Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-18 / 166. szám

Pannon krónika 1997. július 18., péntek m A Pannon GSM „beleerősített” megyénkben Beszélgetés Björn Flakstaddal, a Pannon GSM vezérigazgatójával Fúvószene, mazsorettek, egész napos program a nyír­egyházi Kossuth téren és a sétálóutcában, plakátok és zászlók, rajtuk az ünnepelt neve: Pannon GSM. Igazi nyugati reklámhadjárat, amúgy bevezetőként. A színes kavalkád, a happening oka: a cég megnyitotta tizen­kettedik vidéki kirendeltségét! A Nyírfa Áruház oldalában, a Zrínyi Ilona utca 4-6. alatt található a nem hivalkodó, de modern és mutatós „Pan­non-butik” országos tervek alapján készült, így ha bár­hol hazánkban betérünk hozzájuk, nagyjából ugyanaz a miliő fogad... A megnyitóra Nyíregyházára érkezett Björn Flakstad, a Pannon GSM vezérigazgatója, aki lapunknak exkluzív interjút adott. Vezérigazgató úr! Mi ma­gyarok szeretünk jólérte­sültek lenni, arról nem is beszélve, hogy közismert­nek lenni felér fél győ­zelemmel. Ezért - ha meg­engedi - néhány személyes kérdéssel kezdeném... Mon­dana néhány szót önmagá­ról? Annyit tudunk, hogy Norvégiában született...- Méghozzá a messze észa­kon, a sarkkörön túl egy kis­városban, amit Flakstadnak hívnak. Ugyanúgy, mint en­gem! Ilyenkor nyáron ott soha sem megy le a Nap, té­len pedig látható a világ egyik legszebb természeti jelensége, az északi fény... Flakstadban kezdtem az iskoláimat is, de aztán tízéves koromban Oslóba költöz­tünk a szüleimmel. Hol tanult? Milyen képe­sítéseket szerzett az idők folyamán ?- A középiskola elvégzé­se után Svédországban foly­tattam tanulmányaimat, a stockholmi Műszaki Egyete­men, ahol mérnöki diplomát szereztem. Hazatértem Nor­végiába, és elszegődtem a norvég Televerket-hez (a norvég Matávhoz), ahol tu­lajdonképpen most is dolgo­zom, hiszen a Televerket Norge alkalmazottja vagyok. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ez a „szerelem” immár 31 éve tart... Néhány év el­múltával — hallgatván az idők szavára — ismét iskola­padba ültem, és Tromsöben két évig marketing-kommu­nikációt tanultam. Ez 1983- 84-ben történt. Folyamato­san emelkedtem a ranglétrán, az első tíz évben mérnök vol­tam, a második tíz évet mar­ketingmunkával töltöttem. 1985 óta tartozom a cég csúcs-menedzsmentjéhez. I I Elkísérte hozzánk a csa- I ládja is?- Négy évvel ezelőtt elvál­tam, így aztán magam va­gyok, és minden túlzás nél­kül mondhatom, hogy csak a munkának élek. Szenvedé­lyesen dolgozom és - hála Istennek — nagy örömömet lelem benne. A „kötelezőkérdés” követ­kezik. Milyen benyomásai vannak Magyarországról? - Mielőtt a kötelesség Ma­gyarországra szólított, a leg­halványabb fogalmam sem volt önökről és az országuk­ról. Sohasem jártam itt koráb­ban. Nem kincstári protokoll- szöveg, hanem ez a színtisz­ta igazság: nagyon pozitív meglepetés ért! Őszintén megvallva, én egy elmara­dott, lepusztult országra szá­mítottam, és ehelyett egy csodálatosan szép városban találtam magam - Budapesten —, és ez a benyomásom a vidé­ki városok esetében sem volt másképpen. Mondhatni pilla­natok alatt otthon éreztem ma­gam, és ez bizony ma is tart, sőt fokozódik. Azt hiszem, jel­lemző otthonosságérzetemre, hogy csak két hónapig laktam a Margitszigeten egy szállo­dában, és utána azonnal lakást béreltem. Szeretem az önök or­szágát, és a magyar embereket is nagyon szimpatikusnak ta­lálom. Érdekes történet, hogy mielőtt ide jöttem, figyelmez­tettek: mindent, de mindent fe­lejtsek el, amit addig tanultam és tudtam az emberi kapcsola­tokról és az emberekkel való kommunikációról, mert a ma­gyarok „teljesen mások”, mint a többi európai nép. Kíváncsi is voltam, meg egy kicsit szo­rongtam is, vajon mi lesz eb­ből? Aztán eltelt egy pár hó­nap, és rájöttem, hogy félreve­zettek. A magyar nép ugyano­lyan, mint mi, norvégok va­gyunk, és bárhol élhetne Skan­dináviában, minden „feltűnés” nélkül. A vicc az egészben az, hogy ugyanakkor a magyarok hiszik azt, hogy mások. Ez nem igaz. Az egyetlen különbség talán az, hogy általában sokkal pesszimistábbak, sokkal söté- tebbnek látják a világot, mint amilyen valóban. Ennek min­den bizonnyal történelmi okai vannak, de abban biztos va­gyok, hogy ez a pesszimizmus lassacskán majd elkopik. Amit legjobban szeretek a magya­rokban, az a nyíltságuk, az őszinteségük! Őszintén jólesik mindezt hal­lani, de kérem, mondjon va­lami rosszat is. Csak akad ilyen?