Új Kelet, 1997. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-07 / 131. szám

„Nem hazudunk nekik családot”

Törvény nélkül a törvény szellemében

delkezések szellemében. A Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet megbízott igazgatóját, Nemes Gábornét arról kérdeztük, milyen változásokat hozott működésükben a rendelet.

gondoskodásukat és szeretc- tüket egy gyereknek. Ma nálunk húsz ilyen átmeneti nevelőszülő van, akiket más néven krízis-nevelőszülőknek is nevezünk.-Néhány évvel ezelőtt, amikor felmerült a csecsemők nevelőszülőknél való elhelyezése, az elég nagy port kavart.- Nyíltan kimondhatjuk, hogy három-négy évvel ezelőtt az egészségügy nem túlságosan lelkesedett ezért a gondolatért. Ennek ellenére mi elindítottuk ezt a fajta elhelyezést, ami ma már szintén része a törvénynek. Az eltelt idő alatt szertefoszlott a bizalmatlanság is. Sőt azt kell mondani, hogy a pici gyermekek elhelyezésében legjobb partnereink a védőnők, a gyermekosztály és a szülészet orvosai lettek. Észrevették ők is, hogy szemmel látható a különbség egy csecsemőotthonban és egy nevelőszülőknél nevelt kisbaba-kisgyermek között. Nevelőcsaládokban sokkal inkább kialakulhat az a felnőtt-gyermek kapcsolat, ami a fejlődésben nélkülözhetetlen.- Összefoglalva tehát, az ú j gyermekvédelmi törvény lényege az, hogy a gyermek a lehetőségekhez mérten családban, és ne intézet falain belül nevelkedhessen.- Ez így igaz. Ám minden erőfeszítés ellenére is lesznek olyan gyerekek, akiket sem örökbeadni, sem pedig nevelőszülőknél elhelyezni nem tudunk. Ettől függetlenül nem hagyhatjuk, hogy az intézetben nevelkedő fiatalok teljes önállóság nélkül lépjenek ki az életbe. Először itt, az intézményen belül kezdtük meg az átszervezést. Lekerültek a rácsok, és úgynevezett lakóközösségeket alakítottunk ki. Itt egymás melletti szobában élnek a lányok és a fiúk, s különböző korosztályok élnek egymás mellett. A gyerekek megtanultak sütni-főzni, maguk osztják be a zsebpénzüket, s maguk takarítják saját kis birodalmukat. Ennek egy új előrelépése lesz majd az úgynevezett lakásotthoni nevelés. Tavaly pályázatot nyújtottunk be a Népjóléti Minisztériumhoz, s miután a nyert összeget a megyei önkormányzat kiegészítette, most már nincs más hátra, mint hogy Nyíregyházán vagy annak vonzáskörzetében megvásároljuk azt az öt lakóingatlant, ahol tíz-tizenkét fős kis közösségekben élnek majd a gyerekek és fiatalok képzett szakember irányítása mellett. Mi ezzel nem akarjuk becsapni a gyerekeket, nem hazudunk nekik családot. Csak az igazi életre neveljük őket.

A megyében, sőt talán az egész országban egyedülálló az a kezdeményezés, melyet a megyei intézmény támogatásával a cégénydányádi nevelőotthon életre keltett. Ok már megvalósították a lakásotthoni nevelést. A mesébe illő környezetben - mely természetvédelmi terület — a

A szakemberek már hosszú évek óta várták, hogy végre megszülessen az új gyermekvédelmi törvény. Ez év elején végre felkerült az i-re a pont, és a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó intézmények megkezdhették a munkát az új renszülők száma, s az otthonokban élő gyermekeknek körülbelül az ötven százaléka él ma nevelőcsaládoknál. Fontos dolog, hogy a nevelőszülők megtanulják elfogadni a gyermekek vér szerinti szüleit is, hiszen nagyon lényeges, hogy a gyerekek rendszeresen tartsák a kapcsolatot édesanyjukkal, édesapjukkal. A nevelőszülőknek meg kell tanulniuk elfogadni a gyereket olyannak, amilyen, elfogadni a környezetet, ahonnan jött, de semmiképpen nem birtokolhatják a kisembert. Míg a korábbi évtizedekben volt olyan család, ahol a nevelt gyermekkel együtt tíz apróság is szaladgált a ház körül, mi behatároltuk, hogy egy nevelő- családban hány gyereket lehet elhelyezni. Természetesen szem előtt tartjuk azt is, hogy ne legyen túl nagy a korkülönbség a nevelőszülő és a gyerek között. Ma már nem lehet megengedni, hogy egy ilyen családban nagymama és unoka viszony alakuljon ki, hiszen az egészséges az, ha anya és gyermek kapcsolatáról beszélhetünk. Csak így lehet megoldani a serdülőkorral járó esetlegesen felmerülő problémákat is.- Mit jelent az, ha valaki csak átmeneti nevelőszülő?- Azokban az esetekben van szükség az átmeneti nevelőszülőkre, amikor konkrétan tudjuk, hogy a gyermek mennyi időt tölt el nevelőszülőknél. Nemcsak olyan gyerekeknél, akik örökbefogadhatók, hanem olyanoknál is, akik csak átmenetileg kerülnek ki igazi családjukból. Az első ilyen esetünk talán örökre megmarad bennem. Háromesztendős ikrekről volt szó, akiket arra az időre kellett elhelyezni, míg édesanyjuk börtönbüntetését töltötte. Bevonulása előtt közösen ültünk le az átmeneti szülőkkel és az asszonnyal, bemutattuk neki azokat az embereket, akik a gyermekeit nevelik majd másfél éven át. Amikor letelt a büntetés, visszakapta az apróságokat. Én csak csodálni tudom azokat az emebreket, akik arra vállalkoznak, hogy meghatározott időre adják minden- Azt kell hogy /mondjam, egyáltalán nem ért minket váratlanul a törvény. Az elmúlt tíz esztendőben számos tervezet jutott el hozzánk, így mi már benne voltunk ebben a folyamatban. Az egyik, talán leglényegesebb pontja a rendelkezésnek, hogy amikor a gyermek kikerül a vér szerinti családból, akkor az minél kisebb traumát okozzon neki. Ezért is kezdeményeztük mi már jó néhány évvel ezelőtt, hogy ha már el kell venni a vér szerinti szülőktől a gyermeket, akkor lehetőség szerint a tá- gabb családon belül találjunk számára helyet, s minél kevesebb időt töltsön intézetben addig is, míg sikerül elhelyezni nevelőszülőknél. Fontos szempont, hogy ha a családból ki is kerülnek ezek a gyerekek, a testvérpárokat ne

