Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-16 / 138. szám
Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában... Koronás címer. Nem az, amit a rendszerváltás után fogadott el a parlament. A Kossuth-cí- merrel van kombinálva. A húszas évek elején építették, akkor, amikor a trianoni békediktátum még legjobban éreztette hatását. (Nagyecsedet is akkor fosztották meg természetes központjaitól.) Kibírt mindenféle rendszerváltást, túlélt viharokat és tűzvészeket, és ma, 1997-ben is uralja a főutcát. Most Nagyecsed város jelképe lehet, hiszen nagy valószínűséggel ki lehet jelenteni: széles e hazában ilyen emlékmű nem maradt fenn. Lehet-e szerencséje egy kőépítménynek? Talán... de a leendő város sokat profitálhat majd belőle, hogy lakói minden ordas korral dacolva megóvták a jövendőnek. 1997. június 16., hétfő Nyíri Bálintné- Mit szólnék? Örülök neki. Úgy hallottam, július elsejétől hívnak majd minket városnak. Én már öreg vagyok, nekem ez már nem sokat jelent, de a fiataloknak, azt hiszem, sokkal jobb lesz az élete. Mégiscsak más városi embernek lenni. Én nem emlékszem olyanra, hogy mi valaha város lettünk volna, de a nagyapám még városlakó volt és sokat mesélt nekem a Trianon előtti Nagyecsedről. Kislány voltam, amikor ezt a zászlótartónak használt díszhelyet építették. Úgy is mondhatnám, amióta az eszemet tudom, itt állt az iskola előtt. Szerencsére most is megvan, pedig az idő nem kedvezett sem a koronás címernek, sem a feliratnak. Lőrincz Istvánná- Nagyon örülök neki. Remélem, ez a cím nem csak cafrang, hanem valami értelmes dolog fog kisülni belőle. Sok itt a munkanélküli. Ha nem tudunk munkahelyet teremteni, akkor olyan mindegy, hogy mi a rangunk. Engem nem zavarna az sem, ha a legkisebb falunak neveznének bennünket, csak lenne munkahelyem. Én személy szerint nem várok ettől a címtől nagy dolgokat, mert szerintem mindegy, hol élünk, az a lényeg, hogy életben tudjunk maradni. Errefelé igen szorgalmas nép lakik, de semmilyen megélhetési lehetőség nincs. Azt várom, hogy július elseje után megindul majd a fejlődés, amitől sok új munkahely teremtését remélem. Működik a muzeális szivattyútelep Országosan is jelentős műemlék a nagyecsedi szivattyútelep. Valamikor a század elején építették, de még ma is képes működni, megmenteni a várost és közvetlen környezetét, ha a legújabbkori szuper szivattyúk valamilyen okból felmondják a szolgálatot. Az igaz, hogy nem egyszerű a beindítása,' a kazánt fel kell fűteni, mert csak akkor indulhatnak a dugattyúk. De ha egyszer elindulnak megbirkóznak bármilyen árhullámmal. Volt rá példa a hetvenes években, hogy ezek az öreg masinák mentették meg a falut és környékét az áradástól csak azért, mert modernebb testvéreik egyszerűen tönkrementek. Pataki Sándort, a szivattyútelep mindent tudó dolgozóját kérdeztük, működhetnének-e még ma is ezek a réges-régi gépek. — Egészen bizonyosan. Nagyon okos emberek voltak a régiek. Olyan rendszert telepítettek ide, ami egészen egyszerűen nem tud elromlani. Ma ez a szivattyútelep már múzeum, de ha nagy szükség lenne rá, újra képes lenne megmenteni a környéket a víztől. A telepet 1914-ben építették, és már akkor készítettek hozzá egy generátort, hogy a telep kapacitása egész évben ki legyen használva. A szivattyúkat csak árvízveszély esetén dolgoztatták, amikor nemcsak a vizet emelte át a Lápi-csatornába, de áramot is termelt. A veszély múltával csak az energiát állította elő, de azt olyan mennyiségben, hogy a környéken mintegy tizenötezer embert látott el elektromos árammal. Innen kapta Szalka, Beregszász, Ungvár és Nyírbátor az elektromosságot. Én gyerekként kerültem ide dolgozni, aztán máshol találtam magamnak megélhetést. De azért mindig visszajövök, hívnak is, mert olyan öreg szakiktól tanultam meg az itt folyó munkát, akik tökéletesen ismerték a gőzgép természetét. Azok a régi mesterek nem csak a gépek erejéről gondoskodtak, gondolja meg, percenként 8,4 köbméter vizet képesek kiemelni ezek a masinák, de esztétikailag is magas színvonalon álltak, nagyon jól tudták, hogy egy munkahelyen csak akkor érzi jól magát a dolgozó ember, ha környezete minden igényét kielégíti. Most, amikor már háÉ istennek elmúlt az árvízveszély a fejünk fölül, visszahívtak besegíteni, mert én még tudom, hogyan kell baj esetén beindítani a gőzgépeket. Most csak egy szivattyú működik, de ennek nincs akkora kapacitása, mint a réginek. írta: Berki Antal. Fotók: Racskó Tibor. Rendszerváltásos korunkban minden eredménynek örülnünk kell. A megye, a térség az ország talán leghátrányosabb helyzetben lévő régiója. Olyan megye Szabolcs- Szatmár-Bereg, ahol halmozottan jelentkeznek azok a problémák, iskolázatlanság, munkanélküliség stb., amik szerencsésebb sorsú országrészekben alig-alig keserítik a lakosság életét. Ilyen körülmények között városi rangot szerezni nem akármilyen teljesítmény. A Göncz Árpád köztársasági elnök által aláírt okmány tanúsága szerint 1997. július elsejével új városa van a megyének. Sorrendben immár a tizenhetedik. Az új város lakóinak szeretettel gratulálunk a büszke címhez, és lapunk egészoldalas összeállításban mutatja be az újszülöttet. Uched, Echied, Eczet, Ecsed. Valahogy így alakulhatott ki Nagyecsed mai elnevezése. A tizedik század körül már lakták a Kende törzs nemzetségei. Történelemiink hajnalától mostanig rettenetesen sok idő telt el, de Nagyecsed állta az idők próbáját. A középkor hajnalán is ismert település volt. Várát valamikor az 1300- as években építették. Évszázadokig a Báthoryak birtoka volt, hogy aztán a Rákócziakhoz kerülve részese legyen a magyár történelem mindén jelentős eseményének. ; 1608-ban is városként emlegették, de ezt a rán- . got az évszázadok viharai során elvesztette. Az i ecsedi vár a Habsburgok i I ostobaságának áldozata j lett. Az 1760-as években : lerombolták, hogy a rer bellis magyarság ne tud- ’ jón menedéket találni se- j hol az elnyomó császári- ; akkal szemben. RehabilL ! tápiós korunkban megint j egy újabb eredeti állapot i helyreállításának lehe- • tünk tanúi. Az ősi város, Nagyecsed 1997. júliuS : l-jévei visszakapta régi ; rangját, hbgy a térség ! ámúgy is természetes köz- ! pontjaként irányíthassa ; az ott lakók mindennapjait. Nemrégiben készült el a város jelképének is nevezhető Turul emlékmű. A szobor a sokszor ellenséges folyó hídjav.al szemben karddal is őr- j ködik a lakosság és. a város biztonságán. Csak a városodás lehet a cél Az ezeréves település nagy napja Nagyecsed ismét város A polgárosodás legfontosabb jele az, ha egy nagyközséget várossá nyilvánít a köz- társasági elnök. 'Hát még ha olyan településről van szó, amelyik a középkor óta város volt, és mindig is természetes központként szolgálta szőkébb környezetét. 1997. július elsejével Nagyecsed ismét város lesz. Szűcs Gusztáv polgár- mester úrral beszélgettünk, hogy a régi-új cím milyen feladatokat tó az itt lakókra és a polgármesteri hivatalra. — Nem először pályáztuk meg a városi címet, csak eddig nem sikerültek a pályázataink. Most szerencsére olyan helyzetben vagyunk, hogy a címmel járó feltételeknek szinte teljes egészében eleget tudtunk tenni. Talán csak a szennyvízelvezetéssel van némi gondunk, de ezt a kérdést is meg fogjuk oldani a közeljövőben. Több mint hétezer ember él Nagyecseden, és ha ehhez hozzászámoljuk a szinte velünk egybeépült Fábiánházát, akkor elmondhatom, hogy a leendő városlakók száma meghaladja a tízezer főt. — Valamikor volt itt gimnázium is...- 1984-ben szüntették meg. Máig sem tudjuk, hogy mi volt ennek az oka. Most úgy tűnik, megoldódik a középiskola ügye, az egyház alapított egyet. A gimnáziumot magunknak valljuk mi is, és mindent elkövetünk, hogy eredményesen működjön. Kialakítottuk az épületet és környezetét, már nem sok dolog van hátra. Le kell bontanunk a régi magtár épületét, és azt gondolom, nagyon kellemes körülmények között tanulhatnak majd a gyerekek.- Van-e valamilyen kézzelfogható előnye a városi címnek?- Elsősorban a lakosságnak lesz előnye ebből. Már eleve úgy terveztük, hogy idekerüljenek különféle kirendeltségek. Van rendőrségünk, a Titász és a Tigáz irodát nyitott nálunk. Az itt élőknek nem kell majd ügyesbajos dolgaikkal Mátészalkára, vagy még messzebb utazni. Nyilván nagyobb lesz az állami támogatás is, hiszen egy várost másképpen bírálnak el, mint egy nagyközséget. Valamikor augusztus végén, szeptember elején tervezzük a városi ünnepséget, amit szeretnénk emlékezetessé tenni a nagyecsedi polgárok apraja-nagyjá- nak. Városlátogató ^^^ápi-csatomahíd