- Két dolog valóban van, amivel nehezen birkózom meg, az egyik a magyar nyelv, ami irgalmatlan nehéz egy külföl­dinek, bár keményen küzdők és tanulok magyarul. Mindeneset­re az üzletekben, az utcán, te­hát a hétköznapi életben már tudok kommunikálni, de ez még nagyon messze van attól, hogy jól beszéljek. A másik „bajom” az, hogy a tenger na­gyon hiányzik. Próbálkoztam a Balatonnal, de engem, aki tenger mellett nőtt föl és ott élt világ életében, a magyar ten­ger „nem elégít ki”... I Hogy jellemezné a magyar gazdasági valóságot?- Fantasztikus pozitívuma a rohamos fejlődés. Amit én itt két és fél év alatt láttam, az lenyűgöző. Érdekes módon pontosan ez a rohamos fejlődés az, ami a gondokat, bajokat okozza, hiszen a hirtelen növe­kedés következménye a szoci­ális labilitás is. Nyilvánvaló, hogy például a nyugdíjak ala­csony reálértéke is abból ered, A Pannon GSM tizenkettedik területi képviseletét Björn Flakstad vezérigazgató és dr. Zilahi József, a megyei köz­gyűlés elnökének kedves gesztusaként Popcsa Adrienn, a Pannon egyik alkalmazottja nyitotta meg Az interjút Palotai István készítette Fotók: Racskó Tibor hogy elszaladt mellette a fej­lődés. Ezek a dolgok azonban idővel mindig rendeződtek - ezt a történelmi gyakorlat is igazolja. Szilárd meggyőző­désem, hogy öt év múlva Ma­gyarország és Budapest ugyan­olyan része lesz a világnak, mint Ausztria és Bécs, vagy Anglia és London. A világ gazdasági életében a GSM-üzlet az élen jár. Igaz az, hogy a világon Magyaror­szágon a legjobbak a GSM- üzlet eredményei, vagy ez egy a magyar „népmesék” közül?- Ez nem mese, hanem a szín­tiszta igazság. Bár pontos ösz- szehasonlító adataink nincse­nek, azt hiszem, ennek ellené­re magáért beszél, hogy itt a la­kosság hat százalékának van mobiltelefonja, és ezt öt év alatt érte el az ország. Ugyanezt a hat százalékot Skandináviában csak tíz év alatt lehet elérni. Ebben természetesen szerepet játszott az is, hogy az itteni vezetékes telefonhálózat fejlet­lenebb volt a kezdetekkor, de a lendület így is megkapó, és a számok valóban azt igazolják, hogy Magyarország a legjob­bak között van. A fejlődés iránya azt mutat­ja, hogy a mobiltelefon-ké­szülékek egyre olcsóbbak lesznek. Lehetséges, hogy pár év múlva ingyen kapjuk majd őket? — Ez csak a látszat. A tény az, hogy a készülékek jóval drá­gábbak, mint amennyibe tulaj­donképpen kerülnek. Igaz, ma 50-100 ezer forint körül mozog az áruk, de ez négy-öt éven be­lül 10-15 ezer forintra fog csök­kenni. A GSM-üzlet gazdasági jelentősége azonban nem a ké­szülékek eladásából fakad, ha­nem a hálózatok üzemelte­téséből - ezért tehát a kedvez­mények... Milyen megyei fejlesztések­re számíthatunk a közeljö­vőben ? — Még ebben a naptári évben lefedjük az egész megyét, így a vételi viszonyok tökéletesek lesznek, bárhová is megy az ember. Nem magyar ügy és mégis az, hogy a régióban jövőre nagy feljesztések meg­alapozása veszi kezdetét, így Ukrajnában is terjeszkedni fog a GSM-rendszer. Számomra külön öröm, hogy az ukrajnai projektet egy személyes jó­barátom fogja irányítani. Visz- szatérve Magyarországra, az a célunk, hogy néhány éven be­lül mindenkinek legyen mód­ja mobiltelefont használni. || Tuladonképpen kik a tulajdo­ni nosai a Pannon GSM-nek?- A dán, a norvég, a finn, a holland Televerket, a MÓL Rt., az Antenna Hungária, valamint a Volis cég. Régebben svéd tőkerész is volt a cégben, de eladták a részüket. | | Végezetül ismét egy szemé- í lyes kérdés: mi a hobbija? — A vadászat és a horgászat! Leginkább lazacozni szeretek, de ezek a fránya halak a kedve­mért nem jönnek el ide, így az­tán nekem kell utánuk men­nem. A hét végén megyek Szlo­véniába és izgatottan várom az eredményt.... I Mit is kívánhatnék egyebet, mint jó fogást...

Next

/
Oldalképek
Tartalom