Új Kelet, 1997. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-15 / 163. szám

1997. július 15., kedd

Bár az eső lába még a levegőben lóg, a naptár és az „uborkaszezon” mégis csalhatatlanul jelzi, hogy nyár van. S ha beköszönt a jó idő, Tiszalökön benépesül az üdülőövezet. A városban sétáló vagy éppen vásárolni igyekvő embereket arról kérdeztük, mit jelent szerintük a városnak az üdülőtelep. S ha már megálltak néhány szót váltani velünk, érdeklődtünk arról is, mekkora károkat, elmaradásokat okozott kertjükben a hideg, csapadékos idő.

Tóth Zoltánná- Május végétől, június elejétől szinte ugrásszerűen megnő a város forgalma. Egy- re-másra érkeznek a vendégek. Nemcsak olyanok jönnek, akiknek üdülője van itt, hanem olyanok is, akik szeretnének néhány kellemes napot eltölteni sátorozva a Tisza partján. Úgy tűnik számomra, hogy elsősorban a megye más területeiről jönnek ide. Ha a másik kérdésére is válaszolni akarok, elég, ha megmutatom, hogy a zöldségesnél harminc

Oláh Istvánná- Az az igazság, hogy én Tiszadadán lakom, így nem nagyon tudom értékelni az üdülő forgalmát. Am ami a kertet illeti, szerintem jót tesz a veteménynek az eső. Háromszáz öles kis portánk van, ami krumpli, zöldség megterem ott, nem is igazán elég a családnak. Erre a kis termésre heten vagyunk. Ezért főleg ilyenkor, a szezon előtt még eljárok a piacra vagy a zöldségeshez vásárolni. Ha így visszagondolok a korábbi

Kiss József- Értéseim szerint a nyári hónapokban jó ötven százalékkal megnő a város forgalma, s ez hasznot is hoz Tiszalöknek. Nemcsak magyarokkal találkozni ilyenkor a központban, hanem ukránokkal és németekkel is. De hát hajói érzik itt magukat, miért ne jönnének hozzánk nyaralni? Otthon mi is kertészkedünk, mert a piaci árak mellett nagyon nehéz lenne eltartani úgy a családot, ha még az utolsó zöldséglevelet is venni kellene. Úgy igyekeztünk, hogy mindenből kerüljön az ágyásokba. Van néhány gyümölcsfánk is, s bár még

forintért vettem egy paprikát. Van ugyan saját kertünk is, de ebben a cudar időben még sem- mit nem lehet leszedni onnan.

évekre, ilyenkor már nem szokott száznyolcvan forint lenni egy kiló paradicsom.

elég fiatalok, annyi cseresznye, meggy és őszibarack megterem, hogy a gyerekeknek elég legyen. Bátran mondhatom, hogy még a permetezéssel együtt is jó hetven százalékkal kevesebbe kerül így minden.

Szabó né Csele Edit- Örömmel tapasztalom minden nyári szezonban, hogy fellendül, megpezsdül kicsit az élet Tiszalökön. Szerintem jó dolog, hogy idegen emberek is szívesen jönnek a mi kis városunkba pihenést keresve. Sokan azt mondják, ilyenkor felszöknek az árak, pedig szerintem ugyanolyan ütemben vannak áremelések, mint az év többi hetében. Az

igaz, hogy most is vásárolni megyek és a zöldségesnél is megállók, azért a kertben már lassan beérik a paradicsom, szedni lehet a gyümölcsöt és a zöldféléket. Óriási segítség, ha valakinek legalább egy kis konyhakertje van. Nemcsak spórolni lehet vele, de nyu- godtabb szívvel adom a kicsinek is azokat a terméseket, melyekről tudom, hogy nincs különféle vegyszerekkel kezelve.

Az oldalt írta: Sikii Tímea, a fotókat Bozsó Katalin készítette

„Tiszta udvar, rendes ház”

Több mint egy évtizedre nyúlik vissza az a hagyomány Tiszalökön, mely szerint Király Sándor polgármester minden nyári szezonban egy alkalommal fórumot tart kint az üdülőtelepen. Ebben az évben július 19-én találkozik a város első embere az üdülőtulajdonosokkal.- Már az üdülőterület kialakításakor megpróbáltunk arra törekedni, hogy minél szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki az ott építkezőkkel, s bátran mondhatom, jól bevált az elképzelés. Az övezet ma már három szakaszra van osztva. így beszélhetünk az ősi, a Keletifőcsatorna torkolati és az új telepről - mondta Király Sándor. — A fórum nincs konkrét napokhoz kötve, de általában olyan időpontot jelölünk meg, amikor a legtöbb üdülőtulajdonos kiköltözik. Úgy érzem, hogy mind a kint élőknek, mind nekünk, az önkormányzat képviselőinek egyaránt hasznunkra válnak ezek a kötetlen hangvételű beszélgetések. Amennyiben igény van rá, az összejövetelekre meghívjuk a rendőrség, a vízmű vagy az áramszolgáltató szakembereit is. Itt mindenki szabadon elmondhatja a véleményét. Megbeszéljük a gondokat, s ha ott helyben mégsem tudom megválaszolni a kérdések valamelyikét, akkor egy későbbi időpontban próbálom szakemberek bevonásával orvosolni a problémát. Azt hiszem, hogy a mostani fórum egyik fő témája a szervezett szemétszállítás lesz, de valószínűleg nem marad ki a közbiztonság és a közrend kérdése sem. A tulajdonosok a területen kommunális adót fizetnek, melynek értéke évente kettőezer forint. Úgy hiszem, ez egy nagyon méltányos összeg. Az üdülőterület önfenntartó. A polgármesteri hivatal gazdasági helyzete nem teszi lehetővé túl a bevételeken, hogy a költségvetésből külön is kiszorítsunk néhány

forintot. Minden évben - így most is -, mikor összehívjuk a fórumot, természetesen röviden beszámolok az előző esztendő gazdasági vonatkozásairól is. A tulajdonosok hozzáállása szerencsére nagyon jó. Már az elmúlt évben is nagy segítséget jelentett, hogy amikor a szúnyogirtás előtt anyagi támogatást kértünk a lehetőségek szerint a kint lakóktól, szinte mindenki azonnal támogatta a programot. Remélem, most sem lesz ez másképpen. Az első permetes gépi szúnyogirtás június 13-án volt,

majd rá három hétre, a napokban újra megismételtettük a szórást. Eljutottunk addig, hogy 1994 végére Tiszalökön is elkészült a vezetékes gázprogram, s most lehetőség van arra is, hogy az üdülőövezetben bevezessék a gázt. A megvalósításhoz azonban az kellene, hogy a tulajdonosok jó része kérje ezt a szolgáltatást.

Rövid a szezon, de akkor sokan jönnek

Miután a kanyargós út végén leparkolunk autónkkal, olyan érzés kerít hatalmába, mintha egy egészen más világba csöppentünk volna. Pedig csak néhány kilométert tettünk meg a városközponttól, míg elértük az üdülőtelepet. A kerítések mögött sorakozó, tiszta, rendezett udvarú kis házak mellett számos szolgáltatás várja az ide érkezőket. Van itt halászcsárda, fagylalto- zó és számos kisebb nagyobb üzlet. Mikor arról érdeklődünk, ki mutathatná be nekünk a területet, a fagylaltját szopogató úr egy kereskedés felé mutat. A vegyesboltban Nikolényi Ferenc áll a pult mögött, s mialatt kiszolgálja a kenyérért sorba állókat, szívesen vált velünk néhány szót.- Remek kis hely ez. Megmondom őszintén, hogy én bent, egy nagyváros forgatagában már nem tudnám elképzelni az életemet. Amikor megvettük a telket, csak a nyári szezonban jártunk ki ide, mint az emberek többsége. Aztán annyira a szívünkhöz nőtt ez a hely, hogy úgy döntöttünk, a városban feladunk mindent, és itt kezdjük újra az életünket. Jó társam volt ebben a feleségem és a fiam is. Létrehoztunk egy családi vállalkozást, s azóta ez az üdülőtelep adja számunkra a megélhetést.- Hány üdülő épült itt fel az elmúlt esztendőkben?- Azt biztosan tudják, hogy nem egyetlen összefüggő területről van szó. Ez, ahol most vagyunk, ez a régi telep. Itt ötszáznégy ingatlan van, és annak jó kilencvenkilenc százalékát már be is építették. Alig maradt itt parlagon néhány tenyérnyi föld. Három-négy évvel ezelőtt alakították ki az úgynevezett félszigetet, mely a Keleti-főcsatorna és a Tisza találkozásánál van, s ugyanekkor parcellázták fel az új üdülőtelepet is. A kettőn együttesen körülbelül ötszáz helyet jelöltek ki.- Mikor indul be a szezon?- Igazából június közepétől, amikor vége van az iskolának és megkezdődik a szünidő. Az igazi szezon azonban nem tart túl sokáig. Általában augusztus húszadika után már lassan pakolni kezdenek a nyaralók. Külföldiek csak minimális számban jönnek, közülük is inkább csak németek és szlovákok látogatnak hozzánk. Persze ebben a két, két és fél hónapban elég nagy itt a forgalom. Mivel közkedvelt horgászhelyről van szó, nemcsak az üdülőtulajdonosok barátai, vendégei ülnek le a pecabot- tal, de sokan jönnek sátorral is. Az ő pihenésüket és szenvedélyüket segítve indult meg egy kemping kialakítása, ahol már rendesen fel lehet majd állítani akár több hétre is a sátrakat.

Újabb vevők érkeznek, így kicsit felfüggesztjük a beszélgetést. Míg Nikolényi úr leméri a füstölt szalonnát és visszaváltja a kiürült üvegeket, azon gondolkodom, vajon hogyan számítja ki, mikor mennyi tejet, kenyeret kell rendelnie. Mikor újra ketten maradunk, elmosolyodik kérdésemen.- Bevallom őszintén, hogy az első időkben mi is megfizettük a tanulópénzt. Az állandó jövés-menésben tényleg nehéz volt kiszámítani, hány kiló kenyér fogy majd el. S a kenyér még a szerencsésebb dolog, hiszen szerencsére sikerült egy olyan kenyérgyárral felvennünk a kapcsolatot, amely minden zsörtölődés nélkül visszaveszi a megmaradt kenyeret, s aztán újra hasznosítva talán éppen hozzánk is szállítanak a zsemlemorzsából. A tej már kicsit nehezebb dolog, mert a maradékot nem szállítják vissza.

Mire elbúcsúzunk, kint újra megered az eső, lassú, nehéz cseppekben. Mielőtt visszaindulunk, megakad a szemem egy felálított kis tábori asztalon, melyen cseresznye, málna, uborka, zöldség és paprika kínálja magát. Az esernyő alatt középkorú asszony áll. Jó szívvel mesél mindennapjairól, de kéri, nevét ne írjuk meg.- Hetente egy-két alkalommal Tiszadadáról járok át ide egy öreg kis Trabanttal. Amióta csak az eszemet tudom, mindig volt kertünk. Ám míg dolgoztunk, nem volt sem időnk, sem pedig szükségünk arra, hogy kiálljak a portékával. Elkeserítő a helyzet, hiszen a kereskedők teljesen elnyomják az őstermelőket. Hiába friss és bio minden egyes darab, a vásárlók mégis inkább a zöldséges standjáról válogatnak. Tudja, mikor elmegy mellettem valaki, ránéz az árura, majd néhány méterrel odébb vásárol, szinte szégyellem, hogy kihoztam a terményemet. Pedig kóstolják meg, ennek a málnának az íze még sokáig a szájukban marad.

És valóban. Már Nyíregyháza határában járunk, amikor még mindig a kardigános asszony utolsó szavaira gondolok.