyógyászat alapelve a szervezet öngyó­gyító erejének, természetes védekező mechanizmusá­nak fokozása a gyógyulás érdekében természetes módszerekkel és gyógy­szerekkel a reformétrendtől (laktovegetárius) étrendtől a meditációig, az akupunk­túráig és akupresszuráig. A természetgyógyászat a be­tegségek megelőzése érde­kében természetes életmód megvalósítására törekszik méregtelenítéssel (szeszes italok, dohányzás, koffein, konzervek stb. kizárása), természetes táplálkozással, mozgáskultúrával, jógával, relaxációval, kreatív ön­megvalósítással, egészében a természetes gyógymódok egészségesek számára át­dolgozott módszereivel. A tudományos igényű természetgyógyászat nem ismer a többi közül kie­|É ■ melhetően és egymagában, egyedül alkalmazhatóan is üdvözítőnek tartható „csoda­módszert” vagy „csodaszert”, legyen az talpmasszázs, aku­punktúra vagy gyógynövény­kúra. Azt vallja, hogy a természe­tes gyógymódok és gyógysze­rek, valamint a természetes, egészséges életmódelemek mi­nél sokoldalúbb, egyéniséghez szabott egésze, komplexitása szükséges a gyógyulás és a sta­bil egészség biztosítása érdeké­ben. A testi és lelki gyógyító és egészségfenntartó módszerek egyformán fontosak minden esetben. Aki teljesen helyre szeret­né állítani egészségét, és tel­jesen egészséges akar marad­ni, annak a természetes élet- és gyógymódok egészét kell igénybe vennnie, állandóan in­tenzív, bensőgéses kapcsolat­ban kell lennie, maradnia a ter­mészettel és mindazzal, ami ter­mészetes! (Állandó méreg­telenítés mellett vegetárius ét­rend, jóga, megfelelő mozgás és pihenés, fény-, levegő- és vízkúra, gyógynövénykúrák, meditáció, önmegvalósító sze­mélyiségfejlesztés.) Aki a természetes életmód­nak csak egy részét valósítja meg, csak részleges egészséget és gyógyulást érhet el... Végül is sohasem késő elkez­deni. HSNMN ■■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom