Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-09 / 132. szám
Megyei krónika Tarpai kirándulás Berki Antal (Új Kelet) Nagyközség közvetlenül az ukrán határ mellett. Mindig is rebellis település hírében állott. Itt csinált forradalmat bizonyos Esze Tamás sókereskedő és itt született Bajcsy- Zsilinszky Endre, aki egyetlen magyarként fogadta fegyverrel a német megszállókat 1944. március 19-én. A neves kisgazdapárti politikust a nyilasok gyilkolták meg Sopronkőhidán 1944. december 24-én a szentestére (!) virradó hajnalon. Hamvait végrendelete szerint szülőfalujában helyezték örök nyugalomra, és a sírt látva (1. képünk) nem mondhatnánk, hogy a mai Kisgazdapárt túlságosan becsülné egykori mártírjának emlékét. A falu lehetőségeihez képest rendben tartja Bajcsy- Zsilinszky és felesége, Bende Mária végső nyughelyét, de hogy méltó emlékmű kerüljön a a mártírpolitikus hamvai fölé, az mai utódainak kötelessége lenne. Talán ha a sír Budapesten lenne, akkor a Kisgazdapárt illetékesei nagyobb figyelmet szentelnének állapotának? A község éli az itteni falvak mindennapi életét. Itt is, ott is új épületek nőnek ki a földből, de megbecsülik a régi házakat is. A szárazmalom mellett panzió épült. Stílszerűen Malom a neve. Nagyon is kell errefelé szálláshely. A tájhoz illeszkedő épület nem hivalkodó (2. képünk), békésen fér meg az ipari műemlék tőszomszédságában. Tulajdonosai, Ficze Elek és felesége még nem tudják, milyen fába vágták a fejszéjüket, hiszen csak az idén lett kész az épület, de bíznak benne, hogy megérte az áldozatot és a fáradtságot a panzió kialakítása. Terveik szerint bekapcsolódnak a falusi turizmus-mozgalomba is. Mindketten a vendéglátóiparban dolgoztak, szakértelmük megvan egy mini szálloda és a hozzá tartozó étterem vezetéséhez, és az, hogy a sajátjukban dolgozhatnak, azt is jelentheti; könnyebben lesznek majd képesek egyről a kettőre jutni. Csakúgy, mint bárhol Magyarországon, több mink negyven esztendeig Tarpán sem lehetett megemlékezni a második világháború hősi halottairól. Csak a rendszerváltás tette lehetővé, hogy anyák, apák feleségek és gyermekek nyilvánosan is elsirathassák a harctéren elesett gyermekeket, férjeket és apákat. Sebestyén Sándor szobrászművész két oszlopos boltív közé álmodta az áldozatokat jelképező bronzalakot, de aztán közbeszólt az élet, kiderült, hogy a két oszlopra nem fér rá a falubéli áldozatok neve. így lett háromoszlopos a műalkotás (3. képünk). A művelődési ház kertjében álló emlékmű örök időkig hirdeti, hogy egy közösség soha nem felejtheti és nem is felejti el halottak. Tarpa történelmi község, amit nemcsak nevezetes történelmi személyiségei, de régi épületeinek patinája is bizonyít. Valamikor minden istálló így nézett ki (4.kép). Félkör alakú, téglából kirakott ív volt a bejárat fölött, az ablakokban muskátli virított, és az eresz alatt esőtől védve kukoricacsövek száradtak a napon. Igaz az, hogy ma már nem csak az istálló jellemzi a módos portát, sokkal fontosabb lett a garázs vagy gépszín, de sok helyen eredeti állapotban őrizték meg a réges-régi istállókat, tiszteletet adva a régen volt építők emlékének. Jól példázza ezt a tiszteletet a szárazmalom (5. képünk) mai állapota. A gondosan karbantartott műemlék Tarpa jelképévé nemesedett az idők folyamán. A hatalmas, 12 méteres sugarú körben a lovacska az egész környék gabonáját őrölte valamikor. A zsindelyes fedelet mai mesterek állították helyre, óvatosan ügyelve arra, hogy munkájuk nyomán olyan tetőzet kerüljön a malom fölébe, ami semmiben sem marad el az eredetitől. Esze Tamás és Bajcsy-Zsi- linszky Endre faluja a huszadik század végén is jelentős települése Szabolcs-Szatmár- Bereg megyének. Zaklatott korunkban a nyugalom szigeteként trónol Bereg közepén. Lakói büszkék őseikre és arra, hogy mindig meghatározói voltak környezetüknek. A dicső történelmi múltból tud erőt meríteni a falu apraja- nagyja, hogy a hamarosan eljövendő harmadik évezredet is emelt fővel kezdhessék meg. 1997. junius 9., hétfő Tiszta hangok Megható este volt, öt- venhét gyermek, két búcsúzó osztály ünnepi estje a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában. Egy éve készülnek rá... mit egy, nyolc éve járnak a zenei tagozatú iskolába Bartók és Kodály nyomdokain. Kiváló zenetanároktól hallottak a dallam, a harmónia és a ritmus szépségeiről. Erdélyi Tamás (Új Kelet) Számos felejthetetlen alkalommal álltak a nyolc év alatt mint cicanyakken- dősök, majd a Napsugárkórus, végül az ország-világ hírű Cantemus gyermek- kórus tagjaiként dobogóra itthon, szerte hazánkban és a közeli-távoli országokban, hogy bizonyítsák a magyar — értsd kodályi - zenei nevelés szerepét és eredményességét az érzelemgazdag nevelésben. Volt, aki a messzi Japánba is eljutott. Osztálytablójuk most mégis a kolozsvári Mátyás király szobrot formázza, amit a közeli nagy élmény emlékére kívántak megörökíteni. Mint írtam, igen megható este volt. Tizennyolc hangszeres-énekes és 13 kórusszám hangzott el, nem hibátlanul, de igazi, mély átéléssel. De hiszen ilyen szép volt az is, amikor az én gyermekeim álltak a dobogón - innen az elfogultság -, s alig tudok különbséget tenni az első, majd húsz évvel ezelőtti és a mai hangverseny között. Pedig nagyot fordult azóta a világ. De amit Szabó Dénes és tanártársai, az iskola nevelői és vezetői csinálnak, s az a példás összhang, amivel ennek sikeréhez a zeneiskolai tanárok hozzájárulnak, minden tiszteletet megérdemel. És most hosszú névsor következnék a nevükkel meg a szorgalmas és tehetséges gyermekek nevével, de ennek az újságcikk terjedelme gátat szab. További ilyen örömteli estéket, kisdiákok! Azt kívánom, soha ne csalódjatok azokban az értékekben, amiket itt, a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában megtanultatok! Napsugarak Új Kelet információ Az orosi Hermann Ottó Általános Iskola Napsugár gyermekcsapata Sira Krisztina tanárnő vezetésével Harangodon tartotta évzáró rendezvényét. A papírgyűjtési akció eredményeképpen utazhatott el a több mint 300 gyerek. Rókavadászat a kicsiknek, a társastáncot tanuló diákok bemutatója a nagyoknak. Huszár István tanár úr volt a DJ, ő biztosította a zenét és a jó hangulatot. Sportprogramok, dombra- futó-verseny, kötélhúzás. A színpadon kívánságműsor várt mindenkit, a végén pedig egy kiadós babgulyás. Kanda Ferenc (Új Kelet) A gyerekek után a testnevelőket (Bodné Sári Judit, Szendrei Istvánné, Vécsei Attila) faggattuk.- Másképpen kell-e felkészíteni egy versenyre a gyerekeket, mint egy másik iskolában?- Nem. Az atlétika meglehetősen egzakt dolog. Méterek vannak, centik, másodpercek. Kinek több, kinek kevesebb tehetsége, adottsága van ezek leküzdéséhez. E szerint kell a gyerekeket megkülönböztetni, ennek megfelelően kell a módszereket váltogatni, ehhez kell megtalálni a kellő hangot, s így kell, így lehet belőlük a tőlük telhető maximumot kihozni. S ha ez sikerül, akkor nagyot léptünk előre személyiségük általános fejlesztésében is. Hátrányban inkább lehetőségek miatt vagyunk. Itt van ez a kicsi udvar. Itt kell felkészülnünk, más pályákra nagyon ritkán jutunk el. A rövid távok és a távolugrás gyakorlására alkalmas, a hosz- szabb távokat, és főleg a dobásokat csak imitálni tudjuk. A múltkor direkt kértünk nehezebb labdákat, de Popovics azzal is kidobta a legtávolabb lévő ablakot. Ez aztán hűen tükröződik az eredményeikben (a lányok és a fiú is százon és távolban álltak a dobogón - a szerk.). Pedig öröm velük dolgozni, olyan lelkesen végzik a legnehezebb gyakorlatokat is.