szakítsuk el egymástól, iie okozzunk még nagyobb lelki sérülést. Valljuk be őszintén, hogy ezen a téren a régi gyermekvédelmi törvény igencsak családfelbontó szerepet gyakorolt.-Még ma is sokan vannak, akik nem tudnak különbséget tenni a nevelő- és az örökbefogadó szülők között.- Pedig elég nagyok a különbségek. Beszéljünk először talán a nevelőszülős hálózatról, melyet szintén amolyan úttörőmunkával, még az új törvény megszületése előtt fejlesztettünk. A családot családdal próbáltuk meg helyettesíteni. Professzionalizáltuk a nevelőszülő-hálózatot, és folyamatosak a képzések és felkészítések. Mert nem elég szeretni azt a gyereket, akit magához fogad az ember. Anyagilag, testileg és szellemileg egyaránt gondoskodni kell róla. A megyében szinte megduplázódott a nevelőKende-kúria és az egykori pedagógus szolgálati lakások még ma is állnak. Bár a tágas folyosókat már nem a cselédség takarítja és a nagyteremben sem rendeznek bálokat, ma talán az öreg falak sokkal több emberi sorsról, vidám kacagásról tunának mesélni, mint egykoron.

A nevelőotthonban Hunyadi Ferencné, az intézet igazgatója fogad minket. Míg átsétálunk a hatalmas fenyők közt és megcsodáljuk a száz- nyolcvan éves platánt, a vezetőnő mesélni kezd:- Három évvel ezelőtt, 1994 januárjában jött a gondolat, hogy ha egybenyitjuk és kicsit átalakítjuk az egykori szolgálati lakásokat, akkor családias légkör mellett, lakásotthonrendszerben nevelhetünk gyerekeket. Nagyszerű partnerünk volt ebben a megyei ön- kormányzat és a megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet. Mindenképpen testvérpárokat akartunk ide befogadni, hogy a család elvesztése mellett ne kelljen megélniük az egymástól való elszakadást is. Végül két lakást alakítottunk ki. Az egyikben tizenhárom, a másikban tíz gyerek él. Életkorukat tekintve igen széles a skála, hiszen a másfél éves apróságtól a ballagó menyasszonyig itt mindenki megtalálható. Ez máris megmutatja, a másik szempontunk a testvérpárok együtt maradása mellett az volt, hogy a gyerekek megtanulják, milyen együtt élni kisebbekkel és nagyobbakkal, fiúkkal és lányokkal. Hiszen a korábbi intézményi rendszerben nem csak a nemek, de a korosztályok is külön nevelkedtek.

Időközben gondozott virágoskertekhez és tiszta portákhoz érünk. Az első házban a nevelő mellett csak két apróságot találunk otthon. A szőke fürtös kislegény nagy igyekezettel kanalazza a reszelt- tésztalevest, míg pajtása inkább csak tologatja a zöldségkarikákat. Az igazgatónő végigvezet a birodalmon, miközben nagy szeretettel sorolja, melyik ágyon ki alszik, s

még azt is pontosan tudja, kié lehet a nagy mackó, mely a polc közepén ül.- Mindkét család élén úgynevezett házvezető van, aki összefogja az itt együtt élők mindennapjait. Minden családotthonnál négy-négy felnőtt dolgozik, így a nap huszonnégy órája alatt egyetlen percre sem maradnak felügyelet nélkül az itt lakók. Hét közben az ebédet a kastélyból hordják át, de a reggeliről, a vacsoráról és a hétvégi ellátásról minden ház maga gondoskodik. A főzésből természetesen a gyerekek is kiveszik a részüket csakúgy, mint a takarításból. A ruhák rendben tartása, a mosás és a vasalás azonban a házvezetők feladata.

A másik házban már kicsit nyüzsgőbb az élet. A konyhaasztalt hat, kettő és négy év közötti kisfiú és kislány üli körbe. Ok is éppen most ebédelnek. Itt is végigjárjuk a hálókat és közös helyiségeket, s mire mindent megnézünk,egymás után érkeznek haza az iskolából a nagyobbak is. Visszasétálunk a kastélyba, hiszen ott is élnek gyerekek.- Itt, a kúriában harmincnyolc gyerek lakik. Természetes volt számunkra, hogy ők is megirigyelték a lakóházakban kialakított környezetet, így hát anyagi és kétkezi támogatással kialakítottunk négy galériás egységet, ahol a földszinti részen a konyhák, fent pedig a hálórészek kaplak helyet. Az ellátást itt is úgy oldottuk meg, mint a lakóközösségeknél. Tapasztalatainkra alapozva bátran állíthatom, nagyon jól bevált ez az újfajta elrendezés. Hosszú évek óta senki nem akart megszökni tőlünk, sőt a többséget még erőszakkal se lehetne elvinni innen.

Az oldalt írta: Sikli Tímea, fotók: Bozsó Katalin