Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-09 / 132. szám

X Kultúra 1997. június 9., hétfő Kerekes László A színész mindenütt színész. Számára a si­ker, az elismerés ugyanolyan fontos Nyíregy­házán, mint Hollywoodban! A színházkedvelő publikum is így van vele. Mindenki a sajátját ünnepli, azt, akit közelről szerethet... Aki sze­mélyes élményeinek kovácsa. Ezért aztán az sem csoda, ha nekünk itt - eme kis ország keleti végein - bizony sokkal fon­tosabb, hogy kik nyerik az OSTAR-t, mint az, hogy Hollywoodban ki viheti haza Oscar- szobrocskáját. Oscart legfeljebb csodáljuk, de Kelet Csillaga a miénk! És ha tárgyilagosak maradunk, még akkor is jogos a megállapí­tás: a két kitüntető szobrocska birtoklásának kérdése csak a szerencse játéka! Nem mind­egy, hogy ki hol született... Hasonlóképpen Hollywoodhoz, itt sem csak a közönség ünnepel, hanem tiszteleg a szak­ma is. A jó ünnepli a legjobbat. Meglehet, hogy azoknak a jelölteknek, akik most egyet­len nyúlfarknyival lémaradtak kicsit, fáj a dön­tés, de emelt fővel viselik. Csalódásuk könnye­it hamar felszárítja a győztesek boldog mo­solya, ölelése... Mert bizony ez mégsem az Oscar-díj, hanem az OSTAR, ami - akárki akármit is mond - több, mint Amerika bálványainak csillogó kis szobra! Egy SZÍNHÁZI kitüntetés! Egy igazi bensőséges művészi műhely tisztelgése... OSTAR ’97 Palotai István (Új Kelet) Az égiek az idén nem fogad­ták kegyeikbe kelet csillagait. A Nyírbátori Városi Fúvószenekar és tündéri kis mazsorettjei - fittyet hányva az időjárásra - ahogy kell, megadták a módját, így aztán csak a 8-as és a 10-es busz rontotta időnként a hangu­latot. A vadonatúj autócsodákon sorra érkező művészeket és je­lölteket libériás ajtónállók és a publikum lelkes tapsa fogadta. A színpad (a „mennyekbe veze­tő” hófehér lépcső és a halvány­kék léggömbök százai) igazán méltó hangulatot ígért. A jobb oldalon, a hat „klasszikus” osz­lop oszlopfőjén egy-egy betű, majd két szám: 0-S-T-A-R-’97. A díjkiosztó gálát a KO mo­dem techno-diszkó tánccsoporl remek produkciója nyitotta meg, majd a műsorvezetők - Venyige Sándor és Sándor Júlia szóltak az egybegyűltekhez. Szelle­mes és a színpadi világ belső berkeibe mutató konferansza- ik mindvégig kellemes hangu­latot teremtettek. Avass Attila (a jövő évad Hamletje) a Sirály­ból elmondott monológja után talált gazdára az 1997. évi első OSTAR-díj a „Legfeddhetetle­nebb munkamorál” kategóriájá­ban: Kocsis Gyöngyvér művé­szeti főtitkár kapta meg. Bókay Mária egri színművésznő egy szép Piaf-sanzonnal lépett szín­re, majd átadta a „Legjobb mű­sorrenden kívüli teljesítmény”- ért járó OSTAR-t a Szomorú va­sárnap című, a Korona Pódiu­mon bemutatott előadásért Sza­bó Tündének, Hetey Lászlónak és Horváth László Attilának. Ki­váló musical-énekesnői erénye­it csillogtatta meg Varjú Olga, mielőtt átadta Acs Zoltánnak és Engi Gábornak a „Legjobb szín­padi hatásért” járó szobrocskát, majd Császár Gyöngyi szolnoki sztár szép mezzoszopránjában gyönyörködhettünk. A művész­nő Húros Annamáriát, a Férj az ágy alatt jelmeztervezőjét ör­vendeztette meg a díjjal. Az est legnagyobb meglepe­tését Gazsó György okozta, aki új oldaláról mutatkozott be, és bebizonyította, hogy aki tehet­séges, az más műfajokban is ott­honosan mozog! Remekbe sza­bott mozgásművészeti produk­ciója frenetikus ovációt váltott ki! A legjobb díszlettervért Szé­kely László (Vén Európa Hotel) kapta az OSTAR-t. A színház „újonca” - Mezei Zoltán -, aki Újvidékről szer­ződött hozzánk, adta át a kitün­tető szobrocskát az ország és mondhatni immár a világ egyik legünnepeltebb ifjú rendező­jének: Szász Jánosnak a Vágy villamosa című előadás remek­be szabott rendezéséért. A szünet után Verebes István direktor váltott néhány szelle­mes mondatot Kazal Jánossal, aki a Móricz Zsigmond Színház legjelentősebb szponzora, a MÓL Rt. kommunikációs igaz­gatója. Máthé Eta közvetlen és csu­paszív szavai, valamint egy ré- ges-régi sanzonja osztatlan sikert eredményezett, nem különben a döntés, amit közölt: a „Legjobb férfi epizódalakításért” Horváth László Attila (a Bál a Savoyban Pomerolja) kapja idén a szob­rocskát! Kulcsár Imre, a Miskol­ci Nemzeti Színház eszményien szép orgánumú szupersztárjakét oldaláról is bemutatkozott. Re­mekül mondta el Petőfi Levél egy színészbarátomhoz című versét, hogy aztán kellemes ba­ritonjával bűvölje el a publiku­mot. A „Legjobb női epizódalakí­tásért” Gábos Katalint (Sirály) érte a megtiszteltetés, aki ezek után bizonyságot tett hitéről, és tiszteletre méltó nyíltsággal mondott el egy (bizony az em­beri természet miatt nehezen el­mondható) történetet találkozá­sáról Istennel. Gáspár Tibor (és Vékony Anna) Karinthy Énekóráját vá­zolta fel, majd átadta a „Legjobb férfi alakításért” járó OSTAR-dí- jat Kerekes Lászlónak Mitch megformálásáért a Vágy villamo­sában. Létay Dóra, Szeged ked­vence következett. A csodaszép színésznő remek dallal tisztel­gett Csorna Judit előtt, aki a Vágy villamosa főszerepében nyújtott felejthetetlen teljesítményéért kapta meg a „Legjobb női alakí­tásért” járó OSTAR-t. A remek színész torokszorító pillanatokat szerzett komoly és végtelenül mély érzelmekről ta­núskodó köszönetnyilvánításá­val. Bárány Frigyes - a tavalyi „Élctmű-OSTAR díj” nyertese— lépett a színpadra. A díj alapsza­bálya szerint az életműdíjast mindig az előző év életműdíjasa nevezi (és jelöli) meg. Bárány Frigyes bölcs és em­beri mondatai a kiválasztott sze­mélyre vonatkozólag osztatlan elismerést eredményeztek, de a titok még pár percig titok maradt. A konferansziék a jövő évad Ophéliáját és Poloniusát (Hor­váth Rékát és Szigeti Andrást) jelentették be, roppant stílusosan az „öreg színházi macska” jele­netét énekelték a Macskák című musicalből. Majd mindez értel­met kapván „lehullott a fátyol”: az idei OSTAR-életműdíjas Szi­geti András, a Móricz Zsigmond Színház alapító és örökös tagja lett! I Csorna Judit Horváth László Attila Gazsó György I A díjazottak I

Next

/
Oldalképek
Tartalom