- Meg voltak elégedve a gyerekek teljesítményével?- Mindent összevetve igen. Ha úgy számolunk, hogy összesen 12 aranyérmet osztottak ki, és ebből kettő a miénk lett, s még egy ezüstöt és két bronzot is szereztünk, jónak mondható a szereplésünk. Ha azonban hozzávesszük, hogy Popovics lába futás közben megrándult, hogy az egyik kislány a legnagyobb dobásánál milliméterekkel kilépett, akkor marad hiányérzetünk. Hozzáállásuk, akaratuk, viselkedésük, magatartásuk viszont minden igényt kielégített. Ez talán a számszerű eredménynél is fontosabb.- Tovább kísérik a gyerekek sportbeli útját az iskolából való távozás után is?- Nem nagyon van rá lehetőségünk. Ok nem járnak vissza, így szép lassan eltűnnek a szemünk elöl. Ha továbbtanulnak, akkor meg az ott dolgozó kollégák veszik nem mindig jó néven a „beleszólást”. Ezért aztán elkeserítően sok tehetséges sportoló kallódik el az „utógondozás” híján.- Milyen helyet foglal el a sport, a testnevelés a nevelés folyamatában?- Általában - s az okokat most ne feszegessük - nem kapja meg a fontosságához méltó szerepet. A mi iskolánk azonban örömteli kivétel. Nem tudunk - természetesen az ésszerűség határain belül - olyat kérni, amit az iskola vezetői ne teljesítenének, mert itt pontosan tudják, hogy ez az a terület, ahol a gyerekek felvehetik a versenyt más iskolák tanulóival, s ha ezt sikerül tudatosítani bennük, megszűnnek a gátlásaik, növekszik az önbizalmuk, magabiztosabbak lesznek. És ez iskolánk rendeltetése. (Biztosan észrevették, hogy nem neveztük meg külön-külön a válaszadókat. A három nevelő olyan hittel, lelkesedéssel és egyetértésben beszélt választott hivatásáról, hogy pontosan tudhattuk: egy a véleményük.)- Milyen volt a dobogón állni? M. K.: - Hát azt nem lehet elfelejteni! J. Zs.: - Én már tavaly Kőszegen is helyezett voltam, de itthon, az egészen más! P. Zs.: - Még sokszor szeretnék ott állni!- A négy verseny szám (100 és 800 méter futás, távolugrás, kis- labda dobás - a szerk.) közül melyik volt a legnehezebb? M. K.: - A 800 méter nagyon hosszú, de akkor is megérte, mert harmadikok lettünk a csapatban. J. Zs.: — Én mind a négyet szeretem. P. Zs.: - Én is, de most a nyolcszáz közben megrándult a lábam, és utána már nagyon rossz volt.- Ketten most befejezitek az általános iskolát. Folytatjátok a sportolást? J. Zs.: - Ha lesz rá lehetőség, akkor igen. P. Zs.: - Talán mindennél jobban szeretném, ha tovább sportolhatnék. —Mik lesztek, ha nagyok lesztek? J. Zs..: - A Bencs László Szakiskolában fogok továbbtanulni, azt szeretném majd hasznosítani. P. Zs.: - A sport területén bármit szívesen csinálok. M. K.: - Én férfifodrász leszek.- Zsolti! Láttál helyes lányokat a vendégek között?- Nem tudom, voltak-e, nekem futnom kellett! ...és tanítványaik (Málik Anita, Jakab Zsanett, Popovics Zsolt A testnevelők (Bodné Sári Judit, Vécsi Attila, Szendrei Istvánné)... Fotók: Lázár Zsolt Egy kis iskola nagy sikere Egy héttel ezelőtt tudósítottunk a tanulásban akadályozott diákok XXIII. Országos Sporttalálkozójáról, melyet ez évben a nyíregyházi Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Diákotthon rendezett a megyeszékhelyen. Most, amikor elcsitultak az indulatok, újra pihentek az izmok, az iskola ismét szokásos hétköznapjait éli, annak próbáltunk utánajárni, hogyan ülepedtek le a gyerekekben az emlékek és az élmények, s mik voltak a sikerek mozgatórugói. Először a három egyéni érmessel, Jakab Zsanettel, Málik Anitával, és Popovics Zsolt- tai beszélgettünk. Amúgy tilos, itt viszont kötelező feltenni az el koptatott kérdést: