Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-19 / 167. szám

A historizmus divatja (1850-1890) A polgári társadalom női ruházata elsősorban repre­zentatív célokat szolgált, és anyagában, díszítésében fényűző volt. A férfiruházat ezzel szemben praktikus, kortalan és célszerű formában és észrevétlen, sötét színekben mutatkozott. 1860-tól 1870-ig a női divat III. Napóleon francia csá­szár udvarához igazodott, ahol a rokokó stílust ismét felélesztették (második rokokó). 1870-71-ben, a német-francia háború és a Német Csá­szárság alapítása után sok gazdasági vállalkozás jött létre. Az alapításról elnevezett Gründerjahre divatja a barokk formákhoz nyúlt vissza. Női divat A második rokokóban a kupola formájú szoknyákat krinolin támasztotta meg alulról. Ezenfelül a beraká­sok, fodrok és hímzések ré­vén keresztirányú hatást kel­tettek. Az elöl hosszított de­rekú (schneppe), általában végig gombos ruhaderék nappali viseletként magasan záródott és csipkegallér díszí­tette, míg esténként kivágott és gazdagon díszített változa­tát hordták. A pagodau j jak fölül szűkek, és a könyéktől harangszerűen kibővültek, gyakran agyondíszítették fodor-, volant- és csipkebe­tétekkel. 1860-tól a szoknya kisi­mult, térdmagasságig kibő­vült, és hátul gazdagon redő­zött uszályt húzott maga után. A felső rész csípőig a test vo­nalát követte. Az ujjak is hosszúak és szűkek. Végül a felső szoknyát megemelték, fenékrészen egy váz fölé redőzték. Ezt a fardagályt drága fodrok és csipkék dí­szítették. 1875 után aztán az egé­szen karcsú vonal dominált: a szoknyák nagyon szűkek lettek, a felsőrészek dereka szorosan simult a testhez. A blúzzal kiegészített kosztüm megjelent, kedveltté váltak a szín- és anyagkombinációk, valamint az egymással ellen­tétes díszek. 1880 körül a szoknya hátulján ismét fel­tűnt egy redőzet, a Cul de Paris (Párizsi far). Férfidivat A férfidivat minden darab­ja az angol példát követte, és a foglalkozásnak, illetve tár­sasági alkalmaknak felelt meg. Eleinte még agérokk és a frakk domináltak, fokoza­tosan teret nyert azonban a kényelmesebb zsakett, illetve zakó, amelynek egybeszabott első és hátsó része még csak kevéssé karcsúsított. A kétso­ros fazont és szegélyhangsú­lyozást kedvelték. A talpallós nadrág már ki­ment a divatból, a gyakran csíkos vagy kockás mintás nadrágok egyre bővebbek let­tek, derékvonaluk feltolódott. A mellények kezdetben színe­sek voltak. 1860 körül meg­jelenik az öltöny, melynek nadrágja, zakója és mellénye azonos színű és anyagú. A fekete gérokkot, amelyet csíkos nadrággal kombinál­tak, csak bizonyos alkalmak­kor viselték. A fehér mellé- nyes fekete frakk is kizárólag társasági öltözetté vált. A legkedveltebb kabátfor­ma az egyenes szabású pale­tot volt. Az ingeket nem ritkán hím­zéssel díszítették. A Vater- mördert (kihajtott sarkú, ma­gas kemény gallér) és a dup­lagallért idővel kiszorította a kemény, felgombolható gal­lér. Az öltönyhöz keskeny nyakkendőt, széles plaszt- ront (selyem nyakkendő) hordtak. Kellékek A főkötő után a nők divatjában a kicsi tányérkalapka vagy „kapott”-kalap jelent meg; sűrűn díszítették közvet­lenül a homlok fölött, vagy a tarkón ült. A néha egyszerű, máskor igényes frizurákat nemes hajhálókkal, gyöngyök­kel és drágakövekkel, szalagokkal, toliakkal és virágokkal díszítették. Frakkhoz és gérokkhoz a férfiak pomádés, vá­lasztékos hajukon magas kemény cilindert hordtak. Az ut­cai viselethez divatba jött a keménykalap, ez merev fejű nemezkalap, kis merev peremmel. A nyári öltözethez a la­pos szalmakalap, a canotier tartozott. A nők ruhatárát lábikráig érő, illetve félszárú, közepesen magas sarkú cipők egészítették ki, hiszen a lábfejet illő volt eltakarni. A lábbeliket gyakran hímzések vagy tűzésdíszíté­sek ékesítették. A szoknyahossz lerövidülésével a báliruhákhoz pumps-öt (kivágott női cipő) hordtak. Modem­nek számított a férfiak fűzős vagy gombos cugos cipője is. Csupán a társasági cipők voltak valamivel alacsonyabbak. A nők kedvelték a feltűnő ékszereket: a nagy medálokat, fülbevalókat, kitűzőket és a drágakövekkel, gyönggyel kira­kott karórákat. Kesztyű, kézitáska és ernyő nélkül nem lehetett kilépni az utcára. A férfiak nagy becsben tartották a szembetűnő nyakkendőtűket és kézelőgombokat, az aranyórát súlyos lán­con hordták. Egy tökéletesen felöltözött úrhoz hozzátartozott a kesztyű és bot, illetve a botként funkcionáló ernyő. Végre a NOT is meglátták bennem! Miért került az eddig csak a sportoldalakról ismert nyíregyházi ’94-es Vb-ezüst-, s ’95-ös Eb-aranyér­mes és többszörös Világ Kupa-győztes hosszútávúszónő most a divatoldalra? Kovács Rita olimpi­kon, távúszó, s emellett - egyáltalán nem mellékesen - nő. Több mint 25 évet töltött már a sportvi­lágban, napjainak nagy részét az edzések töltik ki, mégis marad ideje magára, kedvesére, családjá­ra, barátaira. Ismerkedjünk meg most vele mint nővel, véleményével a nem csak hölgyeket érintő témákban. Hat házi Andrea (Új Kelet) Nőiesség: — Nem tartom ma­gam nőies alkatnak, bár mos­tanában egyre többször igény­lem, hogy nőiesen öltözködjek. Vőlegényem (Horváth Géza, a NYVSC Szabolcs Gabona ext­raligás röplabdacsapatának centere) a nőt is meglátta ben­nem, szereti, ha alkalmanként sminkelem magam s nőiesen öltözöm. Napjaim nagy részét vízben vagy szárazföldi edzé­seken töltöm, ahol nem célsze­rű kifestve megjelenni. Amíg nem kacérkodtam a „visszavo­nulás” gondolatával, egész nap nem volt igényem „nőnek len­ni”. Hajnali fél hatos kelések­nél a legegyszerűbb egy pólót és egy melegítőt felvenni, így nem kell — s nincs is rá idő, kedv - órákig válogatni a ru­hásszekrényben. Ruhatár: - Hetven százalé­kát a sport- és sportos ruhák töltik ki. Nyáron legszíveseb­ben rövidnadrágot és pólókat, hűvösebb időben melegítőt hordok. Ennyi év alatt sikerült megismerrnem a sportmárká­kat, néhány mellett el is köte­leztem magam, de egyre újabb és jobb dolgok kerülnek piac­ra. Főleg a kényelem és az alap­anyag határozza meg döntésem egy-egy darab mellett. A ruha­táram fennmaradó részében főleg a farmeré a vezető szerep. Nadrág, ruha, ing. Minden for­mában kedvelem. Hogy nőie­sebb vizekre evezzünk, szere­tem az ingblúzokat, sőt mini­szoknyáim is vannak, hiszen az olimpiára készülve is hármat kaptunk a formaruhához. Édes­apám női konfekcióval fogla­kozik, s így családon belül is segítik öltözködésemet. Divat: - Mindig is követ­tem alakulását, de sohasem fo­gadtam el feltétel nélkül. Most például nagyon divatos, s ren­geteg lány lábán látom az or­mótlanul magas, egybetalpú szandálokat, amit biztosan soha­sem fogok viselni. Nem tetszik, s még senkit sem láttam benne kényelmesen járni. Szelektálok, s eddig még mindig megtalál­tam a nekem valót, az egyéni­ségemhez illőt. A legfontosabb, hogy jól érezzem benne magam. Színek: - Sárga, piros, feke­te és kék. Ezeket szeretem va­riálni, egyetlen színbe lehetőleg sohasem öltözöm. Mivel haj­színem világos, a féheret csak blúzokban hordom. Nyáron ki­vételt képeznek természetesen a pólók, mert tűző napsütésben nem a legajánlatosabb például ugyanez feketében. Hajviselet: - Az úszóknak általában rövid a hajuk. Egy éve én is e mellett döntöttem, de ebben fodrásznőmnek is nagy szerepe van. Jó néhány évvel ezelőtt hátközépig érő volt hajam, azt is ki akartam próbálni. Utána fokozatosan rövidült. De most így nagyon kényelmes, könnyebb kezelni. A színe természetes, nincs fest­ve. Majd ha kezdek „őszülni”, biztos kap majd egy fedőszínt. Kozmetika: - Nagyon sokat vagyok vízben, de ennek elle­nére testápolót nem használok, mert egész nap csak keneget- hetném magam, s már a bőröm is hozzászokott, nem szárad ki. Az arcom ápolása sokkal na­gyobb figyelmet kap. Éjszakai, nappali krém, alkalmanként arcpakolás. Étkezés: - Kilenc éve eldön­töttem, hogy nem terhelem a szervezetem azzal, hogy a ne­hezen emészthető hús feldolgo­zásával is energiát pazaroljon. Ha tehetem, nem eszem húst, csak a csirke és a pulyka szá­raz részét, a mellehúsát. Ennek nem nagyon örül az edzőm. A halat és a tengeri herkentyűket viszont nagyon szeretem. A tésztafélék a kedvencek közé tartoznak, így a szénhidrátból bontom le a szükséges energi­át. A barna rizs, a párolt zöld­ségek is a toplista élén szere­pelnek. Nem telhet el olyan nap, hogy süteményt ne ennék. A túrósak a legjobbak, főleg, ha otthon készül. A süteményes boltokban kapható finomsá­goknak már az illata is tömény, émelyítő, de sokszor ezeknek sem tudok ellenállni. Nagyon szeretem a fűszeres ételeket, a zöldséges kínai és a tésztás olasz specialitásokat, de leg­jobb azért a mamám konyhája. Legutóbbi csúcsteljesítményű főztje volt, mikor a gombát és kelkáposztát jénaiban sajttal és tejföllel beborítva megsütötte. Súlyproblémák: - Jelenleg hízókúrát tartok. Vékonyabb va­gyok, mint télen voltam, erre vezethető vissza, hogy a múltkori versenyemen is nagyon fáztam a vízben. Most nem figyelem annyira, mit eszek. Nem fogyasz­tok annyi édességet mostanában, mint korábban, de ez is tetemes mennyiség. Hat-hét évvel ezelőtt voltam utoljára fogyókúrára kár­hoztatva. Vacsorára nem ettem kenyeret, tésztaféléket, átvették helyüket a zöldségek, gyümöl­csök, sajtfélék. Szerintem a fo­gyás egészséges embernél csak akarat kérdése. Káros szenvedélyek: - A dohányzás és a kávé nincs ben­ne az életemben. Szüleim sem dohányoznak, s nekem is vá­lasztanom kellett, vagy sport, vagy füstfúvás. azt hiszem, az elsővel jobban jártam. Társa­ságban is nehezen viselem a „füstölgő” embereket. Ital: - Szórakozás közben fo­gyasztok néha alkoholt. Estén­ként megesik, hogy a családdal egy üveg pezsgőt is megiszoga­tunk. Ebből következik, hogy szeretem az édes pezsgőt, a Bailey’s-t, s nyáron a nagy me­legben a sör-Sprite keveréket. Szénsavas üdítőket nem fogyasz­tok, előnyben részesítem a gyü- mölcsleveket, az ásványvizet. Mozgás: - Az edzéseken kí­vül hetente legalább három al­kalommal futok, jó idő estén az erdőben, zordabb időjárási vi­szonyok között a pályán. Ko­rábban jártam aerobikozni, de ma már inkább csak otthon tor­názom. A nyári időszak kedvelt időtöltései között biztosan he­lyet kap a kerékpározás. Lustálkodás: - Hat napot haj­nali edzéssel kezdek, így csak vasárnap jut időm a lustálkodás­ra. Alvásszükségletem minimá­lisan 10-11 óra, amit a két edzés közötti pihenéssel tudok csak el­érni. Mostanság éjjel-nappal LGT-dalokat hallgatok. Könyvek közül a pszicholó­giával foglalkozókat kedve­lem leginkább. Saját lakás: - Talán már nyár végén beköltözhető ál­lapotban lesz a most épülő 71 négyzetméteres, szintes lakásunk, ami a belváros egy csendesebb zugában, egy társasházban található. Belsőépítész tervezte, de mi saját ízlésünkre átvariáltuk, így került ki sok fal és ajtó, bele pedig egy galéria. A bejárati ajtón kívül csak há­rom másik található, a ren­geteg ablak mellé még tető­ablakokat vágattunk, így nagyon levegős, szellős és világos. A galéria sajátos hangulatot ad. A színekben a sárga, kék, fehér dominál, s natúr fából készül minden berendezés. Egyedül a há­lószobában található a fehci mellett egy kis zöld. A fürdőszoba csempéi sötét­kékek lesznek sárga szerel­vényekkel, s felrakásuk sem hagyományos, mert lépcsőzetesen ölelik kitt be a vizesblokkot. Hobbi: - Ma már nagyon sajnálom, hogy nem lettem fotós, így ez csak a legfon­tosabb hobbimmá válhatott. Olvasok, de ezt sem lehel könyvből megtanulni, így sokat kattingatok mellé. Még csak színes filmmel dolgozok, de szeretnék majd áttérni a fekete-fehér világba is. Szerintem embc- 1 reket nehezebb fényképez­ni, mint tájat, s ez a téma érdekel leginkább. Nyaralás: - Most egy­mást érték a versenyek, de megígértem kedvesemnek, hogy majd telelni megyünk valahová. Szinte az egész világot beutaztam, de a ki­sebb városokat még én sem láttam. A vén európai kon- tinens számomra a leg­szebb, hiszen lépte-nyo­mon talál az ember valami látnivalót. A tengeren túl, az Államokban csak a fel­hőkarcolók látványosak, főleg az európai szemnek, de Róma vagy Prága szép­ségei mellett számomra el­törpülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom