Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-17 / 165. szám
Mióta sutba dobtam tankönyveimet, nem telik el úgy nyár, hogy ne figyelném irigykedve a vakációzó diákokat. Van, aki gondtalan pihenéssel tölti ezt a néhány hónapot, de akadnak olyanok is, akik egy kis pénzt szeretnének keresni a nyári szünet alatt. Kovács Annamária:- A nyári szünet számomra még csak néhány nappal ezelőtt kezdődött meg, hiszen eddig a vizsgák foglalták le az időmet. Szegedre járok az Élelmiszer-ipari Főiskolára, s igen kemények voltak a követelmények. Most azonban végre lazíthatok egy kicsit. Évfolyamtársaim jó része már előre megtervezte, hová is megy eltölteni ezt a másfél hónapos szabadságot. Azt hiszem, hogy egy kis strandoláson kívül nem nagyon fogok szórakozni, szeretnék munkát találni erre a pár hétre. Holnap neki is indulok, hátha szükség van valahol a Nánási Erika:- Gyorsan telik a nyár. Amikor befejeztük a tanévet, arra gondoltam, először elmegyek valahová dolgozni, hogy egy kis pénzt keressek. Itt bent a városban nem nagyon tudtak mit ajánlani, így szétnéztem a Tisza-parton. Ott elég sok büfébe és vendéglátóhelyen kerestek pultoslányokat, de a feltételeket és az anyagiakat nem tartottam túl kecsegtetőnek. Havonta tizenötezer forintot fizettek volna, de ezért nem nyolc, hanem esetekben tizennégy- tizenhat órát kellett volna állni a pult mögött. Az egyik barátnőm már kint dolgozik a parton, de mindig hullafáradt, mire hazaér. Hétköznapokon éjfélig egyig vannak Koncos Erika: — Az elmúlt tanév volt az első évem a nyíregyházi tanárképző főiskolán. Mivel olasz szakos hallgató vagyok, még a szünet előtt elkezdtem azon gondolkodni, hogyan mehetnék ki Olaszországba dolgozni néhány hónapra. Nemcsak a nyelvtanulás szempontjából lett volna tanulságos a nyár, de legalább „világot” is láttam volna. Minden kapcsolatomat segítségül hívtam, de csak olyan munkalehetőség volt, ami nem egy-két hónapra, hanem egész évre szól. Azt pedig ugye nem tudtam felvállalni, hiszen az iskolát nem hagyhatom abba. Talán jövőre majd sikerül az utazás. Most tehát itthon maradtam, de nem nagyon vagyok letörve. fiatal munkaerőre. Bár bevallom, természetesen én is szívesebben mennék el sátorozni valahová, de a nyaraláshoz pénz is kell. Az pedig nagyon kevés van. nyitva reggeltől, de hétvégeken még hajnali négykor sem ritka a vendég. így aztán úgy döntöttem, nem lépek be a pénzkeresők világába. Otthon segítek a ház körüli munkákban, hétvégeken pedig összejövünk a barátokkal, barátnőkkel és bulizunk egy jót. Napközben általában otthon vagyok, s mivel a szüleim dolgoznak, ellátom a háztartást, hogy kicsit mentesítsem az édesanyámat. Van egy kis- öcsém is, tehát nem mondhatom, hogy unatkozom. Délutánonként csatangolunk egyet a barátnőkkel, este pedig futni járok az öcsivel. Galambos Ákos- Ebben az évben végeztem el a nyolc általánost. Még nincs túl nagy tapasztalatom az életben, de azt látom, hogy pénz nélkül nem boldogulok. Két hetet pihentem, aztán nekiindultam munkát keresni. Szerencsére találtam egy zöldségest, aki felvett néhány hétre. Bár igaz, hogy reggel nagyon korán kell ébredni, de azért szeretem csinálni. Béla bácsival együtt járunk áruért, én segítek neki pakolni. Az üzletben általában kiválogatom a zöldségek és gyümölcsök közül, amelyik kicsit romlandóbb, s ha a piacra ki kell menni árulni, ott is szívesen segítek. Hetente kapok „fizetést”, ami számomra csúcsszuper dolog. Az első keresetemből vettem édesanyámnak egy nagy csokor virágot. A többit félretettem, mert hárman vagyunk testvérek, és nagyon nehéz a szüléinknek iskolába indítani minket szeptemberben. Az összegyűjtött pénzemből legalább a tankönyvek egy részét meg tudom majd venni magamnak. Az oldalt írta: Sikli Tímea, a fotókat Bozsó Katalin készítette Városlátogató 1997. július 17., csütörtök „Jöjj vissza nyugalom” A kellemes meleg nyári déle- lőttön hatalmas gesztenyefa ágai adnak árnyékot a szociális otthon udvarán. A kis társaság egy része a teraszon üldögél, a többiek székeiket az épület oldalához állították, ahonnan nemcsak az utcán elsuhanó autókat látni, hanem kicsit távol kerülnek a munkások kalapácsütéseinek zajától is. Mert bizony jó ideje már annak, hogy felbolydult az élet az idősek otthonában. Ám ha minden a tervek szerint halad, hamarosan átadják az új konyhát, és az élet visszatérhet a régi kerékvágásába. Az intézet vezetője, Nagy Károlyné óvatosan vezet át minket az udvaron, kerülgetve a földtúrásokat, munkagépeket.- Remélem, tényleg már csak hetek kérdése, hogy befejeződjenek a munkálatok. Nagyon megviseli az idős embereket a változás. Nincs meg a megszokott kis zuguk, ahol nyugodtan megpihenhetnek. Van, aki könnyebben viseli a változást, a többség azonban már elég ingerült. Szociális intézmény már több mint harminc éve van Fehérgyarmaton, de integrált intézménnyé csak 1995-ben váltunk, amikor megalakult a szociális központunk. Feladatunk nagyon sokrétű, hiszen az idősek otthon rendszerű ápolása mellett vállalunk házi betegápolást, szociális étkeztetést és családgondozást is. A mi feladatunk mindemellett az átmeneti szállás, a hajléktalanellátás és a számos szociális bolt működtetése is. A szociális Otthon ebben a mai formában két éve nyílt meg, s két hónapon belül teljesen benépesült. A Talán kevesen tudják, de Fehérgyarmaton nagyon komolyan veszik a „kutyavilágot”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a városban már 1979 óta működik és segíti a kutyatulajdonosokat a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének gyarmati szervezete. Az egyesület életéről és munkájáról dr. Schmelzer János elnök beszélt. — Mint állatorvos mondhatom, nagyon sok a négylábú a városban és környékén. Közülük eddig száz embert sikerült megnyernünk tagjaink sorába. Természetesen nem a két szép szemünkért járnak hozzánk. Itt helyben intézzük kutyavásárláskor a kutya törzskönyvén a tulajdonosátírást, s ha valakinek kiskutyái születnek, innen indítjuk el a pesti központba a szülők törzskönyvét, és ha a kiskutyák is megkapják a „születési bizonyítványt”, saját tetoválómesterünk üti be fülükbe vagy a haskorcba az azonosító törzskönyvi számot. Mivel elég sok kutyástársunk van a Fehérgyarmattal szomszédos területeken, ezért Csengerben is van egy tetoválómesterünk. Mindenki eldöntheti, melyik mester van hozzá közelebb. Az idei esztendő már a harmadik alkalom volt, amikor tájjellegű kutyakiállítást rendezett a szervezetünk. Nem csak a városból, de Nyíregyházáról, Mátészalkáról, Nyírbátorból, Csenger- ből, Kisvárdáról, sőt még az északi országrészről is jöttek harminc férőhelyes intézményben azóta sincs üresedés. Pedig nagyon sokan vannak várakozólistán, akik igényelnék ezt a fajta elhelyezést, gondozást. Nagyon csúnya ezt így kimondani, de csak akkor tudunk újakat fogadni, ha valaki meghal a régi lakók közül. Egyelőre csak terv, de szeretnénk bővíteni az épületet, hogy legalább negyven idős embernek adhassunk otthont. A szociális ellátásokat is beleértve jelenleg háromszáz nyugdíjasról gondoskodunk. Az átmeneti szálláson az itteni körülményekhez képest sokkal nagyobb a mozgás. Éppen azért, mert az csak átmeneti megoldás lehet egy fedél nélkül maradt embernek. Nagyon sokan igénybe veszik a szociális étkeztetést is, hiszen aránylag nagyon jó árban lehet megrendelni egy kétfogásos ebédet. Naponta hozzánk kiállítók. Mivel általában egészen fiatal gyerekek tartanak igen komoly kutyákat, ezért vasárnaponként az állatvásártéren képzett kiképző segítségével kutyaiskolát működtetünk. Itt gazdi és kutya egyaránt megtanulhatja az engedelmesség legalapvetőbb fogásait. Gondolkodtunk azon is, hogy ezekről a kiképzésekről papírt is adunk, de nincs túl sok kitartás a gyerekekben. Nagy tervünk, hogy az állatvásártér melleti üres területet megszerezzük vagy kibéreljük, ahol egy kis ház is van, ami nagyban megkönnyítené az igazi klubélet kialakítását. Aki igazán ad magára, illetve a tenyészetére, az mieszázötven ember étkezik nálunk. Ha megépül a saját konyhánk, azért kicsit könnyebb lesz, mint így, hogy a szomszédos iskolából hordatjuk át az ételt. Az átadás után szeretnénk bővíteni a létszámot is. Elsősorban nagycsaládosoknak és olyan nyugdíjas pedagógusoknak, közéleti embereknek adnánk ebédet, akik sokat tettek annak idején a városért. Mi így akarjuk kicsit honorálni számukra az elmúlt éveket. Most azonban legfontosabb és elsődleges feladatunk az, hogy megpróbáljunk nyugodt körülményeket teremteni a nálunk élőknek. Minden nap elmondom nekik, hogy már csak egy kicsi türelmet kérek tőlük, s hamarosan újra lehet majd ültetni a kiszedett virágokat, újra lesz hely az udvaron a nyugágyaknak és foteloknak. lőtt pároztatja a kutyáját, akár kanról, akár szukáról van szó, elviszi néhány kiállításra, hogy a később születendő utódok ne úgynevezett „felülbélyegzett” törzskönyvet kapjanak, mely azt jelenti, hogy a szülők nem rendelkeznek semmilyen kiállítási eredménnyel. Amikor végigsöpört az országon a „pittbull-őrü- let”, az természetesen minket sem került el. Főleg a város határában élő kisebbségieknél jelentek meg az úgynevezett harci kutyák, ám még időben sikerült tisztázni a tulajdonosokkal, hogy mi menynyire nem szeretnénk vérengző, emberölő ebekkel találkozni Gyarmaton. Fehérgyarmat Ropogósát mázsaszám Délelőtt tizenegy óra körül járt az idő, mikor befordultunk a kenyérüzem utcájába. „Szimatunk” és gyomrunk csalhatatlanul jelzi, hogy jó helyen járunk. A sütőüzem bejáratánál kis teherautó áll, a rakodók ládákban hordják a frissen sült fehér kenyeret. Nem akarunk útban lenni, ezért Ur- gan László üzemvezető tanácsára egy apró irodába lépünk be.- Nem mindig ilyen nagy itt a jövés-menés, csak amikor kisül a kenyér és pékáru, és megérkezik a szállítóautó, hogy széthordja az üzletekbe és a környező településekre a finomságokat. Jöjjenek, nézzék meg az üzemben az aranybarnára sült kilós kenyereket.- Mi mindent készítenek itt?- Elsősorban a már említett fehér kenyeret egy- és kétkilós változatban, kiflit, zsemlét, túrós és ízes buktát, orosházi banánt, tepertős és vajaspogácsát, finom fonott kalácsot, puffancsot, perecet és szendvicskenyeret.-Mennyi kenyeret formáznak meg a pékek naponta?- Átlagosan számolva tíz-tizenöt mázsát. Három műszak dolgozik tizenhárom emberrel. Ebben már a vezetőség is benne van. Pontosabban ebből csak két műszak feladata a formázás és a sütés, a harmadik csapat a kovászt és a többi hozzávalót készíti elő, valamint ők végzik a napi takarítást is. A munkások között öt szakmunkás és négy segédmunkás van. A szakmunkások közül most ketten a munka mellett még iskolába is járnak, hogy megszerezzék a mestervizsgát. Az új minőségi követelmény ugyanis megkívánja, hogy minden üzemben legyenek mesterek is a pékek között.- Nem ez az egyetlen kenyérgyár óvárosban. Nagy a konkurencia?- Ez számunkra csak annyit jelent, hogy a minőségre nagyon oda kell figyelni. A konkurencia anyagiakban csak egy-két forint különbséget jelent, ami abból adódik, hogy mindenki megpróbálja a lehető legolcsóbban beszerezni az alapanyagokat. Ám amit megfogunk a liszten, az gyakran rámegy a különféle adalékanyagokra. Ezen azonban nem szabad spórolni, mert az már a minőség rovására mehet. Azt pedig nem engedhetjük meg magunknak, mert ha csak egyszer is nem olyan kenyér megy ki tőlünk a boltokba, a vevők más pékség termékeit keresik majd a polcokon. Pittbulőrület a cigánysoron
